|
Szeretném feltenni a „nagy kérdést”: Ki látta a Végső Visszaszámlálás című filmet ? Aki azt mondja nem, annak javaslom, nézze meg. Maga a történet is érdekes feltételezésből indul ki, de ami szerintem leginkább megfogja az embert, az a benne szereplő „úszó város”.
Talán méltán hívhatjuk így az egyik „főszereplőt”, hiszen közel 100.000 tonnás vízkiszorításával és majd 6.000 fős legénységével, a USS Nimitz 1975-ös szolgálatba állításakor a világ legnagyobb hadihajója volt. Azóta pedig testvérhajóival együtt az amerikai haditengerészet gerincét képezik. Aki azonban makettben szerette volna megépíteni ezeket a gigászokat, az egészen 2004-ig kénytelen volt beérni egyetlen lehetőséggel. Mégpedig az Italeri 1/720-as léptékű makettjével.
Aztán 2004-ben a Trumpeter nevű kínai cég piacra dobta újdonságait. Örömmel fedeztem fel köztük a képen látható makettet.
Később leírások, fényképek jelentek meg a makettről, különböző hajómakettekkel foglalkozó weboldalakon. Mivel az ott leírtak tetszettek és a Nimitz az egyik kedvenc hajóm, így úgy döntöttem veszek egyet.
A dobozt kinyitva precízen kidolgozott alkatrészek sorát láttam.
Gyakorlatilag annyira új eszközöket használhattak az öntéshez, hogy sorja csak legminimálisabb formában fordul elő és az alkatrészeket, valamint az összeállítási rajzot elnézve, úgy tűnt az illeszkedéssel nem lesz gond. Bár erre még a későbbiek során rátérek.Az első probléma számomra üzletpolitikainak tűnt.
A Trumpeter ugyanis az 1975-ös állapotában adta ki a hajót. Ez azt jelentette például, hogy a repülőkötelékből hiányoztak az F-14-es vadászok. Mivel én ’79-’80-as állapotában szerettem volna megépíteni a hajót, így vehettem külön 6 darabos csomagban Tomcateket.
A maratásokkal ugyanez volt a helyzet. A hajóhoz Gold Medal Models kiadott egy készletet a ’75-ös állapothoz. Ezzel nem is volt akkora gond, mert legfeljebb egy-két alkatrészt kellett házilag legyártani („természetesen” egy másik készletben megvannak azok az alkatrészek is, de annyit nem ért a dolog, hogy megvegyem). A repülőgépekhez viszont már a White Ensign Models által, az Enterprisehoz kiadott készlet kellett. Ebben a készletben voltak ugyanis a szükséges dolgok, ráadásul csak ebben vannak olyan kiegészítők, melyek kissé színesebbé tehetik a kész makettet (gondolok itt targoncákra és különféle utánfutókra, melyeken a felszerelést hordták). Végül ennyi minden jött össze.
A matricákkal már más volt a helyzet. A maketthez ilyen matricákat adtak.
Mivel ezek többnyire általános jelzéseket tartalmaztak, így ehhez kiegészítésnek mindenképp szükséges volt beszerezni a GMM matricáit.
Végül nem maradt más, mint szerezni pár repülőgépet, melyek majd a hangárfedélzetre kerülnek. Ezért vettem még négy Tamiya készletet is. Ezek gondolom ismerősek azoknak, akik már építettek 1/350-es Enterprise-t.
Miután minden megvolt, nekiálltam az építésnek.
2007.01.03.
Folytatása következik....
|
Az első lépés a csavarok meghúzása volt. Ez kissé talán meghökkentően hangzik, de a gyártó egy számomra érdekes módszert alkalmazott a törzs merevítésére. A középső részt 6 db fémlap merevítette ki, melyek csavarokkal csatlakoztak a törzshöz, a képeken látható módon. |
|
|
Mondhatni még szerencse, hogy van ilyen kisméretű csavarhúzóm, különben már talán az építés elején megakadtam volna. Bár sajnos akkora villáskulcsom nem volt, amivel az anyákat is megfoghattam volna. Így beletelt kis időbe, míg a 12 csavar és anya a helyére került.
A végeredmény így nézett ki.
|
|
|
A következő lépés a külső elemek felragasztása volt. Helyükre kerültek a konzolok, platformok és a liftek tartóelemei. |
|
|
Mint arra az első részben utaltam, úgy tűnt, az illesztésekkel semmi gond nem lesz. Ez végül nem egészen így volt. Újfent bebizonyosodott, hogy nincs tökéletes makett. A képeken látszik, hogy egy-két helyre bizony kellett a "putty". |
|
|
Persze a mennyiségtől ne ijedjen meg senki. A képeken talán soknak tűnik, de csak a csiszolás miatt terült ennyire szét. Egy hibára is szeretném felhívni a figyelmet. A hajó orrán sajnos látszik a gyári illesztés. Ha szemből nézzük, akkor egy V alak látható. Ezt óvatosan lecsiszoltam. |
|
|
Ezekkel a tömítésekkel együtt elvégeztem az első részletek kialakítását. Felragasztottam a kötélbakokat, a rakodónyílás ajtókat, feljárókat, a hozzájuk tartozó korlátokkal együtt.
Itt találkoztam egy dologgal, ami nem tetszett. A kötélbakok ugyanis műanyag lapokra vannak öntve, melyeket a törzs megadott részeibe kell berakni. Ez egy kicsit elnagyoltnak tűnt nekem és próbaillesztést csináltam. Azt vettem észre, hogyha követem a leírást, akkor a bakok a korlát fölé fognak kerülni. Így némi vágás és csiszolás után elértem a megfelelő eredményt.
|
|
|
Azon egy darabig törtem a fejem, hogy ezeket a nyílásokat kinyissam vagy sem.
Végül nem tettem. Azért nem, mert egyrészt ezek egy része nem biztosít közvetlen rálátást a hangárfedélzetre. Tehát mondjuk egy sima folyosó van mögöttük, aminek fémfala van. Másrészt nem terveztem világítást beépíteni, úgy gondoltam elég, ha csak a lift környékén fog látszani a hangár egy-egy részlete.
Mikor minden megvolt, következett az első festés.
|
2007.03.07.
|
|
Ez nem volt más, mint egy alapozás. Zsírtalanítás után a törzset és a nagyobb darabokat festettem le.
|
|
|
Ezeket a darabokat száradás után be is építettem a repülőfedélzet alsó részére, illetve a tatra.
A szükséges tömítések és részletezések után jöhetett a következő lépés, az alap elkészítése.
|
|
|
Az alap még szekrényajtóként kezdte pályafutását valamikor. Aztán valami történhetett a szekrénnyel, mert mikor én észrevettem a szomszéd fészerében, már csak a két ajtó árválkodott ott. Mivel úgyis el akarták tüzelni őket, így tulajdonképp nem volt nehéz rábeszélnem a szomszédot, hogy adja nekem az egyiket. Némi alakítás után egész jó alap lett belőle.
Először körberajzoltam a búra széleit, majd a hajótestet. Ez a víz elkészítéséhez kellett, hogy tudjam hova nem kell majd felkennem az anyagot.
|
 |
Így nézett ki tehát az alap még mielőtt „vizes” lett volna.
|
 |
A vizet Pattex folyékony szögből csináltam meg, Somogyi Imi barátom javaslatára és segítségével. ő már használta ezt az anyagot a Tone alapjának elkészítésekor.
|
 |
Itt persze egy kicsit nagyobb volt a kihívás, mert a Tone csak 1/700-as léptékű makett, itt pedig 1/350-es „vizet” kellett készíteni.
Először egy alapréteget készítettem. Vagyis kinyomtam egy adagot a tubusból és késsel szétterítettem. Mikor ez megszáradt, egy kanál segítségével kialakítottam a hullámokat.
|
|
|
Persze ez még egy elnagyolt „víz” volt. Még eléggé látszottak benne a kés és kanálnyomok, valamint magának az alapnak az anyaga. Ezért egy következő réteggel finomítani kellett.
|
 |
Magát a módszert leginkább a tojás sárgájának felveréséhez hasonlítanám. Elkezdtem kis adagokban kinyomkodni a Pattexet. Aztán egy spaklival kicsit szétterítettem és egyszerűen belecsapkodtam a lágy anyagba, figyelve arra, hogy mindig egy kicsit odébbmozdítsam a kezem. Nagyjából három óra múlva ilyen lett az eredmény.
|
|
Míg a kezemet pihentettem, addig Imi barátom szépen lefújta az alapot.
|
 |
Ez persze csak az első réteg volt. Ki kellett még alakítani a víz „mélységét”.
A következő részben erről is fogok írni.
|
2007.09.02.
|
|
Először világoskéket és fehéret kevertem össze.
Ezzel a felkevert, de még nem teljesen hullámzó vizet imitáltam. Majd száradás után zöld csíkokat húztam, hogy szemléltessem az átmenetet a hullám és a vízfelszín között.
|
|
|
Végül fehérrel kialakítottam a hullámokat. Először a hajótest körül. |
|
|
Aztán a szárazecsetelés technikáját használva, kialakítottam a hajó előtt lévő még nyugodt vizet.
|
 |
Végül így nézett ki az alap, melyre felírtam a menyasszonyom becenevét, aki sokat segített észrevételeivel az elkészítésben.
|
|
A következő lépés a törzs alaphoz rögzítése volt. Először próbaillesztést csináltam.
|
|
|
Aztán a törzshöz ragasztottam a feketére festett vízvonalat. Enyhe pontatlanságot tapasztaltam a bal hátsó részen és az orrnál. Egy kicsit feszegetni kellett a törzset, hogy rendesen illeszkedjen a vízvonal pereméhez.
|
 |
Végül az egészet az alaphoz rögzítettem, a ragasztón kívül két csavart is használva a stabil rögzítéshez.
|
|
|
Felraktam a merülésjelző matricákat és következhetett az alap és a törzs közti hézagok tömítése, valamint a hullámok végleges kialakítása. Ez lett a végeredmény.
|
| Ezzel tulajdonképp a törzs és az alap elkészítése be is fejeződött (természetesen hátravan még egy-két részlet kialakítása, de az majd egy későbbi fázis lesz). Következhetett a fedélzetek és a felépítmény megépítése. A következő rész erről fog szólni. |
2007.11.27.
|
Először a hangárfedélzetet építettem meg. Átfogó képet vagy leírást nem találtam róla, legfeljebb egy-egy részletfotóból tudtam következtetni. Szerencsére egyéb hajós fórumokon akadt már egy-két ember, aki jóval előttem járt ennek a makettnek az építésében. Így sikerült némi támpontot kapnom. Másrészt, mint utaltam már rá, nem akartam világítást beszerelni, így a részleteket nem is szándékoztam annyira kidolgozni.
Először a maketthez adott két fedélzetdarabot illesztettem a helyére. |
|
Legnagyobb meglepetésemre a darabok annyira illeszkedtek, hogy szó szerint belefeszültek a helyükre. Először arra gondoltam, hogy nem is használok ragasztót, de aztán a biztonság kedvéért pár helyre befolyattam, hogy még véletlenül se mozduljon el a fedélzet. Sajnos a két darab viszont egymáshoz nem illeszkedett pontosan. Itt korrigálnom kellett.
|
|
Az építéshez sztirolt, papírt és maradék makettalkatrészt használtam fel. A hangárajtókhoz pedig a maketthez adott alkatrészeket. A munkát a falakkal kezdtem. |
|
|
Néhány maradék alkatrészből imitáltam a csöveket és szellőzőket, papírból pedig a platformokat és két belső irányítóállást alakítottam ki. Feltettem pár fotómaratott ajtót is. |
|
Végül némi festés és egy-két matrica adta ki a végeredményt. |
|
|
A hangárajtók már nem voltak ennyire egyszerűek. A képek szerint egy kettős ajtórendszert kellett kialakítanom. Szerencsére a maketthez adtak négy plusz hangárajtót, melyekkel a zárt állást lehetett megjeleníteni. Ezek persze tömör műanyagdarabok voltak, így nem volt más választásom szét kellett vágnom őket. Ez persze nem ment egyszerűen. Az első alakítások után elég durván néztek ki az alkatrészek. |
 |
Ezen finomítottam csiszolással és némi vágással. Az első két ajtóhoz pedig papírból készítettem toldalékokat, hogy érzékeltessem a kettőséget. |
|
|
Végül elértem a kívánt eredményt. |
 |
Ezzel maga a fedélzet el is készült. De persze nem teljesen.
|
 |
Hátravolt még a hangárban lévő repülőgépek elkészítése.
Ehhez a Tamiya által kiadott gépeket használtam.
|
|
|
Először kigondoltam, hogy mit szeretnék megjeleníteni. Az ábrázolni kívánt helyzet szerint a gépek nagy részét felvitték a repülőfedélzetre, így meg kellett találnom az egyensúlyt, hogy a hangár ne legyen se túl üres, se túl zsúfolt. Készítettem egy elnagyolt vázlatot.
Aztán levágtam a szükséges darabokat az öntőkeretről és próbaképpen elhelyeztem őket a fedélzeten.
|
|
|
Természetesen a gépeken még alakítani kellett. Fel kellett hajtani a szárnyakat, felragasztani a futóműveket és kifesteni őket. Ahhoz képest, hogy ez a Tamiya készlet csaknem harminc éves, egy-két apróbb illesztési hibát leszámítva, nem volt nehéz elkészíteni a végleges állapotot. |
|
|
Végül nem maradt más hátra, mint a hangár berendezése. Ehhez a repülőgépeken kívül maratott figurákat és járműveket használtam. |
| Ezzel a hangárfedélzet el is készült. Következhetett a repülőfedélzet és a felépítmény elkészítése. |
2008.03.07.
|
|
|
(1 szavazat)
Írta: kormányzó ellentengernagy () 2008. december 09. Kedd 00:16