Algiri sebek építése.

hajómester, 2007. január 25. Csütörtök 18:37

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 38669    

Kedvenc : 1

Rovat : Cikkek, Építés alatt

A hajó építésének egy internetről letöltött terv alapján kezdtem hozzá, a cikkben az eddig megszokott módon, "lépésről-lépésre" mutatom be a hajó építését.

2005 novemberében kezdtem el egy algíri sebek építését F. Chapman terve alapján. A terv itt látható, az internetről töltöttem le, és egy digitális másoló üzemnél nyomtatattam ki 1: 50 méretarányban. A rajzon az eredeti lépték meg van adva svéd, angol és francia lábban, ebből kell átszámolni metrikus mértékre.

sm_algiri_1_1.jpg

Röviden a hajótípus történetéből: barbareszk kalózok fejlesztették ki a XVII szd. elején a földközi tengerei gályából a tűzerő fokozása érdekében, megtartva az evező használat lehetőségét, és használták a XIX szd. közepéig. A típust átvette a spanyol és a francia haditengerészet is. Nem csak hadi, de kereskedelmi forgalomban is előfordult.Az építés a szokásos lamellás összerakós módszerrel indult, a terv alapján megrajzoltam a gerinc és borda sablonokat ezeket papírból kivágtam és az alaplemezre tapétaragasztóval ráragasztottam, ez a módszer sokkal pontosabb kivágást biztosit, mint a szokásos karbon papíros átmásolás. Érdekességkép elmondom, hogy a bordasablonok kidolgozásánál számítógépet használtam, a rajzokat scenneltem, kettévágtam, tükröztem, majd újra illesztettem, ez így sokkal pontosabb eljárás mind a féloldal karbon papiros átmásolása. Persze ez egy türelemjáték, mert ahhoz hogy pontosan illeszkedjen, szükség van a scennelés után egy-két fokos forgatásra, és a scennelésnél is el kell találni a megfelelő felbontást ahhoz, hogy a méret ne változzon. Mivel a bordarajz a palánkozott méreteket adja meg ebből a palánk vastagságát - nálam 1mm - le kellett venni. A lamellák kivágása után a papírt lemosással eltávolítottam, a hajó vázát összeállítottam, és a görbületeknek megfelelően lecsiszoltam. Vigyázni kell arra is, hogy a hajó elején és végén, ahol a vízvonal hajlása nagy, a bővülő oldalon megfelelő ráhagyással dolgozzunk, különben a palánknak nem lesz megfelelő a felfekvése.

sm_algiri_1_2.jpgAz építés korai fázisáról nincs kép, mert akkor még nem volt digitális gépem, ezért csak szóbeli beszámolót adhatok. A gerinclemez kiszabásánál a gerincet figyelmen kívül hagytam, az csak később került felragasztásra. Ezután következett a fedélzet palánkozása, majd a mellvédet tartó bordák elkészítése, ehhez egy tartókeretre volt szükség, ami a sólya hosszára csavarozott két függőleges, a felső részén a mellvéd ívének megfelelően ledolgozott réteglemezből és az erre szögezett vízszintes tartólemezből állt, aminek közepét a mellvéd felső vonala szerint kivágtam, a bordák helyén kis bevágásokat alkalmaztam. A bordákat ezekbe illesztve a fedélzethez ragasztottam. Ezután a kétoldali ágyú fedélzet következett. Hasonlóan oldottam meg az orr és a tat építését is.


sm_algiri_1_3.jpgMivel a hajó nem kittből épül a megfelelő nyersanyag előteremtéséről magamnak kellett gondoskodni, a bordákat és a gerinclemezt kísérletképpen - sokaknak talán megdöbbentő módon -5 mm-es laminált padlóból készítettem, tökéletesen bevált, kissé nehéz fűrészelni, de csiszolni annál könnyebb és a palánkozás után semmi nem látszik belőle. A többi anyag vörös bükk, ami régi kiselejtezett irodabútorokból származik, valamikor még fából gyártották azokat. Marjai is ezt ajánlotta. Sajnos a készlet lassan kimerül. A feldolgozáshoz kell néhány alapgép, amit már bemutattam egy korábbi cikkben. A bordázatra egy réteg palánk került, 1mm vastagságú, 4mm széles, 120 mm hosszú csíkokból, de a végeken természetesen elkeskenyednek, szélesednek és rövidülnek a szükség szerint. A felrakás a következő, a méretre vágott palánkot vízbe áztattam, így nagyon könnyen hajlik. Az élét és a közbülső bordákat faipari ragasztóval bekentem, a két végét pedig pillanat ragasztóval ragasztottam, majd megfelelő hőmérsékletre beállított vasalóval a helyén szárítottam, így tökéletesen idomul a felületre, a ragasztó kötését nem zavarja, sőt elősegíti, hogy az anyag nedves. Arra kell nagyon vigyázni, hogy a bordák közt a vasalót ne nyomjuk erősen, mert a palánk akkor belapulhat. A szögezés ennél a méretaránynál megvalósíthatatlan, képzeljük el, egy 2 cm-es szögfej a maketten 50- szer kisebb, 0,4 mm lenne.


Újabb képek az építésről:

sm_algiri_1_4.jpg

sm_algiri_1_5.jpg

sm_algiri_1_6.jpg

 

sm_algiri_1_7.jpg

A továbbiakban kevesebb szöveg lesz, az építés folyamatát inkább képekben szeretném bemutatni.

A cikk első részét azzal zártam, hogy az építés további folyamatáról is beszámoló cikket fogok megjelentetni a lap hasábjain. Nos elérkezett az a pillanat, amikor azt hiszem, ezt érdemes megtennem.

Következzen először néhány távlati kép:

sm_algiri_2_1.jpg
sm_algiri_2_3.jpg
A hajóépítés famunkálataiban semmi olyan nem volt, amit mások már ne írtak volna meg, úgyhogy azzal nem foglalkozom. A festéshez nincs valami nagy érzékem, és félek is tőle, mert ha ekkor az ember elront valamit, azt már nem lehet kijavítani. Úgy érzem most se nagyon remekeltem, először azt gondoltam, hogy csak pácolok és lakkozok, de a pácolás után olyan foltos volt a hajóoldal, hogy visszatértem a festéshez. Nem tudom, mások hogyan csinálják, nekem ez a pácolás sose jön be. A festés után, a festett és natúr részeket egyaránt matt fényű, higított lakkal ecseteltem. Az aranyozás volt a legkellemetlenebb, mert a festék olaj bázisú volt, beszivárgott a maszkolás alá, és ráadásul napokat kellett várni mire megszáradt.

 

 sm_algiri_2_2.jpg  sm_algiri_2_4.jpg

És néhány közeli kép:

sm_algiri_2_5.jpg
 sm_algiri_2_8.jpg  sm_algiri_2_10.jpg
 sm_algiri_2_6.jpg sm_algiri_2_7.jpg  sm_algiri_2_9.jpg
Ami azt illeti fényképésznek se vagyok igazán valami nagy tehetség, sose sikerül igazán jó képeket készíteni. Vagy túl sötét, vagy túl világos, vagy életlen, és mindig éppen ott van árnyék, ahol nem kellene.

Valószínű a vaku a fő bűnös, és természetes fényben biztosan jobb lenne, de hát egy panelban hol van természetes fény.

Ebben az állapotában a hajótest már csaknem teljesen kész, még a tatsátor vázát kell elkészíteni, és a tatfelépítmény oldalára, az ágyú lőrések alá jön még mindként oldalon 6db díszítő tábla, ami sajnos a tervrajzon nincs kidolgozva, arra nekem kell valamiféle arabeszket kiötlenem. De ezeket majd csak később fogom megcsinálni, kell valami változatosság a munkában.

Épp ezért most áttérek az ágyuk elkészítésére. Kell 4db előrenéző 12 fontos, 16 db oldalra néző 6 fontos, és 10 db 3 fontos a tatfelépítményre, úgyhogy lesz mivel foglalkozni az elkövetkezendő téli estéken. Azt, hogy miképp gyártom le még nem döntöttem el, valamikor kísérleteztem ólomöntéssel, nos akkor nem valami jól sikerült, most újra megpróbálom, ha nem jön be, akkor esztergályozom fából, mert fémesztergám nincs.

Tehát valószínűleg január is lesz már, mire a következő rész sorra kerülhet, addig is mindenkinek jó építést.

hajómester

Jócskán megkésve, aminek okairól nem akarok írni, folytatom a sebek építésének bemutatását, ami az ágyuk elkészítéséről szól. Ez annak is komoly munka, aki ehhez megfelelő gépekkel rendelkezik, hát még az olyannak, akinek ehhez semmi sincs. Mit  tehet? Elkészítettei, ha van hozzá egy alkalmas ismerőse, vagy készen megvásárolja, vagy valahogy megküzd vele.
Én ezt csináltam. Először próbálkoztam az ólomöntéssel. Két probléma adódott, az ólom felülete túl durva lett, ezt még talán le lehetetett volna csiszolni, de az öntecsbe nem tudtam megfelelően központos furatot készíteni. Furat nélkül az ágyúcső meg semmilyen.
Esztergálni fából, csak ez maradt, mert ehhez egy eszközt otthon is össze lehet barkácsolni. Mint ezt itt.

sebek_3_02.jpgAz alapja egy falapra rögzített múltifunkciós kisgép, aminek fejébe egy levágott fejű facsavart fogtam, vele szemben a tartócsúcs egy L alakúra összeállított fa lapba süllyesztett játék villanymotor tengelye. Egy késtámasztó lemez és kész. Túl sokat nem akartam vele bajlódni, ezért csak ideiglenesen lett rögzítve az egész pillanatszorítókkal. Megfelelő vastagságú fa rúdból levágtam az alapanyagot, a két végébe szükséges vastagságú fúróval befúrtam, az egyik felét behajtottam a facsavarba, a másikat a villanymotor tengelyére húztam és már indult is az esztergályozás. Így a furat központos lett. A két csúcs egybeesésének a pontossága nem olyan fontos, mert a kést úgyis kézzel kell vezetni. Az elkészült ágyúcső oldalát átfúrtam és egy vékony rúdból levágott csapot vertem bele. Most már csak bronz színű akríll festékkel kellett lefesteni és kész. Persze nem olyan látványos mint a fém, de ha jól megnézzük, a fémből esztergályozott ágyú sem éppen tökéletes másolata a korabeli lövegeknek. Itt mindenféleképp a preciziós öntés lenne a jó, de házilag kivitelezhetetlen.

sebek_3_04.jpgAz ágyútalpak elkészítéséhez az itt látható fém sablont készítettem. Ezt egy megfelelő vastagságúra elkészítetett fa lécre, egy krokodil csipesszel rögzítettem, a szabad végénél satuba szorítottam, a hozzáférhető részeken lombfűrésszel körbe vágtam, aztán tű reszelővel kiigazítottam, majd kivéve a satuból a másik oldalánál befogtam, és így megmunkálva befejeztem. A kerekeket a csövekhez hasonló módon esztergályoztam, az összeragasztás meg különösebb nehézséget nem okozott, ahogy a tengelyek elkészítése sem. Aztán pácolás, és a csövek felhelyezése a lafettára.. Itt a szögnek elő kell fúrni, mert különben beverhetetlen, vagy mindent szétrepeszt. Hogy miért nem festettem pírosra az ágyútalpakat? Mert úgy gondoltam, ez egy kalózhajó, ráadásul berber, és nem valószínű, hogy mindenben követték az európai szokásokat.

Az ágyuk felrakása a fedélzetre nem jelentetett igazán nagy munkát, mert a tervből teljesen nyilvánvaló, hogy fixre voltak kötve és nem rendelkeztek vontató kötelekkel, azaz nem lehetetett előre hátra mozgatni őket. Akkor hogyan töltötték? Nos a korláton áthajolva, ami nem lehetett valami kellemes elfoglaltság egy ütközet hevében. Azért volt mindez így, mert a mozgatáshoz nem volt elég hely. Ezért nincs ágyúablak sem.

Végül néhány kép a hajóról, melyen már rajta van a tatsátor váza, és a tatfelépítmény oldaldísze is. Ez fából kifaraghatatlan volt. Ezt az egyszerű díszt vékony rézdrótból hajlítgattam és aranyfestéssel ellátva, az oldallapokra ragasztottam, nem éppen a legjobban sikerült.

 

sebek_3_08.jpg sebek_3_09.jpg sebek_3_10.jpg
sebek_3_12.jpg sebek_3_15.jpg sebek_3_16.jpg
sebek_3_18.jpg sebek_3_21.jpg sebek_3_22.jpg

 Ezek a képek kissé jobbak mint az előzőek, mert természetes fényben készültek, és megtanultam azt is, hogy nagy felbontással nem szabad dolgozni, mert ez olyan hatást kelt, mintha nagyító alá helyzenénk a hajót, ami így a részletekben már nem valami szép képet mutat. A képélesség még mindig nem a legtökéletesebb.

Az építésben már jóval előbbre tartok, a vitorlákat megvarrtam, most készülnek a vitorla rudak. A befejező cikkem erről fog szólni.

Üdvözlettel: hajómester

 

 

Ebben a részben a vitorlázat elkészítéséről, a kötélfonásról, a hajóra való felszerelésről tájékoztatom az olvasókat.
Megfigyeltem, a hajóépítésről szóló cikkek nem sokat foglalkoznak ezzel a témával, ezért a bemutatást most bővebbre veszem az előző részekhez képest.

 

A hajó vitorlázata az alábbi tervrajz szerint készült 

vitorlazat_sm.jpg

 

 

Ez egy spanyol sebek vitorla tervezete, de mivel a hajó 80 %-ban megegyezik az algíri sebekkel, a vitorlázat is bizonyára hasonló volt.

 

A vitorlázat színéhez a rozsdavörös színt választottam, ami Mediterráneumban eléggé elterjedt volt, ahogy az több korabeli festményen is látható. A kalózok fölöttébb kedvelték ezt a baljós szint, ami már a látványával félelmet keltett. Készítéshez legjobb a sokat használt, agyonmosott pamutvászon. Ebben a színben nem volt, ezért újat kellett vásárolnom, de a felhasználás előtt jó forró vízben alaposan kifőztem, ami csökkentette a merevségét. Az alábbiakban tatvitorla elkészítését láthatjuk

 sebek_001_sm.jpg
 sebek_002_sm.jpg


A vitorla kiszabásához a tervrajzról másolatot készítettem egy papírlapra. Erre rárajzoltam a beszegésre szánt kétszeri felhajtáshoz 10 mm-t. Ez az anyag vastagságától függ, a vastagabb anyagnál többet, a vékonyabbnál kevesebbet kell. A vitorlacsíkok varrási vonalait is ábrázoltam, ami megkönnyíti majd a további munkát. Ez a szabásminta.
 vásznat keményítős vízbe áztattam, majd finoman kivasaltam. Ettől a vászon merev lesz, ami megkönnyíti és pontosabbá teszi a szabást. A szabásmintát a vászonra helyezve, néhány ponton ragasztó szalaggal a vászonhoz rögzítve, puha, 2B-s, tompa hegyű ceruzával és egy vonalzóval elvégeztem a körberajzolást. A szabásmintát az anyagról levéve, a hiányzó részeket kiegészítettem Arra is figyelni kell, hogy az anyag szövési vonalai megfelelően essenek. Ezt különösen a háromszög alakú vitorláknál lehet elszúrni.
A következő lépésben varrógéppel végigvarrtam a vitorlacsíkokat imitáló vonalat, majd jó éles ollóval körbevágtam a rajzot. A vitorla hosszabb oldalánál pontosan a szabási vonal mentén, a többi részen kb. olyan 2 cm ráhagyással. Ez azért kell, nehogy a későbbiek során kellemetlen meglepetésben legyen részünk azáltal, hogy nem lesz elegendő az anyag. A felhajtás, a varrás során az anyag húzódik. Az utolsó oldal beszegésénél nem biztos, hogy az eredetileg rajzolt vonalon adja ki a megfelelő alakot, ezért minden beszegés után a szabásmintával ellenőrizzük, és ha kell, a rajzot módosítjuk. A sablonról természetesen a már beszegett oldal ráhajtási fülét levágjuk.

 

 

 sebek_003_sm.jpg  sebek_004_sm.jpg


A hosszabbik oldal mentén megkezdtem a beszegést. Ennek első lépéseként a vitorla szegélyét bevizeztem, aztán a felhajtási vonalra fektetve egy 15 cm hosszú fémlemezt, forró vasaló élével feltereltem rá a kívül eső részt és szárazra vasaltam. Lépésenként ilyen módon végigmentem a vitorla oldalán. Ezt megismételtem újra a második felhajtással is. Ekkor már nem vizeztem, mert a víztől az első felhajtás visszaegyenesedik. Ha ügyesek voltunk, a vitorla szegélye tökéletes egyenest fog adni.

 

sebek_005_sm.jpg
 sebek_006_sm.jpg


Aztán varrógéppel végigvarrtam, majd a többi szegélynél megismételtem ezeket a lépéseket. Előtte persze a felesleget a vonal mentén levágtam. Az elővitorla kivételével minden szegés pontosan a vonalra került, ott kissé igazítani kellett. Ilyen okok miatt, ezért mindig a hosszanti varrási csíkokra merőleges oldalt hagyjuk utolsónak, mert nem mutat valami jól, ha az oldal nem párhuzamos a csíkokkal. Ez a leírás természetesen csak a latin vitorlára igaz, más alakoknál más a szabály.
Lehet másképp is. A behajtandó fülre egy maszkoló csíkot ragasztunk. Ilyenkor a vásznat nem vizezzük. A felhajtás ugyanúgy történik, mint az előző esetben, vasalóval és lemezzel. Végül a ragasztó csíkot lefejtjük és a behajtást véglegesre vasaljuk. A csík leszedése meglehetősen macerás, ha ugyanis nem vagyunk óvatosak, a szélső szálakat magával viszi és az anyag rojtos lesz. Ezért nem szoktam alkalmazni, annak ellenére, hogy sokkal pontosabb eredmény érhető el vele, mint az előzőben leírt módszerrel. Ha valaki kissé merev vitorlaszélet akar, a papírt akár a szegésben is hagyhatja,
A vitorlákra még egy erősítő csíkot is kellett varrni a fogásoló kötelek számára. Ez úgy készült, hogy egy 10 mm-es vászon csík két oldalából 3-3 mm-t felhajtottam középig, a vitorlára rajzolva a felvarrás helyét, 5 cm-ként technokollal odaragasztottam, majd levarrtam. Ez volt a legnehezebb.
Aztán a kész vitorlát újra jól kimostam, és óvatosan kivasaltam. Ez az óvatos azt jelenti, hogy a vasalót csak ráhelyezzük, nem húzogatjuk, mert ekkor a vitorla olyan mértékben deformálódik, hogy  kezdhetjük előröl a munkát.



A vitorlát kötélzettel is el kell látni. Ezek a szegélykötél és a fogásoló kötelek. A fogásoló köteleknél jelentkezik egy gyakori probléma, a kötelek össze-vissza állnak, gyakran természetes ellenes pozíciót vesznek fel. Ezen Én úgy segítettem, hogy a végüket egy csepp ragasztóval rögzítettem a vitolához.. A többi munkát nem akarom részletezni, mert az egy szakkönyvet is megtöltene.
Miután elkészültek a vitorlák nekikezdtem a vitorla rudaknak. Ezt a sorrendet mindenkinek ajánlom, mert a vitorlát a legnagyobb igyekezettel sem sikerül mindig pontos mértre varrni, és ha a kész vitorlarúd rövidnek bizonyul az nagy bosszúság. Az OBI-ban vásárolt bükkfa rudakból faragtam ki ezeket megfelelő alakra és méretre. Az elő és fővitorla rúdja két darabból készült. A rudakat erősen hígított barna festékkel sötétítettem.
A kötélszerelési munkákat nem akarom részletezni, mert erről is rengeteg az irodalom. A kötélzet a tervrajz és a hajóról közölt képek alapján követhető.
A köteleket így fontam. Primitív, mint minden magam készítette gép, de jól működik.

sebek_007_sm.jpg
 sebek_008_sm.jpg  sebek_009_sm.jpg

 
A kötelek anyaga Anchor nevű horgolócérna. Kapható 10, 20, 40, 60, 80 –as vastagságban. Az ettől vastagabb köteleket persze sodorni kell. Ezek kombinációjából viszont rengeteg sok méret hozható ki, olyan sok, amennyire nincs is szükség. Mivel csak fehér színben kapható a festés kikerülhetetlen volt. Ez a használati utasítást követve egyszerű dolog. Az állókötélzethez barna ruhafestéket használtam. Mivel a gombolyag egyben nem festhető, motringot készítettem belőle úgy, hogy a dohányzó asztal szélére tekertem, hogy össze ne gabalyodjon több helyen cérnával lazán átkötöttem, aztán festettem, szárítottam, majd egy papírhengerre csavartam. A futó kötélzet festéséhez az alábbi keveréket használtam. Egy dl vízben megfőzök 2 db teafiltert, 2 kávéskanál kávét és egy csipetnyi sárga ruhafestéket teszek bele, ezzel egy tejeskávé színű összetételt kapok. A fonalat egyszerűen áthúzom az oldaton, papírhengerre csavarom és szárítom, úgy ahogy a képen látható.
Egy jó tanács. A köteleket mindig a sodrás előtt fessük meg.
Képek a hajó kötélzetéről és vitorlázatáról.


dscf1646_sm.jpg
dscf1653_sm.jpg
 dscf1655_sm.jpg  dscf1654_sm.jpg
 dscf1662_sm.jpg  dscf1683_sm.jpg  dscf1682_sm.jpg  dscf1691_sm.jpg
 dscf1685_sm.jpg  dscf1690_sm.jpg  dscf1678_sm.jpg  dscf1660_sm.jpg
 dscf1651_web.jpg  dscf1650_sm.jpg  dscf1663_sm.jpg  dscf1684_sm.jpg
 dscf1686_sm.jpg  dscf1692_sm.jpg  dscf1671_sm.jpg  dscf1645_sm.jpg

 


Eredetileg úgy terveztem, hogy ez lesz a befejező rész, de nagyon sok munka van még hátra.  Olyanok, mint a csónak, a horgony, evezők stb, ezért ez a rész nagyon hosszú lenne. Úgy gondoltam, hogy az eddigi építést most ismertetem, a további munkáról pedig egy ötödik cikket írok majd.

Huszár László

   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2009. november 14. Szombat 10:27


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

 

Megjelenítve 10 a(z) 25 hozzászólásból

Hozzászólás nyelve: Magyar (25), English (1)

Írta: hajómester () 2010. március 23. Kedd 20:42

Írta: hajómester 2010. március 23. Kedd 20:42

Ahogy látom az érdeklődés egyre fokozódik. Bizony itt lenne már az ideje az utolsó részt is leközölni. Megvan már a csónak is, a horgonyok is a helyükön vannak. Már csak azon vacillálok legyenek-e a fedélzeten heverő evezők, vagy ne legyenek. 
Számomra a legnehezebb dolog a hajó építésének a befejezése. Ilyenkor már a következő feladat foglalkoztat. 
Terv pedig van számos.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: allermat () 2009. november 14. Szombat 11:29

Írta: allermat 2009. november 14. Szombat 11:29

Mostantól teljesen kész van a cikk negyedik része, minden képet betettem. Elnézést kérek, hogy csak így darabokban sikerült ezt megcsinálni. 
 
Jó olvasgatást!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 1 válasz megjelenítése

Írta: Flamenco () 2009. november 10. Kedd 22:20

Írta: Flamenco 2009. november 10. Kedd 22:20

Ahoi Hajómester! 
A te cikkednél se látok fotókat!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 1 válasz megjelenítése

Írta: Flamenco () 2009. február 13. Péntek 00:22

Írta: Flamenco 2009. február 13. Péntek 00:22

Hozzászolás a sebek ágyukhoz. 
 
 
/* 
A hozzászólás bizonyos részei moderálásra kerültek. 
*/ 
 
Amit irok az meg az én véleményem, de igyekszem sok dologgal s logikai érvekkel alátámasztani. 
 
- Az elsö leggyobb problémám Hajomester következö mondatával van : 
" A hajoágyuk hátravonásához nem volt elég hely, más ez a rajzon, és más a valoságban a maketten. " 
Ha valami más a meketten, mint a rajzon, az egyszerüen azt jelenti, hogy nem dolgoztunk pontosan ! Bármily fájdalmas, de egyszerüen ez a tény. 
 
- A vitát Hajomester és a Moha között, hogy mi lehetett és mi nem, tkp. teljesen fölöslegesnek tartom, mert mindkét változat elképzelhetö s a gyakorlatban megvalosithato. A kérdést máshogy kell feltenni. 
De nézzük az érveket és ellenérveket. 
A fixre kötött ágyukat elvileg s gyakorlatilag is lehetett kivülröl tölteni. A töltö ember valoban felülhetett az ágyucsöre mind belülröl, mind kivülröl. Az hogy kényelmetlen volt, az nem kérdés, de ebben a korban a kényelmetlenség nem játszott szerepet. 
Inkább az a tény, hogy az ágyuk a harmadik lövés után olyan forrok voltak, hogy leégették a töltök fenekéröl a nadrágot meg a bört. 
Az ágyuknak volt elég helye a visszafutáshoz! A Chapmann keresztmetszetén jol láthato, hogy az álfedélzet és a tkp.-i fedélzet között nem volt semmiféle küszöb, az ágyukat tehát akár az ellenkezö oldalra is huzhatták. ( Ami sok esetben meg is történt ) 
( A Mondfeld spanyol sebekén láthato meglehetösen magas küszöböt én teljesen hamisnak tartom ! ) 
Az algiri sebeknél csak az elölröl számitott 4. és 5. ágyu jelenthetett volna problémát, ahol a hátso kerekek valoban beleütköztek volna a rakodonyilások kereteibe.De semmi akadálya nem volt itt sem annak, hogy ezeket az ágyukat kissé ferdén huzzák hátra. 
Megbizhato autentikus források vannak arrol, hogy a kis galeonok ágyuit ugy töltötték, hogy az ágyut behuzták és majd parhuzamosan a hajo tengelyével állitva töltötték, majd ujra a csigasorokkal s az emelörudakkal visszanoszogatták tüzelö állásba. 
A Hajomester érve, hogy a fedélzeten evezök voltak, nem tarthato. Az algiri sebek angol modelljén valoban igy láthato. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy igy is volt. A fr. sebeknél az evezök a félfedélzet külsö oldalaira erösitett "U" vasakon voltak tárolva. De az ellen sem szol semmi, hogy az evezök nem közvetlen a fedélzetre voltak fektetve, hanem egyfajta állványra. 
Szerintem a problémák egész máshol keresendök. 
S igy a fixre kötött ágyuk mellet - eltekintve a bizarr ténytöl, hogy minek akkor kerekes lafetta - nagyon kevés szol. 
De ha fixre lettek volna is kötve, akkor sem a fékkötelekkel ! Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy minden helyzetben s idöjárásban kitolt ágyucsövekkel vitorláztak volna ! 
A sebekek az extrém kifele dölö oldalaik következtében majd 45 fokos ferdeséget is elviseltek. De a kitolt ágyucsövek miatt könnyebben felborultak volna. Még ha el is képzeljük, hogy a csatában a lövéskor fixre voltak kötve, akkor is kellet egy megoldás 
arra, hogy az ágyukat használaton kivül belül rögzitsék ! Mivel mind a fékkötél, mind a hátra - ill. elörhuzo kötelek ( csigasorok ) 
vaskampokkal voltak ellátva, s ezekkel bármikor gyorsan rögzithetök s levehetök voltak. De ha meggondoljuk azt is, hogy  
egy 6 fontos ágyu a lafettával együtt csak 6-700 kg sulyu volt ( mint egy Trabi ) , akkor az is beláthato, ill. semmi se szol ellene, 
hogy 6-8 ember szükség esetén csigasorok nélkül is, csak az emelörudakkal mozgatni tudta. Nem tartom tehát teljesen helytelennek Hajomester ábrázolását hátra - ill. elörehuzo kötelek nélkül. De igenis helytelennek tartom, hogy a fékkötelek tul rövidek, mert ha az ágyuk fixre voltak is kötve, akkor is nem a fékkötelekkel !  
Valamint: ha a hátra - és elörehuzo köteleket nem is ábrázoljuk, a szemes stifteknek a fedélzeten és a mellvédek belsö oldalain ( amikbe ezek a kötelek a kampokkal beakaszthatok ) ott kell, hogy legyenek. 
Az, hogy a fr. sebek fr. volt, és az algiri algiri, az nem érv, mint ahogy az sem, hogy az algirinak nem voltak ablakfedelei, nem jelenti azt, hogy az ágyuk csatán kivül - tehát vitorlázás közben - nem a mellvéden belül voltak rögzitve ! 
A fr. sebek ablakfedelei sem a lövészek védelmét szolgálták, hanem arra valok voltak, hogy a hajo extrém ferde dölésekor 
a viz ne follyon be az ágyunyilásokon ! 
Figyelembe kéne ill. lehetne még venni, ill. az is egy kérdés, hogy a fixre kötött ágyuk mennyire vették igénybe az amugyis meglehetösen gyengének látszo oldalfalakat ? 
Ebben az egész vitában számomra az a legmulatságosabb, hogy Hajomester szerintem nem a megfelelö érvekkel védte meg a " lustaságát ", hogy nem akart az ágyuk köteleivel tökölni. ( Amihez végül is joga van ) 
Nekem inkább a 4 elsö 12 fontos ágyuval lennének problémáim: 
- A 4 ágyu sulya kb. 4 - 5 tonna, a hajo keskeny elején, ahol elég kicsi a felhajtoerö. ( A fr. sebeknél itt 6 db. kicsi kb. 1-1,5 fontos 
forgathato kéziágyut találunk ) 
- Itt valoban ugy látszik, hogy kevés a hely a visszafutáshoz. De ... 
- ha fixre voltak kötve, mennyire erös volt az a keretszerkezet, amihez kötve voltak ? És ... 
- ha fixre voltak kötve, akkor nagy esélyünk volt arra, hogy a két belsövel az elöárboc köteleit, söt talán a vitorlarud alját ius ellöjük. 
Megint más: 
Javaslatom a vizlefolyo lyukak utolagos elkészitésére. ( Már ha Hajomester egyáltalán akar vele foglalkozni ) 
Az algiri és a spanyol rajzán ( ellentétben a franciával ) a kétoldali álfedélzetel lécei keresztben fekszenek, s a lécek közöztt két-két négyszögletes lyukat látunk. 
A megfelelö helyeken befurunk 1,5 mm átméröju lyukakat. Egy nagyon filigrán négyzetes türeszelö végét leköszörüljük, mégpedig ugy, hogy az elejére egy kupos részt köszörülünk, ami átmegy egy 2x2 mmés négyzetesbe. Ezzel kistancoljuk a kerek lyukakat négyzetesre. 
Remélem, hogy ezzel az irásommal nem kavartam fel még jobban a hullámokat - nem ez volt a célom - hanem igyekeztem inkább elsimitani. 
 
( PS. - a Heller müag. Chebec-je (( már nem gyártják )) a következö cimen láthato: - www.modellmarine.de/Bausatzvorstellungen/(Hersteller)/3.Heller: Le Chebec 1/50 - 
 
Flamenco 
-

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: szuppai () 2009. február 10. Kedd 00:09

Írta: szuppai 2009. február 10. Kedd 00:09

Nagyon szép munka! Az egyik kedvencem, egy Heller kittből építettem, és gyér francia tudásom (meg a szótár) segítségével sillabizáltam ki a hajó történetét. Egy kis kiigazítás, legyünk szabatosak: chebek (!) és nem sebek. (Másként ejtendő!) Mohának igaza van, az ágyúkat soha nem kötötték fixre, mivel már a XIII-XIV. századtól nyilvánvaló volt az ágyúk "hátrarúgása". A chebek pedig a XVII. századra érte el kiforott, ma ismert alakját. Az algiri chebek néven ismert hajó pedig nem hordozhatott fix ágyúkat. Igazat kell adni 'mohának' abban is, hogy az árboc oldalkötelei egy szívós, a palánkhoz rögzített getendához csatlakoztak. De azt se felejtsük el, hogy egy latin vitorlázatú, ebből következően alacsony árbocú, de hosszú antennájú (vitorlarúd) hajóról van szó, amelynél mások a vitorlázási követelmények, mint kereszt, vagy vegyes vitorlázatú hajók esetében. A vízelvezetést a rendelkezésemre álló rajzok és a Heller kittje alapján u.n. "lábráccsal" oldották meg, mivel a hajó lapos, jó hidrodinamikájú gyors jármű volt, számolni kellett nagy mennyiségű víz felcsapódására. Az sem mellékes, hogy (a rajzból kitűnik) a főfedélzet sajátos kislakítású, van egy felfordított.teknő szerű tömör fedélzet, ami leér a vízvonalig, és afölött egy közel vízszintes lövegfedélzet az említett rácsokkal. Ez a kettős engedte le a fölösleges felcsapósó vizet a hajóról. 
 
Minden esetre amit láttunk nagyon szép munka! A fene se gondolta, hogy a laminált padló erre is jó! Van a pincében egy pár darab, leget, felhasználom. További jó modellezést!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 1 válasz megjelenítése

Írta: moha () 2008. november 06. Csütörtök 23:36

Írta: moha 2008. november 06. Csütörtök 23:36

Hát kénytelen vagyok még egyet írni, a linkek beszúrása még mindig nem megy :roll  
 
Bernard Fölich modellje itt 
Dimitri Dobrenko modellje itt

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: moha () 2008. november 06. Csütörtök 22:42

Írta: moha 2008. november 06. Csütörtök 22:42

Szeretném még hozzátenni, hogy Londonban, a Science Museum-ban van egy algiri sebek modell. Sajnos a neten nem találok képeket róla, nekem meg egy elég rossz minőségű ff képem van egy könyvben. Az látható, hogy a Chapman tervrajztól jópár pontban eltér. Az ágyúk kötélzetét nem látom, túl kicsi. Hátrahúzó kötelek biztos nincsenek benne, ennyit tudok megállapítani, tehát tényleg érdekelne, hogy mi az igazság....

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: moha () 2008. november 06. Csütörtök 21:30

Írta: moha 2008. november 06. Csütörtök 21:30

Üdv! 
 
Valóban szépen halad a munka. Lenne azonban néhány kérdésem az alokotóhoz: 
 
1. Bizonyára sokakat érdekelhet, miért is "teljesen nyilvánvaló" a tervrajzról, hogy a hajó ágyúi fixre voltak kötve? 
 
A hajó szélessége nem indokolja a fixre kötést, mivel az ágyúknak van elég hely hátrafutni úgy, hogy tölteni lehessen őket belülről, s közben még a két ágyúsor között el is lehet járni.  
 
Ennek ellenörzéséhez csak le kell mérni a tervrajzon az ágyú hosszát a cső végétől a lafetta hátsó kerekének végéig. Ezzel a távolsággal párhuzamost húzunk az ágyúfedélzet (a keresztben palánkozott rész) belső szélével az ágyúfedélzeten, így megkapjuk, hogy az egyes lőállásokban a teljesen hátratolt ágyú (a hátsó kerék még az ágyúfedélzeten van!!!) csövének vége hova esik. Ez minden esetben belülre esik, sőt kicsit hátrébb az ágyúfedélzet külső szélétől, s mivel a hajó oldala meg kifele dől, ez azt jelenti, hogy lehetséges belülről tölteni az ágyút, van a csöve vége előtt elég hely, még a legszükebb lőállásokban is.  
Ezt megerősítheti a francia Le Requin, illetve L'Indiscret sebekek modellejeiről készült fotók is. Az előbbiről itt láthatóak képek: http://modelisme.arsenal.free.fr/artdumodelisme/Le%20Requin/index.html és http://modelshipworld.com/phpBB2/gallery/album280/album281/ , míg az utóbbiról Szeibel László Flamenco Építődobozok tuningolása 2. rész cikkében vannak fotók. Bár a francia sebekek nagyobbak, mint az algiri, de az ágyúik is, tehát a kétféle típus csak egy méretszorzóban különbözik, és látható, hogy az ágyúfedélzetetet pont úgy alakították ki hogy elférjenek az ágyúk és lehessen belülről tölteni. (A linkek alatt megadott modelleket Bernard Frölich és Dimitri Dobrenko készítették, Jean Boudriot LeRequin monográfiája alapján). 
 
- A kívülről töltés jellemzően a kerekes lafetták alkalmazásának kezdetén volt jellemző a kisebb hajókon, a középkorban. Primitív, körülményes, nehézkes és lassú módja az ágyúk töltésének. 
 
Szintén Szeibel László Néhány szó a hajóágyúkról című cikkében olvashatjuk, hogy a fixre kötés inkább a középkorban volt jellemző. Fredrik Henrik Af Chapman XVIII. szd-i kiforrott vitorlástípusok tervrajzait készítette el az Architektura Navalis Mercatoria című művében, ahonnan ez a tervrajz is származik. Bár a sebekek kezdetleges formákban már a XIII. szd-tól járták a Földközi-tengert, a közölt tervrajz egy XVIII. szd.i, kiforrott, modern hajótípus ábrázol. Alig hihető, hogy egy kezdetleges, körülményes módszert, a kívülről töltést ne igyekeztek volna megoldani ennyi időn keresztül, mire eljutunk a fregattok és a nagy sorhajók koráig. 
Szintén megemlítendő, hogy ha a tervrajz méretezését jellemző skálákra ránézünk a tervrajz bal felső sarkában, akkor azonnal meg tudjuk becsülni, mekkora volt egy ember. A középső mérték az angol láb, egy ember pedig 5-6 láb magas lehetett. Ha ezt rámérjük a keresztmetszeti rajzra, láthatóvá válik, hogy egy embenek a hóna aljáig-nyakáig ér az oldalfal korlátjának magassága. A ferde oldalfalon legalább a lafetta tetejének magasságáig fel kellett volna mászni ahhoz, hogy ki tudjon valaki hajolni! Ehhez a terveken nem találunk alkalmatosságokat. A ferde oldalfal miatt pedig a kimászós megoldás a töltéshez szintén irreális. 
 
2. Hol találjuk az ágyúfedélzetén az oda zúduló vizet elvezető rácsokat/nyílásokat?  
 
Látható, hogy a francia típusok esetén erre az ágyúk között lévő, a padló szintjéig besüllyesztett rácsok szolgáltak, amik az ágyúfedélzet és a domború főfedélzet közötti, egyébként értelmetlen részbe vezették a vizet, ahonnan a víz az oldalfalon a fő dörzsfa fölötti háromszög alakú nyílásokon távozott. Az algiri sebek esetében nincsenek ilyen rácsok, viszont a terveken van az ágyúfedélzeten két sor apró, csúcsára állított négyzet az ágyúfedélzeten végig, mégpedig úgy, hogy a négyzetek a padlódeszkák között vannak. Ezek tehát nem lehetnek rögzítésre szolgáló dolgok, következésképp ezek négyzet alakú kis nyílások, lyukak a padlódeszkák között két sorban, amik levezetik a vizet, legalábbis ez a legjobb feltételezésem. 
 
3. Hogyan lesznek rögzítve az árbocok oldalkötelei? 
 
A sebeken a felépítéséből fogva nincsenek csarnakok, az árbocok oldalköteleit belül rögzítették. A francia típuson az látszik, hogy a fedélzet szélén a padló szintje fölött fut egy vastag gerenda, ehhez vannak az árbocok kifeszítő kötelei rögzítve egyszerű módon. Az algiri sebek tarvrajzán a keresztmetszeti rajzon más látható. A könyök alakú bordameghosszabbítás (ami beér a domború fedélzet felé) és az oldalfal találkozásánál a vízvonal környékén van egy lyuk, amin átvettek egy vastag kötelet, amit a borda két oldalán felhoztak az ágyúfedélzetre, majd a fölött a bizonyos gerenda fölött, amit említettem fentebb, elöl összekötötték. Ezt láthatjuk a keresztmetszeti rajzon (vastag vonal, ami a vízvonal magassága körül az oldalfalon belülről indul és az ágyú csövének teteje magasságában ér véget), illetve a felülnézeti hosszanti rajzon is (kis, hosszúkás facsapok vannak a borda két oldaláról érkező kötelek összekötésénél, a gerenda alatt. A főárbocnál 6 ilyet lehet látni, kis háromszögek...). Ez lehetett tehát a rögzítési pont az árbocok oldalköteleihez. Ezt a megoldást az ágyúfedélzet padlójának elkészítése előtt lehetett volna megcsinálni, a padlózásnál vigyázva, hogy maradjon a borda és a padlódeszka találkozásánál a hajó oldalfalánál hely, ahol fel lehet vezetni a kötelet a "fedélközből" az ágyúfedélzetre. 
 
Nem mondom, hogy én pontosan tudok tervrajzot olvasni vagy hogy kiválóan értek a témához, de kíváncsi vagyok, a szerzőnek mi a véleménye a felvetett dolgokról, hátha többen is tudunk tanulni, végülis ez lenne a lényeg, nem egymás modelljeinek az egymondatos dícsérgetése. 
 
Ismétlem, a hajó tetszik, illetve ezúton is köszönenet mondok a szerzőnek, hogy a saját, megépíteni tervezett hajóm építéséhez eddig hozzájárult és tudásával segítette a munkát. 
 
 
Üdv: moha

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 5 válasz megjelenítése

Írta: wercome () 2008. október 15. Szerda 09:39

Írta: wercome 2008. október 15. Szerda 09:39

Nekem az tetszik, hogy minden részletében nagyon precíz.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: mep () 2007. október 27. Szombat 10:08

Írta: mep 2007. október 27. Szombat 10:08

Gyönyörű hajó, fantasztikus a kidolgozás is. Kár hogy le kellett festeni... Nem lehetne azt a kazánszürkét másra cserélni?

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 1 válasz megjelenítése

Megjelenítve 10 a(z) 25 hozzászólásból



Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.

További hozzászólások...



mXcomment 1.0.5 © 2007-2017 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved