Főoldal arrow Cikkek arrow Modellezés arrow Alapismeretek arrow Az állókötélzet
Az állókötélzet PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szeibel Laszlo   
2009. április 08. Szerda 13:56
Tartalomjegyzék
Az állókötélzet
2. rész
3. rész
4. rész
 

 

 

 

Az állókötélzet
(Stehendes Gut, Standing Rigging)

Harmadik rész

Az árboctörzsek állókötélzete

 

Hogy itt milyen sorrendben vesszük az árbocokat, az gyakorlatilag mindegy, de az áttekinthetőség kedvéért kezdjünk az előárboccal s a főárbocon keresztül a besanig ill. a bonevanturáig, figyelembe véve az elölről hátra és alulról felfelé szabályt, ami egyértelműen azt jelenti, hogy az árbocszárak állókötélzetének szerelését csak akkor kezdjük el, ha már a törzseké készen vannak. A legelső ill. legalsó hurkok ill. szemek, amiket az árboctörzsek nyakaira húztak fel - a már az első részben említett - oldalkötelek szemei voltak, amiket párokban helyeztek el a jobb- és baloldalon. Általános szabály itt nincs, eltekintve attól, hogy ha az előárbocon a jobboldali pár lett először beakasztva, akkor a főárbocon a baloldali, ill. fordítva. Az oldalkötelek egy csigasorban (Talje, ill. Takel, ang: Tack) folytatódtak, s a húzókötél végére kötött horgokkal voltak a hozzátartozó oldalkötélpadokon lévő szemes stiftekbe beakasztva, a csarnakok mögött, jobban mondva a csarnakok és a hajóoldal között. Szükség esetén ezeket a horgokat kiakasztották, s az oldalköteleket teheremelésre használták. Az oldalkötél alsó végén található blokkot egy kötéldarabbal a keresztrúdnak majdcsak a külső végére erősítve, ezt a csigasort a hajóoldalon kívül lévő terhek emelésére is használhatták.


A csarnakok ( Wanten, Shrouds )

Az oldalkötelek után (s ez minden árboctörzsnél hasonló volt) következtek a csarnakok. Ezeket mindig párban erősítették fel, azaz az előárbocon első pár (közös hurokkal) a baloldalon, a következő pár a jobboldalon stb. Ebben az esetben a főárbocon az első párat a jobboldalon húzták fel.

1_abra_sm.jpg

1. ábra: A csarnak(pár)ok szemei:
   1.- Egy csarnakpár bandázsolt szeme
   2.- Egyes csarnak szeme ( páratlan csarnakszám esetén az utolsó csarnak )
   3.- "Patkófonat" páros patrácnak
   4.- Duplafonat a jobb,- s baloldali hátsó egyes csarnakoknak
   5.- Bandázsolt szem

 

 


2_abra_sm.jpg

 

 

2. ábra: A csarnakok felhúzása az árbocnyakra

 

 

 

 

 

  3_abra_sm.jpg

 

3. ábra: az oldalfeszítő kötelek felhúzásának sorrendje alulról felfelé
   Az árboctörzsnyakon:
   S1 - S2: oldalkötél , W1 - W6: páros csarnakok , W7 - W8: egyes csarnakok, L: rakodókötél
   A szárak nyakán:
   S3: oldalkötél (amennyiben volt), P3 - P4: repülő patrác, egyesével, P5: repülő patrác, páros


 

S most jön egy kényes és vitatott kérdés.
Állítólag a korabeli hajók csarnakjainál a jobboldali csarnakoknál balsodrású, míg baloldaliaknál jobbsodrású köteleket használtak. Ez a vélemény tkp. a korábbi századoknál egyáltalán nem bizonyítható. Az a tény, hogy a Victory tarcsai jelenlegi formájában tudtommal így vannak sodorva, nem bizonyít semmit, mert a jelenlegi Victory tkp. - ami a kötélzetet illeti - egy sokszoros rekonstrukció. Ámbátor ez talán igaz lehetett az angol Navy 1650-1830 között épített hajóira. Az viszont, hogy egy jobb ill. balsodrású kötél közötti különbség valóban tudományosan megalapozott, vagy csak tengerész babonából származott, mai ismereteink szerint nem bizonyítható. A kereskedelmi, s még inkább a kalózhajók vették, ill. rabolták ami éppen kéznél volt! Mindenesetre eltekintve attól, hogy manapság csak jobbsodrású madzagokhoz lehet hozzájutni, a kérdés teljesen lényegtelen. Egy modell értékét semmi esetre sem szabhatja meg egy, -véleményem szerint- filozófiai vita. A laikus szemlélő, sőt a szakértő sem a kötelek sodrásától függően fogja a véleményét kialakítani. (Eltekintve attól, hogy modellméretben igen csak „vájt” szeműnek kell lenni a különbség felfedezéséhez.) Hála Susányi úrnál kapható igazán szép köteleknek, ez a probléma is megoldást nyert. (Legalábbis azoknak akik nincsenek abban a helyzetben, hogy maguk sodorják a köteleket, vagy az olyan „lustáknak”, s időhiányban küszködőknek, mint én.) Susányi Oszkár köteleit bátorsággal tudom ajánlani, mert nagyon szépek és nem is túl drágák. Bár meg kell jegyezzem - s ez nem akar kritika lenni -, hogy mivel én a csarnakokat a lehető legfeszesebbre húzom, nálam ezek a kötelek elvékonyodnak. A megoldás viszont egyszerű: pl. 1,25-ös kötél helyett 1,5-öst kell venni és kész. Sokkal fontosabb kérdés számunkra a csarnakok felhelyezésének gyakorlati kivitelezése!

Előzetesben: már kezdő modellező koromban is sokat rágódtam a kérdésen, hogy hogy a fenébe tudták a korabeli hajóépítők a tarcsokat, ill. a csarnakokat megfeszíteni!?
S most gondoljuk meg: a macskafejeket összehúzó kötél a valóságban 2-3 cm átmérőjű! Ha feltételezzük, hogy 30-40 ember csörlővel ill. anélkül a feszítőköteleket feszesre tudta is húzni, hogy a büdös csudába tudták a végeket a felső macskafejeken megkötni anélkül, hogy azok meglazultak volna??? (Itt meg kell említenem egy hibát: valahol egy fotón láttam, hogy az árbocderéktarcsok feszítőköteleinek végei alul a tereben szép karikákba tekerve feküdtek. Totál fals ! A feszítőkötelek szabad vége mindig egy alsó lyukból felfelé vezetve, a felső macskafej fölött a csarnakon többszörösen feltekerve, fixen voltak rögzítve! Még akkor is amikor megjelent az árbocszárak un. leeresztő kötele.)
 
Tehát a két pár oldalkötelet feszesre húzva valamit segít, de nem eleget. A kérdésre a választ pár évvel ezelőtt, egy kb. 1850-ből származó német könyvben találtam meg. Segédeszköz ill. segédcsigasor nélkül ez egyáltalán nem ment! A tarcsokat ill. csarnakokat először egy segédcsigasorral kellet kissé túlfeszíteni, aztán a Reep-eket kényelmesen be lehetett kötni. Modellméretben ez persze sokkal könnyebben megy. Gondolod?! A tarcsok és a csarnakok szerelésénél a kezdők sokszor áthidalhatatlan problémákkal találkoznak!
Maradjunk egyenlőre a csarnakoknál!

Először is nézzük meg, hogy is néz ki az un. árbockosár tartó keretszerkezet, az un. Saling (Angolul Crosstree and Trestletree)

4_abra_sm.jpg

 

4. ábra: Saling 
1. - Árbocpofák
2. - Hosszanti saling (ang: Trestletree)
3. - Keresztsaling (ang: Crosstree)
4. - Lekerekített kötélvezetők szsz. „borjúk” (Kalb, Bolster) ( Erre feküdtek fel a csarnakpárok.)


Egy csarnakpár szemének készítése:
A csarnakpár hosszúságának megállapítása: Kétszer a távolság az árbocnyak és a kötélpad között plusz kb. 2 X 5-7 cm ráhagyás. A csarnakpár szemének a bandázsa kb. a borjuk alatt kezdődik. A szem átmérője: európai hajóknál ez egyszerűbb, mert azok árbocnyaka hengeres volt. Csakhogy a szem átmérője nem egyezik az árbocnyakéval, hanem nagyobb. De mennyivel ? Ezt tkp. csak próbával tudjuk megállapítani. Vesszünk egy darab gömbfát (tudjátok ugye, hogy mi egy gömbfa? Egy fagolyó!). Tehát veszünk egy hengeres fát, rudat, aminek az átmérője kb. 5 mm-el nagyobb az árbocnyakénál s befogjuk a satuba. A méretre levágott csarnakpár közepét körülvezetjük a rúdon, s egy 0,5-ös kötéllel egy dupla csomót kötünk rájuk.

5_abra_sm.jpg                                 6_abra_sm.jpg
     5.ábra: Szem, ill. gallér készítése                                                             6.ábra

Felpróbáljuk a szemet az árbocnyakra, s csipesszel beigazítjuk a csomó helyét, hogy a borjú alatt legyen, majd visszahelyezzük a fára a csarnakot. Bal kéz mutatóujja és nagyujja közé befogjuk a tarcs két szálát a vékony kötél egyik szálával együtt, s a bal kéz középső ujjának a támogatása mellett a jobb kézzel 5-6-szor körbetekerjük a vékony kötél másik szálát, majd két csomót kötünk, amit még egy csepp ragasztóval biztosítunk.

7_abra_sm.jpg

 

 

7. ábra: a kész szem

 

 

 

 

 

A szem elkészítésére többféle metódus képzelhető el - vannak olyan prezise modellépítők, akik egy komoly kis motoros masinát építenek hozzá, amit én egy kissé túlzásnak tartok. Nem állítom feltétlenül, hogy az itt leírt módszerem a legjobb lenne, de aránylag egyszerű, s kis gyakorlattal és kézügyességgel gyorsan is megy. Akkor pedig minek bonyolítani, elvégre mi nem csak minden 10 évben akarunk egyetlen modellt építeni.

 

Felhúztuk a csarnakpárokat az árbocnyakra, jó sok szabad véggel, s most jön a szakirodalom. Az alsó és a felső macskafejek közötti távolság a macskafejek átmérőjének a 2-3-szorosa kell legyen. De szép is az elmélet! Először is: a csarnakoknál választott, ill. építődobozoknál eleve adott „kötelek” rugalmassága, ill. nyúlása különböző! Első probléma: „A macskafejek közötti távolság pl. 15-16 mm.” Kipróbáltam! Ha én ezt betartottam volna, akkor a húzószálak megfeszítésekor a két macskafej egymáshoz ért volna, mert a csarnakokhoz adott kötél szépen megnyúlt! Mit lehet tenni? Először is ki kell próbálni az adott kötél nyúlósságát! Aztán a második probléma: de szép is (újra) az elmélet. Biztosítani kell(ene), hogy a távolság minden (egyes!) macskafej között ugyanakkora maradjon! Na erre is talál a szakirodalom megoldást! Összetekerünk (esetleg forrasztjuk is) két drótot, amiknek az alsó és felső végeit 90 fokban behajlítjuk, ez lesz a távolságtartó. (Valami hasonlót láttam nálatok a balatoni találkozótoknál) De! 1:50-ben a macskafejek furatainak az átmérője 0,8-1, maximum 1,2 mm. A réz drótok túl gyengék - legalább is nálam, mert én mindig a lehető legfeszesebbre húzom az állókötélzetet, (ezt ajánlom is mindenkinek) - s egyszerűen kigörbülnek. Az acéldrótokat meg nem tudod rendesen 90 fokra behajlítani. Veszünk egy kb. 3x8 mm-es lécet (ha lehet keményfát), s ráhelyezve egy macskafejet annak furatain keresztül 2-2 furatot fúrunk a 0,8-1 mm vastag acél szögeknek és utána ezekbe beverjük a szegeket. Ezt a megfelelő távolságban megismételjük a másik oldalon, s ezzel kész a távolságtartó, a macskafejek alsó, ill. felső két furatai közé. A megfelelő távolság kb. így néz ki: a két macskafej közötti ajánlott távolság (pl. 15 mm), ehhez jön még 1-1 mm (a furatok távolsága a macskafej kerületéhez). A szögeket tehát 17 mm távolságra kellene beverni. Ha egy csarnak hossza 40 cm, a különböző minőségű kötelek ezen a hosszon a megfeszítés után kb. 5-10 mm-t nyúlnak. Ezt egy húzópróbával tudjuk megállapítani. A gyakorlatban ez tehát azt jelenti, hogy 17 helyett 22, sőt 27 mm távolságra kell helyezni egymástól a macskafejeket, mielőtt megfeszítjük a feszítőköteleket! Az felső két szögre rátoljuk a (leendő) felső macskafejet, s a másik két szöget pedig a már előzőleg az oldalkötélpadra erősített alsó macskafej megfelelő furataiba dugjuk.

8_abra.jpg

 

 

 

8. ábra: Távolságtartó

 

 

 

 

Na eddig kész is lennénk, de hogyan tovább? Eltekintve a szerencsés helyzettől, amikor is a kedves feleségünk hajlandó a lüke hobbinál segíteni, nem marad más hátra, mint egy harmadik kezet növeszteni! Most persze nevetsz! Harmadik kezet! Pedig ez a megoldás! Veszünk egy rögzíthető csipeszt, a két szára közé kötünk egy megfelelő hosszúságú szemet, amit beakasztunk az árbocnyakba. Körülvezetjük az adott csarnakkötelet (az említett távolságtartóval rögzített) felső macskafej nútjában, s a visszavezetett (szabad) véget feszesen beszorítjuk a csipeszbe. Most van két párhuzamos kötelünk, az egyik a csarnak lefelé vezetett ága, a másik a felső macskafej körül visszavezetett szabad ága, amit a csipesz tart. A felső macskafej felső részére (a két ág között) csöppentünk egy kis gél pillanatragasztót, s egy vékonyabb cérnával a két véget körülfogva kötünk egy-két csomót. Ez a vékonyabb cérna  összehúzza a csarnak két ágát, s belekényszeríti őket a ragasztóba.

9_abra_sm.jpg

 

 

 

9. ábra: A csarnak feszítése rögzíthető csipesszel

 

 

 

 

 

 

Most az első kötés felett kb. 8-10mm-el, illetve efölött még 8-10 mm-rel két helyen újra összekötjük a szárakat. Kihúzzuk a távolságtartót a macskafejekből, s levesszük a csipeszt. Itt meg kell jegyezzek valamit. Mondfeld szerint a felső macskafej körül vezetett csarnak alsó bandázsát nem vízszintesen kell kötni, hanem függőlegesen!

10_abra_sm.jpg

 

 

 

10. ábra: Csarnakbandázs 

 

 

 

Ezt így modellméretben még nem tudtam megvalósítani. De a vicc: amúgy sem látszik!

Most jön a két macskafej közötti feszítőkötél (Reep, Lanyard)
 
S megint a szép elmélet, aminek a gyakorlathoz semmi köze sincs! Mit is mond ez a szép elmélet? Vegyünk egy madzagot, s kössünk egy (vagy két-három) csomót a szabad végére. Itt az irányokat a hajó mindenkori elülső és hátulsó része ,illetve a macskafej mellvédhez képest belső és külső oldala szerint adom meg.(Értelemszerűen a rajzon a jobb oldal a hajó első fele, tehát a hajóorr irányát jelenti.) Tehát a felső macskafejnek van egy felső, egy alsó-elülső, illetve egy alsó-hátsó furata. Az alsó macskafejnek van egy alsó, egy felső-elülső és egy felső-hátsó furata. A feszítőkötelet befűzzük belülről kifelé a felső macskafej alsó-hátsó furatába - míg a csomó megakad (1), majd az alsó macskafej felső-hátsó furatába kívülről befelé (2), tovább a felső macskafej felső furatába belülről kifelé (3), majd az alsó macskafej alsó furatába kívülről befelé (4) és így tovább, végül pedig az alsó macskafej felső-elülső furatába kívülről befelé (7).

11_abra_sm.jpg

 

 

 

11. ábra: a feszítőkötelek befűzése a szakirodalom szerint

 

 

Csakhogy! Miután a csomó a felső macskafej alsó-hátsó furatának a mellvéd felé eső (tehát belső) oldalán található, ez azt jelenti, hogy az alsó macskafej felső-hátsó furatán keresztül kellene a madzagot kívülről befelé behúzni! De mivel, ill. hogyan? A távolság az alsó macskafejek és a hajóoldal között 1:50-ben jó esetben 1,5-2 cm! Van ugyan egy un. tűbefűző szerkentyű, amivel a fonalat a tűbe be lehet húzni, de ennek a hossza 3 cm, tehát belülről, nem tudjuk bevezetni az alsó macskafejek furataiba, mert nem fér oda! (S itt nem tudom megállni, hogy egy sokatok által már unos-untig ismert, kissé perverz viccet el ne meséljek: Heló haver, ismered a Turul módszert? - Nem! - Hát háTurul!)
 
A megoldás: Egyszerűen fordítsuk meg az egész eljárást!
 
Csomókat kötünk a feszítőkötélre. A tűbefűzőt bedugjuk kívülről befelé az alsó macskafej felső elülső furatába, s belülről kívülre húzzuk vele a Reep szabad végét, míg a csomó hátul megakad (1).Most könnyen át tudjuk húzni a felső fej alsó-elülső furatán keresztül, kívülről befelé. Bedugjuk a tűbefűzőt az alsó fej alsó furatába, s belülről kifelé kihúzzuk vele a szabad véget és így tovább: felső fej, felső furat, kívülről befelé, aztán alsó fej, felső-hátsó furat, belülről kifelé,végül felső fej, alsó-hátsó furat, kívülről befelé (6). Itt az X-nél a hosszúra hagyott szabad végre csomó(ka)t kötünk. Most csipesszel visszafele feszesre húzzuk a feszítőkötelet, de egyenlőre nem kötjük le. A feszítőkötél min. hossza 6x a távolság a két macskafej között, plusz a rögzítőcsomók a tarcson, de legalább 10 cm-t rá kell hagyni a munkához.

12_abra_sm.jpg

 

 

12.ábra: a feszítőkötelek fordított befűzése

 

 

 

 

 13_abra.jpg

 

 

 

 

13.ábra: a tűbefűző használata

 

 

 

 14_abra.jpg

 

 

 

14. ábra: Befűzés
     1 ezt a csomót felhúzzuk a felső fej jobb (első alsó ) furatáig
     2. míg hátulról megakad
     3. majd visszafelé szorosra húzogatjuk a feszítőkötelet


 

 

 

 

 

 

Ezen a képen jól látható az oldalkötél a középső fej mögött. Az egyes előtti nyíl a Reep csomójára mutat. Ezt a csomót felhúzzuk a macskafej hátuljáig, míg megakad, s a szabad véget addig fűzögetjük visszafelé, amíg az egész meglehetősen feszes lesz. A Reep szabad végét a feszesre húzás után (később) így kötjük fixre a csarnakra:

15_abra_sm.jpg

 

 

 

15. ábra: a feszítőkötél szabad ágának rögzítése a csarnakon - belülről nézve

 

 

 

 

 

A hágószálakat egyelőre felejtsük el, mert előtte jönnek a törzstarcsok.

De ez már ismét egy következő fejezet.



Utolsó frissités ( 2009. augusztus 09. Vasárnap 08:17 )
 
Következő >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett