Main page arrow Articles arrow History arrow Submarines arrow A császári és királyi haditengerészet tengeralattjárói
A császári és királyi haditengerészet tengeralattjárói PDF Print E-mail

By olaf, on 2005. June 22. Wednesday 22:44

Average user rating :    (0 vote)

Views : 15075    

Favoured : None

Published in : Articles, Submarines

There are no translations available

A császári és királyi haditengerészet az európai nagyhatalmak közül utolsóként kezdte kiépíteni tengeralattjáró flottilláját. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a haditengerészet szakértői nem tudták a tengeralattjáró fegyvernemen belül mely tengeralattjáró típusokat és rendszereket válasszák. 1906-ban végül is megszületett a döntés. Ez évben az amerikai Lake, és a német Germánia valamint a fiumei Whitehead Torpedó- és Gépgyár Holland típusú tengeralattjáróiból két-két darabot rendeltek. Ezzel kezdetét vette az osztrák-magyar haditengerészet tengeralattjáróinak története.

A tengeralattjáró-flottilla parancsnoka 1909-1912-ig Erich Heyssler korvettkapitány volt. Őt lovag Thierry Ferenc korvettkapitány követte, aki ezt a posztot a háború végéig, a Monarchia összeomlásáig megtartotta.

A tengeralattjáró flottilla 1911-ben hat hajóból állt a személyi állomány 21 tisztből, 3 törzs altisztből, 22 egyéb altisztből, 143 matrózból állt. A tengeralattjárók anyahajója (ellátóhajója) a Pelikán gőzös volt. A hat naszádból egyszerre hármat tartottak szolgálatba, melyek hetente egyszer a Giant, vagy a Spalato célhajókon gyakorolták a torpedóvetést. Minden tengeralattjáró két teljes személyzettel rendelkezett. A hajókon a parancsnok mindig sorhajóhadnagyi rendfokozatban szolgált, az elsőtiszt pedig fregatthadnagyiban. A tengeralattjáró-fegyvernemhez csak torpedónaszád-szolgálat után lehetett jelentkezni.

Lake osztályú tengeralattjárók

 

 

U 1

U 2
Készítették:
Tengerészarzenál Póla
Tengerészarzenál Póla
Gerincfektetés:
1907. 07.02.
1907. 07. 18.
Vízrebocsátás:
1909. 02. 10.
1909. 04. 03.
Szolgálatba állítás:
1911. 04. 15.
1911. 06. 22.
Hosszúsága:
30.48 m
Szélessége:
4.8 m
Merülési mélysége:
3.6 m
Vízkiszorítása:
230 t / 249 t
Meghajtás:
Felszinen két benzin motor hajtott (720hp), amelyet 1915-ben cseréltek le Diesel motorokra. Víz alatt 2 db elektromotor hajtotta (200hp). Két hajócsavarral rendelkezett.
Sebessége:
10,3 cs. / 6 cs
Hatótávolság:
950 tmf 6 cs-val /15 tmf 5 cs-val
Maximális merülési mélység
40 m
Fegyverzete
Torpedóvető csövek
2+1 db 45 cm (kettő az orrban, egy a farban)
Gyorstüzelők
13,7 cm
Legénysége
14+3 fő
Az osztály hajói
U1-U2
Költsége
1 215 000 k

A megépített tengeralattjárókat hosszasan próbajáratoztatták, mielőtt szolgálatba állították volna. Legkevésbé a Lake-típusú naszádok váltak be. A naszádnak volt egy érdekessége, ami jelzi, hogy a tengeralattjáró építés a kezdeti kísérleti szakaszban állt még. Tervezője kerekeket is szerelt a naszád alá, amivel tervei szerint a tengermélyén közlekedett volna. Ez a megoldás azonban nem vált be. Mind emellett a hajó rengeteg olyan technikai részmegoldásokat is tartalmazott, amely előrébb vitte a fegyvernem fejlődését.

A Lake-típusú naszádok gyengébb teljesítményük miatt csat partvédelmet szolgáltak. Hosszabb utak megtételére nem voltak alkalmasak. A háború folyamán Póla és Trieszt védelmét láttál el.

 

Az U 1 tornyában szellőszó legénység

Az U 1 és az U 2 naszád hadműveletei a háború alatt

1914. január 13-án az U 1 összeütközött a SANKT GEORG páncélos cirkálóval. Periszkópja megsérült.1914-1915 között az U 1-et átépítették, új Diesel motorokat és akkumlátor telepeket kapott.1915. január 24-e és 1915. június 4-e között az U 2 Pólában generáljavításon esett át motorjait korszerűsítették és új tornyot kapott. A javítások után kiképző hajó két szolgál. Havonta kb. tíz kiképző utat tett meg. Augusztus 7-étől állomáshelye Trieszt volt, ahol felderítésre használták.

 

Az U2 korszerűsítése után új toronnyal

Október 4-étől az U 1 is kiképző hajóként szolgált. November 2-án az U 1-et áthelyezték Triesztbe, ahol elsősorban felderítési feladatokat látott el.1917. 12. 22-én az U 1-et Pólába helyezték.1918. 01. 11-én az U1 és az U 2 tengeralattjárókat gyakorló-iskolahajóvá minősítik. A Brioni tengerészeti bázison állomásoznak.

A háború után mindkettőt Olaszország kapta háborús jóvátételként. Később Pólában lebontották azokat.

A két hajó a háborút végigharcolta, de korlátozott teljesítményük miatt hosszabb utak megtételére nem voltak alkalmasak. Ennek köszönhetően csak a partmenti vizek őrzésére használták Póla környékén. A háború alatt egyetlen hajót sem sikerült elsüllyeszteniük.

 

U 1 Triesztben

 

U 1 dokkban

 

Az U 1 és legénysége díszsorfalat áll

 

Az U 2 tornya

 

U 2 orrán még jól látható piros-fehér-piros festés

[newpage]

Germania osztályú tengeralattjárók

 

A Germania osztályú tengeralattjáró eredeti formájában

 
U 3
U 4
Készítették:
Germania Művek, Kiel
Germania Művek, Kiel
Gerincfektetés:
1907. 03.
1907. 03.
Vízrebocsátás:
1908. 08. 20
1908. 11. 20.
Szolgálatba állítás:
1909. 09. 12.
1909. 08. 29.
Hosszúsága:
43,2 m
Szélessége:
4 m
Merülési mélysége:
3 m
Vízkiszorítása:
240 t / 300 t
Meghajtás:
Felszínen két 8 hengeres petróleum motor hajtotta (300 hp). Víz alatt 2 db elektromotor hajtotta (160hp). Két hajócsavarral rendelkezett.
Sebessége:
12 cs / 8.5 cs.
Hatótávolság:
1400 tmf 8 cs-val /60 tmf 3 cs-val
Maximális merülési mélység
50 m
Fegyverzete
Torpedóvető csövek
2+1 db 45 cm (kettő az orrban, egy a farban)
Gyorstüzelők
1915-től 1 db 3,7 cm az U4 1916-tól 1 db 7 cm-es gyortüzelő ágyúval rendelkezett.
Legénysége
21 fő
Az osztály hajói
U3-U4
Költsége
1 400 400 k
1 275 000 k

 

A Germania típus megvételére 1905-ben történt először kísérlet, amikor a monarchia küldöttsége Kielbe utazott a Germania Művekbe, hogy ott a típust tanulmányozza. A németek elzárkózó magatartása miatt azonban nem sikerült üzletet kötni. Következő évben a Lake típusú tengeralattjárók megrendelése után a Germania művek is ajánlatot tett egy modern 300 t vízkiszorítású típus építésére. 1907. március 12-én aláírt szerződéssel megkezdődött az építés Kielben. A két megépített naszád az osztrák-magyar flotta legnagyobb tengeralattjárói voltak. Ezeket méretben csak az 1914-ben zsákmányolt francia Curie múlta felül.

Vízrebocsátásuk és próbajáratozásuk során kiderült, hogy az egyszerre rendelt három típusú tengeralattjáróból a flotta céljainak a Germania típus felel meg a legjobban, így 1913. február 1-én aláírtak egy szerződést a Germania Művekkel öt tengeralattjáró építésére. A hajók azonban sosem érkeztek meg, mivel a németek a háború kitörésekor lefoglalták azokat saját haditengerészetük számára. Igaz hogy a német vezetés a monarchia számára kártérítést fizetett, ez azonban nem pótolta azt a hátrányt az Adrián, amelybe a cs. és kir. flotta került a háború elején.

Típus kétszer estek át komolyabb átépítésen először 1915-ben. Ekkor eltűnt az orrkormányuk, mélységi kormányukat növelték, kaptak egy 3.7 cm-es gyorstüzelő ágyút, alkalmassá tették még 4 db torpedó hordozására, periszkópjuk a torony szintjéig behúzhatóvá vált. 

Germania osztály az 1915-ös átépítés után.

A második átalakítás 1918-ban történt. Ekkor az U 4 naszádra még egy gyorstüzelő ágyút szereltek, valamint a tonyát módosították.  

Az U 4 tengeralattjáró 1918-as módosítása után

Az U 3 tengeralattjáró hadműveletei:

Az U 3 háború kitörésétől szeptember végéig Brioni-tengeralattjáró bázison állomásozott. Szeptember 27-én a testvérhajójával horgonyt vetett a Cattarói-öbölben. Feladatuk Montenegró blokádját fenntartása, és a parti vizek őrzése volt. Az U 3 október 17-én a Cattarói-öblöt támadó francia hajóraj ellen fut ki. Az U 4 tengeralattjáróval 31-én őrjáratra indult, de ellenséggel nem találkoztak. December közepén visszatért Pólába nagyjavításra.

 

U 3 tengeralattjáró a Cattarói-öbölben

1915. áprilisában átépítették testvérhajójával együtt, így alkalmassá váltak hosszabb utak megtételére. Az U 3 július 18-án elkészülte után Briuniból Sebencio érintésével Cattaróba indult, ahova négy nappal később érkezett meg. 27-én Dél-Adriai járőrútra indult, amelyből 31-én tér vissza.

Augusztus 10-én kifutott, hogy a másnapra tervezett olasz partok elleni támadást Brindisitől Észak-keletre biztosítsa. A támadást a HUSZÁR, PANDUR, TURUL WARASDIENER rombolók hajtották végre Bari és Molfetta ellen. Következő napon Brindisi-Otranto-Valona alkotta háromszögben cirkált. A CITTA DI CATANIA olasz segédcirkálót 12-én támadta meg. Az akció azonban nem sikerült a segédcirkáló észrevette és megpróbálta legázolni. Az U3 súlyos sérüléseket szerzett. francia BISSON romboló másnap a hazafelé vánszorgó naszádot észrevette és elsüllyesztette. A legénységből heten életüket vesztették, köztük a hajó parancsnoka Strnad Károly, aki süllyedő hajóját nem hagyta el.

Az U 3 tengeralattjárónak a háború alatt nem sikerült ellenséges egységet elsüllyesztenie.

Az U 4 tengeralattjáró hadműveletei: Szeptember végéig testvérhajójával Brioni-tengeralattjáró bázison állomásozott, még át nem irányították őket Cattaróba. Feladatuk Montenegró blokád alatt tartása, és a hazai partok védelme volt. Október 28-án őrjárata során elfogott egy kockacukrot szállító vitorlást, melyet bekísért Cattaróba. Két nappal később U 3-mal közösen indult őrjáratra, de ellenséggel nem találkoztak.

 

Az U 4 tengeralattjáró viharos időjárásban hajózik

1915. január 15-én az Otrantói-szoroshoz indult Fanno-sziget körül cirkált, ellenséggel azonban nem találkozott. Áprilisban mind az U3-at és az U4-et még 4 db torpedó hordozására tették alkalmassá, ezzel növelve a nyílt tengeri tartózkodás idejét.

Június 4-én érte el első nagy sikerét, amikor megtorpedózta a brit DUBLIN cirkálót. A hajóra két torpedót lőtt ki, amelyikből az egyik eltalálta a cirkálót. A hajó azonban megőrizte úszóképességét és az antant egységei elvontatták. 27-én az eltűnt L 43 csónakrepülő keresésére indult, melyet néhány nappal később sikeresen meg is talált. Két nappal később a naszád a Drin-öbölbe indult egy ügynök felvételére. Az ügynök azonban nem jelent meg a találkozóhelyen, így másnap visszahajózott Cattaróba. Hetedikén újra kifutott, hogy újra megpróbálja felvenni az ügynökkel a kapcsolatot. Az azonban most sem jelent meg a helyszínen, így két nap múlva a parancsnok hazafelé irányította a hajót. Olasz egységek támadták meg a monarchia partvidékét 18-án. Az U 4 elsüllyesztette közülük a GIUSEPPE GARIBALDI páncélos cirkálót.

Augusztus 10-én a naszád őrjáratra indult, melyről másnap eredménytelenül tér vissza. 14-én az eltűnt U 3 keresésére indult, miután bebizonyosodott, hogy az elsüllyedt visszatért a bázisra. Legközelebb 16-án este indult útnak, hogy biztosítsa az I. torpedó flottilla Pelagossa elleni támadását. Augusztus 20-án Az 58T torpedónaszád kíséretében befutott a pólai bázisra nagyjavításra, amely október végén, november elején fejeződik be. November 5-én már ismét a cattarói bázison tartózkodott.

December 2-án a Mati-folyó torkolatához indult, hogy két ügynököt partra tegyen. Az akció azonban a viharos időjárás miatt nem sikerült. A naszád másnap visszatért a bázisra, rövid pihenő után este újabb őrjáratra indult. December 5-én egy rombolót próbált megtorpedózni, de az akció nem sikerült, majd Brindisi és Duzzaró előtt hajózott. Támaszpontjára 7-én tért vissza. A következő napon a Mati-folyó torkolatához indult, ahol megsemmisített egy albán vitorlást, egy másikat pedig vontába vett, és visszatért Cattaróba.

1916, január 3-án a tengeralattjáró a Mati folyó torkolatában partra tett két albán ügynököt. Hazafelé menet elfogott két albán vitorlást. Az egyiket felrobbantotta, a másikat pedig vontába vette. Ezt rádiójelére elé érkező 15. torpedónaszád vontatta be Cattaróba. 16-án az Otrantói-szorosba indul, ahonnan 22-én tér vissza. Ezen az útján semmi emlékezetes nem történt. Következő útja 30-án újra az Otrantói-szorosba vezet. Február 2-án elsüllyesztette a JAN BART II gőzöst.

Február 6-án az U 4 és az U 14 tengeralattjárók közös portyára indultak az Otrantói-szorosba, ahol sikertelenül próbált megtámadni egy Birmingham típusú cirkálót, majd a Laghi-fok előtt leselkedett, ahol elhibázott egy gőzöst. Az U 4 és az U 14 a támaszpontjukra 9-én tért vissza. Ez után az út után az U 4 dokkba állt.

Március 26-án a HELGOLAND, SAIDA gyors cirkálók; az ORJEN, BALATON rombolók; az U 4 tengeralattjáró, valamint repülőgépek indultak az eltűnt U 24 tengeralattjáró keresésére. A naszád először az Albánia előtti vizeket fésülte át. Másnap Duzzaróba hajózott, majd tovább indult az Otrantói-szoros felé. A Tarantói-öbölben 30-án elsüllyesztette a John Pritchard háromárbocos brit vitorlást. Bázisára 1-én ér vissza.

Áprilisban rövid, Albánia előtti utakat tett meg. A hónap végén ismét az Otrantói-szorosban hajózott, azonban periszkóp hiba miatt visszafordul. Május 23-én a tengeralattjáró motorja adja fel a szolgálatot Valona előtt. Négy nap múlva Pólába vezénylik nagyjavításra, ahonnan július 30-án tér vissza Cattaróba.

Augusztus 2-án a naszád kifutott egy ellenséges kötelék támadására, melyet az olasz NINO BIXIO cirkáló és nyolc romboló alkotott. A támadás nem sikerült, így visszahajózott kikötőjébe. Két nap múlva a Tarantói-öbölbe indult, ahonnan 8-án eredménytelenül tér vissza a cattarói-öbölbeli bázisára. A következő Tarantói-öbölbe tett útja során elsüllyesztette az olasz PONTE MARIA vitorlást.

Szeptemberben a Tarantói-öbölben járt, ahol 14-én elsüllyesztette a brit INVERBERVIE gőzöst, és az olasz MARGARETHA teherhajót. Novemberben nagyjavítást végeztek rajta, így következő útjára csak 28-án került sor. Ismét a Tarantói-öbölbe indult volna, de másnap kénytelen volt visszafordulni, mivel az egész legénység megbetegedett.

December 23-án ismét a Tarantói-öbölbe indult. Útja során sikertelenül támadott meg egy rombolót. Támaszpontján, harmincadikán vetett ismét horgonyt.

1917 első hónapjaiban csak rövid, partközeli őrjáratokat tett. Március 14-én Korfu közelében járt, ahol sikertelenül vett üldözőbe egy BRETANGE osztályú francia csatahajót, a hajót kísérő rombolók hevesen támadták a naszádot. Akciója után dokkba állt, a javításokat 20-ára fejezték be. Következő bevetésére 29-én indult a Jón-tenger felé. Május 4-én két romboló által kísért gőzösökkel hozta össze a szerencse. Közülük az olasz PERSEO-t sikerül megtorpedóznia. Őrjáratáról 7-én érkezett vissza a támaszpontjára.

 

Az U 4 a támaszpontján

Következő útján Valona előtt őrködött. Május 21-én a Tarantói-öbölben cirkált, majd Messina és Kefalonia között hajózott. 30-án sikeresen megtorpedózta Korfu előtt az ITALIA nevű francia postagőzöst.

Június 10-én a tengeralattjáró a Tarantói-öbölbe indult. 5 nap múlva a Tarantói-öbölben találkozott egy konvojjal, de petróleum gőzképződés miatt fel kellett adnia a támadást. Következő napon egy PN típusú torpedónaszád támadta meg. Június 19-én sikeresen elsüllyesztette az EDUARD CORBIERE-t és a CEFIRA gőzösöket. Másnap már támaszpontja felé hajózott.

Július 5-én, a Jón tengerre indult. 12-én a Squillacei-öböl szélén elsüllyesztette a BERTHILDE gőzöst, majd hajótörötteket a part felé vontatta, mivel csónakjuk motorja meghibásodott és két súlyosan sebesült tengerész tartózkodott benne. A csónakban lévő francia tiszt viszont hadifogolyként a tengeralattjáróban maradt. Hazafelé hatalmas viharba keveredtek és a naszád súlyosan megsérült. Ezt a hajó parancsnoka Rudolf Singule sorhajóhadnagy a jelentésében a következő képpen írta le:

"Foglyunknak a hazautazás folyamán az U 4 fedélzetén a következő élményben lehetett része. A vihar a Jón-tengeren ért utol bennünket. Hogy egy kis nyugalmat leljünk , a vihar elől lemerültünk, de a naszád még a 39 méteres mélységben is erősen dűlöngélt. Már jó ideje nem ettünk meleg ételt s főzni akartunk valamit, azonban az őrült hánykolódásban semmiféle étel sem maradt meg a fazekakban, tehát még mélyebbre igyekeztünk. Így értük el a 49 méteres kritikus mélységet. Hajnali 2 órakor átadtam az őrséget a második tisztnek, és lepihentem. De az izgatott parancsok hallatán és a megdőlt naszád miatt szinte nyomban felriadtam. A naszád akkor valamilyen rejtélyes okból már a 100 méteres mélységbe csúszott le. Két külső tartály behorpadt. A rendkívüli víznyomás kezdte a naszádot összepréselni, a festék pattogzott a falakról és mindenütt porfelhő szállt…" A naszádot végülis a fenéksúly kioldásával sikerült fel emelni a felszínre. "Amint a naszád szerencsésen a felszínre érkezett, a foglyom szívélyesen gratulált a jó öreg naszádhoz és kijelentette, hogy mint hajdani tengeralattjáró-parancsnok tudja: ezt a fantasztikus nyomáspróbát egyetlen francia tengeralattjáró sem állta volna ki…"

Az U 4 a fenék nehezék nélkül többet nem tudott lemerülni. Így érkeztek meg 15-én Cattaróba, ahonnan Pólába vezényelték nagyjavításra. Ebben az évben az U4 többet már nem futott ki.

1918, március 5-én a Földközi-tengerre indult. 19-én elsüllyesztett egy gőzöst, majd másnap a görög ANTONIUSZ THUPILATOSZ gőzöst. 23-án egy konvojjal találkozott és egy teherhajót ismét sikersen megtorpedózott. Április 2-án érkezett vissza a Cattarói-öbölbe és dokkba állt.

A háború folyamán az U 4 összesen 12 hajót süllyesztett el 17 205 BRT-val, valamint 3 hajót zsákmányolt.

[newpage]Holland osztályú tengeralattjárók

 

Holland U-5 és U6 osztályú tengeralattjáró jellegrajza

 
U 5
U 6
U 12
Készítették:
Whitehead Torpedó- és Gépgyár Fiume
Gerincfektetés:
1908. 02. 21.
1908. 04. 09.
1909
Vízrebocsátás:
1909. 02. 10.
1909. 06. 12.
1911. 03. 14
Szolgálatba állítás:
1910. 04. 01.
1910. 07. 01.
1914. 08. 22
Hosszúsága:
32,1 m
32
Szélessége:
4,2 m
4,2
Merülési mélysége:
3,9 m
3,9
Vízkiszorítása:
240 / 273 t
240/273
Meghajtás:
Felszínen két 6 hengeres benzinmotor hajtotta (500 hp). Víz alatt 2 db elektromotor hajtotta (230 hp). Két hajócsavarral rendelkezett.
Sebessége:
10/8 cs
Hatótávolság:
Felszínen 800 tmf 8.5 cs-val Víz alatt 48 tmf 6 cs-val
Fegyverzete
Torpedóvető csövek
2 db 45 cm torpedóvetőcső
2 db 45 cm torpedóvetőcső2 db 3.7 cm-es torpedóvetőcső (utólag kívülről az orrba építve)
Gyorstüzelők
3.7 cm-es gytá (1914)4.7 cm gytá (1915)7.5 cm gytá (1916)
3.7 cm-es gytá
Legénysége
15 + 4 fő
15+2
Az osztály hajói
U 5- U 6
-
Költsége
2 700 000 K
500 000 K

Robert Whitehead a fiumei Whitehead Torpedó- és Gépgyár tulajdonosa megvásárolta az amerikai Eletric Boat & Co., Newport cégtől egy Holland típusú tengeralattjáró terveit. És építésének szabadalmát. A terveken végzett kisebb változtatások után azokat bemutatta a haditengerészetnek. 1907 júliusában aláírt szerződésben rögzített feltételek szerint a haditengerészet két naszádot rendelt, amelyek az U V és az U VI nevet kapták. A naszádokat hosszasan vizsgálták össze hasonlítva a Lake és a Germania típussal. Ezek a hajók rendelkeztek a legjobb merülési tulajdonságokkal. Propellereik és kormánylapátjuk védettebben helyezkedett el, kipufogócsöveik a víz alatt helyezkedtek el, így kisebb füstöt bocsátottak a levegőbe, ami a rejtőzködését segítette a naszádnak. A parancsnoki tornyát azonban szűknek találták, rosszul tartotta a mélységet és a periszkópjával is voltak kisebb gondok.

 

Holland típusú tengeralattjáró háború előtti színekben

A tengerészeti bizottság újabb naszádok építésére írt ki pályázatot a Whitehead és a Germania gyáraknak. A pályázatot a Germania naszádok nyerték, mivel olcsóbbak és nagyobbak voltak, így a kieli Germania Művekkel kötöttek szerződést újabb öt tengeralattjáró építésére.

1909-ben a Whitehead minden megrendelés nélkül elkezdett építeni egy újabb naszádot, amely a Holland típus korszerűsített változata volt. A hajót 1911. március 14-én bocsátották vízre. SS 3 gyári azonosító számot viselő naszádot, azonban a haditengerészet nem akarta meg venni. A gyár a háború kezdetéig több országnak is fel ajánlotta megvételre, azonban senki sem élt a lehetőséggel.

 

Az U 12 jellegrajza

A háború kitörése után a németek a monarchiának épült tengeralattjárókat kártérítés ellenében lefoglalta. 1914. augusztus 17-én cs. és kir. haditengerészet megvizsgáltatta az SS 3-at, majd megvásárolta a gyártól. Öt nap múlva, augusztus 22-én a naszádot U XII néven szolgálatba állították.

Az U 5 tengeralattjáró hadműveletei:

A háború első hónapjaiban állomáshelye Póla volt. Innen október elején átirányították Cattaróba. A következő hónapokban Montenegró partjai előtt állt, vagy a saját partokat őrizte. November és december hónapokban tizenegy őrjáratra futott ki, általában másfél napos utakra. November 3-án egy francia csatahajót támadott, meg, de a hajó őrszemei észre vették a periszkópját, és felgyorsítva lehagyta a tengeralattjárót. December 27-e és 30-a között a Pali-fok előtt őrködött. Ez volt az első hosszabb út, amelyet tengeralattjáróink megtett.

 

U 5 tengeralattjáró egy képeslapon

1915. január 6-a és 9-e között Montenegró előtt strázsált. Márciusban Ancona és Tremini között őrjáratozott. Április 2-án Korfu felé indult felderítésre. Útja alatt Paxosig jutott, ahol üldözőbe vett egy VIKTOR HUGO osztályú cirkálót, de nem sikerült kilövéshez jutnia. Visszatérése után 22-éig nem indultak tengeralattjárók őrszolgálatra Cattaróból. Ezen a napon kapta új parancsnokát lovag Georg von Trapp sorhajóhadnagy személyében. Április. 24-én indult újabb őrjáratra az Otrantói-szorosba. Három nap múlva megtorpedózta a francia LEON GAMBRETTA páncélos cirkálót. Ennek hatására a franciák hajóikat visszavonták és a háború végéig francia hadihajó nem jelent meg az Adrián.

A páncélos cirkáló elsüllyesztését a parancsnok Georg ritter von Trapp emélkirataiból írt könyvében a következőképpen mesélte el:

        "A parancsnok már döntött: ha jön az ellenség, víz alól fog támadni.Akkoriban ilyet még nem ismertek. Búvárhajó éjszakai támadása a víz alól egy elsötétített hajó ellen! Soha békében ezt nem gyakorolták, soha addig ezt a háborúban sehol meg nem kísérelték. Egy osztrák-magyar búvárhajó volt az első, amely ilyen támadást nemcsak megkísérelt, hanem sikeresen végre is hajtott…        Mert 1915 április 26-ról 27-re virradó éjszaka ez történt: éjfélkor riadó, a látcsövekben felbukkantak a már ismerős körvonalak- egyetlen lámpa nem ég a cirkálón, némán suhan a vízen, kéményei alig füstölnek. Amikor már szabad szemmel is látszik a naszád lemerül.[…]        A periszkóp üveglapján félelmetes arányokban bontakozik ki az ellenség, a VICTR HUGO típusú cirkáló. Az ember már azt hinné, hogy hallja, hogyan hasítja a hajó orra a feltajtékzó hullámokat.        Mint a repülőtámadás bomba-kioldásánál, itt is a támadó egység egész testével kell célozni: millimétereken és másodperceken múlik a siker. Ezernyi gondolat cikázik a parancsnok agyában, amikor kiadja a parancsot:        -Mindkét torpedó kész!        Barna kezek kioldják az utolsó biztosítást is és már hangzik a válasz:        -Kész!        A periszkópban a cirkáló orra keresztül fut a lencse fonálkeresztjén, most már az első ágyútorony is áthaladt, a parancsnoki híd is, most a hátsó kürtőcsoport következik, alattuk a kazánház…        -Jobb oldali torpedó-ki vele!        Gyors mozdulat a kormánykeréken, a naszád most az elülső kémények felé fordul.        -Bal oldali torpedó- ki vele!        Égő szemmel figyeli a parancsnok a két torpedó légbuborékjait. A holdsütött tengeren két fényes csík hasít a cirkáló felé. Viszik a halált, a pusztulást, 500 méternyi távolságból már nincs idő a kitérésre, nincsen menekülés.        Most- tompa, kemény csattanás- tíz másodperc múlva a másik. Mintha vasajtón kopogtatna valaki. Füstfelleg csap föl a cirkálón."

A tengeralattjáróra április elején új, 4,7 cm-es gyorstüzelő ágyút szereltek fel. A tengerészeti repülők jelentése szerint az olaszok által elfoglalt Pelagosa-szigetenél ellenséges tengeralattjáró állomásozott. Ennek megsemmisítésére futott ki az U 5 augusztus 2-án, azonban a viharos időjárásban megsérült, ezért befutott Lissára, majd a javítások elvégzése után folytatta útját a sziget felé. A szigetet három nappal később érte el. Ott megsemmisítette az olasz NEREIDE tengeralattjárót. A hadművelet során azonban az U5 is megsérült, és 16-áig javították. Az U 5 elkészülte után 21-és 23-a között az albán vizeken cirkált. A következő őrjárata alatt 29-én elfogta a görög KEPHALONIA gőzöst. A következő hetekben többször próbált őrjáratozni, melyeket hol az időjárás, hol a naszád műszaki állapota hiúsított meg. Október 10-én a hajó parancsnokát áthelyezték a felújított U 14 tengeralattjáróra. Október 28-án Pólába futott be és ott nagyjavítás alá vették. Ennek során egy új fenéksúlyt, pörgetyűs tájolót, rádiót, szellőző-berendezést kapott. A tornyát átépítették, még egy periszkópot kapott. A javításokat csak 1916. március 14-én fejezték be.

 

U 5 jellegrajza az 1915-16-os korszerűsítése után

Elkészülte után két nappal újra a Cattarói-öbölben horgonyzott le. Április 4-én az U 6 tengeralattjáróval a NOVARA cirkáló egyik akcióját fedezték. Április 24-én az Otrantói-szorosba indult őrjáratozni. Két nappal később egy gőzöst meg akart állítani, mire az tűz alá vette. Másnap ellenséges hadihajók támadták. Ezek után haza indult. Legközelebb május 17-e és 23-a között próbálta a hajóforgalmat akadályozni a szorosban. A viharos időjárás okozta károk miatt visszatérésre kényszerült. Következő Őrjáratára június 6-án indult az Otrantói-szorosba. Sikertelen támadást hajtott végre egy olasz INDOMITO típusú romboló ellen. Május 8-án azonban rá mosolygott a szerencse sikeresen elsüllyesztette az olasz PRINCIPE UMBERTO segédcirkálót. Másnap egy ellenséges tengeralattjáró megtorpedózza a felszínen hajózó U 5-öt. A torpedó ugyan nem robban fel, de olyan sérüléseket okozott, melyek a naszádot merülésképtelenné tették. A naszádot a HUSZÁR romboló és néhány vizirepülő gép kísérte be Cattaróba. A naszád ebben az évben a javítások után még három utat tett meg, majd Pólába vezényelték benzin motorjainak kicserélésére. E mellett új merülő tartályokat, gyorstüzelő ágyút, rádió antennát kapott, valamint a tornyát is átépítették. A javítások csak 1917 májusában fejeződtek be.

 

U 5 jellegrajza az 1916-17-os korszerűsítése után

Az U5 tengeralattjáró első merülési próbáit 1917. május 5-én hajtották végre. Május 16-án támadási gyakorlatra indult a Fansa-csatornába, ahol valószínűleg belső robbanás, vagy aknára futás hatására elsüllyedt.

Az eseményeket Muray Prinz Otmár a naszád második tisztje így mesélte el:

"Óriási robbanás rázta meg a hajót. Hátulról víz ömlött be a naszádba. A levegő állomásra rohantam, hogy sűrített levegővel kifúvassam a vízballasztot. 72 légpalackunk volt, kezemet a sok erőssen becsavart szelep felsebezte. A hajó lassan emelkedni kezdett. A parancsnok már a toronyban volt és elrendelte, hogy tömítsük a léket. Hamarosan láttuk, hogy ez lehetetlen. Visszakiáltottam, hogy a dolog nem megy. A parancsnok nem hallotta meg, ezért felkúsztam hozzá és majd megállt a szívverésem, mert a naszád ismét süllyedt, a torony csapóajtaja már csak öt centiméternyire állt ki a vízből. És lent a hajóban még tizenkét ember tartózkodott, a többiek a torony csapóajtaján át már kiugráltak. A fiúk egymás után jöttek és vetették magukat a vízbe. Sorra segítettem nekik, mialatt a hajó fara egyre mélyebbre süllyedt. Már a vízben álltam, bekiáltottam a toronyléken, van-e még odalent valaki? Nem kaptam választ. A hajó egészen megdőlt, a víz átcsapott a torony tetején. Lábam alól kisiklott a hajó, úszni kezdtem és éreztem, hogy valaki mozog alattam. Lebuktam, megkerestem a fuldoklót, felhoztam és beemeltük a mentőcsónakba. Csak akkor vettük észre, hogy egy zászlósunk és öt emberünk hiányzik…"

 

Az U 5 tornya

A tengeralattjárót június 23-án sikerült kiemelni 1918. augusztus 27-én állították újra szolgálatba. Hadműveletekben többet nem vett részt. Iskolahajóként szolgált, és a háború végéig. Brioniban állomásozott.

Az U 5 tengeralattjáró a háború folyamán egy hajót elsüllyesztett és egyet zsákmányul ejtett. A háború után Olaszország kapta meg, és 1920-ban lebontották.

Az U 6 tengeralattjáró hadműveletei:

Az U 6 tengeralattjáró a pólai bázisról 1915. április 17-én érkezett a Cattarói-öbölbe. Első őrjáratára április 22-én indult. Két olasz gőzöst, valamint egy vitorlást föltartóztatott, majd átvizsgálásuk után tovább engedte azokat. Április 29-én indult következő útjára, amely során, a Jón-tengerre is eljutott. Útja során különösebb esemény nem történt, május 5-én tért vissza a bázisra.

 

Az U 6 tengeralattjáró egy korabeli képeslapon

Rövid őrjáratok után május 9-én a Plutó a naszádot Spalatóba vontatta, ahonnan Sebencióba hajózott. Két hónapon át ezeken a középső vizeken a szigetek között teljesített őrszolgálatot. Innen július 12-én érkezett vissza a cattarói bázisra. Több rövidebb utat tett meg, majd nagyjavításra került, amelyet augusztus 31-én fejeztek be.

Szeptember 7-én Duzzaró felé indult. Őrjárata során benzinmámor hiúsította meg támadását. A következő hónapokban több utat is megtett, de említésre méltó esemény nem történt azokon. Decemberben új 3.7 cm-es ágyút szerelnek a fedélzetére.

1916. február 27-én az U 6 tengeralattjáró Albánia partjai előtt cirkált. Másnap találkozott az U 15 tengeralattjáróval Duzzaró előtt. Következő útjára március 15-én indult el. Két nap múlva sikertelen támadást indított egy Indomito osztályú romboló ellen, kevéssel ezután látómezőjébe került a francia RENAUDIN romboló (BISSON osztály), amelyet sikeresen elsüllyesztett. Április 3-án a testvérhajójával a NOVARA gyorscirkáló egyik útját fedezték.

image041.jpg 

Az U 6 tornyán és periszkópján jól megfigyelhető az álcázó festés

Március 12-én este hagyta el a cattarói bázisát, Gjenovicot, hogy az Otrantói-szorosban cirkáljon. Másnap reggel az Otrantói zárat védő őrhajók hálójába gabalyodott, amelyből nem tudott megszabadulni. A felmerült naszádot két hajó, a EVENING STAR II és a DULCIE DORRY tűz alá vette. Az U 6 fenékszelepeit a legénység megnyitotta, és a naszád elmerült.

A hadműveletei során nem sikerült ellenséges hajót elsüllyesztenie.

Az U 12 tengeralattjáró hadműveletei:

A háború kitörésekor a többi tengeralattjáróval együtt a pólai bázison állomásozik, és a fő hadi kikötőt védte. November közepén fedélzeti ágyút szerelnek a fedélzetére. Pólából december 7-én érkezett meg Cattaróba, ahova a SATELIT torpedónaszád vontatta. Itt az U 3 tengeralattjárót váltotta fel, amely Brioniba indult javításra. Az U 12 december 21-én kifutott, mert ellenséges egységeket jeleztek az Adria déli részén. Valona közelében találkozott a francia flottával, amelyek a kötelékben való fordulást gyakorolták. A naszád megtorpedózta a JEAN BART csatahajót, amely ugyan nem süllyedt el, de a háború végéig nem sikerült újjá építeni. A torpedó támadás következtében a franciák a monarchia partjai előtti blokádot beszüntették, és a háború végéig csatahajót nem küldtek az Adriára.

Lerch Egon sorhajóhadnagy jelentésében a következőket írta:

   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Last update : 2005. June 22. Wednesday 22:44


Users' Comments  RSS feed comment
 

Average user rating

   (0 vote)

 
Comment language: Magyar (9), English (0)

Add your comment
Only registered users can comment an article. Please login or register.

No comment posted



mXcomment 1.0.5 © 2007-2019 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
< Prev   Next >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett