Főoldal arrow Cikkek arrow Történelem arrow Tengeralattjárók arrow Az UB I típusú tengeralattjárók története
Az UB I típusú tengeralattjárók története PDF Nyomtatás E-mail

olaf, 2006. majus 24. Szerda 23:03

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 13064    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Tengeralattjárók


A monarchia hadvezetősége 1913-ban a Németországi Germania műveknél megrendelt öt nagy tengeralattjárót. A háború kitörésekor azonban a már majdnem kész naszádokat a német kormány lefoglalta, és saját flottájába sorolta be. A háború első éve bebizonyította, hogy milyen nagy szükség van az Adrián a tengeralattjárókra. Ezért a császári és királyi haditengerészet a lefoglalt öt nagy naszád pótlására 1915 őszén három partvédelmi célokat szolgáló tengeralattjárót rendelt a német gyártól. A hajókat szerződés szerint négy és fél hónapon belül vonaton szétszerelt állapotban kellet Pólába juttatni.

A hadvezetőség a megrendelt hajókon kívül sürgősen még két naszádot kért. A német vezetőség az indokokat jogosnak találta, és a már vízrebocsájtott UB 1 és UB 15 tengeralattjárókat kiemeltették és Pólába szállíttaták. Oda 1915 május 16-án megérkeztek meg.

A Pólába érkezett naszád összeszerelési munkálatai

A két naszádot összeszerelését azonnal megkezdték, és június 4-én sikerült is azokat szolgálatba állítani. Az UB 1 U 10-é, az UB 15 U 11-é lett átkeresztelve, és ezen a néven kezdték meg szolgálatukat a császári és királyi flottában. A két hajó német legénységgel, de osztrák-magyar zászló alatt hajózott. Erre azért volt szükség, mivel a naszádok eleinte a császári német haditengerészet tulajdonai voltak, viszont Németország augusztus 28-ig nem állt hadiállapotban Olaszországgal.

A német legénységre azért volt szükség, mivel az új hajók kezelésében az osztrák-magyar legénységnek még nem volt kellő tapasztalata. A császári és királyi haditengerészet az U 10-et július 12-én, az U 11-et június 18-án vette át és sorolta be véglegesen a flottájába.

A tavasszal megrendelt három tengeralattjáró a brémai Weser-Műveknél elkészültük után augusztus végén, vagy szeptember elején érkezett meg vonaton Pólába, szétszerelt állapotban. A három új naszád az U 15, U 16, és az U 17 nevet kapta. Összeszerelésük utáni első próbajárataikra szeptember 12-én, 29-én és 30-án került sor. Mindhárom tengeralattjárót október 6-án állították szolgálatba.

Az U 15-17 tengeralattjárók némileg különböztek az U 10 és az U 11 naszádoktól, mivel az UB I típusnak módosított változatai voltak. Az alábbi két ábra jól szemlélteti a két változat közötti különbségeket.

U10-U11 tornya
U 15 U16 U17 tornya

 

 Készítették
építés éve
Szolgálatba állítva*
U 10Friedrich Krupp Germania-Werft AG Kiel-Tengerészeti Arzenál Póla
1914-15
1915. 07. 12
U 11AG-Weser Bréma-Tengerészeti Arzenál Póla
1914-15
1915. 06. 18
U 15AG-Weser Bréma-Tengerészeti Arzenál Póla
1915
1915. 10. 06
U 16AG-Weser Bréma-Tengerészeti Arzenál Póla
1915
1915. 10. 06
U 17AG-Weser Bréma-Tengerészeti Arzenál Póla
1915
1915. 10. 06

** A cs. és kir. haditengerészetnél történt szolgálatba állítást jelöli a dátum

Hosszúsága:
27.8 m
Szélessége:
3.1 m
Merülési mélysége:
3 m
Vízkiszorítása:
127.5 t /142.5 t
Meghajtás:
1db négyhengeres Diesel motor (60 LE), 1 db villanymotor (120 LE), egy hajócsavar.
Sebessége:
9 cs / 6 cs
Hatótávolság:

1200 tmf/4,9 cs felszínen 65 tmf/2.5 cs víz alatt

Maximális merülési mélység:
50 m
Fegyverzete:
Torpedóvető vetőcsövek:
2db 45 cm-es torpedóvetőcső
Gyorstüzelők:
1 db géppuska
Legénysége
13 fő + 2 tiszt
Az osztály hajói:
U 10, U 11, U 15, U 16, U 17

Az U 10 tengeralattjáró hadműveletei:

Az U 10 nagyobbrészt az Adria Északi részén cirkált. 1915 június 6-án állt szolgálatba az U 11 tengeralattjáróval együtt. Első útján 13-a és 18-a között Trieszt előtt teljesített szolgálatot, ahol az U 3 tengeralattjárót váltotta fel. Második útjára 24-én indult Pólából, és Velence előtt őrködött. Két nappal később megtorpedózta az olasz 5 PN torpedónaszádot. Július 12-én vette át a császári és királyi haditengerészet. Ettől kezdve hajózott teljesen osztrák-magyar legénységgel. A hajó első parancsnoka Karl von Unczowsky sorhajóhadnagy volt. Szeptember 16-án új parancsnokot kapott Leo Prasil sorhajóhadnagy személyében, aki korábban az U 5 tengeralattjárón szolgált másodtisztként.

