|
Mióta rátaláltam erre a honlapra, érlelődött bennem a gondolat, hogy több műanyaghajó után belekezdjek egy fahajó építésébe, de mindig halogattam, nem igazán tudtam, hogy is vágjak bele.
Azután felgyorsultak az események: ki tudtam alakítani otthon egy kis műhelyecskét, valamint Siófokon (Hajómakettező Találkozó) nagyon sokat láttam, tanultam, és lendületemben úgy gondoltam, nem lehetetlen megépíteni fából egy hajót. Egy készlet vásárlását eleve elvetettem, mivel nagyon drágának találtam és a műhely felszerszámozásával együtt túl sokba került volna, ezért egyértelmű volt, hogy teljesen saját készítésű lesz a makett.
Hosszas böngészés, töprengés után a Golden Hind elkészítése mellett döntöttem több ok miatt:
- Szép hajó, de nem túl nagy és bonyolult (csak 12 ágyú van rajta)
- Elég részletes rajzot találtam (Mamoli)
- Gyerekkorom egyik kedvenc témája volt a "Királynő kalóza"
- Nincsenek róla konkrét adatok, ezért egy bizonyos szabadságot kaptam a kidolgozására (szétnéztem: minden elkészített makett különbözik, ki tudja milyen volt az eredeti?!)
|
|
Tehát a Mamoli (1:53) rajza alapján kezdtem el. Furcsának találtam ezt a méretarányt, de kezdőként nem akartam belebonyolódni az átalakításba, ezek a rajzok már beváltak!?!
|
|
|
Minden szépen haladt, kivágtam a gerincet, a bordákat (4-es rétegelt lemezből), csak a kölcsönkért asztali dekopírfűrész ment tönkre (végül is ez várható és törvényszerű, ha kölcsönkérünk valamit!) és az alkatrészek összerakásakor kiderült, hogy a 10-es borda sem magasságra, sem szélességre, formára nem illik bele a környezetébe. Újat vágtam helyette és igyekeztem kiszobrászkodni a formát. Másodjára talán sikerült, majd a palánkozásnál kiderül.
|
|
|
Összeragasztás előtt kiszabtam a fedélzeteket, mivel ezek is pozícionálják a bordákat. Itt is volt egy kis probléma: a kivágások nem az eredeti rajzban megadott helyre kerültek (a fotón jól látszik!). Gondoltam, hogy a nyomtatásnál változott a méretarány, de a hossz és a szélesség jó volt. A fedélzetekhez magam készítettem rétegelt lemezt, mivel sehol nem kaptam 1,5 vastagságút: két 0,7-es furnért száliránnyal keresztben összeragasztottam. Tudom, nem szabványos, mivel mindig páratlan számú lapnak kell lenni, de szerencsére nem húzódott el, tökéletesen lehetett vele dolgozni.
|
|
|
Itt csak nyersen feldobáltam a fedélzeteket, hogy látszódjon már valami!
|
|
|
Felavattam a körfűrészemet: feldaraboltam a "pallókat". A felsőbb fedélzetek alatti területeken le kell rakni deszkákat, mivel azok felragasztása után körülményes "bebújni". Középen végigvezettem, hogy a padlózat folyamatos legyen.
|
|
|
A hajó orr és far részénél tömör betéteket kellett felragasztani. Különösen az orrnál szenvedtem meg: alig mérhető, alig megfogható alakja van, végül kézből kinagyoltam, majd felragasztva adtam meg a végső formáját.
|
|
|
Így áll palánkozás előtt.
|
|
|
Ledaraboltam a palánkokat, ez persze csak a töredéke az egésznek. Még csinálnom kell csavaros szorítókat és meg kell ennem egy vagdalthús konzervet.
|
|
|
Elkészítettem a szorítókat a palánkozáshoz, nem igazán látszik a képen, hogy a szegeken M1,2-es menet van. O1-es furatba kézzel be lehet csavarni és meglepően erősen tartja a palánkot.
|
|
|
Mivel az oldalpalánkozástól tartottam legjobban, alig vártam, hogy elkezdjem, de ismét el kellett halasztanom, mivel rájöttem, először a hajó hátsó felületét és a gerincet kell burkolni, mivel ezekre rátakarnak a palánkok.
|
|
|
Elkezdtem végre a palánkozást és mondhatom könnyebben ment, mint gondoltam. A képen láthatóak a szorítók munka közben. A palánkokat vegyes módszerrel hajlítottam, az orrnál a konzervdobozos, gázégős technikával, vagyis melegítéssel formáltam, ezután 10 percig áztattam vízben, így könnyebben lehetett a bordákhoz és az előző palánkokhoz igazítani.
|
|
|
Ebben az állapotban van jelenleg, végre látom, hogy kezd gömbölyödni a hajótest
|
|
|
Igyekszem precízen felrakni a palánkokat, mivel nem szeretnék még egy réteget rátenni, talán sikerül is, mivel hamarosan elérem a vízvonalat, amely alatt festve lesz, így ott már jobban lehet javítani, gittelni.
|
|
|
Mivel a műhelyem fűtése csak félig megoldott, mínuszos idő estén nem érdemes bemelegíteni, ezért olyan alkatrészeket vettem előre, melyeket a lakásban is lehet csinálni.Nekikezdtem az ágyúkhoz, a kocsi oldalának profiljára martam egy lécet és ezt szeletelve kaptam meg az oldallapokat.
|
|
|
A kerekeket szintén szeletelős módszerrel készítettem kis esztergált csövekből, a tengelyekhez körtefából fűrészeltem léceket, majd csiszolva kerekítettem le a végeket. Láthatóak a feldarabolt oldallapok is.
|
|
|
Az ágyúcsöveket egy esztergályos kollégám "gömbölyítette", mivel 8+4 ágyúról van szó, nem akartam ennyiért öntögetni. Szépen megcsinálta, de mielőtt valaki bejelentkezne, elárulom, hogy a végére elég nyűgös volt.
|
|
|
Íme a prototípus, egy 24 lb-s ágyú.
|
|
|
Mivel hideg van, elkészült a többi kocsi is, már csak az ágyúcsöveket lefogató vasalásokat kell megcsinálnom.
|
|
|
Elkezdtem az ajtókat és ablakokat, itt szerelmesedtem bele a körtefába! Fűrészelni is jól lehet (0,5x1 mm-es léceket is vágtam már), de ezeket az íveket szinte pillanatok alatt csiszoltam ki: nem tört, nem hasadt. Végre a Szuperinfó is jó valamire: A kereteket összeállításnál az újságra is leragasztottam, így lett egy kis alapja, az ajtólap léceit is összetartja, azért Szuperinfó, mert ez elég vékony papír.
|
|
|
Az ablakok végül több rétegből állnak: alapja az újság, ezután ismét egy vékony papírlap következik sárgára festve (mondjuk, hogy Sir Francis Drake térképet tanulmányoz gyertyafénynél!), majd egy átlátszó műanyag lap (üveget imitálva), a rácsozat pedig műanyag szunyogháló, egy kicsit rombuszosra húzva metál szürkével lefestve.
|
|
|
Az ajtók és ágyúk vasalatát, egy borosüveg zárófóliájából készítettem, mely 0,15mm vastag alumínium, ezt nagyon könnyű volt darabolni, hajlítgatni, például a sarokvas 0,5-ös rézdrótra van tekerve, így ha külön csináltam volna meg az ajtólapot, akár nyílna is. A szegecseket (vagy csavarokat?) egy legömbölyített hegyű biztosítótűvel domborítottam az alumíniumba hátulról, majd elölről egy kicsit kiegyengettem, festettem, felragasztottam a helyére. Itt említem meg, hogy ez a fotózás nem megy túl jól, előszeretettel készítek homályos képeket, itt meg kék a matt fekete vasalás!
|
|
|
A nyílászárók készen.
|
|
|
Sok fenékszivattyút láttam mostanában a lapon, így nem maradhattam le. Erről csak annyit, hogy természetesen körtefából készült, rusztikus tölgy pácolással.
|
|
|
Egy kis egyveleg a méretek érzékeltetésére.
|
|
|
Továbbra is a lakásban végezhető munkálatokat folytattam, elkezdtem a díszítőelemek faragását. Körtefát használtam, indigóval felmásoltam a mintát egy vékony lécre, körbevágtam, majd felragasztottam egy falapra Technocol Rapiddal, mivel ilyen kicsi darabokat nehéz lett volna kézben megmunkálni. Olyan ragasztót kellett választanom, ami a faragás közben elég merev, de a munka után sérülésmentesen le tudom választani az "alkotásom". Azért a Technocolt választottam, mert emlékeztem, hogy a vízben elengedi a felületeket, az első esetben azonban rájöttem, hogy valóban könnyedén le tudtam szedni a segédlapról a faragványom, de a vizet felszívta és eldeformálódott (megdobta magát). Szoknom kell még a fát! Ezek után nem áztattam, szikével vágtam le, könnyedén, mivel ez a ragasztó nem lesz túl kemény, inkább gumiszerű marad.
|
|
|
Igazából nem is faragtam, mivel csak néhány esetben használtam vésőt, hanem pici marókat használva egy Proxxon fúró-, marógéppel alakítottam a formákat.
|
|
|
Itt vannak az apróságok nyersen, néhol egy kicsit egyszerűsítve: pl. Anjou liliom.
|
|
|
Ez itt a hátsó rész összerakva. A címerrel megküzdöttem, az állatábrázoláson még van javítani való (napocskafejű oroszlán, kenguruszerű sárkány!!!!!)
|
|
|
A festéssel talán javult valamicskét a címer. Messziről jobban néz ki!
|
|
|
Időközben még befejeztem a főfedélzet pallózását és beburkoltam a mellvédek belső oldalát.
|
|
|
Folytatódott a palánkozás, de az alsó résznél már szögeltem a palánkokat, mivel majd fehérre lesz festve, ki tudom "gittelni" a lyukakat. Mivel kis szöget nem találtam, gombostűből gyártottam, jó volt, csak óvatosan kellett kalapálni, mert ha acél volt, könnyen tört, ha vas, könnyen elhajlott. Műanyagból vágtam kis alátéteket, hogy a szögek ne süllyedjenek bele a fába.
|
|
|
Kész lett a palánkozás! Nekem hosszú menetnek tűnt! Már az előző képen is látszik, hogy készítettem egy általános lefogatólapot, 14-es kazánlemez telefúrva M6-os menettel, így bármit le tudok rögzíteni csavarokkal. Jól vizsgázott, mivel a súlya miatt nem mozdult el még a szegelés közben sem és stabilan fogta a hajót.
|
|
|
Itt látszódnak a szögek helyei, illetve alul már egy kicsit elnagyoltam a palánkok illesztését tudván, hogy festve lesz.
|
|
|
Az utasítás alapján palánkozás után le kell vágni a fedélzet fölé érő bordákat, kicsit tartottam tőle, ezért ezeken a részeken a palánkok éleit is beragasztóztam, hogy ne essen szét, mikor kivágom a bordákat. Először vízszintesen kis fűrésztárcsával sűrűn bevagdostam, majd szikével könnyen le lehetett vágni a palánkról, kis maróval igazítgattam meg a végén.
|
|
|
Ilyen lett, most jön majd a belső borítás és a padlózat.
|
|
|
Elkészítettem az állványt, mivel ez nem egy cirkalmas hajó lesz, kifejezetten egyszerűre alakítottam. |
|
|
Állványon, bepalánkozva, még a végén hajómakett lesz! |
|
|
Időközben több más alkatrésszel is foglalkoztam, például a szellőzőrácsokkal.A képen balról jobbra követhető az elkészülés folyamata, ez teljesen egyezik a szakkönyvekben leírtakkal. |
|
|
Az erkély is kész lett. |
|
|
Ebben semmi különleges nem volt, össze kellett ragasztani a sok kis deszkát, lécet.Ez már be van pácolva, tehát a hajótest is ilyen színű lesz. |
|
|
Izgatott, hogy fog kinézni, ezért ideiglenesen felraktam a faragásokat. Ez lesz hátul, |
|
|
és ez oldalt.
|
|
|
Felszegeltem, illetve ragasztottam a dörzsfákat a hajó oldalára, száradás után kihúztam a szegeket, és faszegeket (fogpiszkáló) ütöttem a megmaradt lyukakba. Amatőrködtem egy keveset, ugyanis felrakás előtt a léceket szépen bepácoltam diópáccal, hogy sötétebbek legyenek, mint a hajótest. Az orrnál nagyon meg kellett hajlítani a dörzsfákat, ezért beáztattam vízbe. A képen keresztbe raktam egy szép sötét lécet, ilyen lett volna terv szerint, a hajón pedig látni, hogy úgy kiázott a pác, hogy még a testnél is világosabb. Egy kis plusz munka lett a dologból: maszkolás és ismét többszöri pácolás. A képen látni még, hogy a díszítőfestés sávját is kimaszkoltam. |
|
|
Ilyen lett a festés, egyszerűsítettem az előírt díszítésen, túl soknak találtam mind esztétikailag, mind munkailag. Ideiglenesen feltettem az erkélyt, ajtót, ablakot, hogy lássam, hogy fog kinézni a hátsó rész. |
|
|
Az orr rácsozata. |
|
|
Az orr falai maszkolás és festés közben. Itt kell megemlítenem, hogy a Tamiya maszkolószalag remekül bevált a fánál is. Felrakáskor bele kell nyomkodni a fa erezetébe, hogy ne tudjon aláfolyni a festék!
|
|
|
A vízvonal alatti részt szórópisztollyal festettem, így előtte maszkolószalaggal pontosan meghatároztam a festés vonalát, majd szigetelőszalaggal és újságpapírral becsomagoltam a nem festendő részt.
|
|
|
Így szépen lefújtam fehérre. Látható két csavar a gerincen, ide két M3-as menetet fúrtam, ezzel lesz rögzítve a hajó a talpához, illetve a későbbiekben még másra is használom ezeket a furatokat.
|
|
|
Időközben elkészítettem néhány apró alkatrészt: bakokat, korlátokat, szellőzőrácsokat. |
|
|
A hajó elkezdése óta úgy gondoltam, hogy egy fajta alkatrész lesz, amit biztosan meg kell vennem: a kötélfogószegeket. De megakadt a szemem ezen az esztergált fogpiszkálón, és az jutott eszembe, hogy ez nekem van előnagyolva: le kell vágni a két végéből, a fejrészen meg kell igazítani a rádiuszt, a másik végét pedig ki kell hegyezni. Ez a fogpiszkáló kb. 2,5 mm átmérőjű, így pont húzósan belement a Proxxon 2,35-ös patronjába, tűreszelővel és csiszolópapírral könnyedén ki lehetett alakítani a végső formát. Az ötvenegynéhány darabot két délután megcsináltam. |
|
|
A fedélzet egy része "berendezve". |
|
|
A kisebb alkatrészek lakkozása, látszódnak a kis kötéltartó szemek is, melyeket rézdrótból hajlítgattam. |
|
|
A hajótest, lakkozásra előkészítve. Itt alkalmaztam az M3-as furatokat: egy kis tartólapot készítettem rétegelt lemezből, amelyre felcsavaroztam a hajót, a forgatható satuba befogva teljesen körbe tudom lakkozni, kivéve két kicsi foltot a gerinc alján, de ez utólag könnyen és láthatatlanul pótolható. Így nem kell több részletben lakkozni (festeni). |
|
|
Megjött a segítségem: Renáta |
|
|
A Proxxon gépemnek már régebben készítettem egy kis felfogatólapot, melyet már többször jól tudtam használni. Nem egy exkluzív kivitelű, de a célnak tökéletesen megfelel, például most a macskafejek végső kialakítására. |
|
|
Rudakat esztergáltam, felszeleteltem, majd egy sablonban kifúrtam a macskafejeket, ugyanezzel az osztással belefúrtam egy hengeres szárba, mely befogható a kisgépbe, és kis csapocskákat ragasztottam bele. Ezekre felhúzva tűreszelővel és csiszolópapírral alakítottam ki a körbefutó nútot és gömbölyítettem le a szemecskéket. |
|
|
A jól bevált fogpiszkálós módszerrel pácoltam az alkatrészeket. |
|
|
Készítettem egy kis hajlító készüléket, hogy egyformák legyenek a vasalatok, látható, hogy rézdrótból készült, a szemeket beletéve ónnal forrasztottam össze, majd reszeltem, csiszoltam, festettem. |
|
|
Lefestve az összes "vas". Jobb oldalon a kormánylapát pántjai rézlemezből, alul az ágyúnyílás ablaktábláinak zsanérjai alulemezből (a már említett borosüveg zárófólia) készültek. |
|
|
A kormánylapát felszerelve. |
|
|
Kész a fedélzet, minden felkerült a helyére. |
|
|
Az árbócok a kosarakkal, melyekkel volt egy kis kalandom: a sok kis alkatrészből összeragasztottam, majd vizes páccal lekentem. Különösen a kerek korlátrész teljesen megdobta magát és szétesett az egész. Újra bepácoltam és két lap közé szorítva száradt meg, így megtartotta a formáját és lehetett újra összeragasztani. |
|
|
Szobrász biztos nem leszek, de azért próbálkoztam. Ha valakinek nem világos, ez szarvastehénfej! |
|
|
Felragasztottam a díszítéseket, valamint felkerültek a macskafejek. |
|
|
Gyakorlatilag ezzel kész a hajótest, következik a kötélverés, a csigák készítése, a kötélzet felépítése, vitorlák varrása. Az elmaradt mentőcsónakot és horgonyokat azt hiszem, a végére hagyom. |
|
|
Elkezdtem a kötélcsigák készítését a már jól ismert darabolós módszerrel: a lécek négy oldalába kb. 0,5 mm-es nútot martam, majd a körfűrésszel méretre vágtam. |
|
|
A Proxxonhoz csináltam csiszolótárcsákat, a megesztergált alapra kétoldalas ragasztószalagot tettem és erre ragasztottam fel a bőrkivágóval kibarabolt csiszolópapírt, így könnyen cserélhető a papír. |
|
|
Egy egyszerű csiszolószerkezetet készítettem, hogy a csigák lekerekítései egyformák legyenek. A kis esztergált fejekbe nútok lettek marva ( minden mérethez 3-3 féle kell ), ezekbe belehelyeztem a csigákat és elforgattam a csiszolótárcsa előtt. Szépen működött, egy szépséghibája volt: minden csigának hat oldalát kellett megcsiszolni. A vége felé már eléggé untam! |
|
|
Ezek a legkisebb kötélcsigák körbecsiszolgatva. Ki hinné, hogy ez 167 db!!! |
|
|
Csak nem tetszettek igazán a géppel lekerekített csigák, így kézben még körbegömbölyítettem mindet. Ezt azért is csináltam, mivel élesek maradtak a sarkok, és azt tapasztaltam, hogy pácoláskor szeret szőrösödni az éleken. Itt kell megjegyeznem, ennyi munka után, úgy látom soha nem fogok felnőni ahhoz, hogy szerelt csigákat készítsek, esetleg nyugdíjas koromban! |
|
|
Megkezdtem a kötélzet felszerelését. Mivel ez már csak kötél és cérna hulladékokkal jár, beköltöztem a szobába, így most már perfekt vagyok Balázs és Mónika showból, igaz csak rádiójáték szinten.
|
|
|
Az oldalkötélre a macskafejeket egy drótból meghajlított távtartó segítségével kötöttem fel, így mind egyforma távolságra került az alsó sortól. |
|
|
Így néznek ki a megfeszítés előtt. |
|
|
A hágószálak felkötéséhez egy szamárvezetőt használtam. Félelmeimmel ellentétben egész jól lehetett haladni a csomózással. |
|
|
Így néz ki megfeszítve, hágószálakkal. Egy kis problémám volt, azt hiszem nem vertem elég szorosra a köteleket, így nagy volt a nyúlása, és most sem olyan feszes, mint ahogy szerettem volna. |
|
|
És akkor jöttek a gondok: Az oldalkötél természetesen az ágyúnyílás közepére esett elöl, mindkét oldalon. Így újra kellett ragasztanom az ágyúkat szép ferdén, legalább arra is tudnak lőni! |
|
|
Simán beleakadtam az egyik ágyúba, látható, hogy a rögzítőkötél jól szerepelt, megfogta az ágyúcsövet. |
|
|
Az árbóckosár és a felső oldalkötelek |
|
|
Az állókötélzet teljesen kész. Következnek a vitorlák ( egy-két mosogatásért biztos segít a feleségem!), mivel a futókötélzetet csak akkor tudom csinálni, ha a vitorlákat felkötözöm a vitorlarudakra. |
|
|
Nagy nehezen elkezdtem a vitorlák készítését, ugyanis ha egy új, teljesen idegen dologgal találkozom, akkor azt „jól meg szoktam gondolni”. A varrás is ide tartozik, nem gondoltam volna, hogy egyszer varrógép elé ülök! Kezdésként két napig a varrógépet próbálgattam: a gombok, kallantyúk mit változtatnak, milyen szoros féket érdemes használni, hogy kell befűzni az alsó és felső szálat, tudok-e egyáltalán egyenesen haladni…,stb.
|
|
|
Beszereztem a vitorlaanyagot, hogy milyet, ne kérdezzétek! Bementem a „rőfösboltba” és kértem a legvékonyabb, fehér vászonszerű anyagot, lényeg, hogy ne selyem vagy tiszta műszál legyen. Végül persze megint kiderült, hogy mire kell ( már megnézegettek egyszer, mikor tolómérővel mentem cérnát venni!), de azért segítettek és a készletből sikerült kiválasztani ezt a szerintem egész jó és kezelhető anyagot. Amint látható a vásznat kifeszítettem és pontosan felrajzoltam a körvonalat, a hajtásokat és a varrási vonalakat is.
A dolog szépsége az volt, hogy a Mamoli vitorlák nélküli makettet készített, így nem volt vitorlarajz hozzá, ezért innen-onnan összeszedegettem rajzokat, méricskéltem, tervezgettem… |
|
|
Kiszabtam a vitorlákat, megcsináltam a függőleges összevarrások imitálását, ezeket elég gyorsan és egyenesen lehetett varrni. Ezután a vitorla szegéséhez visszahajtottam az anyagot és levasaltam.
|
|
|
A szegést eléggé a szélén kellett varrni, így a varrógép tappancsa és továbbítója hajlamos volt félrenyomni az anyagot, pedig ezen a részen látszik meg legjobban, ha nem párhuzamos a vitorla széle és a szegővarrás. Ezért készítettem egy kis segédeszközt: egy fa lécre ( ami egyenes!) csiszolópapírt ragasztottam, ez jól tapad a vitorlaanyaghoz (mint a tépőzár).
|
|
|
Ráfodítva az anyagra és nekinyomva a tappancshoz leszorítóként és vezetőként is funkcionált, így óvatosan tolva egyenes és párhuzamos lett a varrás. Általában a vége fele szeretett volna kicsavarodni az anyag, de egy kis ellentartással irányba lehetett tartani.
|
|
|
Egy oldal be van szegve.
|
|
|
Megvarrva az összes vitorla, egy időre elég volt a gépi varrásból! Nem vállalok öltönyt, kosztümöt!
|
|
|
A vitorla szegéséhez hozzátartozik a kötél felvarrása, ezt már kézzel öltögettem a TV előtt, mint öreganyám a hímzést. Tulajdonképpen ez elég jól haladt, a rengeteg öltés ellenére is.
|
|
|
Azt hiszem a füleket egy kicsit nagyra hagytam, legközelebb erre figyelnem kell, mert felszerelésnél idétlenül néznek ki.
|
|
|
Elmaradtam a dokumentálásban, itt már tulajdonképpen szerelésre kész a vitorla.Amikről nincs fotó: Csináltam egy kis lyukasztót (mint a bőrlyukasztó) 1 mm-es furattal, ezzel ütöttem ki a toldatvitorla és a vitorlarúd felkötéséhez szükséges lyukakat. Felkötöztem a toldatvitorlákat, majd így együtt kis időre teába áztattam, hogy ne fehérek maradjanak. Ezután felcsomóztam a vitorlákat a rudakra, majd az előre megkötözgetett csigákat is felszereltem.
|
|
|
A csigákat a hajóra is a megfelelő helyekre felkötöztem, a vitorlák felszerelésénél már csak be kell fűzni a köteleket. Talán az egyik leglátványosabb folyamat lesz, mikor felhúzom a vitorlákat!
|
|
|
A hajó szinte már teljesen kész, de néhány apróság elmaradt. Az egyik a mentőcsónak, melyhez elég nehezen fogtam hozzá. Az interneten találtam elkészítési módokat, de néhány részletnél kétségeim voltak. Mindenesetre egy fenyőléc darabból kialakítottam a csónak formáját (ez is könnyebben ment, mint gondoltam!) és felcsavaroztam egy rétegelt lemezre, bejelöltem a bordák helyeit és kifúrtam akkorára, hogy a borda anyagát „szép húzósan” bele lehessen dugni. |
|
|
A bordákat elég kis ívekbe kellett hajtani, ezért mindent bevetettem: először beáztattam, majd az egyik oldalon beraktam a lyukba a borda egyik végét, forrasztópákával melegítve ráhajtottam a formára, becsúsztatva a másik oldali furatba, ezek tartják a helyén a bordákat. Az egyik félelmem az volt, hogy a végén a csónakot levágva a formáról szétugrik az egész, ezért a pákával jól megvasaltam, ezért látszik a pörkölődés, de azért vigyáztam, hogy ne égessem el.
|
|
|
A palánkozást a legfelsővel kezdtem, mert ez adta meg a csónak felső ívét. Egyébként végig körtefát használtam, 2x0,5 mm-es deszkákat. |
|
|
Elkészült a palánkozás, egy-két helyen látni rést, fénycsíkot a lécek között, de remélem az egész hajó elvonja a figyelmet az apró hibákról. |
|
|
Levágtam a csónakot a mesterdarabról és nagyon megkönnyebbültem, hogy nem nyílt szét, a palánkok (no meg a bordasütés) szépen megtartották a formáját.
|
|
|
Hatalmas lécekből készült a lábrács is, kis távtartókkal ragasztottam össze.
|
|
|
A peremmel elszórakoztam, mire a megfelelő ívekre meghajlítottam.
|
|
|
A kész csónak. |
|
|
Ha egyszer elkezdek dolgozni…
|
|
|
Előkapartam szerszámkészítői múltamat, mikor elkezdtem a horgonyok készítését. Végre egy kis fém!!! Mint látható, több darabból készült, jó kis reszelési gyakorlat volt, szerencsére a rezet nem túl nehéz megmunkálni.
|
|
|
Az alkatrészeket cinnel forrasztottam össze, a nehézsége csak az volt, hogy néha három-négy kéz kellett volna!
|
|
|
A forrasztás után megigazítgattam reszelővel, megcsiszoltam és festettem. A fa abroncsait a nálam jól bevált boroskupakos alufóliából (lásd 2. rész) készítettem, ennek csak az a baja, hogy nehezen viseli el magán a festéket, főleg az éleken. |
|
|
Már csak a lámpa maradt. A rajz (ábra) szerint hatszögletű, ezért hatszög réz anyagból lett megesztergálva az alsó és felső része, az összekötő elemeket 0,5-ös rézlemezből vágtam, reszeltem ki. Jó tűreszelő és egy kis türelem kell hozzá, nagy mozdulatokat nem kell végezni! |
|
|
Az ideiglenesen összerakott lámpa. |
|
|
A kész lámpa lefestve, és ami nem látszik (bár jobban tudnék fotózni!), be van „üvegezve”. |
|
|
Készítettem egy kis segédeszközt a kötélkötegek gyártásához: nagyon egyszerűen egy fadarabot kifúrogattam a szögek méretére (egy tizeddel nagyobbra, hogy kézzel ki lehessen húzni), betoltam a szögeket, rátekertem a kötelet, és matt lakkal bekentem. Száradás után a szögeket kihúzva, a kötél megtartja a formáját és elég jól egyben marad. |
|
|
A tervrajz vitorla nélküli makettet ábrázol, így a vitorlakötelek lekötési helyeit ügyesen el is hagyták, így Petrofszky Zoltán javaslatára (siófoki találkozón) beépítettem plusz kötélfogószegeket és bakokat. |
|
|
A mentőcsónak is bekerült a helyére, illetve láthatóak a kötélkötegek és a szintén ráadásként készített és beépített kötélfogó szarvak. |
|
|
Így aztán tele lett a fedélzet! |
|
|
Hosszasan próbálkoztam a zászlók készítésével, be kell vallanom, az egész hajóépítésben ez fogott ki rajtam. Használtam textilfilcet, ilyen-olyan festéket, selymet, vásznat… Futott, nem volt egyenes, nem tetszett a színe… Feladtam! |
|
|
Megcsináltam papírból, messziről nem olyan rossz, de ha egyszer találok megoldást, ki fogom cserélni.
Amiről nem írtam, az a futókötélzet készítése, de nem is tudok mit mondani róla, mivel logikus és szépen el kell vezetgetni a köteleket. Csak annyit, hogy először pillanatragasztóval rögzítettem a csomókat, ha egy kicsit több került rá, kifehéredett és egy gümő keletkezett, így átálltam a higított matt lakkra, ezt beszívja a kötél és megkeményedik anélkül, hogy látszódna. |
|
|
Egy közeli az árbóckosárról. |
|
|
Van egy fényképész ismerősöm, úgy gondoltam, megérdemli a hajóm, hogy normális minőségben meg legyen örökítve. Így aztán elvittem a „gyereket”! Íme néhány fotó a teljesen elkészült Golden Hind-ról. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bekerült a vitrinbe. KÉSZ!!! |
Meg kell említenem, hogy valószínűleg soha nem kezdtem volna bele egy fa hajó készítésébe, ha nem találkozom ezzel a honlappal: rajzot, tanácsot, bátorítást kaptam, technikákat lestem el és találkoztam egy remek kis társasággal. Köszönet az egész legénységnek, különösen az admiralitásnak és Maszatomynak. (Köszönjük - a szerk.)
U.I.: Elkezdtem a következő hajóm építését: Mordaunt (1681)
|
|
|
(2 szavazat)
)Nekik nagyobb a rutinjuk...Az illesztést figyelmesen csináljuk mind a két oldalt. (Nyomtatásnál tükörábra!) majd a kész zászlót vágjuk körbe.A módszer jól alkalmazható olyan régi hajóknál (pl. Santa Maria) ahol a vitorlán is látható ábra.Természetesen ilyenkor előre ollózuk körbe a vasalandó mintát.Mivel a festék egy kicsit merevíti a textíliát, használjunk vékony hordozóanyagot.Sok szerencsét a művelethez!Üdvözlettel: Gateway
Írta: DBandi () 2012. augusztus 22. Szerda 16:45