Főoldal arrow Cikkek arrow Modellezés arrow Alapismeretek arrow A fúrókagyló
A fúrókagyló PDF Nyomtatás E-mail

tomcat, 2004. október 17. Vasárnap 17:48

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 11034    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Alapismeretek


Hallunk róluk, tudunk a létezésükről, a fahajók láthatatlan víz alatti ellenségeiről, a fúrókagylókról, ám szinte semmit nem tudunk ezekről az állatokról. A cikkből őket ismerhetjük meg.

A hajótestre feltapadó kagylók mindig sok gondot okoztak a hajós népeknek. Nem csak azért, mert az egyre vastagabb rétegben tapadó állatkák nagyon lassították a hajók amúgy sem nagy sebességét, nem csak mert nagyon nehezítették ezeknek az amúgy is nehézkes bárkáknak a manőverező képességét, hanem mert befúrták magukat a hajótest fa szerkezetébe, gyengítve azt. A következmények egyértelműek voltak: sérülékeny, idővel szivárgó, sőt, átszakadó palánkok.

De milyen állatokról is van szó? Két fontos nemzetségről illik itt megemlékezni, a fúrókagylókról, és a hajóférgekről.

A fúrókagylók legnevezetesebb fajtája a Plohas dactylus, amelyik mindenbe befúrja magát, amivel csak sikerül megküzdenie: a fába épp úgy, mint a parti kövekbe, vagy épp az épített elemekbe. Ennek a kagylófélének a lélek- és rendszertanába nem érdemes nagyon mélyen beleásni (mint az a kőzetekbe), hiszen ez az Anglia déli partjaitól szétterjedt fajta a kisebb jelentőségű kártevő volt a hajók szempontjából.

1-5. : Plochas dactylus

A másik faj, ami kicsit több figyelmet érdemel, a “hajóféreg”-nek is titulált Teredo navalis. A hajóféreg származását tekintve Fekete-Afrika nyugati partjairól indult hódító útjára a világtengerek trópusi vizei felé, a földtörténeti Jura korban.

Rendszertanilag a Pholadidae (lemezes kopoltyúsak) osztályába, a Spihoniata rendbe tartoznak. A kifejlett állat elég változatos méretekben fordul elő, a néhány centiméteres apróságoktól kezdve a majd’ 1 méter hosszú szörnyekig. Az élőhely, és a táplálékbőség nagyban meghatározza ezeknek az egyébként rövid életű állatoknak a méretét. A köpenyüregben kifejlődő lárvák először a teljes testüket elborító páncélban, hatalmas rajokban hajókáznak fel-le a tengerben, és csak később, amikor már úgy gondolják, hogy elég szépen meg tudnak lukasztgatni egy-egy jobb sorsra érdemes hajót vagy épp vízbe merült fatörzset, akkor tapadnak meg. Ám azt fontos tudnunk, hogy nem eszik a hajók és más vízi műtárgyak fa szerkezetét, “csupán” lakóhelyül választották azokat. Ugyan úgy, mint minden jóvágású kagyló, a vízből szűrik ki táplálékukat, és közben szorgalmas munkával segítik elő a vízbe pottyant fa tárgyak minél előbbi újrahasznosulását. De nézzük, hogy is fest őkelme, és hogy műveli, amit művel! Nos, küllemre nemigen vehetnék fel a versenyt kedvenc fotómodelljeinkkel, talán csak karcsúságban. Fejükön egy kb. 12 mm átmérőjű, két félből álló, csaknem gömb alakú héjat viselnek. Ennek a héjnak a hasoldalán (tudományosan dorzális felén J ) a szabad részen találjuk kecses, ám annál erősebb lábaikat, amikkel megtapadnak a hajó fenekén, és elkezdik szorgalmas áskálódó munkájukat, befelé. Amikor kellően elhelyezkedtek, hosszú, féregszerű testüket kitolják a folyosójukra, és annak végét a szabad tengerbe lógatva halászgatnak. Mivel egyszerre óriási nagy tömegben lepik el a kiszemelt szerkezetet, folyosóik előbb-utóbb keresztezik egymást, így biztosítva a szükséges társadalmi élet lehetőségét.

Ezeknek az állatkának a Sylophaga dorsalis nevű változatuk él európai vizekben, amelyek kisebbek, 9-11 mm átmérőjűek.

6. – 8,: Teredo navalis

Még röviden tekintsük át, hogyan is védekeztek ellenük: a hajótestet korábban kátránnyal, illetve koromból, faggyúból és egyéb adalékokból álló keveréssel vonták be, később réz vagy bronz lemezzel. A fa hajókat évente meg kellett tisztítani a kagylóktól. Ez úgytörtént, hogy kiraktak minden nehéz és mozdítható dolgot, majd a ballasztköveket egy oldalra hordták. Az ettől megdőlt hajót sekély vízben az árbocokra kötött kötéllel fektették az oldalára, és következhetett az ácsmunka, a kapirgálás, és az újra kátrányozás. A kátrányozástól a megmaradt állatkák elpusztultak. És minden kezdődhetett elölről.

Végül álljon itt Jókai néhány szava ezekről a kis lényekről, a “Csigák regénye” c. művéből:

"A Teredo a víz alatti Nihil. A Teredo a tengerfenék proletárja. Vigyázzanak azok, a kiknek a vizeken van dolguk, a kiknek kormányrúd van a kezükben, hogy a maguk legfélelmesebb rémét kitanulják! Mert a csigák története azt tanítja, hogy a Meduza megeszi a tengeri pókot, a Tridacna megeszi a Meduzát, a Polypus Maximus megeszi a Tridacnát; a hatalmas földlakó aztán megeszi valamennyit; - hanem a megvetett tengeri féreg, a Teredo Navalis, az vízbe fojtja a hatalmas földlakót magát s megeszi őt országostól. Ezt így tanítja a csigák története.”

Felhasznált források: Pallas Nagylexikona, no és az Internet.


   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2004. október 17. Vasárnap 17:48


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

 
Hozzászólás nyelve: Magyar (0), English (0)

Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.

Még nincs hozzászólás



mXcomment 1.0.5 © 2007-2017 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
< Előző   Következő >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett