Main page arrow Articles arrow History arrow Boats Story arrow Prinz Eugen nehézcirkáló - A szerencsés hajó
Prinz Eugen nehézcirkáló - A szerencsés hajó PDF Print E-mail

By Sebestyén Gábor, on 2004. October 19. Tuesday 18:45

Average user rating :    (0 vote)

Views : 18245    

Favoured : None

Published in : Articles, Modern ships, stories

There are no translations available

A "J" jelzésű hajó építését 1936 őszén kezdték meg a Hipper osztály harmadik tagjaként. A németek olyan nevet szerettek volna választani a hajónak, mely szimbolizálja a történelmi kapcsolatokat az Ostmark-al, vagyis Ausztriával (és ezáltal tulajdonképp az Osztrák-Magyar Monarchiával). Ezért eredetileg a Tegethoff nevet szánták a hajónak. Tegethoff admirális azonban 1866-ban Lissa-nál elég csúfos vereséget mért az olasz flottára, így - nem akarván megsérteni a szövetséges olaszok érzéseit - a németek más nevet választottak. A "J" jelzésű hajót így nevezték el a híres tábornok, a "nemes lovag", Szavojai Jenő herceg [1663-1736] után.

A Prinz Eugen-t 1938 augusztus 22.-én bocsátották vízre. Az eseményt egybekötötték Horthy Miklós látogatásával (aki az osztrák-magyar flotta utolsó főparancsnoka volt), így a 'keresztanya' nem volt más, mint Horthy Miklósné.

A vízrebocsátás 1938-ban.

A hajót, a további szerelési munkálatok elvégzése után, 1940 augusztus 1-én állították szolgálatba.

A Prinz Eugen 1940-ben

A különféle gyakorlatok és tesztek végrehajtása után az első bevetésre 1941 május 18.-án került sor. Ez volt a híres/hírhedt 'Rheinübung', melyet a Bismarck kísérőhajójaként hajtott végre.

Bismarck a Prinz Eugen-ról fényképezve.

Május 24.-én az esti órákban a Bismarck-on tartózkodó flottaparancsnok önálló tevékenységre utasította a Prinz Eugen parancsnokát. A két hajó szétvált és mint tudjuk a Bismarck végül elsüllyedt. A Prinz Eugen pedig tovább cirkált az óceánon, de nem tudott elsüllyeszteni egyetlen ellenséges hajót sem. Végül kazánproblémák miatt június elsején befutott Brestbe.Brest, 1941 06.01

 

Itt tartózkodott 1942 januárjáig, mikor az állandó jellegű légitámadások miatt Hitler parancsot adott, hogy a Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálókat, valamint a Prinz Eugen-t Norvégiába kell vinni a La Manche-on keresztül. Ez volt a 'Cerberus' hadművelet (melyet 'Csatornafutam'-nak is hívnak), mely 1942 február 11.-én kezdődött.A németek hatalmas kockázatot vállaltak, hisz a csatorna Dover és Calais között mindössze 40 kilométer széles. Fennállt a veszély, hogy a légi és tengeri fedezet ellenére az angolok koncentrált támadást indítanak a három hajó ellen.Ám végül nem történt semmi. Pontosabban az angolok február 12.-én, a déli órákban egy légi felderítés során 'vették észre' a német hajókat a Somme vonalában a belga partoknál.A kötelék azonban ekkor már túl volt a csatorna legszűkebb részein és a sebtében indított brit támadásokat visszaverték. Itt érdemes megemlíteni, hogy ebben a hadműveletben halt meg Esmond Knight parancsnok is, aki repülőgépéről azt a torpedót indította 1941 májusában, mely megrongálta a Bismarck kormánylapátját, ezzel irányváltásra képtelenné tette a hajót. Itt sajnos nem volt szerencséje. Az általa irányított repülőgép-köteléket (6 Swordfish torpedóvető gépet) a németek lelőtték. A parancsnok tettéért posztumusz Viktória-keresztet kapott. A történetírás egyébként a mai napig felrója az angoloknak, hogy elszalasztottak egy remek lehetőséget a németekkel való leszámolásra. Ha a hajók és a repülőgépek nem is, az aknák legalább 'sikereket' értek el. A Scharnhorst kétszer, a Gneisenau egyszer futott aknára.

 

A Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálók, valamint a kísérőhajók a Prinz Eugen hídjáról fényképezve a 'Csatornafutam' alatt.

Különféle kitérőmanőverek után a Prinz Eugen február 23.-án érte el a norvégiai Drontheim fjordot. A fjord bejárata előtt a Trident nevű brit tengeralattjáró megtorpedózta a hajót. A sérülés súlyos volt. A hátsó rész nagyobbik felét egyszerűen le kellett vágni és ideiglenes vízzáró falat építeni. Ezzel együtt egy ideiglenes kormányművet is beépítettek, melyet a legénység közvetlenül a fedélzetről működtetett.

A Prinz Eugen május 16.-án indult el Kielbe a végleges javítások elvégzésére. Az ideiglenes kormányt kezelő matrózokat alaposan megizzasztotta az a 46 brit bombázó és torpedóvető, mely útközben koncentrált támadást intézett a hajó ellen. Akármilyen hihetetlen is, de sikerült elkerülni az összes bombát és torpedót. A hajó május 18.-án érkezett Kielbe és ott is maradt a javítások elvégzéséig, vagyis 1942 októberéig.1942 októberétől 1943 januárjáig a Prinz Eugen német vizeken tartózkodott. 1943 január 9.-én és 25.-én két kitörési kísérletet hajtott végre a Scharnhorst csatacirkálóval Norvégia felé, a Kattegat-on és Skagerrak-on át. Mindkét kísérletet svéd hajók és repülőgépek észlelték, így mindkét műveletet félbeszakították.

A Scharnhorst a Prinz Eugen-ról fényképezve az egyik áttörési kísérlet alatt.

A Prinz Eugen 1943 februárjától a német flotta kiképző-kötelékének zászlóshajója lett és a háború végéig el sem hagyta már a Balti tengert többé. A hajón nem csak az újoncokat képezték ki, hanem újfajta fegyvereket és radarrendszereket is teszteltek.

Tesztradar a Prinz Eugen elülső felépítményén.

A háborús szolgálatot egy rövid közjáték zavarta meg. 1943 májusában egy, a Barents tengeren vívott vesztes csata után, Hitler dühében megparancsolta, hogy zúzzák ócskavassá a német flotta hajóit. A Prinz Eugen-t így rövid időre törölték a flotta hajóinak jegyzékéből. Ám végül az új főparancsnok, Dönitz admirális, meggyőzte Hitlert, hogy vonja vissza esztelen parancsát. A Prinz Eugen-en tovább folyhatott a kiképzés és az új fegyverek, például a 40mm-es légvédelmi löveg tesztje. A viszonylag nyugalmas hátországi élet 1944 júniusában ért véget. A Prinz Eugen-ből, a Lützow-ból, az Admiral Scheer-ből és a 6. rombolóflottilla hajóiból megalakították aKettes Harccsoportot ( a vezénylő altengernagy után Thiele Harccsoportnak is nevezték). Ám tengeri ütközetekre nem került sor. Amikor a szovjet Vörös Hadsereg megkezdte előrenyomulását Finnországba, a Baltikumba és Kelet-Poroszországba, a harccsoportot a parton előretörő szárazföldi egységek ellen vetették be. A Prinz Eugen számos bevetésen vett részt, melyek során parti célokat támadott. Ebből a legsikeresebb Tukum bombázása volt 1944 augusztus 19-20.-án. A kilőtt lövedékek 80 %-a talált. Az egyetlen tengeri bevetésre 1944 szeptember 20.-án került sor. A Prinz Eugen kíséretet adott egy hat teherhajóból álló konvojnak, melyek az ún. német lappföldi hadsereg nehéz felszerelését szállították el Finnországból. A kíséret szükséges volt, mert a finnek szeptember 5.-én fegyverszünetet kötöttek az oroszokkal és szembefordultak a hitleri Németországgal. A művelet után tovább folyt a szárazföldi célok támadása a balti tenger keleti részén. Ennek során 1944 október 15.-én a Gotenhafen-be (ma Gdynia) való visszatérés során a Prinz Eugen legázolta és majdnem elsüllyesztette a Leipzig könnyűcirkálót.

A két hajó az ütközés után. A szétválasztás közel 14 órán át tartott.

A Prinz Eugen orrát kevesebb mint 30 nap alatt megjavították, a Leipzig-et viszont Danzig-ba ( ma Gdansk) vitték és a kikötőben ún. parti erődként használták.

A sérült Leipzig a Gdansk-ba benyomuló szovjet csapatokat lövi.

A háború vége 1945 április 4.-én jött el a Prinz Eugen és legénysége számára. Ekkor támadták utoljára a parton előrenyomuló szovjet egységeket és itt szenvedték el az utolsó - 12 fős - veszteséget. Mivel a főtüzérség lőszere elfogyott, a Prinz Eugen először Swinemündébe, majd Koppenhágába ment. Itt kivonták a szolgálatból 1945 május 7.-én. Majd brit felügyelet alá került május 9.-én.

Koppenhága, 1945 május 9. A még megmaradt lőszert brit parancsra kirakják.

A Prinz Eugen-t brit kísérettel Wilhelmshaven-be küldik 1945 május 26.-án. Ott szárazdokkba került, ahol a szövetségesek szakértői a nyár folyamán alaposan megvizsgálták. Majd ezután egy kissé komikus epizód következett. A német flotta megmaradt hajóit a négy győztes nagyhatalom felosztotta egymás közt. A Prinz Eugen olyan jó állapotban volt, hogy mindegyik magának akarta. Végül a 'győztes' nevét egy kalapból húzták ki. Így került a Prinz Eugen 1945 december 13.-án az Egyesült Államok haditengerészetéhez, mely 1946 január 5.-én állította szolgálatba.

USS Prinz Eugen IX-300

A hajót először Bostonba, majd Philadelphiába vitték. Itt a hajó berendezéseit az amerikai szakemberek átvizsgálták.

Az 'A' lövegtoronyból eltávolítják a csöveket további vizsgálatra.

A Prinz Eugent ezután a Panama csatornán át a Csendes-óceánra küldik. A 'szerencsés hajó' szerencséje itt sajna véget ért. 1946 június 9.-én a Bikini atoll-ra került, ahol egyike lett azoknak a hajóknak, melyeket atombomba tesztekhez használtak fel. Az első tesztre 1946 július elsején került sor. Egy B-29-es bombázó atombombát dobott a tesztflottára. A Prinz Eugen ezt még kis sérülésekkel megúszta, noha a hajótest radioaktivá vált és védőruha nélkül már nem lehetett többé a fedélzetre lépni.

A tesztflotta elhelyezése a második robbantás során.

A második teszt 1946 július 25.-én történt. Ez vízalatti robbantás volt és ez már súlyos sérüléseket okozott. A hajótörzs illesztései megroppantak és számos rés keletkezett, melyeken át víz került a hajóba. Ez vezetett oda, hogy december 21.-én egy vihar során a már amúgy is sérült törzsre még több víz zúdult és a hajó lassan felborult és elsüllyedt a Kwajalein lagúnában, ahová a tesztek után vitték.A roncs a mai napig ott található a lagúnában. Olyan sekély helyen süllyedt el, hogy a törzs hátsó része a kormánylapáttal és a hajócsavarokkal együtt kilátszik a vízből. A roncs azonban igen rossz állapotban van. Noha egy 1974-es felmérés szerint a sugárzás már annyira lecsökkent, hogy védőruha nélkül is meg lehet közelíteni, ezt mégsem ajánlják. Fennáll a veszélye ugyanis, hogy a fejjel lefelé fekvő hajó rozsdásodó felépítménye egyszer csak nem bírja tovább a terhelést és összerogy.A német Tengerészszövetség kérésére 1978-ban a jobboldali hajócsavart eltávolították a roncsról és Németországba küldték, ahol Kielben a tengerészek emlékművét díszíti.

A felborult Prinz Eugen

 

A cikk elején és a cikkben is többször említettem, hogy a Prinz Eugen-t 'szerencsés hajó'-nak hívták. Hogy miért ? Nos, nem süllyesztett el egyetlen ellenséges hajót sem. A Bismarck-al végzett akción kívül más jelentősebb hadműveletben az ellenség ellen nem is vett részt. Még a ' csatornafutam' is inkább taktikai műveletnek tekinthető, mely morális győzelmet hozott a németeknek. Hát akkor miért hívták így ? Azért, mert gyakorlatilag a német flotta egyetlen nagy felszíni egysége volt, mely jóformán sértetlenül érte meg a háború végét. Ez pedig a körülményeket figyelembe véve talán több volt mint szerencse.

Felhasznált háttéranyag: www.prinzeugen.comWarship Pictorial 21-es szám: Kriegsmarine Prinz Eugen

   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Last update : 2007. November 19. Monday 20:38


Users' Comments  RSS feed comment
 

Average user rating

   (0 vote)

 
Comment language: Magyar (5), English (0)

Add your comment
Only registered users can comment an article. Please login or register.

No comment posted



mXcomment 1.0.5 © 2007-2020 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
< Prev   Next >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett