Főoldal arrow Cikkek arrow Modellezés arrow Roncstemető arrow A császári és királyi haditengerészet tengeralattjárói
A császári és királyi haditengerészet tengeralattjárói PDF Nyomtatás E-mail

olaf, 2005. június 22. Szerda 22:44

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 24978    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Tengeralattjárók


A császári és királyi haditengerészet az európai nagyhatalmak közül utolsóként kezdte kiépíteni tengeralattjáró flottilláját. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a haditengerészet szakértői nem tudták a tengeralattjáró fegyvernemen belül mely tengeralattjáró típusokat és rendszereket válasszák. 1906-ban végül is megszületett a döntés. Ez évben az amerikai Lake, és a német Germánia valamint a fiumei Whitehead Torpedó- és Gépgyár Holland típusú tengeralattjáróiból két-két darabot rendeltek. Ezzel kezdetét vette az osztrák-magyar haditengerészet tengeralattjáróinak története.

A tengeralattjáró-flottilla parancsnoka 1909-1912-ig Erich Heyssler korvettkapitány volt. Őt lovag Thierry Ferenc korvettkapitány követte, aki ezt a posztot a háború végéig, a Monarchia összeomlásáig megtartotta.

A tengeralattjáró flottilla 1911-ben hat hajóból állt a személyi állomány 21 tisztből, 3 törzs altisztből, 22 egyéb altisztből, 143 matrózból állt. A tengeralattjárók anyahajója (ellátóhajója) a Pelikán gőzös volt. A hat naszádból egyszerre hármat tartottak szolgálatba, melyek hetente egyszer a Giant, vagy a Spalato célhajókon gyakorolták a torpedóvetést. Minden tengeralattjáró két teljes személyzettel rendelkezett. A hajókon a parancsnok mindig sorhajóhadnagyi rendfokozatban szolgált, az elsőtiszt pedig fregatthadnagyiban. A tengeralattjáró-fegyvernemhez csak torpedónaszád-szolgálat után lehetett jelentkezni.

Lake osztályú tengeralattjárók

 

 

U 1

U 2
Készítették:
Tengerészarzenál Póla
Tengerészarzenál Póla
Gerincfektetés:
1907. 07.02.
1907. 07. 18.
Vízrebocsátás:
1909. 02. 10.
1909. 04. 03.
Szolgálatba állítás:
1911. 04. 15.
1911. 06. 22.
Hosszúsága:
30.48 m
Szélessége:
4.8 m
Merülési mélysége:
3.6 m
Vízkiszorítása:
230 t / 249 t
Meghajtás:
Felszinen két benzin motor hajtott (720hp), amelyet 1915-ben cseréltek le Diesel motorokra. Víz alatt 2 db elektromotor hajtotta (200hp). Két hajócsavarral rendelkezett.
Sebessége:
10,3 cs. / 6 cs
Hatótávolság:
950 tmf 6 cs-val /15 tmf 5 cs-val
Maximális merülési mélység
40 m
Fegyverzete
Torpedóvető csövek
2+1 db 45 cm (kettő az orrban, egy a farban)
Gyorstüzelők
13,7 cm
Legénysége
14+3 fő
Az osztály hajói
U1-U2
Költsége
1 215 000 k

A megépített tengeralattjárókat hosszasan próbajáratoztatták, mielőtt szolgálatba állították volna. Legkevésbé a Lake-típusú naszádok váltak be. A naszádnak volt egy érdekessége, ami jelzi, hogy a tengeralattjáró építés a kezdeti kísérleti szakaszban állt még. Tervezője kerekeket is szerelt a naszád alá, amivel tervei szerint a tengermélyén közlekedett volna. Ez a megoldás azonban nem vált be. Mind emellett a hajó rengeteg olyan technikai részmegoldásokat is tartalmazott, amely előrébb vitte a fegyvernem fejlődését.

A Lake-típusú naszádok gyengébb teljesítményük miatt csat partvédelmet szolgáltak. Hosszabb utak megtételére nem voltak alkalmasak. A háború folyamán Póla és Trieszt védelmét láttál el.

 

Az U 1 tornyában szellőszó legénység

Az U 1 és az U 2 naszád hadműveletei a háború alatt

1914. január 13-án az U 1 összeütközött a SANKT GEORG páncélos cirkálóval. Periszkópja megsérült.1914-1915 között az U 1-et átépítették, új Diesel motorokat és akkumlátor telepeket kapott.1915. január 24-e és 1915. június 4-e között az U 2 Pólában generáljavításon esett át motorjait korszerűsítették és új tornyot kapott. A javítások után kiképző hajó két szolgál. Havonta kb. tíz kiképző utat tett meg. Augusztus 7-étől állomáshelye Trieszt volt, ahol felderítésre használták.

 

Az U2 korszerűsítése után új toronnyal

Október 4-étől az U 1 is kiképző hajóként szolgált. November 2-án az U 1-et áthelyezték Triesztbe, ahol elsősorban felderítési feladatokat látott el.1917. 12. 22-én az U 1-et Pólába helyezték.1918. 01. 11-én az U1 és az U 2 tengeralattjárókat gyakorló-iskolahajóvá minősítik. A Brioni tengerészeti bázison állomásoznak.

A háború után mindkettőt Olaszország kapta háborús jóvátételként. Később Pólában lebontották azokat.

A két hajó a háborút végigharcolta, de korlátozott teljesítményük miatt hosszabb utak megtételére nem voltak alkalmasak. Ennek köszönhetően csak a partmenti vizek őrzésére használták Póla környékén. A háború alatt egyetlen hajót sem sikerült elsüllyeszteniük.

 

U 1 Triesztben

 

U 1 dokkban

 

Az U 1 és legénysége díszsorfalat áll

 

Az U 2 tornya

 

U 2 orrán még jól látható piros-fehér-piros festés

[newpage]

Germania osztályú tengeralattjárók

 

A Germania osztályú tengeralattjáró eredeti formájában

 
U 3
U 4
Készítették:
Germania Művek, Kiel
Germania Művek, Kiel
Gerincfektetés:
1907. 03.
1907. 03.
Vízrebocsátás:
1908. 08. 20
1908. 11. 20.
Szolgálatba állítás:
1909. 09. 12.
1909. 08. 29.
Hosszúsága:
43,2 m
Szélessége:
4 m
Merülési mélysége:
3 m
Vízkiszorítása:
240 t / 300 t
Meghajtás:
Felszínen két 8 hengeres petróleum motor hajtotta (300 hp). Víz alatt 2 db elektromotor hajtotta (160hp). Két hajócsavarral rendelkezett.
Sebessége:
12 cs / 8.5 cs.
Hatótávolság:
1400 tmf 8 cs-val /60 tmf 3 cs-val
Maximális merülési mélység
50 m
Fegyverzete
Torpedóvető csövek
2+1 db 45 cm (kettő az orrban, egy a farban)
Gyorstüzelők
1915-től 1 db 3,7 cm az U4 1916-tól 1 db 7 cm-es gyortüzelő ágyúval rendelkezett.
Legénysége
21 fő
Az osztály hajói
U3-U4
Költsége
1 400 400 k
1 275 000 k

 

A Germania típus megvételére 1905-ben történt először kísérlet, amikor a monarchia küldöttsége Kielbe utazott a Germania Művekbe, hogy ott a típust tanulmányozza. A németek elzárkózó magatartása miatt azonban nem sikerült üzletet kötni. Következő évben a Lake típusú tengeralattjárók megrendelése után a Germania művek is ajánlatot tett egy modern 300 t vízkiszorítású típus építésére. 1907. március 12-én aláírt szerződéssel megkezdődött az építés Kielben. A két megépített naszád az osztrák-magyar flotta legnagyobb tengeralattjárói voltak. Ezeket méretben csak az 1914-ben zsákmányolt francia Curie múlta felül.

Vízrebocsátásuk és próbajáratozásuk során kiderült, hogy az egyszerre rendelt három típusú tengeralattjáróból a flotta céljainak a Germania típus felel meg a legjobban, így 1913. február 1-én aláírtak egy szerződést a Germania Művekkel öt tengeralattjáró építésére. A hajók azonban sosem érkeztek meg, mivel a németek a háború kitörésekor lefoglalták azokat saját haditengerészetük számára. Igaz hogy a német vezetés a monarchia számára kártérítést fizetett, ez azonban nem pótolta azt a hátrányt az Adrián, amelybe a cs. és kir. flotta került a háború elején.

Típus kétszer estek át komolyabb átépítésen először 1915-ben. Ekkor eltűnt az orrkormányuk, mélységi kormányukat növelték, kaptak egy 3.7 cm-es gyorstüzelő ágyút, alkalmassá tették még 4 db torpedó hordozására, periszkópjuk a torony szintjéig behúzhatóvá vált. 

Germania osztály az 1915-ös átépítés után.

A második átalakítás 1918-ban történt. Ekkor az U 4 naszádra még egy gyorstüzelő ágyút szereltek, valamint a tonyát módosították.  

Az U 4 tengeralattjáró 1918-as módosítása után

Az U 3 tengeralattjáró hadműveletei:

Az U 3 háború kitörésétől szeptember végéig Brioni-tengeralattjáró bázison állomásozott. Szeptember 27-én a testvérhajójával horgonyt vetett a Cattarói-öbölben. Feladatuk Montenegró blokádját fenntartása, és a parti vizek őrzése volt. Az U 3 október 17-én a Cattarói-öblöt támadó francia hajóraj ellen fut ki. Az U 4 tengeralattjáróval 31-én őrjáratra indult, de ellenséggel nem találkoztak. December közepén visszatért Pólába nagyjavításra.

 

U 3 tengeralattjáró a Cattarói-öbölben

1915. áprilisában átépítették testvérhajójával együtt, így alkalmassá váltak hosszabb utak megtételére. Az U 3 július 18-án elkészülte után Briuniból Sebencio érintésével Cattaróba indult, ahova négy nappal később érkezett meg. 27-én Dél-Adriai járőrútra indult, amelyből 31-én tér vissza.

Augusztus 10-én kifutott, hogy a másnapra tervezett olasz partok elleni támadást Brindisitől Észak-keletre biztosítsa. A támadást a HUSZÁR, PANDUR, TURUL WARASDIENER rombolók hajtották végre Bari és Molfetta ellen. Következő napon Brindisi-Otranto-Valona alkotta háromszögben cirkált. A CITTA DI CATANIA olasz segédcirkálót 12-én támadta meg. Az akció azonban nem sikerült a segédcirkáló észrevette és megpróbálta legázolni. Az U3 súlyos sérüléseket szerzett. francia BISSON romboló másnap a hazafelé vánszorgó naszádot észrevette és elsüllyesztette. A legénységből heten életüket vesztették, köztük a hajó parancsnoka Strnad Károly, aki süllyedő hajóját nem hagyta el.

Az U 3 tengeralattjárónak a háború alatt nem sikerült ellenséges egységet elsüllyesztenie.

Az U 4 tengeralattjáró hadműveletei: Szeptember végéig testvérhajójával Brioni-tengeralattjáró bázison állomásozott, még át nem irányították őket Cattaróba. Feladatuk Montenegró blokád alatt tartása, és a hazai partok védelme volt. Október 28-án őrjárata során elfogott egy kockacukrot szállító vitorlást, melyet bekísért Cattaróba. Két nappal később U 3-mal közösen indult őrjáratra, de ellenséggel nem találkoztak.

 

Az U 4 tengeralattjáró viharos időjárásban hajózik

1915. január 15-én az Otrantói-szoroshoz indult Fanno-sziget körül cirkált, ellenséggel azonban nem találkozott. Áprilisban mind az U3-at és az U4-et még 4 db torpedó hordozására tették alkalmassá, ezzel növelve a nyílt tengeri tartózkodás idejét.

Június 4-én érte el első nagy sikerét, amikor megtorpedózta a brit DUBLIN cirkálót. A hajóra két torpedót lőtt ki, amelyikből az egyik eltalálta a cirkálót. A hajó azonban megőrizte úszóképességét és az antant egységei elvontatták. 27-én az eltűnt L 43 csónakrepülő keresésére indult, melyet néhány nappal később sikeresen meg is talált. Két nappal később a naszád a Drin-öbölbe indult egy ügynök felvételére. Az ügynök azonban nem jelent meg a találkozóhelyen, így másnap visszahajózott Cattaróba. Hetedikén újra kifutott, hogy újra megpróbálja felvenni az ügynökkel a kapcsolatot. Az azonban most sem jelent meg a helyszínen, így két nap múlva a parancsnok hazafelé irányította a hajót. Olasz egységek támadták meg a monarchia partvidékét 18-án. Az U 4 elsüllyesztette közülük a GIUSEPPE GARIBALDI páncélos cirkálót.

Augusztus 10-én a naszád őrjáratra indult, melyről másnap eredménytelenül tér vissza. 14-én az eltűnt U 3 keresésére indult, miután bebizonyosodott, hogy az elsüllyedt visszatért a bázisra. Legközelebb 16-án este indult útnak, hogy biztosítsa az I. torpedó flottilla Pelagossa elleni támadását. Augusztus 20-án Az 58T torpedónaszád kíséretében befutott a pólai bázisra nagyjavításra, amely október végén, november elején fejeződik be. November 5-én már ismét a cattarói bázison tartózkodott.

December 2-án a Mati-folyó torkolatához indult, hogy két ügynököt partra tegyen. Az akció azonban a viharos időjárás miatt nem sikerült. A naszád másnap visszatért a bázisra, rövid pihenő után este újabb őrjáratra indult. December 5-én egy rombolót próbált megtorpedózni, de az akció nem sikerült, majd Brindisi és Duzzaró előtt hajózott. Támaszpontjára 7-én tért vissza. A következő napon a Mati-folyó torkolatához indult, ahol megsemmisített egy albán vitorlást, egy másikat pedig vontába vett, és visszatért Cattaróba.

1916, január 3-án a tengeralattjáró a Mati folyó torkolatában partra tett két albán ügynököt. Hazafelé menet elfogott két albán vitorlást. Az egyiket felrobbantotta, a másikat pedig vontába vette. Ezt rádiójelére elé érkező 15. torpedónaszád vontatta be Cattaróba. 16-án az Otrantói-szorosba indul, ahonnan 22-én tér vissza. Ezen az útján semmi emlékezetes nem történt. Következő útja 30-án újra az Otrantói-szorosba vezet. Február 2-án elsüllyesztette a JAN BART II gőzöst.

Február 6-án az U 4 és az U 14 tengeralattjárók közös portyára indultak az Otrantói-szorosba, ahol sikertelenül próbált megtámadni egy Birmingham típusú cirkálót, majd a Laghi-fok előtt leselkedett, ahol elhibázott egy gőzöst. Az U 4 és az U 14 a támaszpontjukra 9-én tért vissza. Ez után az út után az U 4 dokkba állt.

Március 26-án a HELGOLAND, SAIDA gyors cirkálók; az ORJEN, BALATON rombolók; az U 4 tengeralattjáró, valamint repülőgépek indultak az eltűnt U 24 tengeralattjáró keresésére. A naszád először az Albánia előtti vizeket fésülte át. Másnap Duzzaróba hajózott, majd tovább indult az Otrantói-szoros felé. A Tarantói-öbölben 30-án elsüllyesztette a John Pritchard háromárbocos brit vitorlást. Bázisára 1-én ér vissza.

Áprilisban rövid, Albánia előtti utakat tett meg. A hónap végén ismét az Otrantói-szorosban hajózott, azonban periszkóp hiba miatt visszafordul. Május 23-én a tengeralattjáró motorja adja fel a szolgálatot Valona előtt. Négy nap múlva Pólába vezénylik nagyjavításra, ahonnan július 30-án tér vissza Cattaróba.

Augusztus 2-án a naszád kifutott egy ellenséges kötelék támadására, melyet az olasz NINO BIXIO cirkáló és nyolc romboló alkotott. A támadás nem sikerült, így visszahajózott kikötőjébe. Két nap múlva a Tarantói-öbölbe indult, ahonnan 8-án eredménytelenül tér vissza a cattarói-öbölbeli bázisára. A következő Tarantói-öbölbe tett útja során elsüllyesztette az olasz PONTE MARIA vitorlást.

Szeptemberben a Tarantói-öbölben járt, ahol 14-én elsüllyesztette a brit INVERBERVIE gőzöst, és az olasz MARGARETHA teherhajót. Novemberben nagyjavítást végeztek rajta, így következő útjára csak 28-án került sor. Ismét a Tarantói-öbölbe indult volna, de másnap kénytelen volt visszafordulni, mivel az egész legénység megbetegedett.

December 23-án ismét a Tarantói-öbölbe indult. Útja során sikertelenül támadott meg egy rombolót. Támaszpontján, harmincadikán vetett ismét horgonyt.

1917 első hónapjaiban csak rövid, partközeli őrjáratokat tett. Március 14-én Korfu közelében járt, ahol sikertelenül vett üldözőbe egy BRETANGE osztályú francia csatahajót, a hajót kísérő rombolók hevesen támadták a naszádot. Akciója után dokkba állt, a javításokat 20-ára fejezték be. Következő bevetésére 29-én indult a Jón-tenger felé. Május 4-én két romboló által kísért gőzösökkel hozta össze a szerencse. Közülük az olasz PERSEO-t sikerül megtorpedóznia. Őrjáratáról 7-én érkezett vissza a támaszpontjára.

 

Az U 4 a támaszpontján

Következő útján Valona előtt őrködött. Május 21-én a Tarantói-öbölben cirkált, majd Messina és Kefalonia között hajózott. 30-án sikeresen megtorpedózta Korfu előtt az ITALIA nevű francia postagőzöst.

Június 10-én a tengeralattjáró a Tarantói-öbölbe indult. 5 nap múlva a Tarantói-öbölben találkozott egy konvojjal, de petróleum gőzképződés miatt fel kellett adnia a támadást. Következő napon egy PN típusú torpedónaszád támadta meg. Június 19-én sikeresen elsüllyesztette az EDUARD CORBIERE-t és a CEFIRA gőzösöket. Másnap már támaszpontja felé hajózott.

Július 5-én, a Jón tengerre indult. 12-én a Squillacei-öböl szélén elsüllyesztette a BERTHILDE gőzöst, majd hajótörötteket a part felé vontatta, mivel csónakjuk motorja meghibásodott és két súlyosan sebesült tengerész tartózkodott benne. A csónakban lévő francia tiszt viszont hadifogolyként a tengeralattjáróban maradt. Hazafelé hatalmas viharba keveredtek és a naszád súlyosan megsérült. Ezt a hajó parancsnoka Rudolf Singule sorhajóhadnagy a jelentésében a következő képpen írta le:

"Foglyunknak a hazautazás folyamán az U 4 fedélzetén a következő élményben lehetett része. A vihar a Jón-tengeren ért utol bennünket. Hogy egy kis nyugalmat leljünk , a vihar elől lemerültünk, de a naszád még a 39 méteres mélységben is erősen dűlöngélt. Már jó ideje nem ettünk meleg ételt s főzni akartunk valamit, azonban az őrült hánykolódásban semmiféle étel sem maradt meg a fazekakban, tehát még mélyebbre igyekeztünk. Így értük el a 49 méteres kritikus mélységet. Hajnali 2 órakor átadtam az őrséget a második tisztnek, és lepihentem. De az izgatott parancsok hallatán és a megdőlt naszád miatt szinte nyomban felriadtam. A naszád akkor valamilyen rejtélyes okból már a 100 méteres mélységbe csúszott le. Két külső tartály behorpadt. A rendkívüli víznyomás kezdte a naszádot összepréselni, a festék pattogzott a falakról és mindenütt porfelhő szállt…" A naszádot végülis a fenéksúly kioldásával sikerült fel emelni a felszínre. "Amint a naszád szerencsésen a felszínre érkezett, a foglyom szívélyesen gratulált a jó öreg naszádhoz és kijelentette, hogy mint hajdani tengeralattjáró-parancsnok tudja: ezt a fantasztikus nyomáspróbát egyetlen francia tengeralattjáró sem állta volna ki…"

Az U 4 a fenék nehezék nélkül többet nem tudott lemerülni. Így érkeztek meg 15-én Cattaróba, ahonnan Pólába vezényelték nagyjavításra. Ebben az évben az U4 többet már nem futott ki.

1918, március 5-én a Földközi-tengerre indult. 19-én elsüllyesztett egy gőzöst, majd másnap a görög ANTONIUSZ THUPILATOSZ gőzöst. 23-án egy konvojjal találkozott és egy teherhajót ismét sikersen megtorpedózott. Április 2-án érkezett vissza a Cattarói-öbölbe és dokkba állt.

A háború folyamán az U 4 összesen 12 hajót süllyesztett el 17 205 BRT-val, valamint 3 hajót zsákmányolt.

[newpage]Holland osztályú tengeralattjárók

 

Holland U-5 és U6 osztályú tengeralattjáró jellegrajza

 
U 5
U 6
U 12
Készítették:
Whitehead Torpedó- és Gépgyár Fiume
Gerincfektetés:
1908. 02. 21.
1908. 04. 09.
1909
Vízrebocsátás:
1909. 02. 10.
1909. 06. 12.
1911. 03. 14
Szolgálatba állítás:
1910. 04. 01.
1910. 07. 01.
1914. 08. 22
Hosszúsága:
32,1 m
32
Szélessége:
4,2 m
4,2
Merülési mélysége:
3,9 m
3,9
Vízkiszorítása:
240 / 273 t
240/273
Meghajtás:
Felszínen két 6 hengeres benzinmotor hajtotta (500 hp). Víz alatt 2 db elektromotor hajtotta (230 hp). Két hajócsavarral rendelkezett.
Sebessége:
10/8 cs
Hatótávolság:
Felszínen 800 tmf 8.5 cs-val Víz alatt 48 tmf 6 cs-val
Fegyverzete
Torpedóvető csövek
2 db 45 cm torpedóvetőcső
2 db 45 cm torpedóvetőcső2 db 3.7 cm-es torpedóvetőcső (utólag kívülről az orrba építve)
Gyorstüzelők
3.7 cm-es gytá (1914)4.7 cm gytá (1915)7.5 cm gytá (1916)
3.7 cm-es gytá
Legénysége
15 + 4 fő
15+2
Az osztály hajói
U 5- U 6
-
Költsége
2 700 000 K
500 000 K

Robert Whitehead a fiumei Whitehead Torpedó- és Gépgyár tulajdonosa megvásárolta az amerikai Eletric Boat & Co., Newport cégtől egy Holland típusú tengeralattjáró terveit. És építésének szabadalmát. A terveken végzett kisebb változtatások után azokat bemutatta a haditengerészetnek. 1907 júliusában aláírt szerződésben rögzített feltételek szerint a haditengerészet két naszádot rendelt, amelyek az U V és az U VI nevet kapták. A naszádokat hosszasan vizsgálták össze hasonlítva a Lake és a Germania típussal. Ezek a hajók rendelkeztek a legjobb merülési tulajdonságokkal. Propellereik és kormánylapátjuk védettebben helyezkedett el, kipufogócsöveik a víz alatt helyezkedtek el, így kisebb füstöt bocsátottak a levegőbe, ami a rejtőzködését segítette a naszádnak. A parancsnoki tornyát azonban szűknek találták, rosszul tartotta a mélységet és a periszkópjával is voltak kisebb gondok.

 

Holland típusú tengeralattjáró háború előtti színekben

A tengerészeti bizottság újabb naszádok építésére írt ki pályázatot a Whitehead és a Germania gyáraknak. A pályázatot a Germania naszádok nyerték, mivel olcsóbbak és nagyobbak voltak, így a kieli Germania Művekkel kötöttek szerződést újabb öt tengeralattjáró építésére.

1909-ben a Whitehead minden megrendelés nélkül elkezdett építeni egy újabb naszádot, amely a Holland típus korszerűsített változata volt. A hajót 1911. március 14-én bocsátották vízre. SS 3 gyári azonosító számot viselő naszádot, azonban a haditengerészet nem akarta meg venni. A gyár a háború kezdetéig több országnak is fel ajánlotta megvételre, azonban senki sem élt a lehetőséggel.

 

Az U 12 jellegrajza

A háború kitörése után a németek a monarchiának épült tengeralattjárókat kártérítés ellenében lefoglalta. 1914. augusztus 17-én cs. és kir. haditengerészet megvizsgáltatta az SS 3-at, majd megvásárolta a gyártól. Öt nap múlva, augusztus 22-én a naszádot U XII néven szolgálatba állították.

Az U 5 tengeralattjáró hadműveletei:

A háború első hónapjaiban állomáshelye Póla volt. Innen október elején átirányították Cattaróba. A következő hónapokban Montenegró partjai előtt állt, vagy a saját partokat őrizte. November és december hónapokban tizenegy őrjáratra futott ki, általában másfél napos utakra. November 3-án egy francia csatahajót támadott, meg, de a hajó őrszemei észre vették a periszkópját, és felgyorsítva lehagyta a tengeralattjárót. December 27-e és 30-a között a Pali-fok előtt őrködött. Ez volt az első hosszabb út, amelyet tengeralattjáróink megtett.

 

U 5 tengeralattjáró egy képeslapon

1915. január 6-a és 9-e között Montenegró előtt strázsált. Márciusban Ancona és Tremini között őrjáratozott. Április 2-án Korfu felé indult felderítésre. Útja alatt Paxosig jutott, ahol üldözőbe vett egy VIKTOR HUGO osztályú cirkálót, de nem sikerült kilövéshez jutnia. Visszatérése után 22-éig nem indultak tengeralattjárók őrszolgálatra Cattaróból. Ezen a napon kapta új parancsnokát lovag Georg von Trapp sorhajóhadnagy személyében. Április. 24-én indult újabb őrjáratra az Otrantói-szorosba. Három nap múlva megtorpedózta a francia LEON GAMBRETTA páncélos cirkálót. Ennek hatására a franciák hajóikat visszavonták és a háború végéig francia hadihajó nem jelent meg az Adrián.

A páncélos cirkáló elsüllyesztését a parancsnok Georg ritter von Trapp emélkirataiból írt könyvében a következőképpen mesélte el:

        "A parancsnok már döntött: ha jön az ellenség, víz alól fog támadni.Akkoriban ilyet még nem ismertek. Búvárhajó éjszakai támadása a víz alól egy elsötétített hajó ellen! Soha békében ezt nem gyakorolták, soha addig ezt a háborúban sehol meg nem kísérelték. Egy osztrák-magyar búvárhajó volt az első, amely ilyen támadást nemcsak megkísérelt, hanem sikeresen végre is hajtott…        Mert 1915 április 26-ról 27-re virradó éjszaka ez történt: éjfélkor riadó, a látcsövekben felbukkantak a már ismerős körvonalak- egyetlen lámpa nem ég a cirkálón, némán suhan a vízen, kéményei alig füstölnek. Amikor már szabad szemmel is látszik a naszád lemerül.[…]        A periszkóp üveglapján félelmetes arányokban bontakozik ki az ellenség, a VICTR HUGO típusú cirkáló. Az ember már azt hinné, hogy hallja, hogyan hasítja a hajó orra a feltajtékzó hullámokat.        Mint a repülőtámadás bomba-kioldásánál, itt is a támadó egység egész testével kell célozni: millimétereken és másodperceken múlik a siker. Ezernyi gondolat cikázik a parancsnok agyában, amikor kiadja a parancsot:        -Mindkét torpedó kész!        Barna kezek kioldják az utolsó biztosítást is és már hangzik a válasz:        -Kész!        A periszkópban a cirkáló orra keresztül fut a lencse fonálkeresztjén, most már az első ágyútorony is áthaladt, a parancsnoki híd is, most a hátsó kürtőcsoport következik, alattuk a kazánház…        -Jobb oldali torpedó-ki vele!        Gyors mozdulat a kormánykeréken, a naszád most az elülső kémények felé fordul.        -Bal oldali torpedó- ki vele!        Égő szemmel figyeli a parancsnok a két torpedó légbuborékjait. A holdsütött tengeren két fényes csík hasít a cirkáló felé. Viszik a halált, a pusztulást, 500 méternyi távolságból már nincs idő a kitérésre, nincsen menekülés.        Most- tompa, kemény csattanás- tíz másodperc múlva a másik. Mintha vasajtón kopogtatna valaki. Füstfelleg csap föl a cirkálón."

A tengeralattjáróra április elején új, 4,7 cm-es gyorstüzelő ágyút szereltek fel. A tengerészeti repülők jelentése szerint az olaszok által elfoglalt Pelagosa-szigetenél ellenséges tengeralattjáró állomásozott. Ennek megsemmisítésére futott ki az U 5 augusztus 2-án, azonban a viharos időjárásban megsérült, ezért befutott Lissára, majd a javítások elvégzése után folytatta útját a sziget felé. A szigetet három nappal később érte el. Ott megsemmisítette az olasz NEREIDE tengeralattjárót. A hadművelet során azonban az U5 is megsérült, és 16-áig javították. Az U 5 elkészülte után 21-és 23-a között az albán vizeken cirkált. A következő őrjárata alatt 29-én elfogta a görög KEPHALONIA gőzöst. A következő hetekben többször próbált őrjáratozni, melyeket hol az időjárás, hol a naszád műszaki állapota hiúsított meg. Október 10-én a hajó parancsnokát áthelyezték a felújított U 14 tengeralattjáróra. Október 28-án Pólába futott be és ott nagyjavítás alá vették. Ennek során egy új fenéksúlyt, pörgetyűs tájolót, rádiót, szellőző-berendezést kapott. A tornyát átépítették, még egy periszkópot kapott. A javításokat csak 1916. március 14-én fejezték be.

 

U 5 jellegrajza az 1915-16-os korszerűsítése után

Elkészülte után két nappal újra a Cattarói-öbölben horgonyzott le. Április 4-én az U 6 tengeralattjáróval a NOVARA cirkáló egyik akcióját fedezték. Április 24-én az Otrantói-szorosba indult őrjáratozni. Két nappal később egy gőzöst meg akart állítani, mire az tűz alá vette. Másnap ellenséges hadihajók támadták. Ezek után haza indult. Legközelebb május 17-e és 23-a között próbálta a hajóforgalmat akadályozni a szorosban. A viharos időjárás okozta károk miatt visszatérésre kényszerült. Következő Őrjáratára június 6-án indult az Otrantói-szorosba. Sikertelen támadást hajtott végre egy olasz INDOMITO típusú romboló ellen. Május 8-án azonban rá mosolygott a szerencse sikeresen elsüllyesztette az olasz PRINCIPE UMBERTO segédcirkálót. Másnap egy ellenséges tengeralattjáró megtorpedózza a felszínen hajózó U 5-öt. A torpedó ugyan nem robban fel, de olyan sérüléseket okozott, melyek a naszádot merülésképtelenné tették. A naszádot a HUSZÁR romboló és néhány vizirepülő gép kísérte be Cattaróba. A naszád ebben az évben a javítások után még három utat tett meg, majd Pólába vezényelték benzin motorjainak kicserélésére. E mellett új merülő tartályokat, gyorstüzelő ágyút, rádió antennát kapott, valamint a tornyát is átépítették. A javítások csak 1917 májusában fejeződtek be.

 

U 5 jellegrajza az 1916-17-os korszerűsítése után

Az U5 tengeralattjáró első merülési próbáit 1917. május 5-én hajtották végre. Május 16-án támadási gyakorlatra indult a Fansa-csatornába, ahol valószínűleg belső robbanás, vagy aknára futás hatására elsüllyedt.

Az eseményeket Muray Prinz Otmár a naszád második tisztje így mesélte el:

"Óriási robbanás rázta meg a hajót. Hátulról víz ömlött be a naszádba. A levegő állomásra rohantam, hogy sűrített levegővel kifúvassam a vízballasztot. 72 légpalackunk volt, kezemet a sok erőssen becsavart szelep felsebezte. A hajó lassan emelkedni kezdett. A parancsnok már a toronyban volt és elrendelte, hogy tömítsük a léket. Hamarosan láttuk, hogy ez lehetetlen. Visszakiáltottam, hogy a dolog nem megy. A parancsnok nem hallotta meg, ezért felkúsztam hozzá és majd megállt a szívverésem, mert a naszád ismét süllyedt, a torony csapóajtaja már csak öt centiméternyire állt ki a vízből. És lent a hajóban még tizenkét ember tartózkodott, a többiek a torony csapóajtaján át már kiugráltak. A fiúk egymás után jöttek és vetették magukat a vízbe. Sorra segítettem nekik, mialatt a hajó fara egyre mélyebbre süllyedt. Már a vízben álltam, bekiáltottam a toronyléken, van-e még odalent valaki? Nem kaptam választ. A hajó egészen megdőlt, a víz átcsapott a torony tetején. Lábam alól kisiklott a hajó, úszni kezdtem és éreztem, hogy valaki mozog alattam. Lebuktam, megkerestem a fuldoklót, felhoztam és beemeltük a mentőcsónakba. Csak akkor vettük észre, hogy egy zászlósunk és öt emberünk hiányzik…"

 

Az U 5 tornya

A tengeralattjárót június 23-án sikerült kiemelni 1918. augusztus 27-én állították újra szolgálatba. Hadműveletekben többet nem vett részt. Iskolahajóként szolgált, és a háború végéig. Brioniban állomásozott.

Az U 5 tengeralattjáró a háború folyamán egy hajót elsüllyesztett és egyet zsákmányul ejtett. A háború után Olaszország kapta meg, és 1920-ban lebontották.

Az U 6 tengeralattjáró hadműveletei:

Az U 6 tengeralattjáró a pólai bázisról 1915. április 17-én érkezett a Cattarói-öbölbe. Első őrjáratára április 22-én indult. Két olasz gőzöst, valamint egy vitorlást föltartóztatott, majd átvizsgálásuk után tovább engedte azokat. Április 29-én indult következő útjára, amely során, a Jón-tengerre is eljutott. Útja során különösebb esemény nem történt, május 5-én tért vissza a bázisra.

 

Az U 6 tengeralattjáró egy korabeli képeslapon

Rövid őrjáratok után május 9-én a Plutó a naszádot Spalatóba vontatta, ahonnan Sebencióba hajózott. Két hónapon át ezeken a középső vizeken a szigetek között teljesített őrszolgálatot. Innen július 12-én érkezett vissza a cattarói bázisra. Több rövidebb utat tett meg, majd nagyjavításra került, amelyet augusztus 31-én fejeztek be.

Szeptember 7-én Duzzaró felé indult. Őrjárata során benzinmámor hiúsította meg támadását. A következő hónapokban több utat is megtett, de említésre méltó esemény nem történt azokon. Decemberben új 3.7 cm-es ágyút szerelnek a fedélzetére.

1916. február 27-én az U 6 tengeralattjáró Albánia partjai előtt cirkált. Másnap találkozott az U 15 tengeralattjáróval Duzzaró előtt. Következő útjára március 15-én indult el. Két nap múlva sikertelen támadást indított egy Indomito osztályú romboló ellen, kevéssel ezután látómezőjébe került a francia RENAUDIN romboló (BISSON osztály), amelyet sikeresen elsüllyesztett. Április 3-án a testvérhajójával a NOVARA gyorscirkáló egyik útját fedezték.

image041.jpg 

Az U 6 tornyán és periszkópján jól megfigyelhető az álcázó festés

Március 12-én este hagyta el a cattarói bázisát, Gjenovicot, hogy az Otrantói-szorosban cirkáljon. Másnap reggel az Otrantói zárat védő őrhajók hálójába gabalyodott, amelyből nem tudott megszabadulni. A felmerült naszádot két hajó, a EVENING STAR II és a DULCIE DORRY tűz alá vette. Az U 6 fenékszelepeit a legénység megnyitotta, és a naszád elmerült.

A hadműveletei során nem sikerült ellenséges hajót elsüllyesztenie.

Az U 12 tengeralattjáró hadműveletei:

A háború kitörésekor a többi tengeralattjáróval együtt a pólai bázison állomásozik, és a fő hadi kikötőt védte. November közepén fedélzeti ágyút szerelnek a fedélzetére. Pólából december 7-én érkezett meg Cattaróba, ahova a SATELIT torpedónaszád vontatta. Itt az U 3 tengeralattjárót váltotta fel, amely Brioniba indult javításra. Az U 12 december 21-én kifutott, mert ellenséges egységeket jeleztek az Adria déli részén. Valona közelében találkozott a francia flottával, amelyek a kötelékben való fordulást gyakorolták. A naszád megtorpedózta a JEAN BART csatahajót, amely ugyan nem süllyedt el, de a háború végéig nem sikerült újjá építeni. A torpedó támadás következtében a franciák a monarchia partjai előtti blokádot beszüntették, és a háború végéig csatahajót nem küldtek az Adriára.

Lerch Egon sorhajóhadnagy jelentésében a következőket írta:


   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2005. június 22. Szerda 22:44


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

 

Megjelenítve 9 a(z) 9 hozzászólásból

Hozzászólás nyelve: Magyar (9), English (0)

Írta: derrick () 2005. augusztus 15. Hétfő 15:12

Írta: derrick 2005. augusztus 15. Hétfő 15:12

Csonkarétivel vigyázni kell, néha hajlamos pongyolán fordítani, illetve nehezen tud időnként elszakadni az éves jelentések száz évvel ezelőtti nyelvi fordulataitól

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: olaf () 2005. augusztus 11. Csütörtök 18:46

Írta: olaf 2005. augusztus 11. Csütörtök 18:46

Végül is abban igazad van hogy helyesebb lenne a cég eredeti nevét használni, úgyhogy az eredetiben átírom. És itt is javítódik, hamarosan, mivel nást is szeretnék rajta változtatni. pl Az U5 színes grafikáját mondhatni teljesen elkészítettem és mérföldekkel jobb mint ami még itt látható.Minden hozzászólást, kiritikát szívesen fogadok, úgyhogy csak bátran.Közben elkészült a következő rész is. Amely teljes egészében az U 14 története. Hamarosan felkerül az is.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: Emeritus () 2005. augusztus 11. Csütörtök 10:26

Írta: Emeritus 2005. augusztus 11. Csütörtök 10:26

Csonkaréti Károly könyvét nem olvastam, ezért nem tudtam, hogy onnan vetted a "Germánia Művek"-et. Mindenképpen hibásnak érzem az ilyen átírást (CsK-nál is). Innen: http://www.gwpda.org/naval/germshyd.htm kiderül, hogy eredetileg hajógyárnak alapították és a fő profilja ez volt mindvégig. [size=9](Csak egy építő jellegű javaslat volt.)[/size]

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: olaf () 2005. augusztus 10. Szerda 20:29

Írta: olaf 2005. augusztus 10. Szerda 20:29

Sziasztok rég voltam erre.A germánia művek kifejezést Csonkaréti használja. " 1905 őszén hivatalos cs. és kir. küldöttség utazott Kielbe a Germánia Művekhez-amely nem sokkal előbb kerüét a Krupp-konserm tulajdonába-,hogy ott az épülő tengeralattjárókat tanulmányozza." Csonkaréti könyveiben ezt a kifejezést használja. Én azért választottam, mert ez egy régi magyar kifejezés. jelentésével érzékelni lehet, hogy a cég nem csak hajógyár, mivel tevékenységének csak egyik ága volt hajó gyártás. Tehát nem félre fordításról van szó.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: Emeritus () 2005. augusztus 10. Szerda 14:54

Írta: Emeritus 2005. augusztus 10. Szerda 14:54

Gondoltam. Csakhogy a Werft azt jelenzi: hajógyár. A művek Werke lenne. (Van is egy Deutsche Werke nevű cég.) Érdemes lenne kijavítani. Egy ilyen jó cikkben ne legyen félrefordítás.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: derrick () 2005. augusztus 03. Szerda 10:31

Írta: derrick 2005. augusztus 03. Szerda 10:31

Krupp Germania Werft, Kiel. A gyár ma is épít tengeralattjárókat.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: Emeritus () 2005. július 12. Kedd 09:05

Írta: Emeritus 2005. július 12. Kedd 09:05

Nagyon jó a cikk! Egy kérdésem lenne: a Gemánia Művek minek a fordítása?

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: olaf () 2005. június 23. Csütörtök 18:43

Írta: olaf 2005. június 23. Csütörtök 18:43

Elgépeltem és nem vettem észre. Köszi Javítom!!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: derrick () 2005. június 23. Csütörtök 11:12

Írta: derrick 2005. június 23. Csütörtök 11:12

Egy apró hibát korrigálnék: nem Weithead, hanem Whitehead a fiumei gyár neve.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Megjelenítve 9 a(z) 9 hozzászólásból



Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.


mXcomment 1.0.5 © 2007-2024 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
< Előző   Következő >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett