Főoldal arrow Cikkek arrow Modellezés arrow Alapismeretek arrow Az állókötélzet
Az állókötélzet PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Szeibel Laszlo   
2009. április 08. Szerda 13:56
Tartalomjegyzék
Az állókötélzet
2. rész
3. rész
4. rész

 

 

 

  

Az állókötélzet
(Stehendes Gut, Standing Rigging)

Negyedik rész

 
 
Az első részben megmutattam, hogy néz ki egy főtarcs.
Az egér szakszerű elkészítése modellméretben meglehetősen problémás, s így kellene kinéznie:
1_abra_sm.jpg
               1. ábra: Egér készítése a valóságban
                     1.- Egér fából, alul és felül kötélgyűrűk
                     2.- Hosszanti fonalak
                     3.- " Horgolás "
 
2_abra_sm.jpg                                          3_abra_sm.jpg  
2. ábra: Egy faegér esztergálása                                                            3. ábra: Egy beöltöztetett egér
 
 4_abra_sm.jpg
 
 
4. ábra: Egy meztelen egér
 
   
Ha valakinek sok kedve és ideje van 0,25 mm-es madzagból stoppolásszerűen egy 5 mm átmérőjű faegérre egy ilyen „hálót” készíteni, ám tegye! Ha egy 1-1,5 mm-es fekete vagy barna kötélre egy közönséges csomót kötünk, aminek a fele úgyis eltűnik a hurokban, gondolom viszonylag jól megközelítjük a valóságot. De ha az 1:50-es modellünk főtarcsa 3 mm-es, erre lehet ugyan csomót kötni, de ez rettentő rondán néz ki. Egy másik megoldás, hogy az egeret keményfából kb. körteformájúra kiesztergáljuk. A közepébe fúrunk egy furatot, amibe a kötél húzósan passzol, s az adott helyen ragasztóval rögzítjük a tarcson. Ezt a fa egeret vagy feketére (sötétbarnára) festjük, vagy 0,25-ös cérnával körültekerjük. Ezzel már majd teljesen megközelítettük a valóságot
 

Egy másik problémát jelent (főleg nagyméretű modelleknél, 1:50-es méretarány, vagy alatta) a hurok elkészítése, amibe az egér belefeszül. Mivel  a főtarcs 1 :50-ben 2,5-3,5 mm vastag is lehet, meglehetősen rondán néz(ne) ki, ha a hurok mögött a két 3 mm-es szálat egyszerűen egymás mellé fektetve összekötöznénk.(Habár a főtarcs alsó vége a dodshoofd körül vezetve pontosan így, egymás mellett vannak összekötve.) A valóságban a kötél végének szálait kibontották, s a hurkot képezve (visszafordítva) ezeket a szálakat befűzték ill. befonták a hurok mögötti kötéldarab szálai közé. Ez németül az un. Spleiß magyarul talán befűzésnek/kötéltoldásnak nevezhetnénk (angolul Splice). Ezt modellméretben meglehetősen nehéz kivitelezni (ha nem is lehetetlen). A gyakorlatban felbontjuk a vég szálait, s a hurok képzése után ezeket a szálakat a hurok mögötti kötélrész köré tekerjük, s ragasztóval rögzítjük. S mivel ezután még ezen a részen az ál-Spleiß-t 0,3-0,5-ös cérnával körültekerjük, a kis csalás már nem is látszik
   5_abra_sm.jpg
 
 
 
   5. ábra: Kötéltoldás
 
   
 
Felhúzzuk a törzstarcsok szemét a megfelelő árbocnyakra a csarnakok fölött, s az alsó végüket a tervrajznak megfelelően bekötjük, de ezeket sem kötjük le. A törzstarcsok alsó végének rögzítése korszaktól és nemzetiségtől függ. Előárboc törzscstarcs: általában az orrárboc hosszának a felénél vagy a felső 3/4-énél. Ahogy az előárbocok az idők folyamán egyre hátrább vándoroltak, velük együtt vándoroltak az előtörzstarcsok rögzítési helyei is. A klippereknél pl. az előtörzstarcsokat már az előfedélzeten (Back, Forecastle) rögzítették.
 
 
 
6_abra_sm.jpg
 
 
   6. ábra: Az előtörzstarcs rögzítése az orrárbocon - Backbord (BB) azaz a hajó baloldaláról nézve- 
                flamand galeon
      1.- orrárboc
      2.- előtötörzstarcs alsó rögzítése öt furatos macskafejekkel az orrárbocon

 
 
 
 
 
 
Főtörzstarcs:
 
7_abra_sm.jpg
 
 
   7. ábra: Főtörzstarcs alsó rögzítése 16.-17.szd.
      1- Főtörzstarcs
      2- Macskafejek
      3- Gallér
      4- Kampó
      5- Előárboc
      6- Dörzsmandzsetta
      7- Orrárboc

 
8_abra_sm.jpg                                            9_abra_sm.jpg
8. ábra: A főtarcs rögzítése a flamand galeon modelljén                           9. ábra: A főtarcs öt furatos macskafejei

A 18.szd. közepétől a nagyobb sorhajóknál kezdtek dupla előtörzstarcsot és főtörzstarcsot alkalmazni, amik vékonyabb kötelekkel voltak VVVVV-alakban összekötve. így ha az egyiket ellőtték, akkor a másik még tartotta a törzset. Az un. segédtarcs (Borgstag, Preventer Stay) átmérője kb. a 75%-a volt a tarcs átmérőjének. Az árbocnyakon a tarcs alatt húzták fel.
 
 10_abra_sm.jpg
 
 
 
 
   10. ábra: Dupla tarcsok az Agamemnon modelljén
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Besantarcs:

A besantarcs kb. a főtarccsal párhuzamosan vezetett a főárbocig, ahol vagy macskafejekkel rögzítették, vagy egy „beöltöztetett” vas illetve fa gyűrűn keresztül vezették a fedélzetre. A fedélzeten a tarcs alsó végét egy szemes csavaron fixre köthették, de a legtöbbször közbeiktattak egy csigasort.
 
 11_abra_sm.jpg
 
 
 
 
 
11. ábra: Besantarcs az Agamemnon modelljén
 
 
 
 
 
 
 
 
Néhány esetben alkalmaztak dupla besantarcsot is, főleg akkor, ha a fővitorlarúd ejtőkötelének a bakja a hajó tengelyvonalában állt, s ezért a besantarcsot nem lehetett volna középen vezetni. Ebben az esetben a két féltarcsot a főárboc két oldalán a fedélzetre irányították, ahol mindkettőt csigasorral rögzítették.
 
12_abra_sm.jpg
 
 
 
 
 
 
 
12. ábra: A dupla besantarcs vezetése a flamand galeon modelljén
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bonaventuratarcs: Sok hozzáfűznivaló nincs. Ugyanúgy volt vezetve s rögzítve mint a besantarcs.
 

Most, hogy az árboctörzsek csarnakait és tarcsait a hozzátartozó macskafejeket a feszítőkötelekkel előkészített állapotba hoztuk, megkezdhetjük az egyes kötelek egymással szinkronba hozott megfeszítését s fixre kötését. Mint már említettem, az állókötélzet megfeszítése és fixre kötése gondos munkát követel meg, mivel az egyes kötelek mind összeköttetésben vannak a többiekkel, valamint a különböző árbocrészekkel, s így alaposan meg kell gondolni, hogy milyen sorrendben kötjük őket fixre. Gyakorlatilag minden törzsnél hasonlóan járunk el, az előtörzstől a főtörzsön keresztül a besanig ill. bonaventuráig.

A csarnakok oldalra feszítenek, de a leghátsók már hátra is, s ezeknek ellensúlyozni kell a tarcs előrehúzását. S itt jön megint elő, hogy mennyire fontos a törzsek pontos s stabil beépítése. A sorrend a következő. A lehető legszorosabbra húzzuk mindkét oldali leghátsó csarnakokat, s a feszítőkötelekkel fixre rögzítjük őket. Azután a tarcsot (s a segédtarcsot, ha van) húzzuk feszesre. A felső macskafejek pontos, egy vonalba való beállítását megkönnyíthetjük egy un. feszítőléccel, amit a már fixre kötött első és utolsó csarnakra kötünk ideiglenesen, s ha az összes csarnakaot fixre kötöttük, akkor levesszük. Következnek mindkét oldali legelső csarnakok, majd váltogatva az utolsó előttiek, a másodikat stb. míg középre érünk.
 
 
A szárak állókötélzete:

Gyakorlatilag nem sokban különbözik a törzsek állókötélzetétől, s a szerelés is hasonló. Természetesen felfelé haladva a kötelek s a macskafejek átmérője egyre kisebb lesz.

Csarnakok
A csarnakok száma a hajók típusától és nagyságától, az alsó rögzítésük az árbockosár ill. tereb kialakításától függött. A tereb szélébe ill. az árbockosarak felső mellvédjébe a csarnakoknak megfelelő számú hosszlyukakat készítettek az alsó macskafejek részére. Ezeket a macskafejeket hasonló bilinccsel látjuk el, mint a törzscsarnakokét, azzal a különbséggel, hogy ezekbe még egy furatot kell fúrni a szárak alsó csarnakjainak, amiknek az alsó végét a kolbászhoz kötjük.
Tarcsok
A szárak tarcsainak az alsó rögzítése a különböző korokban s típusoknál erősen különbözött. Általános szabály nincs, ezért a tervrajzhoz kell igazodnunk.
A szárak állókötélzetéhez még hozzájönnek a szárakat hátrafeszítő kötelek, a patrácok (Pardunen, Backstays). Ezeknek a szemeit a csarnakok fölött húzták a szárak nyakára. Alul az oldalkötélpadokra voltak rögzítve a csarnakok mögött, ill. később a csarnakok között is. Az alsó rögzítés lehetett fix, macskafejekkel, ill. „repülő” blokkokkal. Sok esetben a leghátsó patrácoknak külön kis kötélpadokat erősítettek fel. Korábban már megemlítettem az un. Backstagot, ami tkp. az orrárbocderék patráca, ami ellentétben a többi szár patrácaival nem páros volt, hanem a hajó tengelyében kötötték hátrafelé az előtörzstarcsra.

Meg kell még említeni az un. Papagájrúd állóköteleit, amik a rudat a hajó tükréhez feszítették, ellensúlyozva ezzel a bonaventura latin vitorlájának felfelé húzását.
 
 
A hágószálak

Sokan ok nélkül félnek a hágószálaktól, pedig csak egyszer kell a trükkre rájönni. A lényeg hogy a szálak un. dupla nyolcas csomóval voltak a csarnakokra kötve. A módszert bonyolult lenne most elmagyarázni, a lényeg: bal kezembe veszek egy hosszú csipeszt, a jobbal vezetem a cérnát s dugom a két csarnak között hátra, ahol megfogom a csipesszel s előrehúzom az ábra szerint, majd ezt még egyszer megismétlem.
 
13_abra_sm.jpg
 
13. ábra. Hágószál csomó, a dupla nyolcas
 
Viszont szeretnék néhány dolgot tisztázni, mert sok egyébként egész jó modellnél sokszor elrontják a rossz hágószálak az összképet a vastagságuk miatt. A hágószálak voltak az egyedüli kötelek az állókötélzetben, amiknek a vastagsága nem változott, hanem mindenhol egyforma volt. Pontosabban ½ col, azaz kb. 12.5 mm, ez 1:50-ben 0,25 mm, ez megfelel egy közönséges gépi varrócérna méretének. Végtelenül csúnya ha ennél vastagabbak, látni olyan modellt, ahol majdnem olyan vastagok, mint a csarnakok, s akkor mekkorák a csomók rajta?
 
 
 
A hágószálak színe: szóval itt is tisztázni kellene néhány dolgot. A hágószálak színe mindig megegyezett a csarnakokéval! S ez visszavezet oda, hogy milyen színűek volt egyáltalán az állókötélzet? Natúr: kb. 1500-ig a legtöbb hajó állókötélzete ilyen volt, utána is a legtöbb földközi tengeri típusnál, a kishajóknál, s a a legtöbb kereskedelmi hajónál. Fekete vagy sötétbarna? Nem tudni hogy pontosan mikor vezették be az állókötelek kátrányozását. A Mary Rose roncsánál megtaláltak egy nyaklót, s annak a kötele középbarna volt , ami talán arra utal, hogy az egész állókötélzet hasonló színű volt. Ugyanakkor kérdés, hogy a sós vízben mennyit vesztett az eredeti színéből? A kötelekhez használt kátrány színe ill. árnyalata a hígítástól függ, azaz attól, hogy mennyi meleg vízzel keverik. A tömény kátrány nehezen kezelhető, s a kötél szálait megégetheti, s aztán túl merevvé teszi. Az időjárás hatására pedig egy csúnya szürke színt kap. Mivel nem vagyok kémikus nem tudom eldönteni,hogy milyen kátrány-víz elegy lenne jó egy hajókötél kátrányozására, annál is inkább, mivel állítólag még valami más is benne volt. Mindenesetre: néhány építődoboznál eleve fekete kötelet kapunk az állókötélzethez, szerintem nyugodtan felhasználhatjuk. Ahol viszont natúr színű kötelet kapunk, szerintem sötétbarnára kell színezni. A terv után épített modelleknél pedig használjuk nyugodtan Susányi Oszkár köteleit.

A számozott fotók bemutatják az egyes kötelek vezetését és rögzítését. A flamand galeonon látható eljárások használhatok kb. az 1500–1700 közötti hajóknál, míg az Agamemnon-on láthatóak kb. 1700–1850 közötti angol (kimondottan) hadihajókon használhatóak, különösen az un. Nelson´s Navy hajóinál. A francia hajóknál utána kell nézni a szakirodalomban, ill. a rajz után tájékozódni, mert voltak különbségek. pl. az angol hajóknál a tarcsok alsó rögzítése un. Dodshoofd kengyelekkel történt, míg a franciák előszeretettel nagyméretű nehéz több csigás blokkokat használtak.
 
 14_abra_sm.jpg
14. ábra:
    1.- Víztarcsok
    2.- Orrcsarnakok
    3.- Főárboctarcs és segédtarcs
    5.- Előárboctarcs és segédtarcs
    6.- Az alsó Dodshoofd
    7.- Orrárbocderék
    8.- Bugdálórúd
    9.- Az orrárbocderék víztarcsa
 
 
15_abra_sm.jpg
15. ábra:
    1.- Főtarcsok az egérrel
    2.- A „pókháló” feszítője
    3.- A „pókháló”szerepe, hogy megakadályozza a derékvitorla belső felének a  dörzsölődését a
            tereb első éléhez
    4.- A kolbász
    5.- A törzscsarnakok feszítője
    6.- A derékszár alsó csarnakja
    7.- A derékszár macskafejei
    8.-9.- A besantarcsok vezetése
 
 
 
 
 16_abra_sm.jpg                                17_abra_sm.jpg
 16. ábra: A főárboc és a besan patrácai az Agamemnon-on             17. ábra: A kész állókötélzet
 
 
18_abra_sm.jpg
 
 
   18. ábra: Orrárboc
       1.- Előtörzstarcs
       2.- Előderéktarcs
       3.- Backstag

 
 
 
 
 
19_abra_sm.jpg                             20_abra_sm.jpg
19. ábra: Előárboc árbockosár a főderékszártarccsal                    20. ábra: Főárboc árbockosár a kétrészes besanderéktarccsal
                                                                                                              A galeonoknál ált. a besanderéktarcs két szárát „pókhálóval”
                                                                                                              a főárboc csarnakainak felső részén rögzítették
 
 
 
  21_abra_sm.jpg                         22_abra_sm.jpg
21. ábra: Főárbocderékpatrác – flamand                                    22. ábra: A besanderékpatrác – flamand
 
 
 
  23_abra_sm.jpg                                               24_abra_sm.jpg
23. ábra: A papagájrúd a két feszítőkötelével                             24. ábra: A kész állókötélzet
 
 
 
Két táblázat az állókötelek vastagságáról W. Zu Mondfeld - Historische Schiffsmodelle c. könyvéből.
 
 tabl1_sm.jpg                                    tabl2_sm.jpg
 
A táblázatban a kötélvastagságok százalékban vannak megadva, ahol a 100% az állókötélzet legvastagabb kötelére, a főtarcsra vonatkozik. A főtarcs átmérője viszont a főárboc főfedélzeten mért átmérőjének a 0,166 szorosa. Egy példa:A főárboc átmérője 1:50-ben 18 mm. 18x0.166= 2.988 mm kerekítve 3 mm. Keressük most ki pl. az előárboctarcsot: 80% - azaz 3/100x80= 2.4 mm.
 

Ezzel nagy vonalakban befejeztük az állókötélzettel kapcsolatos tudnivalókat. Sajnos a téma részletesebb tárgyalása köteteket töltene meg , amire itt én nem vállalkozhattam.

 
Néhány könyv azoknak, akiket a téma behatóbban érdekel:
1.- Karl Heinz Marquardt – Bemastung und Takelung von Schiffen des 18. Jahrhunderts  (A 18. szd.-i hajok árbocozata és kötélzete).
     A közel 500 oldalas könyv kb. 80 %-ban az angol hajókkal foglalkozik. Rengeteg rajzzal és táblázattal. Angol nyelven is   megjelent.
2.- James Lees – The Masting And Rigging Of English Ships Of War 1625-1860 (Angol hadihajók árbocozata és kötélzete 1625-1860).
3.- Lennarth Peterson – Rigging Period Ship Models (Történelmi hajók kötélzete)
     18. sz.-i angol keresztvitorlázatú hajók kötélzete. Lásd: könyvbemutató
4.- Lennarth Peterson – Rigging Period Fore-and-Aft Craft (Történelmi hosszvitorlázatú hajók kötélzete)
     18. sz.-i (nem csak angol) hosszvitorlázatú hajók kötélzete. Lásd: könyvbemutató
 
 
 
A következőkben elindítunk egy másik sorozatot az árbocozatról.

 
Flamenco

 



Utolsó frissités ( 2009. augusztus 09. Vasárnap 08:17 )
 
Következő >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett