Főoldal arrow Cikkek arrow Modellezés arrow Alapismeretek arrow Hajóágyúk
Hajóágyúk PDF Nyomtatás E-mail

GyuSea, 2004. október 17. Vasárnap 16:47

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 17889    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Alapismeretek


Az 1300-as évek közepén új fegyver jelent meg a hajókon, amely hosszú évszázadokra megváltoztatta a tengeri hadviselést: a hajóágyú.

A XIII. században megjelent új fegyver, a század közepén bevonult a tengeri hadviselésbe is. Az elso angol hajó, amit ágyúval szereltek fel a 1338-ban a Christopher of the Tower volt. Még ebben az évben francia hajókat is felszereltek ágyúkkal, melyek Southamptont támadták. Ekkor még inkább volt ijeszto - hatalmas hangjával - mint használható fegyver. Eleinte az ágyúkat az elo- és hátsó bástyákon helyezték el. A következo században a hajóépítésben is változásokat hozott: a magas bástyaszeru felépítményeket alacsonyabbra építették, az ágyúk okozta tömegközéppont változások miatt, valamint a magas felépítmények jó célpontok voltak az ágyúknak. A súlypont miatt volt szükséges a nagy ágyúk alacsonyabbra helyezése is. 1500 körül Des Charges a hajó oldalába vágott ágyúnyílásokat, és így az ütegsor a fedélzet alá került.

Az elso ágyúk rövidcsövuek voltak, abronccsal összefogott falécekbol, vagy vasrudakból álltak. (mint a hordó) Az öntöttvas használatával vált lehetové nagyobb kaliberu (furatú) cso kialakítása. A furatot az öntomintába helyezett maggal alakították ki, így egyenetlen volt a felület, kicsi volt a találati arány. A XV. század közepén fejlesztették ki az ágyúfúrót, ezzel az ágyúk pontossága, és így harcértéke is jelentosen megnott. A XV-XVI. században a nagyobb hajók legfontosabb fegyverévé vált. A háborúk, és a kalózveszély egyre több, és egyre nagyobb ágyúk elhelyezésére sarkalta a hajósokat, és a két-három ütegfedélzetes hajók kialakításában találták meg a megoldást. Ebben a kísérleti korban sokféle csotípust készítettek, melyek közül a legnevesebbek az alábbiak voltak:

MegnevezésCsohossz (angol láb)Kaliber (angol hüvelyk)Lövedék tömege (angol font)

Rabbinet

31 3/41

Falconet

422

Falcon

62 3/43-4

Minion

835-6

Saker

93 1/26-8

Demi-culverin

10-124 1/210-12

Culverin

11-135 1/218-24

Demi-cannon

10-12636

Cannon

12758

Long-culverin

164 3/412-15

Basilisk

204 1/210-12

Az ágyúk még ekkoriban is elég pontatlanok voltak. A sok változat, a különbözo furat, és golyóméretek, a puskapor minosége, mind-mind bizonytalanította a pontos célzást. Egy másik forrás a XVI. századból, az alábbiak szerint adja meg az ágyútípusokat. Ezt nagyjából megegyezik az elozovel, de itt lotávolságok is szerepelnek:

MegnevezésKaliber (angol hüvelyk)Lövedék tömege (angol font)Közvetlen lotávolság (lépés)Becsült lotávolság (lépés)
Minion

3 1/4

43201600
Saker3 1/253401700
Félcsatakígyó4 1/494002500
Csatakígyó5 1/4174002500
Mozsárágyú8243201600
Félágyú6 1/4323401700
Ágyú7 1/4503402000

Az ágyúk vasgolyót lottek ki, kivéve a mozsarat, amely kogolyókat. Ezek gyakran már a levegoben szétmállottak, így a hajóban különösebb kárt nem okoztak.

A három nagy ágyú, furatához képest rövid csövu volt, így a csatakígyók lotávolsága nagyobb volt az ágyúkénál.

A közvetlen lotávolságon belül, magassági irányzás nélkül tüzeltek, a becsült lotávolság az a legnagyobb távolság, ameddig az ágyú magassági irányzással hordott. (és néha talált is)

Az ágyúkat legfoképpen Angliában, Németalföldön és Itáliában öntötték. Gazdagon díszítették címerekkel és egyéb motívumokkal. A legjobb ágyúkat bronzból, az ágyúk többségét azonban a XVI. század második felére vasból öntötték. Ezek kevésbé szilárdak és pontosak, de olcsóbbak voltak.

A fenti képen egy XVII-XIX. században használt hajóágyú látható. A A XVII. század közepén az ágyú elérte azt a formát, amely 200 évig - míg 1859-ben meg nem jelentek a vértezett hadihajók - alig változtattak. Ennek az ágyúcsotípusnak az alábbiak a részei:

A torkolatszél, B gyurus párna, C-D tulipán (párna), E torkolati csokarima, F, G, H középso erosíto karimák, I csap, J závárzat, K, L a závárzat csokarimái, M csofenék, N gomb, O furat vagy kaliber.

Ekkorra kialakultak az ágyútalpak formái is. A lövegtalpak (lafetták) tölgyfából készültek, és négy keréken gördültek. Az ágyúkat a nagy haditengerészetek szabványosították, megszunt a sok hangzatos nevu, eltéro kaliberu változat. A szabványosítás elsosorban a csofúratott és az ágyúgolyó méretét rögzítette. A ketto közt 1/4 hüvelyk (6,3 mm) volt az átméro különbség. Az ágyúkat, a kiloheto golyó súlya alapján különböztették meg. (pl. 32 fontos ágyú) Az angol haditengerészet a XVIII. században az alábbi ágyúgolyó típusokat használta:

Az ágyúgolyó tömege (angol font)Átméroje (angol hüvelyk)
11,923
22,423
32,793
43,053
63,494
94,000
124,403
185,040
245,546
326,106
366,350
426,648

Ezek segítségével számították ki az ágyútalpak, ágyúnyílások méreteit:

  • az ágyúnyílások távolsága egymástól a golyó átmérojének 25-szöröse,

  • az ágyúnyílás szélessége a golyó átmérojének 6,5-szöröse,

  • az ágyúnyílás alsó peremének (párkányának) magassága a fedélzet felett a golyó átmérojének 3,5-szöröse,

  • az ágyútalp oldallapjának, és tengelyének vastagsága egyenlo a golyó átmérojével,

(A képen a Victory ágyúi láthatóak.)

A legkorszerubb muszaki eloírásai a francia haditengerészetnek voltak a XVII-XVIII. században. Az 1786. évi muszaki szabályzatban (Reglement) az alábbi adatok vonatkoztak az ágyúcsövek méretezésére:

Az ágyú részeiMéretek

Az ágyúgolyó tömege (livres)

3624181286
Kaliber (m)0,1750,1520,1390,1210,1060,096
Az ágyúgolyó átméroje (m)0,1680,1470,1340,1170,1030,093
A csap átméroje (m)0,1790,1570,1430,1260,1100,100
Az ágyúcso hossza a závárzattól a csotorkolatig (m)2,9202,7602,6002,4352,3002,273
A gomb és a fenékrész együttes hossza (m)0,3500,3040,2770,2420,2120,192
A závárzat és a csap közötti távolság (m)1,3321,2271,1571,0871,0521,013
A závárzat csokarimájának átméroje (m)0,6200,5480,5110,4510,3950,363
A cso átméroje a závárzat csokarimája után (m)0,5780,5050,4690,4080,3560,325
A cso átméroje a középso csokarimák után (m)0,4950,4320,4000,3520,3040,277
A cso átméroje a torkolati csokarima elott és után (m)0,3590,3150,2920,2570,2230,205
A tulipán átméroje (m)0,4680,4090,3790,3330,2910,264
A gomb átméroje (m)0,1850,1620,1490,1300,1150,105
A cso tömege (kg)35172502206014651174847

Az ágyútalp méreteit egy régi amerikai szabályzat így határozta meg:

  • az ágyútalp két oldallapjának és a keréktengelyeknek a vastagsága egyenlo a kaliber méretével,
  • az elülso keréktengely hátsó széle pontosan az ágyúcsocsap középpontja alatt van,

  • az ágyúcsocsap fészkének középpontja az oldallapok elülso szélétol a fészekátméro kétszeresének megfelelo távolságra legyen,

  • Az oldallapok hosszúsága egyenlo, az ágyúcsocsap középpontjától a gomb végéig mért távolsággal plusz az ágyúcsocsap átmérojének kétszerese,

  • az ágyútalp magasságát úgy kell megtervezni, hogy a vízszintesre állított ágyúcso torkolatának középpontja 3 angol hüvelykkel alacsonyabban legyen, mint az ágyúablak közepe,

  • az elülso kerék átméroje egyenlo az ágyúcsocsap átmérojének háromszorosával, a hátsó kerék átméroje ennél 1/10-del kisebb.

Az ágyútalp részeit eros vasalások kötötték össze, és blokksoros kötélzettel rögzítették a hajó belso oldalához. Rendszerint két pár keréken gördült, de elofordult egy pár kerékkel, fasínen csúszó, függoleges csap körül elforgatható típus is. A kisebb ágyúkat mellvéd párkányára rögzített forgatható villákra szerelték.

Az ágyúkra vonatkozóan, a különbözo haditengerészeteknél, eltéro, és idorol idore változó szabályzatok voltak érvényben.

A hajó stabilitása érdekében a nagyobb ágyúkat az alacsonyabb fedélzeteken helyezték el.

Az ágyúk a sima öntöttvas golyón kívül, láncos és rudas golyókat is használtak, a kötélzet és az árbocok ellen, valamint kartácslövedékeket az élo ero ellen. A különféle lövedékek, valamint az ágyú tölto és tisztító eszközök láthatóak a következo ábrán.

Az angol sorhajók fo fegyvere a 32 fontos ágyú volt. 3,05 m hosszú 2,7 t súlyú, lövedéke 14,5 kg amely 4 kg loporral kilove, 900 m távolságból átütötte egy sorhajó vastag oldalát. 1780-as évektol a kovás elsüto-szerkezet váltotta fel az izzó kanócot. Két ilyen ágyút 14 fo kezelt.

  • rammer: döngölo
  • wad: fojtás
  • shot: ágyúgolyó
  • pricker: tüske
  • powder charge: lopor töltet

A 2,5-3 m ágyúk, az amúgy is zsúfolt hajókon sok hasznos teret foglaltak el, ezért 1799-ben bevezették a rövid csövu, de nagy kaliberu karronádot. A skóciai Carron Company vasöntöde fejlesztette ki 1778-ban. Eloször csak kereskedelmi hajókon, 1779-ben már a hadihajók elobástyáján is megjelent. Az ágyútalp kétkerekes, vagy szántalpas, és általában az elülso részébe épített csap körül elforgatható. 24, 32, 42, 68 fontos méretben készült. Az alábbi képeken, a Victory karronádja mellett egy részletesebb muszaki rajz látható.

A szárazföldi hadviselésben a várostromoknál használt mozsarat is átvette a tengeri hadviselés. Külön hajótípust az ún. bomb-ketch-t fejlesztették ki, e nagy kaliberu fegyver számára. Kisméreto háromárbocos hajó, elso árboca helyére állították fel a hajómozsarat, ami az alábbi képen látható.

Tarack.jpgH. J. Paixhans francia tábornok találmánya a tarack. A tarack rövid csöve öntött vasból készült. Nem sima ágyúgolyót, hanem sokkal hatékonyabb nehéz gránátot lottek ki, ami meggyorsította a páncélos hajók korának eljövetelét.

Az ágyúk hatása a tengeri hadviselésre

A gályák esetében még nem volt különösebb változás. A keskeny gályákon az orrban tudtak 3-7 ágyút elhelyezni, de a meghatározó az ember ember elleni küzdelem volt.

A vitorlásoknál az ágyúkat a hajó oldalában helyezték el, akár több ütegfedélzeten, így a hajó az oldalával fordulva az ellenség felé, tudta kihasználni teljes tuzerejét. Ideális az un. T-alakzat volt, mikor az egyik hajó oldalával a másik orrát vagy tatját kapta el. Így a másik alig, vagy egyáltalán nem tudta viszonozni a tüzet. A hajó orrban abszolút nem volt jellemzo ágyú elhelyezés, hátra is csak 2-4 nézett.

Évtizedekkel a Nagy Armada után is a flották szervezettség nélkül rontottak egymásra, aminek az eredménye hatalmas zurzavar lett. Az ágyúkat így nem tudták teljes mértékben kihasználni, mert lövéseikkel saját hajóikat is veszélyeztették volna. A XVI. század vége felé az ágyuk töltése több mint félórát is igénybe vett, így a hajók fordulások sorozata közben, sorba kilotték minden ágyújukat, mert a manoverekhez kevesebb ido kellett mint az újratöltéshez. A változást a taktikában a tüzérségi technika fejlodése hozott. A töltési ido néhány percre zsugorodott, így a nagyobb tuzerot nem tudták kihasználni. Az I. angol-holland háború során 1653-ban a gabbardi-csatában alkalmazták eloször a Cromwell admirálisai által kitalált új taktikát, a csatasort. A csatasorban a hajók egysoros vonalban követik egymást, és oldalsortüzet zúdítanak az elhaladó hajókra, és egymást így nem zavarják a tüzelésben. Az új taktikával az angolok dönto gyozelmet arattak, és hamarosan szabványos harceljárásként vezették be a csatasort. A sikerek hatására persze más nemzetek haditengerészetei is átvették a taktikát. A taktika következményeként a hajókat válogatni kellett, a túl kicsi, gyenge, könnyuépítésu hajók nem állták meg helyüket a csatasorban. A hajók sebességének, hajózási tulajdonságainak is hasonlónak kellett lennie, így a hajók uniformizálódtak. Megszülettek a sorhajók. 1650-ben egy 30 ágyús hajó is megfelelt a csatasorba, 1660-ban 50, 1750-ben legalább 60 ágyúval rendelkezett egy sorhajó. Az angoloknál az I. osztályú hajó legalább 100 ágyús, három ütegfedélzetes. A legalsó fedélzeten a nehéz 32 fontos ágyúk, fölötte a 24, és a legfelso ütegfedélzeten a 12 fontos ágyúk helyezkedtek el. A II. osztályú valamivel kevesebb kb. 90 ágyúval rendelkezett, és a középso ütegfedélzeten 18 fontos ágyúkkal. A III. osztályú sorhajók két ütegfedélzeten 60-70 ágyúval rendelkeztek. A franciák csak két osztályba sorolták hajóikat. A sorhajók tölgyfából épültek, és méreteik az idok folyamán növekedtek, amit itt most teljes részletességgel - mivel nem szorosan a téma része - nem kívánok ismertetni.

Mivel a pontosság nem volt nagy erénye - ahogy már említettem - ezeknek az ágyúknak, így a gyorsaság volt az egyik legfontosabb tényezo. Az angolok ebben világelsok voltak, percenként tudtak leadni sortüzet, míg ellenfeleiknek ehhez 2-3 perc is kellett. Az angolok a XVIII. század végén új agresszív taktikát alkalmaztak. A közelharcot, akár néhány méterrol vívott tuzpárbajt eroltették. Az angolok a hajó törzset, a franciák a vitorlázatra tüzeltek. (Így ha baj volt el tudtak menekülni.) Ezért voltak nagyságrenddel nagyobbak a franciák emberveszteségei.

A vitorlások korának harcmodorában a másik dönto tényezo a szél. Széllel szemben pisálni nem érdemes, vitorlázni viszont nem lehet. A szelet kb. 60°-ban tudták megközelíteni, ami azt jelenti hogy 120°-os zóna volt a vitorlások számára járhatatlan. A szél irányba lavírozással lehetett elore jutni, ami azt jelenti hogy furészfog alakban manovereztek. Így a szél feloli helyzet mindig elonyös volt, a szél alattival szemben. A megfelelo pozícióba kerülés gyakorlatot és ügyességet kívánt, a jó manoverezés már fél sikernek számított. (A franciák itt is sokszor a menekülésre koncentráltak, és a szél alatti oldalról támadtak)

A hadihajókon az emberek 3/4 része az ágyúk kezelésére volt szükséges. Csata elott kb. 10 perc kellet egy gyakorlott legénységnek, hogy harckésszé tegyék a hajót. A kabinok mozgatható válaszfalait, és a tisztek értékesebb tárgyait, minden felesleges dolgot a hajó mélyére vitték. Az ágyúkat megtöltötték és készenlétbe helyezték. A tengerészgyalogosok a puskáikkal a felso fedélzeteken elfoglalták állásaikat. A loporraktárat vizes szonyeggel vették körbe, nehogy végzetes robbanást okozzon az elszóródó puskapor, vagy terjedo tuz. A felcser és segédei a legalsó fedélzeten rendezték be ideiglenes mutojüket.

Felhasznált irodalom:

  • Marjai Imre: Hajómodellezés
  • Marjai Imre / Pataki Dénes: A hajó története
  • David Howarth: Az Armada pusztulása
  • Földi Pál: Harc a tengereken

A szövegben említett idegen mértékegységek:

  • 1 angol láb = 304,8 mm
  • 1 angol hüvelyk = 25,4 mm
  • 1 angol font = 453,6 g
  • 1 livres = 490 g
  • 1 lépés = 2 1/2 láb (nem egyértelmuen meghatározott, ez a változat a legvalószínubb)

   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2004. október 17. Vasárnap 16:47


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

 

Megjelenítve 4 a(z) 4 hozzászólásból

Hozzászólás nyelve: Magyar (4), English (0)

Írta: lacka1 () 2007. március 16. Péntek 16:52

Írta: lacka1 2007. március 16. Péntek 16:52

Nagyon jó kis cikk. Mivel én is gyártok makett ágyukhoz esztergálok fából ágyúkat igy nagyon sokat tanultam belőle.Gratulálok hozzá.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: kaloz () 2005. április 16. Szombat 20:04

Írta: kaloz 2005. április 16. Szombat 20:04

Klassz cikk, szerintem régóta hiányzott. Kár, hogy a gép nem kezeli a hosszú ékezeteket, de ez nem a szerző hibája. Neki minden elismerésem!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: sohler () 2005. április 16. Szombat 10:20

Írta: sohler 2005. április 16. Szombat 10:20

ragyogó összefoglalás. :)

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: Doma () 2004. július 26. Hétfő 17:07

Írta: Doma 2004. július 26. Hétfő 17:07

Honnan lehet egy maketthajóhoz hajóágyúkat szerezni, vagy alkatrészeket?

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Megjelenítve 4 a(z) 4 hozzászólásból



Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.


mXcomment 1.0.5 © 2007-2017 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
< Előző

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett