Ebben a cikkben első fahajóm, az amerikai Independence szkúner építéséről olvashattok. A makett az Artesania Latina kitjéből készül, 1:35 méretarányban. Olyan cikket próbálok létrehozni, amelyben arra koncentrálok, hogyan lehet egyszerű módszerekkel és eszközökkel fa hajómakettet építeni, mert úgy gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek nincs lehetősége műhely fenntartására, s esetleg csak néhány négyzetméter vagy egy asztal áll rendelkezésére egy kicsi lakásban, viszont a makettezés iránti vágya olthatatlan. Remélem, hogy az építés folyamatának szöveges és képes nyomon követése, s a tapasztalataim megosztása hasznosnak bizonyul, elsősorban mindazok számára, akiket eddig környezetük szűkössége tartott vissza attól, hogy fa hajómakett építésébe fogjanak.

Előzmények

Bár kiskoromban is próbálkoztam műanyag modellekkel, valahogy sohasem tartott sokáig egy-egy konkrét téma iránt való érdeklődésem. A műanyaggal való bánást valamilyen szinten megtanultam, vagy inkább megszoktam, ezért is, amikor néhány éve a vitorlás hajók elkezdtek érdekelni, műanyag hajók építésébe fogtam. Néhány modell kipróbálása után (Alexander von Humbolt [Revell], Santa Maria [Revell], Le Glorieux [Heller]) azonban levontam a tanulságokat, melyek közül a legfontosabb, hogy a műanyag vitorláshajó modell nem éri el a megfelelő esztétikai szintet, s ennek legfőbb oka, hogy a fa természetesen esztétikus, másrészt pedig - némi önkritikával élve - nem tudok festeni. Eleinte féltem a fától és a fémtől, de végül legyőzve félelmeimet, idén tavasszal elhatároztam, belevágok első fahajóm építésébe. Első nekifutásra mindenképpen egy nevesebb gyártó egyszerűbb kitjének megépítését tűztem ki célul. Ennek fő oka, mint ahogy mondtam, hogy jelenleg nincs lehetőségem műhely kialakítására, s a kitek csaknem készre gyártott elemeinek megmunkálása nem igényel drága gépeket (tehát egyszerre nagy beruházást), csupán egyszerűbb kéziszerszámokat és némi ötletességet. Emellett kitből egyszerűbben lehet dolgozni, ami szintén szempont lehet, ha az ember első hajója megépítésén fáradozik, és gyakorlatlan keze alól nem egy nagy csalódást akar viszontlátni sok munka után.

Építés: 1. rész 

A választás tehát az Independece-re esett. Viszonylag egyszerű szkúner, s 25.000 Ft-ért egy méretes és súlyos dobozt nyomnak a vásárló kezébe. A dobozt kibontva megnyugtató kép tárult a szemem elé. Nagyjából minden rendben, semmi sem sérült, nem tört el, később az is kiderült, hogy az alakítandó faanyagokból (pl. palánkok) is adtak rendesen. Van sok kötél, sok szép réz alkatrész, teljesen készre varrt vitorlák, aminek igen megörültem, valamint képes és szöveges alkatrészjegyzék és összeállítási útmutatók, illetve több oldalas kötélzetterv. Az elemek többsége a kipattintós megoldás, tehát lézerrel vágták ki falapokra kis csapokat hagyva. Egyetlen hiányosság volt, hogy az egyik ágyú hiányzott. Felmentem az Artesania Latina weboldalára, ahol volt lehetőség pótlást kérni, spanyolul... Írtam is nekik e-mailen angolul, hogy sajnos nem tudok spanyolul, s láss csodát, egy hónap múlva kis csomagot találtam a postaládámban, amiben duplán pótolták a hiányt.

Az összeállítást szokásos módon a bordalemezek és a gerinclemez összeállításával kezdtem. A kötőanyag Palma Fa Express. Sajnos az elemek anyaga kritikán aluli rétegelt lemez, így a gerinclemezt hiába gőzöltem, préseltem, reménytelenül görbe maradt, ráadásul itt-ott a rétegek elváltak egymástól, ezért a gőzölést senkinek sem ajánlom rétegelt lemezen. Sebaj, beragasztottam a keresztmetszeteket, ezután elkészítettem a fedélzet padlóját és a fedélzeti nyílásokat, ami szintén rétegelt lemez alapra került. Ezeket a helyükre raktam, s ez kissé egyenesített a gerinclemezen. Emellett a gerinclemeznél lemértem a távolságokat az egyes szelvények között, majd 4mm-es balsafa rúdból ezeknek megfelelő hosszúságú párokat vágtam, amiket a bordalemezek közé ragasztottam a gerinclemeztől elég távol mindkét oldalon, mintegy kiékelve őket. Ezzel kiegyenesedett a teljes gerinclemez. Száradás után ráspollyal alakítottam a hajó két vége felé lévő bordák szélét a palánkozáshoz.

A palánkozás kettős, ami azért is jól jött, mert előre nem tudhattam, életem első palánksora hogyan sikerül. Első hajókészítőknek mindenképpen ilyen modellt ajánlok! Első lépés az oldalfalak felrakása volt. A hajótest szépsége (valamint egyben legnagyobb nehézsége is), hogy az elején az oldalfal és az alatta lévő néhány palánksor is negyedkörívben hajlanak a gerinchez. Az oldalfal rétegelt lemez volt, ennek a hajlítását úgy végeztem, hogy a beáztatott lemezt egy befőttesüveg oldalára feszítettem a megfelelő ívben és rákötöztem. Száradás után nagyjából felvette az ívet, ezután palánkoztam a belső oldalát, majd a helyére raktam ragasztással és szegeléssel. A hajó belső palánksora 1.5 mm vastag puha ramin, ami nedvesen könnyen alakítható akár kézzel is. A palánkokat tehát némi áztatás és kézi hajlítás után nedvesen raktam fel, a hajó orra felől a tat felé haladva, s a bordalemezekhez ragasztó mellett szeggel is rögzítettem őket, akárcsak az oldalfalat. A miniatűr szegeket egyébként a kit nagy számban tartalmazza is. Természetesen a palánkokat egymáshoz is ragasztani kell hosszanti irányban. Követve az összeállítási útmutatót, az első pár palánkot a fedélzet és a gerinc között körülbelül félútra raktam fel teljes hosszban, így a bordalemezek közé korábban rakott távtartókat ki lehetett venni. Ezután mindkét oldalon szimmetrikusan, az oldalfaltól lefelé és a gerinctől fölfelé raktam fel a palánkokat. Természetesen a középre felrakott palánkhoz közeledve alulról és felülről is a palánkokat megfelelőképpen keskenyíteni kellett a két végükön. Az oldalak elkészülte után a hajó hátulján kellett még egy keveset palánkozni. Mindezek után megvártam a teljes száradást. Természetesen a dolog nem sikerült valami tökéletesre, sok helyen pontatlan a palánkozás és nem illeszkednek jól az ívek, de éppen ezért jó, hogy lesz második sor. Száradás után levagdostam a palánkok kiálló végeit s eltávolítottam az összes szeget. Ezután beraktam a több darabból álló gerincet a helyére, majd hozzá csiszoltam a testet. A réseket és az egyenetlenségeket stukkógipsszel gletteltem majd simára csiszoltam a testet.

Az építkezés ezen a ponton időhiány miatt fél évre abbamaradt, viszont így láthatóvá vált, hogy a tökéletesen kiszáradt és megkötött első palánksor rettentő kemény alapot ad a makettnek. Ennek talán az is az oka, hogy a nedves fa beszívta a ragasztó egy részét. Sajnos az oldalfal elöl a negyedkörívre hajlítást mégsem bírta olyan jól, úgyhogy az orrnál, a gerinc közelében 1-2 mm-re levált a helyéről. Sebaj, előfúrtam lyukakat és ragasztóval töltöttem föl őket, majd facsavarral visszahúzattam az oldalfalakat a helyére. Száradás után mini köszörűvel kissé köszörültem a facsavarok fejét, hogy ne álljanak ki az oldalfalak síkjából. Végül úgysem fog látszani, de nem lenne jó, ha egy év múlva a kész makett ugrana szét. Itt javasolnám mindenkinek, hogy egyrészt soha ne rakjon fel szárazon feszülő elemeket, az ilyeneket nedvesen hajlítsa, másrészt ha kész a palánksor, feltétlenül várja meg a teljes száradást, különben kellemetlen meglepetések érhetik később.

Na, most jöhet a második sor palánk! Itt már az esztétika is számít, így minden palánk alakját és felhe-lyezését jól át kell gondolni egyrészt, hogy az ívek, másrészt. hogy a palánkok futása a test végeinél rendben legyen. Mivel többrétegű palánkozásról van szó, az első rétegen az ember “megtanulhatja”, hogyan néz ki a hajó, tehát jó alapja van, hogy a második sor szépre sikerüljön. Szerencsére a 0.6 mm vastag palánk jól hajlítható kézzel szárazon is, s amint átitta a ragasztót, élére merőlegesen is hajlandó kissé meghajlani törés nélkül. A tapasztalatom az, hogy a mahagóni inkább törik, a ramin meg inkább hajlik. A palánkozást felülről lefelé végeztem, az első pár világos színű palánk a mellvéd tetejéről indul, e fölé került még egy rövidebb hátra, ahol magasabb a hajó oldalfala. Az alapkoncepció az, hogy kb. 20 befőttesgumit ráhúztam a testre, majd ezek alá az utolsónak felrakott palánkra befűzöm a következőt, a testen beragasztózom a helyét majd rácsúsztatom. A befőttes gumik kiválóan tartják a vékony palánkokat, illetve a Palma Fa Express gyorsan megköt annyira, hogy már nem csúszik el a felhelyezett darab, így nincs szükség újfent mindenféle technikákkal kilyuggatni a testet, valamint gyakorlatilag folyamatosan és gyorsan végezhető a palánkozás (de azért nem kell kapkodni!). Természetesen itt nagy figyelmet kell fordítani a palánkok megfelelő és szimmetrikus vékonyítására, illetve toldására a végeknél. Első makettem lévén még egyszerűen csak igyekezek esztétikusan végezni a palánkozást, a korhű és valóságnak jobban megfelelő bonyolultabb technikákat egyelőre inkább gyakorlottabb kezekre bízom.

A hajóról először most készültek képek, de ígérem, később szorgalmasabb leszek.

	A teljes hajótest a második palánksort szorító befőttes gumikkal dekorálva.
	Ugyanez oldalról, látszik, hogy 4 világos palánksor van felül, aztán az alatt már mind mahagóni színű lesz.
	Az orr rész trükkös gumifelfogatásai.
	Ugyanez közelebbről.
	A hajó tatja a kormánylapát nyílásával. A fartükör egy darabban kerül föl később.
	Itt látszanak a szegek helyei a palánkokon a bordalemezeknél (a kép bal oldalán a sárga gumi mentén), illetve látszik, hogy melyik palánk volt az első, amit felraktam. Nagyjából középen fut és látható hogy a felette lévő palánkok belefutnak, mielőtt elérnék a hajó orrát.
	Remélem egyenes lett.

Az előzőekben látott módon tovább folytattam a palánkozást. Szerettem volna, ha a palánkok mind felül, a dörzsgerendáknál, mind alul, a gerincnél szépen lettek volna fölrakva, ezért a palánkozást alulról is elkezdtem. Természetesen a palánkokat sohasem feszgettem, mindig pontosan illeszkednek a testre. Ezt a gumigyűrűk alatt nagyon egyszerűen lehet szárazon ellenőrizni, így kevesebb a hibalehetőség. Ahol kell, szűkíti az ember a palánkokat, ahol kell toldalékolja, de feszgetni, nyomorgatni nem szabad! Ezt a folyamatot mutatja a következő képsor (a képeken néha fejjel lefelé van a hajótest, de ettől még az alja az alja, tehát így fogom írni...):

	Itt még csak fölülről haladtam lefelé, látszik, hogy kezdő lévén hogyan vékonyítottam a palánkokat elöl (csúnyán).
	Itt már a gerinc felől is közeledünk, viszont felülre már nem kerül fel új palánk, az lesz az utolsó, ami a testen lévő piros vonal környékén eléri a kormánylapát nyílását. A gumik lekerültek, mert a gerinc miatt nem fogták az alsó palánkokat, viszont itt alig van hajlítás bennük és tekintve, hogy 0.6mm vastag a palánkanyag, a Palma Fa Express-szel dolgozva elég volt 5 percre megfogni kézzel...
	Itt meg egy trükk. Az a palánk, ami összekapcsolja a felső és az alsó palánkozást így illeszkedett a testre hátul.

A palánkozás befejezése előtt tehát így nézett ki a modell. Látható, hogy már csak egy kis toldás kell hátra (előző nagyított kép), illetve néhány, a testen nem teljes hosszában végigfutó, erősen keskenyített palánk kell. Ezeket precízen méretre kell szabni, különösen az utolsót, hogy pontosan illeszkedjenek. Ezt az alulról és felülről egyszerre palánkozást nem álmodtam, hanem az eredeti palánkozáson tollal és filccel kiemeltem pár "szemvezető" palánkot (szaggatott tollcsík és piros filccsík a fenti képeken), és ezekből jól lehetett látni, hogyan öblösödik a hajó, és hogyan fekszenek majd fel a végleges, külső réteg palánkjai. Így a képen látható módon a két sort összekötő palánk is kellemesen a helyére került.

A palánkozás elkészülte nagyszerű, de persze vannak problémák. A következő képek jól illusztrálják a rossz vékonyítás adta hibákat, a keletkezett réseket, illetve, hogy a mahagóni porózus jellege miatt mennyi ragasztó került át a kezemre! (és persze a testre...).

	A nagyított képen látszanak a rések, ragasztó túlfolyások, stb. Ez van, ha gumiszalaggal és kézzel dolgozik az ember, meg ha a mahagónin átjön a ragasztó. Szerintem nem kellemes látvány.
	Itt már kicsit jobb, bár ez a kép igazából a toldalékolást mutatja, meg hogy hogyan kellett szabni a palákok elejét, hogy felvegyék a gerinc ívét. Azért itt is vannak hibák.

A palánkozás befejezése után jött a test első csiszolása. Ehhez P220-as papírt használtam. Ezzel elég soká kell dörzsölgetni a testet, de kipróbáltam egy P150-est is, az meg megenné a 0.6mm-t nagyon gyorsan, és egyébként is csak az illeszkedési hibákat akartam eltüntetni. A rések persze magmaradtak, de arra is van megoldás. De ne szaladjunk ennyire előre. A következő lépés a dörzsfák felrakása volt. Mint látható, az orr rész erősen hajlik, ezért itt mindenképpen szükség volt a dörzsfák előre hajlítására. Lemértem a szükséges sugarat és a következő "eszköz" született:

Szerintem vicces. A hajó görbülete elöl teljesen megfelelt egy szabványos CD v. DVD tartó hengerének. Két biztostű van beleszúrva az oldalába (valamilyen okból kifolyólag itthon eszméletlen mennyiságű ilyenünk van, nem mintha kéne...). A dörzsfákat kigőzőltem, mondhatni "no perc" alatt és ezután úgy hajlottak, hogy csomót is lehetett volna kötni rájuk. Állítólag valami afrikai dióból vannak. Eddig jónak bizonyult. A szárítást melegen végeztem hajszárítóval (ezúton szeretném hajómester-t megkövetni, a palánkoknál nem, de itt már szükség volt a meleg hajlítás-meleg szárítás technikára). Pár perc alatt kész, aztán megnéztem, mit főztem. A formából eltávolítva egy hét alatt sem rúgta magát vissza az anyag, úgyhogy felraktam. A felrakást megint csak gumigyűrűkkel végeztem, de most eleve alakra volt hajlítva a fa, tehát először kézzel helyre tettem, majd óvatosan ráhúzgáltam kb. egy teljes csomat befőzőgumit a testre. Végezetül kis farigcsálás után felkerültek hátra a dörzsfákat összekötő elemek is. Nem szépek, de sebaj, az alsó dörzsfa és ezek az elemek feketére lesznek festve.

No, a neheze megvan alapon következett a ragasztás nyomainak eltávolítása, egy második finom csiszolás (ez is P220-as, illetve P320-as papírral), majd pórustömítés a kereskedelemben bárhol kapható olcsó folyékony fával. Mahagóni színű kellett, könnyű felvinni, pl. gumikesztyűben "belemasszíroztam" a résekbe (szabad kézzel nem ajánlatos fogdosni), 30-60 perc alatt szárad, aztán csiszolható, ragasztható, lakkozható. Száradás után újfent csiszoltam. Jelenleg itt járok:

	Ez lenne az ez elem, ami a két dörzsfát összeköti hátul. Sajna eredetileg nem illettek a helyükre, úgyhogy itt-ott erősebb rábeszélés kellett elsősorban szike formájában.
	Csiszolás és tömítás után még PhotoShop nélkül is más a kép :-).
	A hajócska oldalról. Gyakorlatilag eltűntek az illesztési hibák.
	Itt látható, hogy az alsó dörzsfa pont ott csatlakozik be a gerinchez, ahol a külső palánksoron a legtöbb hibát vétettem a sok fogyasztás miatt, de mindezeket jótékonyan takarja. Erre is számítottam.
	Hát ez lenne a (majdnem) teljes kép. Persze a lakkozás előtt még felkerül pár elem és újabb csiszolás következi, most már a pórustömítő anyag eltávolítása céljából, hiszen néha oda is ment, ahova nem kell...

Ebben a részben bemutatom a galion, a korlátok és a tat készülését.

A galion

A galion meglehetősen egyszerű, felépítéséhez 6 db elemet kapunk a dobozban, oldalanként 3-at, ezek a képeken látható vízszintes elemek. Nem mondhatni, hogy egyszerű a dolog, mert az elemek persze lézervágottak, így csak két dimenzióban van alakjuk, a harmadikban hasáb az egész, szóval csiszolni kell. Sajnos az építés kapásból úgy kezdődött, hogy az elemek sehogy se akartak a rajzokon, képes útmutatóban látható helyükre illeszkedni. Megnéztem az interneten is pár oldalt, ahol ezt a hajót készítették és megnyugodtam, nekik sem ment... A fő szempont a következő volt: a főárboctörzs kötélbandázsának akadálymentes elhelyezkedését biztosítani kell. Alapvetően úgy gondolkodtam, hogy a bandázsnak vágott nyílás futásával párhuzamosan kerülnek föl a szerkezeti elemek. Ez az alsó kettőnél, melyek teljesen a testhez csatlakoznak, simán ment. Szerencsére a kettő közül a felső (azaz végül a középső) pont a felső dörzsgerenda alatt csatlakozik a testhez, pont annyi hely volt, hogy ez létrejöhessen (megj. A leírás szerint vagy a gerenda van sokkal feljebb, vagy a gerinc van máshol, mert nekik nem itt csatlakozik az elem.). Jöhet a felső szerkezei elemek berakása. Ez volt a másik probléma. Ha párhuzamosan fut az alsókkal, ahogy a leírás szólt, nem éri el a gerincet!!! Magyarul kisebbeket adtak a kelleténél. Másik részről én bepróbáltam azt az esetet is, és oldalról bűn rondán néz ki, egyáltalán nem követi a hajó alakját. Ahogy majd látni is lehet, felül tehát a vízszintes vonalat választottam, alul pedig meghagytam a bandázs nyílásával párhuzamos futást. Mit ne mondjak, ezzel a húzással jól kitoltam magammal a függőleges elemek tekintetében! Jól megnéztem, hát ide MINDEN létező irányban hajló-csavarodó-tekeredő függöleges lécek kellettek volna. Ami a képen látszik, annyi jött össze, nem kevés idő alatt, mivel a legkisebb függőleges elem (elől) teljese nagysága (a felső vízszintes elembe csatlakozó részével együtt) nincs 1cm, és így kellett konkrétan 3D-ben hajtogatni. Nézzük meg most részletesebben is.

	Talán látható, hogy a függőleges elemei a galionnak erősen hajlanak, rendesen 3D-ben állnak. Az alakításuk azért volt szükséges, mert megváltoztattam a galion szerkezetét. Ha a felső szerkezeti elemek az alsókkal párhuzamosan futnának, erre valószínűleg nem lenne szükség.
	Ide csak annyit, hogy a horgonykötél nyílását úgy készítettem, hogy mini fúróval lyukat fúrtam, azt mini maróval szélesítettem, hogy nagy fúróval ne bántsam a testet. A bele való fém alkatrész a kit része, csak éppen kétszer hosszabb, mint a hajó falának vastagsága, úgyhogy mini köszörűvel szépen ledaráltam a kívánt méretre.
	Oldalról. Látható, hogy az első két keresztelenek úgy kell elhelyezkednie, hogy közöttük majd a kötélbandázs szabadon elférjen. A hátsó keresztelem elhelyezése megint nem könnyű, neki is kissé lefelé-előre kell hajolnia, hogy alul a helyére férjen.
	Ugyanez a másik oldalon.
	Hát, a horgonykötél nyílásai nem éppen ugyanolyan magasra kerültek, van 0.5-1mm hiba, de belefér. A galion gyakorlatilag kész. Így szerintem normálisabban néz ki, mintha az égbe futna a felső része.
	Ugyanez alulról. Látható, sokat kell még majd javítani, csiszolni és tömíteni.
	Felkerültek egyéb szerkezeti elemek. 2.5cm hosszú, 1x3mm-es lécek, ezeket nedvesítés után kézzel a kívánt alakra lehetett hajlítani, nem vot szükség más trükkre, és gyorsabban ragadnak a helyükre a Palma Fa Express-től, minthogy visszarúgnák magukat. Jótákony hatásuk, hogy sok hibát eltakarnak a galionelemek és a test csatlakozásánál. emellett jól vezetik a szemet a galion körül. Szerintem ha így nem is helyes, de mindenképpen jól néz ki.

Korlátok

	A függőleges elemeket úgy raktam be, hogy először hozzámértem a 2x2mm-es lécet a falhoz, csípőfogóval lecsíptem kissé fentebb, ragasztottam, majd száradás után mini köszörűvel pillanatok alatt az összes oszlopot az oldal magasságáig köszörültem.
	Itt hajlanak az imert módon (főzés és hajszárítós szárítás) a korlátok. Sikerült megcsinálni őket, malacom volt... :-)
	A sablon közelebbről. Az alakot egyből a hajóról vettem le, fehér lapra grafittal átmásoltam a görbületet.
	Korlátok a helyükön. A probléma, hogy az előre gyártott elemek (az orr korlátja, a tattükör belső részén futó elem és a kép közepén a kis függőleges hajlítás a hajóoldal emelkedésénél) más színűek, mint az elvileg ugyanolyan anyagú többi rész, amit meg kellett csinálni. Majd valami lesz... Közben bekerült néhány küszöb is a fedélzet osztásaihoz maradék palánkból, az eredeti megoldás nem tetszett.

A tat

Jöhet a feketeleves. A kithez adott tattükör enyhény szólva ronda. Nem más, mint egy egybeöntött, rettentően kemény cink lap, rézzel futtatva. Persze vastag is. Ezt kellene meghajlítani, és felragasztani egy rétegelt lemezre, amit előzőleg felszegelünk a farra. Felejtős. Flamenco-nak elküldtem a réz tettükör képét, ide inkább fel sem teszem. Megegyeztünk, kidobtam. Előtte azonban lemásoltam. Most meglátjuk, mit sikerül csináln helyette.

	Ez a lemásolt rajz. Ez tehát egy az egyben ki volt öntve egy rettentő kemény kb. 3mm vastag ötvözetből, rézzel futtatva. Még ha festem is, akkor se jó... Semmi más nem lesz festve.
	Itt a rétegelt lemez, ami a tulajdonképpeni tattüköt lesz. Rámásoltam a rajzból z ablakokat, a helyüket kivágtam. A keretet 2x2mm-es dióból csináltam, maradékanyagból. Amit itt láthattok, az a hátulja. Némely része látszani fog a hajó belsejéből felrakás után, de inkább az egészet lapalánkoztam. Az üveg az ablakban a kit átlátszó műanyag dobozából készült, a rács meg azt imitálja, hogy az üveg nem egy darab, hanem kis darabokból ólomszalagokkal van összerakva, máskülönben azonnal kitört volna a fellépő feszültségek miatt. A rácsot a kitből szereztem, egy másik alkatrész lesz belőle (háló), de ennyi nem fog hiányozni. Alkoholos filccel festettem feketére.
	Hoppá. ez fog látszani. Illetve, mivel a hajó belsejében rögtön szerkezeti elemek vannak az ablak mögött, ezért még a rács mögé a másik oldalra felkerült egy réteg alufólia. Kissé visszatükröz, mint az üveg, de legalább nem tünteti el a mélységet teljesen, mintha csak sima kék, fehér v. fekete lapot tettem volna az "üveg" mögé.
	Felraktam a tükröt. Gyakorlott hajóépítők már biztos rögtönítélő bírósággal akasztatnának fel, de a csavar benn marad. Mert így a tattök9r a helyén marad. Ragasztva persze van. Ugyanilyen megoldás van a hajó oldalával is elöl, amiről írtam korábban is. A csaavar fejét le fogom köszörüln, hogy síkba kerüljön, szegeket kihúzom és palánkozom a tattükröt.

Végezetül mutatnék egy képet a teljes hajóról is.

A következő részben jönnek a fedélzeti apróságok és / vagy a test külső befejezése. Emellett gondolkodok azon is, írok egy cikket, hogy kéne fényképezni a készülő hajókat, hogy másnak is értékelhető élményt nyújtsunk. 

Utolsó frissítés : 2009. augusztus 25. Kedd 09:49

Átlagos értékelés

   (2 szavazat)

Megjelenítve 10 a(z) 16 hozzászólásból