Az U 10 támaszpontján. Mögötte egy Hollad típusú tengeralattjáró, a mögött az U14 horgonyoz

1916 januárjában elején az U2, U 4 és az U 10 tengeralattjárók együtt őrjáratoztak Trieszt előtt. Az év második felétől tisztek és tiszthelyettesek kiképzőhajója volt. Közben a saját partokat védte, valamint az észak olasz vizeken őrjáratozott. A naszád támaszpontja ezután Brioni maradt egészen az utolsó útjáig.

U 10 menetközben

1918, május 26-án Ulmansky Jánost nevezték ki parancsnokává. Többször futottak ki őrjáratra, többnyire az olasz Caorole előtt őrködtek. A naszád július 7-én kihajózott Brioniból őrjáratra. Másnap Margherita-Cortelazzo között hajózott. 9-én aknának ütközött.

A tengeralattjáró elsüllyedését Toniutti Károly rádiótávírász a következőképp örökítette meg:

„Estefelé, egyszerre csak egészen váratlanul, tompa dörrenés reszketteti meg az U 10-et, és a hajó nyomban féloldalt dől. Benn az állványokról minden, ami nincs csavarral a talapzatához erősítve, vad csörömpöléssel esik le. Egyidejűleg a villanyvilágítás is kialszik. A parancsnok persze nyomban kiadja a parancsot, hogy a szükségvilágítást indítsák meg, de az akkumulátorok már nem működnek. A süket sötétségben egyszerre csak azt érzik, hogy a hajó valaminek csendesen nekiütődik: nyilvánvaló, hogy lesüllyedt a tenger mélyére, s most érte el a tengerfeneket. A sötétségben egy kétségbeesett kiáltás harsan végig a hajón:-A torpedócső mellett víz ömlik a hajóba!Csakugyan hallani, amint a betóduló víz csobogva zuhog be a hajó testébe. Már elérte az elektromos elemeket, aminek következtében mérges klórgáz fejlődik, ezenfelül pedig a hajó egész teste villanyárammal telítődik, úgyhogy a folyamatosan rázó áramok miatt kínszenvedés a vason állni A levegő mind jobban összepréselődik, s az emberek arcán a finom hajszálerek sorra megpattannak; nincs már egyetlen ember sem, akinek orrán, száján, de még a szeméből is ne folyna a vér.Csak egy lehetőség van, ami talán még segít. A hajónak meg kell vállnia a hulló tönktől (a külső, könnyen eltávolítható fenéksúlytól), amely egyébként azt a célt szolgálja, hogy a naszád szükség esetén hirtelen víz alá merülhessen. Igaz, hogy ha ezt a hulló tönköt leejtik a hajó testéről, s ez a manőver sikerül, akkor többé nem merülhetnek víz alá, még akkor sem, ha körülöttük ezer ellenséges ágyú torka gránátvihart okád feléjük. De mindegy, bármi sors is jobb, mint itt lent, tehetetlenül megfulladni!A vezényszóra a hulló tönk csakugyan leválik a hajóról, azután néhány percnyi izgatott figyelés, majd odafenn a parancsnoki torony kerek üvegén egyszerre halványan derengeni kezd a világosság

Megmenekültünk!”

Az U 10 az átalakított parancsnoki toronnyal

Segítségére kifutott a PM2 őrnaszád, majd egy torpedónaszád. Sikertelen vontatási kísérlet után a hajó elmerült. 25-én a Herkules mentőhajó kiemelte a tengeralattjárót és Trieszte vontatta. A munkálatokat a Csepel romboló és két őrnaszád biztosította. Az U10 újjáépítését megkezdték, de a háború végéig nem tudták befejezni.

 

Az U 11 tengeralattjáró hadműveletei a háború alatt:

1915, június 4-én állították szolgálatba az U 11 tengeralattjárót testvérhajójával az U 10-el együtt. Ekkor még német legénység szolgált rajta. Négy nappal később indul első őrjáratára Velence partjai elé, ahol 10-én elsüllyesztette az olasz Medusa tengeralattjárót.

Június 18-án került véglegesen a császári és királyi haditengerészet tulajdonába. Első parancsnoka Ludwig Eberhardt sorhajóhadnagy volt.

Szeptember 20-án a Cattarói-öbölbe hajózott. Többnyire Albánia vizei előtt őrködött az év végéig az U4, U11, U15, U16 tengeralattjárókkal együtt . November 8-án megtorpedózott egy Tripoli osztályú rombolót, a hajó azonban nem süllyedt el. Hazafelé menet a Cattarói-öbölben összeütközött a Dalmat gőzössel és a merülési kormány megsérült. A javítások elvégzése miatt dokkba állt, ahonnan november 19-én távozott. December 4-én új periszkópot kapott.

1916 január 8-án naszád majdnem megtorpedózta az U 14 tengeralattjárót a Mati.folyó torkolatánál. 21-én őrjárata során feltartóztatta és a Cattarói-öbölbe kísérte az olasz Palasciano kórházhajót ellenőrzés céljából.

Augusztus 29-én felszíni egységekkel közös akcióban vett részt. A Sankt Georg és a Kaiser Karl páncélos cirkálók a Wildfang, Turul, Warasdiener rombolókkal és a 83F, 85F, 87F 88F torpedónaszádokkal köteléket alkotva kifutottak az olasz partok elé. Külön kötelékben a Novara, Helgoland gyorscirkálókkal és a Balaton, Csepel rombolókkal együtt működve flotta tüntetést rendeztek. Céljuk az volt hogy a kifejlődő harcban az ellenséget a lesben álló U4, U11, U15, U 16, U17 tengeralattjárók elé csalja. Az ellenség azonban nem jelent meg.

Új parancsnokot helyeztek rá, Johann Krsnjavi sorhajóhadnagy személyében.

December 31-én elhagyta kikötőjét és az olasz partok felé indult őrjáratra, amelyről január 5-én tért vissza.

1917, február 5-én újabb őrjáratra indult, majd 9-én szintén. Február 21-én újra kihajózott támaszpontjáról. 27-én az U11 tengeralattjáró egy rombolóval harcolt. A romboló bombái meghibásodást okoztak a tengeralattjárón, ezért haza tért.

Március közepén Pólába irányították át, ahol április elejéig dokkban állt. Ezután különböző kísérleteket végeztek az U11-en, majd a háború végéig iskolahajóként üzemelt. Állomáshelye hol Pólában, hol Brioniban, hol pedig Fiuméban volt.

Az U 15 tengeralattjáró hadműveletei a háború alatt:

1915, október 6-án állították szolgálatba az U 15 tengeralattjárót az U 16. és az U17 tengeralattjárókkal együtt.

November elejétől december végéig Albánia előtt őrködött az U 4, U11 és az U 16 tengeralattjárókkal együtt. December 18-án felrobbantotta az Erzen trabakelt, három nappal később pedig a Figlio Preligiona vitorlást. Őrjáratáról 28-án érkezett vissza a cattarói tengeralattjáró támaszpontra.

Következő évben először január 9-én indult bevetésre. Ebben a hónapban is Albánia előtt őrködött. 24-én sikertelenül támadott meg egy rombolót. Február 11-án Antivariban éjszakázott. 26-án ismét Albánia előtt hajózott. Két nappal később találkozott az U6 tengeralattjáróval. Duzzaró előtt, miközben akkumlátorait töltötte egy ellenséges tengeralattjáró támad kísérelt meg ellene támadást. Négy nap később érkezett vissza állomáshelyére.

Márciusban ismét Albánia előtt cirkált. Május 14-én újabb útra indult. Másnap periszkópja meghibásodott, de kijavították. 17-én megtorpedózta az olasz Stura gőzöst. Másnap horgonyt vetett kikötőjében.

Június 21-én az Otrantói szorosba indult. 23-án sikeresen elsüllyesztette az olasz Citta di Messinia segédcirkálót és a francia Fourche rombolót, amelyik a kíséretet látta el. Cattaróba másnap este érkezett meg.

Október 26-án elsüllyesztett egy gőzöst.

16 tengeralattjáró története a háború alatt

Az U 16 tengeralattjárót 1915 október 6-án állítottál szolgálatba a U15, és az U17 tengeralattjárókkal együtt. November elejétől az év végéig folyamatosan Albánia előtt őrködött az U4, U11, U15, tengeralattjárókkal együtt. Első parancsnoka lovag Orest von Zopa sorhajóhadnagy volt.

November 20-án ellenőrizte, majd útjára engedte a Fiore Albania vitorlás gőzöst. November 23-án felrobbantotta az olasz Unione motorost, majd egy gőzöst követve behatolt San Giovanni di Medua kikötőjébe, és két gőzösre indított torpedót, melyek azonban meghibásodtak, és a tengerfenekére süllyedtek. A naszád kifelé tartott a kikötőből, amikor iszapba fúródott az orra. Innen csak kis idő múlva sikerült kiszabadítani, ekkor a lendülettől a feszínre emelkedett. A parti ütegek lövést adtak le rá, de nem sikerült eltalálniuk.

December 3-án ismét Albánia előtt őrködtek, de a pörgettyűs tájoló hibája miatt vissza tértek a bázisukra. Másnap ismét útnak indult. 5-én ellenőrizték a Xephanie vitorlást, december 7-én elfogta a Fiore Albaniat és Cattaróba vontatta.

Az 1916 március 8-ától U16 tengeralattjáró Albánia partjai előtt cirkált. Javítása után július 15-én indult újabb őrjáratra, de motorjai nem működtek megbízhatóan, így hamarosan újra visszatért. Augusztus, 1-én indult próba járatra, majd 13-én bevetésre az Otrantói-szorosba. Itt megtámadott egy francia rombolót, de támadása nem sikerült. Őrjáratáról 19-én tért vissza a támaszpontjára. Augusztus 28-án induli újabb útra. Ez úttal a Laghi-fok Brindisi vonalon őrködött. A rossz időjárás és a tájoló meghibásodása miatt visszafordult. Augusztus 11-én a TURUL romboló kíséretében érkezett meg bázisára, este a hibák javítása után újra kifutott. Erről az útjáról már nem tért vissza, mivel október 17-én megtámadta és elsüllyesztette az olasz NEMBO rombolót, amely utolsó bombáival a tengeralattjárót süllyeszti el.

U 17 tengeralattjáró története a háború alatt

1915, október 6-án állították szolgálatba az U 16 tengeralattjárót az U 15 és az U 16 tengeralattjárókkal együtt. Október 25-én Velence partjai előtt őrjáratozott. December 9-étől parancsnoka Zdenko Hudeček sorhajókapitány volt a parancsnoka. December 30-ától bázisa Cattarói-öböl lett.

1916, január 1-én süllyesztette el az első hajóját, egy vitorlást. Közben egy ellenséges romboló támadta meg, amely elől sikerült elmenekülnie. Január és február hónapokban a szerb hadsereg evakuálása alatt az albán partok közelében őrködött. Többször kísérelt meg támadást, de mindannyiszor sikertelenül.

Február 23-án Duzzaró előtt járt, ahol sikertelenül támadott egy gőzöst. Déután három INDOMITO típusú romboló próbálta meg elsüllyeszteni. Útja során tájolója elromlott ezért haza tért.

Március 14-ig javítóműhelyben volt, ahol tájolóját kicserélték egy korszerűbbre. Másnap, első útja alkalmával légitámadás érte.

Április 5-én az U 17 tengeralattjáró az olasz partok előtt őrjáratozott. Belefutott egy hajó kötelékbe, de támadást nem sikerült végrehajtania, mivel felfedezték és a kísérő torpedónaszádok megtámadták. Két nappal később indult támaszpontjára, ahol egy hétre szárazdokkba állították.

A javítások után május 22-én indult újabb útra, a Jón-tengerre. Június 10 és 14-e között az Otrantói-szorosban cirkált. Itt az olasz Orfeo torpedónaszáddal kétszer is harci érintkezésbe került. Haza térve alapos vizsgálatoknak vetették alá.

Következő útjára július 7-én futott ki. Másnap a Novara cirkáló útját fedezte, majd az Otrantói szorosban őrködött. 10-én két INDOMITO-típusú rombolóval találkozott, melyek közöl az IMPETUOSO-t sikerült elsüllyesztenie.

Irodalom:

 

 


   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2006. majus 24. Szerda 23:03


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

 

Megjelenítve 2 a(z) 2 hozzászólásból

Hozzászólás nyelve: Magyar (2), English (0)

Írta: Gábor69 () 2006. június 04. Vasárnap 10:11

Írta: Gábor69 2006. június 04. Vasárnap 10:11

Jó, összefogott, rendezett cikk. Nekem tettszik, és egy kicsit irigykedem is, miatta.Gratulálok, várom a következőt.Gábor69 8)

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: soos () 2006. majus 29. Hétfő 08:19

Írta: soos 2006. majus 29. Hétfő 08:19

Nekem tetszik a cikk! Érdekesek a leírások! kicsit több illusztráció nem ártott volna, de azért így is nagyon jó! :p

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Megjelenítve 2 a(z) 2 hozzászólásból



Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.


mXcomment 1.0.5 © 2007-2018 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
Következő >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett