Main page 
Articles Modeling Sailing ship models HMS Agamemnon-1781
Articles Modeling Sailing ship models HMS Agamemnon-1781 | HMS Agamemnon-1781 |
|
|
|
| Written by Szeibel Laszlo | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| 2009. November 24. Tuesday 18:59 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
There are no translations available 
Az Agamemnon egyike volt annak a majdnem teljesen egyforma 7 hajónak, amik annak a Sir Thomas Slade tervei alapján épültek, aki a hires Victory-t is tervezte. Az Agamemnon a harmadiknak épített hajó volt ebben az osztályban. 1762 - Ardent; 1763 - Raisonnable; 1777 - Agamemnon; 1778 - Belliqueux; 1779 - Stately; 1781 - Indefatigable; 1783 - Nassau. Az évszámok a „tőkére fektetést”, azaz az építés kezdetét jelzik.) Az Agamemnon 1777 májusában kezdték építeni és 1781 ápr. 10-én a bocsájtották vízre.
Fő méretek: A tőhossz: 131 Fuß 2 Zoll=40,215 m Az ágyúfedélzet hossza: 160 Fuß 2 Zoll=48,85 m Szélesség: 44 Fuß 5 Zoll=13,55 m 1384 Tonna
Ágyúk:
Ágyúfedélzet - 26 db 24 fontos Főfedélzet - 26 db 18 fontos Félfedélzet - 12 db 9 fontos
Személyzet - 491 fő
Habár egy 1. osztályú 3 ütegsoros hajó építése kimondottan nagyon sokba került, egy Agamemnon típusú 3. osztályú 2 ütegsorosé sem volt éppen olcsó! Egyedül a hajótest az árbocokkal és a vitorlarudakkal 20579 fontba került. (Ez mai árfolyamon 12 millió (!) font lenne.) Ezen felül kellet még fizetni az ágyukért, kötélzet és vitorlázatért, a vörösrézlemezekért, s további sok kiegészítő „apróságért”! Ennek a pontos összege nem maradt fenn. A brit tengerészet egyik legfontosabb 3 évtizedében - úgy tűnik - az Agamemnon szinte mindig a történések közepében találta magát, s nem kevesebb mint 11 győztes csatában vett részt. A „szűzutazásra” 1781 július 9-én, Caldwell kapitány parancsnoksága alatt került sor. Az első hadi bevetése az Ushant-i csatában 1781 dec. 12 én volt, ahol a brit flotta Konteradmiral (ellentengernagy) Kempenfelt parancsnoksága alatt legyőzte a francia flottát, s nagyszámú hadihajót zsákmányolt, valamint a kereskedelmi konvoj összes hajóját. A következő fontos bevetése az un. „Battle of the Saints” - a „szentek csatájában” történt 1782 április 12-én, ahol Lord Hood és Rodney flottája legyőzte a Comte de Grasse vezetése alatt álló francia flottát. 1793 jan. 7 - én Lord Hood értesítette Nelsont, hogy kinevezték az Agamemnon parancsnokává. Habár Nelson eleinte csalódott volt, hogy nem egy „74-es” parancsnokságát bízták rá, (a 74 ágyús 2 ütegsoros hajók , röviden a „74 - esek” képezték ezekben az időkben az angol, s a francia flották gerincét) rövid időn belül már rajongott a lelkesedéstől, s Fanny feleségének írta: „Az Agamemnon kétségkívül a flotta egyik legkiválóbb hajója, s rendkívül jól lehet (vele) vitorlázni!” Egy 12 napig tartó Földközi tengeri vihar után írta:“ ... vihar és viharos tenger ... - az Agamemnon fel se veszi - a legjobb hajó amivel valaha is vitorláztam, s ha egy 74-es lenne, senki se tudna lebeszélni arról, hogy a háború végéig vele vitorlázzak. Admiral Alemand fr. parancsnok véleménye szerint az Agamemnon a brit flotta leggyorsabb hajója volt. Ez a tény valamint Nelson inspiratív vezetése tették az Agamemnont egy ütőképes harci géppé. Az Agamemnon vagy az „Eggs and Bacon”, ahogy a matrózok nevezték, („Tojás és sonka”-még eddig nem találtam rá sehol sem magyarázatot, miért?) 1796 június 10-ig állt Nelson parancsnoksága alatt. Ez alatt az idő alatt forrta ki magát Nelson minden tekintetben nagy parancsnokká. Calvi ostrománál 1794-ben egy ágyúgolyótól szétrobbantott erődítményfal kőszilánkjai találták el Nelson mellét és arcát, amikor is a jobb szemére meg is vakult. 1796 július 13.-án a San Fiorenza öbölben horgonyzó Captain nevű új hajójának fedélzetéről nézte, hogy a „kifáradt” Agamemnon igencsak szükséges „karbantartásra” Angliába vitorlázott. Az Agamemnon 1797-ben lett újra szolgálatba véve, s egyből részt vett egy lázadásban. Az un. Nore lázadók vezére - Richard Parker - azonban nem tartotta a hajót megbízhatónak, s ezért több hajó ágyúit az Agememnonra irányította. Az Agamemnon következő nagy flottabevetése a koppenhágai csatában 1801-ben volt, amiben végül is alig vett részt, mert már a csata legelején egy homokpadra futott. Ennek ellenére Nelson megnyerte a csatát, s kikényszerített egy fegyverszünetet a dánokkal. A hires nevezetes trafalgari csatában - 1805 április. 21-én - az Agememnon is részt vett. Amikor Nelson „kedvenc hajója” egy héttel előbb, Sir Edward Berry, Nelson öreg barátjának parancsnoksága alatt a flottához csatlakozott, Nelson örömmel kiáltott: „Itt jön az örült Berry! Most kezdődik csak igazán a harc!” Trafalgarnál a 27 hajóból álló brit flotta legyőzte a 22 hajóból álló egyesült francia-spanyol flottát, s ezzel biztosította a következő 100 évre az angol tengeri uralmat. Nelson sajnos nem osztozhatott a dicsőségben, mert egy francia mesterlövész egy ellenséges hajó árbockosarából a gerincén súlyosan megsebesítette, s ebbe bele is halt. Az Agamemnon további karrierje alatt a Nyugat-Indiákon és a dél-amerikai vizeken vitorlázott. 1809-ben a Maldonado öbölben Uruguay partjainál hajótörést szenvedett. Nemrégiben, hatéves kutatás után megtalálták a maradványait. Vörösrézlemeztáblák százai szétszórtan, egy 24 fontos ágyú, pumpák, nagy tömeg muníció, hosszú vas csapszegek, vörösrézszögek. Azonkívül egy ezüst zsebtükör nyakláncon, egy csillag és a név „Nelson” a fedél belsejébe tükörírással begravírozva. Az építődoboz. 1:64
Itt adom a fordítását a saját véleményükről: „Az Aganemnon egy méretarányos modell, amit a brit tengerészeti múzeum eredeti tervei alapján konstruáltunk. Az árbocozat és kötélzet minden részét korabeli források s a legújabb kutatások felhasználásával alakítottuk ki. Habár az Agamemnon „barkácskészletét” (!) amennyire csak lehetséges előkészítettük, az építés bizonyos készségeket a fával való „barkácsolás”-ban követel meg. (Itt meg kell jegyeznem, hogy ha Németországban valaki egy hajómodellezőt mélységesen meg akar sérteni, akkor csak a „barkácsolást” (németül: Basteln) kell emlegetni. Egy modellező nem barkácsol, hanem épít!) Az építési időt mi 1000-1200 órára saccoljuk (!), ezért egy külön építési terület szükséges. (Nem tudom, hogy mire kell 1200 óra ! Én kerek 600 óra alatt lettem kész, ráadásul 12 db. magam készítette vitorlával ! Na persze itt is használtam néhány trükköt, ezekről később. Ámbár ahogy én néhány itteni „szuttyogó” modellezőt ismerek! Végül is lassú munkához idő kell!) A CNC - lapokból mindig csak azokat a részeket távolítsa el, amikre az építés során szüksége van. (Milyen igaz. Habár ajánlatos minden részre filctollal az építési utasítás sémarajzaiban található számozás számait felírni! Egy előrenyomtatott számozásra sajnos az 1000 Euróból nem telt.) Tanulmányozza alaposan a tervrajzokat az építési utasítással együtt, hogy az építési sorrendet megismerje. (Világos?! S ha valahol az ajánlott sorrend hibás, akkor - nagyon sajnáljuk?) A türelem a kulcs minden modell építéséhez. Tekintsen minden építési fázist mint egy önálló projektet, s így a modell összehatása jelentősen emelkedik. (Sic!) A hordozó építőalkatrészek szuper minőségű körte, a többi részek szuper minőségű dió réteges lemezből és dió tömör lemezből lettek kivágva. (Na ja. Pl. a 2 mm vastag lemezek csak 3 rétegűek! Én szuper minőségnek ebben a vastagságban az 5 rétegű rétegelt lemezt tartom!) Az egyes részeket véglegesen a lapokból óvatosan kell kivágni. Fektesse az ívet egy kemény, lapos felületre. Használjon egy erős, robosztus hobbykést, erős pengével a tartó fülek átvágására. (Sajnos ez a metódus 3 mm-nél vastagabb lemezeknél késsel nem túl jól megy, itt inkább lombfűrészt használok, könnyebb és gyorsabb. A 0.5; 0.7; 1 mm vastag maratott sárgaréz részeket is érdemesebb egy erős ollóval levágni a keretről, s esetleg ha kell, a kiálló részt csiszológépen lecsiszolni.) Az egyes részek eltávolítása előtt számozzuk meg ezeket. A fotómaratott részeket még a levágás előtt fessük be a megfelelő színre. A festés a beépítés után, ha kell, kijavítható.” A további szöveget fölöslegesnek tartom lefordítani. A doboz tartalma:
Az építés
A gerinclap (5 mm-es réteges lemez) aljára és a végeire ragasztjuk a tőkedarabokat, valamint az orr- és fartökét (5 mm-es diólemez). A gerinclap és a bordák összeállítása a gerincre állítva történik. A minőség valóban jó, szinte sehol nem kell reszelni, a részek szépen passzolnak egymásba. Azért ajánlatos a bordák külső oldalai közé maradékból távtartókat beilleszteni s beragasztani. Ezután az ütegfedélzetet (5 mm réteges lemez) a helyére rögzíteni. Ezt a fedélzetet nem kell palánkozni, de ajánlatos sötétre pácolni. Helyükre ragasztjuk az ütegfedélzet fél ágyúcsöveit tartó réteges lemez darabokat a megfelelő nyílásokba. Beragasztjuk a főfedélzet gerendáit. A főfedélzet alaplemezét (1 mm-es réteges lemez) a hosszanti tengely mentén két félbe vágjuk, 3x1-es tanaganyika lécekkel bepalánkozzuk, (a lécek oldalait ajánlatos fekete filctollal befesteni) lecsiszoljuk, matt vagy selyemfényű lakkal belakkozzuk s a helyére ragasztjuk.
Jönne az első palánkozás, 1.5x6 mm-es hárs lécekből, valamint a félfedélzet magasságában (BB. és SB.) 1.5 mm-es méretre vágott réteges lemezből, amiknél a félfedélzeti ágyúnyílások már ki vannak vágva. Valójában az első palánkozás léceit kb. a főfedélzet magasságában kezdjük felrakni, s egyelőre csak lefelé megyünk, addig, amíg a hajótest görbülete ezt gerincen állva még megengedi. A félfedélzet oldalait egyelőre nem rakjuk fel. S itt jön az első nagy probléma! Az alsó palánkozás lecsiszolása után fel kellene rajzolni és kivágni az alsó s középső ágyúnyílásokat. Ezt az építési utasítás a következőképpen képzeli el. Van egy sematikus oldalnézeti rajz az ágyúnyílásokkal. Ezt a rajzot ráfektetjük a modell oldalára, s a félfedélzet i- már kivágott - ágyúnyílások után „tájolva” a többi nyílást bejelöljük. Csak azt nem tudom, hogy hogyan! Eltekintve attól, hogy a rajz csak a Steuerbordot, azaz jobboldalt ábrázolja, hogy a fenébe tudnánk egy sík rajzot egy minden irányban görbe felületre rögzíteni? (Nem beszélve arról, hogy a papír nagyon vékony és silány minőségű) S hogy ez mennyire lenne pontos? Nagyon rosszul jár, aki itt akar időt spórolni! Nincs más hátra „izzadságos” munkával az összes ágyúnyílást az oldalnézetről felmérve felrajzolni, s kivágni, de most csak az ütegfedélzetieket. Ez a következőképpen történik:
1. - Felmérjük s felrajzoljuk (az oldalnézetből) a főborda előtt lévő ablak függőleges középtengelyét 2. - Ettől a tengelytől előre és hátra felrajzoljuk a többi ablak függőleges középtengelyét. 3. - A tengelyektől jobbra s balra felrajzoljuk az ablakok szélességét 4. - Az oldalnézeti rajzról felmérjük az egyes ablakok alsó és felső élének magasságát a tőke alsó élétől mérve, s átrajzoljuk a modellre. 5 - A felrajzolt ablakok négy sarkánál kissé beljebb 1-1,5 mm-es lyukat fúrunk, s a maradék részeket éles késsel kivágjuk, s méretre reszeljük.
Az „ablaktokokat” 10x1 mm-es lécekből kellene készíteni. Csakhogy! 1 mm vastag léceket pontosan a helyükre szabni s élre (!) ragasztani nem igazán jó mulatság, s a ragasztási felület is meglehetősen kicsi. Érdemesebb 3x10 mm-es léceket hozzávenni (nem drága s azokból kialakítani a tokokat, először csak az alsó fedélzeten, ahol nem csinálunk belső palánkozást. De a belső oldalt pirosra festjük.
Fejre állítjuk a modellt s végigvisszük az első palánkozást lefelé a gerincig. Az ágyúnyílások alatt (ill. a képen felett) látható dió léc (5x1) a második palánkozás első léce. Erre kerül a második dörzsfaköteg.
Felrakjuk a második palánkozás léceit lefelé, mégpedig a leendő alsó dörzsfaköteg alsó vonaláig, amit előleg már berajzoltunk az első palánkozásra. S itt jön megint egy trükk. A vízvonal alatti rész vörösrézlemez táblákkal (5,5x18,5 mm, kb. 4000 db.) vannak „bepalánkozva”. Miután szorított a határidő, állandóan törtem a fejem, hogyan lehetne munkát spórolni. Gondoltam: mi a fenének ezen a részen a második palánkozást felrakni, a rézlemezek alatt úgysem látszik! Eleinte kicsit aggódtam ugyan, hogy ezen a részen a palánkozás nem lesz elég erős, lévén az alsó 1,5-es hársfa, a rézlemeztáblácskák pedig csak 0,2 mm vastagok! De korábbi gyakorlatból ismerve az un. szendvicsszerkezetek szilárdságát, gondoltam, hogy működni fog az ötlet. A második palánkozást az 1 x 5-ös dió lécekből csak az alsó dörzsfaköteg alsó éléig raktam fel. Azalatt pedig csak 5 sort 0,5x5-ös csíkokból. A legalsó csíkokat aztán egyenletesen srégen lecsiszoltam az alsó palánkozás szintjéig. A dörzsfaköteg alatti 0,5 mm-es különbség egyáltalán nem tűnik fel senkinek!
A rézlemez „palánkozást” a gerincnél kell kezdeni. Ellentétben az eredetivel, ahol a lapok egymást átfedve voltak felszögelve, itt modellméretben elég a lapokat egymás mellé ragasztani. Az eredménnyel várakozáson felül meg voltam elégedve! Mivel az alsó palánkozás és a réz „palánkozás” ívei mindenhol egymást keresztezik, a fa lécek és a réz lapok is mindig átfedik egymást. Az eredmény: ez a szerkezet olyan merev és stabil lett, mint a beton. S megspóroltam vele 2 nap munkát meg vagy 80-100 db lécet. A legfelső 4-5 sort réztáblát egyelőre még nem ragasztjuk fel.
Összeállítjuk a provizorikus bölcsőt (ami olyan primitív és ronda, hogy lehetetlen a kész modell alatt meghagyni! Na ja, 1000 Euróból...) s felcsavarozzuk a gerinc aljára. Talpra állítjuk a modellt, s a bölcsővel együtt úgy rögzítjük az alaplapra, hogy a gerinc alja pontosan vízszintesen, ill. az alaplappal párhuzamosan vezessen. Berajzoljuk a vízvonalat s felragasztjuk a maradék réztáblákat. Felrakjuk az első palánkozás léceit a főfedélzet felső éléig, a felpalánkozott főfedélzetet, valamint a félfedélzet és a Pop (tatfedélzet) oldalait, a gyárilag előre kivágott 1,5-es dió réteges lemezből. Berajzoljuk és kivágjuk a főfedélzet ágyúnyílásait.
Beépítjük a főfedélzeti ablaktokokat 5 X 3 - as , valamint a főfedélzet belső palánkozását, 5x1,5 lécekből, s pirosra festjük. A főfedélzeten elkészítjük, ill. berakjuk a rácsokat, a lejárókat, a kötélbakokat,a szemes stifteket, a csörlőt és a konyha kályháját. A főfedélzet nyitott, középső részén (Kuhl) lévő 5-5 ágyúnyílás oldalain fúrt lyukakba 2-2 szemes stiftet ragasztunk, a látható ágyuk fékköteleinek.
Elkészítjük a főfedélzeti ágyúk lafettáit, pirosra festjük s a helyükre rögzítjük őket. Felrakjuk a főfedélzet feletti gerendákat.
S itt most szembe találjuk magunkat két kisebb s egy nagyobb hibával. Nézzük a számozást a 12. ábrán. (A számok csak a nagy fotón láthatóak)
1.- a konyha kályhájának az oldalai 1,2 mm vastag cinből vannak öntve, s ha ezeket a sarkoknál éllel egymáshoz ragasztjuk, a kis ragasztási felület miatt a ragasztás elég bizonytalan. Ezért a kályha belső méreteinek megfelelő fa kockát készítünk, amit a fedélzetre csavarozunk. Erre a kockára ragasztjuk az oldallapokat, s a fedelet. (Az utóbbi még hiányzik a fotón.) 2.- szerencsétlen módon az előárboc itt beleütközne egy fedélzeti gerendába. Ezért a gerenda közepét kivesszük, s egy T-alakú oszloppal rögzítjük. 3.- A harmadik hiba már jelentősebb, mert ha a leírás után készítenénk, akkor az eredmény meglehetősen instabil lenne. A főfedélzet közepe fölött s a félfedélzet és az előbástya közötti részen nyitott keresztgerendák vannak, amik kétoldalt a futópalánkokat s középen a csónakokat tartják. Nos a probléma a következő: a félfedélzet , az előbástya valamint a két oldalsó futópalánk egy darab 1mm vastag réteges lemezből vannak kivágva. (A 2.7-es ábrán a felső lap) Az építési leírás szerint erre a lapra ragasztjuk alulról az 5 darab látható keresztgerendát, s azután felragasztjuk az egész lapot. Kapásból két probléma adódik: 1. Mivel a fedélzeti lapnak a két oldala csak ugyanolyan széles, mint a belső palánkozás léceinek a belső éle, ezért ennek a lapnak a közepe a gerendákkal a levegőben lógna! 2. Mivel az előbástya fedélzete kb. 4 mm-el magasabban fekszik mint a félfedélzeté, s a futópalánkok a félfedélzet magasságában futnak, az előbástya fedélzete s a futópalánkok találkozásánál egy fok képződik, ezért nem lehet a fedélzeti lapot így egyben feltenni, így a látható fedélzeti gerendákat kétoldalt könyökökkel kell rögzíteni. Elkészítjük és felerősítjük az előbástya és a félfedélzet fedélzetét, a félfedélzet ágyúnyílásainak a tokjait, s a félfedélzet s az előbástya (Back) belső palánkozását, a rácsokat, a kötélbakokat, a lépcsőket, a félfedélzet korlátját (Querreling) és a tiszti kajütök falait. Felrakjuk a Back első keresztfalát a Rundhausokkal (az altiszti WC-k).
A test külső felén teljesen befejezzük a második palánkozást, felrakjuk a két alsó dörzsfaköteget. valamint a profilírozott réz „léceket”. Egyúttal a festést is elkezdhetjük, annál is inkább, mert a feketét kétszer, a sárgát háromszor kell felhordani, hogy szépen takarjanak (Ellentétben néhány véleménnyel, ezeket a színeket egyáltalán nem szabad lazúrosan festeni!) Felrakjuk a vízszintes könyököket a hajóorrban, s elkezdjük az oldalzsebeket.
Hátul berakjuk az erkélyfedélzetet és a parancsnoki kajüt hátsó falát.
A Bug
A félfedélzet és a Pop - ahol a kormánykerék orsójáról ebben a méretarányban nem hiányozhat a kormánykötél!
A csónakok és az ágyúnyílásfedelek valamint a gallion a névadó gallionfigurával.
Az árbocozat készítéséről itt nem írok, mert a közeljövőben indítok egy új sorozatot az árbocozat részeiről s készítéséről. A kötélzet szerelése előtt fel kell erősíteni az oldalkötélpadokat (Rüsten), s az alsó macskafejeket az oldalvasakkal. (Püttingseisen, Rüsteisen) Az oldalkötélpadokat nem elég ragasztani, feltétlenül 3-4 db. hosszú 0,8-1-mm-es acél szeggel ill. stifttel a hajóoldalra kell őket szegelni, hogy a feszes csarnakok ne húzzák fel őket. Ajánlatos ki is próbálni, mit bírnak. Inkább most törjük le őket, minthogy a csarnakoktól törjenek le, amit aztán nagyon nehéz javítani. S bizony a csarnakokat tisztességesen meg kell feszíteni, nincs rondább a belógó, laza csarnakoknál., nem beszélve arról, hogy próbáljatok a laza csarnakokra a hágószálakat felkötni.
Az állókötélzetről már megjelent egy cikksorozat. A modell a kész állókötélzettel:
A futókötélzet s a vitorlázat szerelésébe itt szintén nem akarok belemélyedni. Tervben van véve erről is majd egy sorozat indítása. Az építődobozhoz nem szállítanak vitorlákat. De mivel a megrendelő menetközben kinyilvánította a kívánságát, hogy vitorlák is legyenek, kénytelen voltam ennek is eleget tenni. A vitorlák egy öreg párnahuzatból (batiszt) készültek, teával színesítve, s kissé egyszerűsítve,mert az oldalszegélyköteleket (Liektau) nem voltam hajlandó a 12 vitorlára kézimunkával felvarrni. Ehelyett, a szegéseket és szegélyköteleket csak egy a varrógépen található cikk-cakk programmal imitáltam. S itt meg kell hogy jegyezzek egy nagyon fontos dolgot: Nagyon sok modellen a vitorlák alsó éle a két csücsöktől középre egy aránytalanul nagy ívet mutat! Ami teljesen hamis! Az ebben a korszakban épített angol hadihajók felső vitorláinak az alsó éle teljesen egyenes volt! Csak az elő-, s a fővitorla alsó éle volt enyhén ívelt, de korántsem annyira extrémen. A kontinentális hajók összes vitorláinak az alsó éle valóban ívelt volt, de korántsem olyan nagy mértékben, mint ez sok modellen látható. (Lásd: K.H. Marquardt - Bemastung und Takelung von Schiffen des 18. Jahrhunderts - A 18. századi hajók árbocozata és kötélzete) A kész modell:
Összefoglalás, ill. Megjegyzések: A modell nem egy „szupermodell”, nem is készült annak, egyszerűen azért, mert megrendelésre készült, s kompromisszumot kellet kötni az ár és a kivitel részletessége között, hogy egy többé-kevésbé normális órabér kijöjjön. Ha a modellt pl. Magamnak készítettem volna, valószínűleg kétszer - ha nem háromszor - annyi időbe került volna. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy pontatlanul ill. figyelmetlenül dolgoztam volna, csak éppen nem vittem túlzásba a tunningolást. Mint már említettem, az építődoboz igazán jó minőségű, az előre kilézerezett alkatrészek pontossága kielégítő, ami elősegítette azt, hogy az építéssel gyorsan tudtam haladni. Az anyagok minőségéről lehetne vitatkozni. A kötélzethez - sajnos mint általában a dobozoknál - elég kevés féle átmérőt szállítottak. Feketéből 0.5, 0.7, 1.3 mm az állókötélzethez, valamint 2.5 mm a horgonykötélnek. Natúrból 0.25, 0.5, 0.75 mm a futóhoz. A feketéhez csak 0.25 mm-est vettem a hágószálakhoz, de a futókötélzethez valót még 1, 1.25, és 1.5 mm- essel kellett kiegészíteni. Arról,hogy az állókötélzet milyen színű volt az Állókötélzet c. cikksorozatomban olvashattok. Természetesen a valóságban még mindig kevés lenne, de valamit javított az összbenyomáson. A modellről még több fotó is látható a galériában. Flamenco |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Last Updated ( 2009. November 25. Wednesday 08:25 ) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Next > |
|---|
www.hajomakett.hu
Copyright © 2001 - 2024 Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett.
Designed by JoomlArt.com
Joomla! Powered
