| Baksa Béla,
2008. december 05. Péntek 12:43
|
Átlagos értékelés :  (1 szavazat) |
Megtekintések száma : 89257  |
Kedvenc : Nincs |
Rovat : Cikkek, Építés alatt |
Az első hajóm a „Golden Star” Brigg elkészítése után gondolkodóba estem, hogy melyik legyen a másodikként megépülő hajó makettem. A felkészültségem és rendelkezésre álló szabadidőm figyelembevételével újra egy kitt megépítése jöhetett számításba. Hosszas töprengés után a választás a Sergal cég „Peregrine Galley” névre hallgató makettjére esett. A makett méretaránya megfelelő arányú (1:60) így az elkészült hajó méretei nagyon impozánsak (925mm hossz, és 860mm magasság). A méretekből adódóan a kidolgozhatóság és a részletgazdagság éppen megfelelő.
Mielőtt rátérnék a makett jellemzésére szeretném egy pár sorban összefoglalni azokat az adatokat, amelyeket az eredeti hajóval kapcsolatban gyűjtöttem össze.
A hajót 1700-ban építették az angliai Deptfordban Villiam Lee tervei alapján,
kapitánya Lord Berkley of Stratton lett. A klasszikus pink építésű teljes vitorlázattal
ellátott hajót futárszolgálatra szánták Anglia és az Újvilág közt. Fegyverzete 16 db
6 fontos ágyú és 8 db kézi ágyú. A 218 tonnás szlup főbb paraméterei: hossza 27,4m, szélessége a főborda gerendájánál: 7,3m, legnagyobb merülése: 3,7m. A gyors futású hajóra idővel felfigyelt a Királyi Haditengerészet és 1714-ben királyi jacht szolgálatra rendelték és megkezdték átépítését. A hajót átépítése után „Caroline” névre keresztelték és 1716. május 29.-én vízre bocsátották. Az újabb átépítésre 1733-ban került sor Richard Stacy tervei alapján és ekkor kapta meg a már közismert „Royal Carolina” nevet. A konstrukció nagyszerűségét mutatja az is, hogy az újabb királyi
jacht építésénél a „Royal Caroline” terveit használták némi módosítással. Az öregedő hajó még egyszer egy utolsó drasztikus változáson ment át, amelynek során harci
szlup lett belőle és megkapta a „Peregrine” nevet. A szomorú vég 1761-ben érte utol
mikor teljes személyzettel elsüllyedt a Biscay öbölben.
Az első benyomások a makettről.
A doboz kinyitása és a „beltartalom” szemrevételezése után vegyes érzéseim támadtak. A kidolgozottság nagyjából megfelelt a gyártó árszintjének. Bár sikerült itt-ott meglepetést okoznia. Kicsit rácsodálkoztam a „vak palánk” balsa anyagára és
jól látható, hogy egy pár lézervágott rétegelt lemez alkatész helyett újakat fogok gyártani. Nagyon sok „gyári” alkatrész minősége, kiképzése éppen csak nyomokban hasonlít a valamikori eredeti részek formájához, kiképzéséhez. Én úgy látom, hogy kezdők részére praktikus dolog kitt-ből hajót építeni, de vagy megelégszünk a kapott anyag felhasználásával nyert minőséggel, vagy sok mindent újra kell gyártani, feljavítani, ha igényesebb munkát szeretnénk végezni. Igyekeztem minél többet utána olvasni a kor hajóépítésének, ebben sokat segítettek az alábbi szakirodalmak. Elsőként mindenképpen megemlíteném Dr. Marjai Imre Hajómodellezés című könyvét, mint az egyik legfontosabb magyarnyelvű könyvet. Aki merészebb és elkalandozik az angol nyelvű szakirodalom felé, annak biztosan sok segítséget nyújt majd Wolfram zu Mondfeld - Historic Ship Models című műve. Ez a könyv sok száz oldalon keresztül mutatja be rengeteg ábra segítségével a különböző korok hajóépítését a gerinc lefektetésétől a vitorlák és kötelek felkerüléséig. De ha már vitorla és kötél, akkor még egy fontos könyv, Lennarth Petersson - Rigging Period Ship Models című könyvében szenzációsan mutatja be a különféle vitorlákat és a hozzá tartozó kötélzetet. Nem tudok a felsorolásból kihagyni egy könyvet, ami talán a makett építéshez kevesebb segítséget ad, de témájában az alapművet képviseli Fredrik Henrik Af Chapman - Architectura Navalis Mercatoria című a XVIII. században írt könyve. A könyvek mellett sok segítséget találtam az interneten is. Szerencsére eléggé sok angol nyelvű honlap foglalkozik a hajózással, makettezéssel és ezekről rengeteg ötletet nyerhetünk munkáinkhoz. Leírnám egy pár honlap címét, amelyeket előszeretettel látogatok: http://www.drydockmodels.com/, http://www.jotika-ltd.com/, http://pagesperso-orange.fr/gerard.delacroix/
http://www.shipmodels.com.ua/, http://modelshipworld.com/phpBB2/portal.php .
A megszerzett tapasztalatok felhasználásával igyekszem az építés során minél többet kihozni ebből a kittből. Remélem ez majd az elkészült maketten is, látszik majd.
 |
Kezdetnek egy történelmi rajz az eredeti hajóról a „Peregrine Galley”-ről |
    |
| A második képen az olasz Sergal cég által gyártott kitt impozáns, nagyméretű doboza látható. |
| A különféle vastagságú rétegelt lemezből készített, lézervágott, fedélzet a gerinc és a bordázat egy része. |
| A mogyoróból, lime-ból, balsa-ból vágott palánkok, árbocok és a rétegelt lemezből elővágott ágyútalpak, terebek. |
| A szerelési rajzok, a rézből készített fémrészek és a vitorla anyagául szolgáló vászon. Nagyjából ez található a gyári dobozban. |
|
 |
Az építés első fázisában a bordák beragasztása történt a gerincbe. Sajnos már itt tapasztalhatóak voltak gyártási pontatlanságok, amit reszeléssel, illesztéssel korrigáltam. |
|
|
| Másodikként a főfedélzet és az orrfedélzet padlózása történt. A „hajópadló” anyaga 0,75mm vastag és 6 mm széles „lime” lécek. A léceket a megfelelő hosszúságnál háromszögletű tűreszelővel reszeltem be, majd az éleknél grafitceruzával húztam át. Ezzel próbáltam utánozni a pallók között alkalmazott kátrányos tömítést. (Még profibb megoldás, ha a padlódeszkák oldalaira fekete kartonpapírt ragasztunk és a felrakás után szintbe, csiszoljuk.) A rögzítő facsapok furataihoz sablont készítettem, majd a léceket a felragasztás után 0,7mm-es fúróval kifúrtam. A rögzítő csapok anyagául hengeres keményfa fogpiszkálók szolgáltak. Ezeket korongcsiszolóval tűhegyesre csiszoltam, majd ragasztóba mártva beütöttem a helyükre. A száradás után a felesleget fogóval lecsíptem és az egészet különféle durvaságú csiszolópapírral felcsiszoltam. |
| A közelebbi képen jól látszódnak a rögzítő facsapok és a kátrányos tömítést imitáló grafittal besötétített részek. |
|
 |
A következő fázisban elkészítettem a tatfedélzet padlózását is és a főfedélzet két függőleges oldalfalát beburkoltam a készletben található 3 mm széles mogyoró lécekkel. |
  |
| A vakpalánk elkészítése nem mindennapi feladat volt a kapott balsa lécekből. A technika itt is a már ismert pákás hajlító módszer volt, de itt nagyon kellett vigyázni a vékony balsa puhasága, törékenysége miatt. |
| A balsa felület előkészítése, felcsiszolása viszont könnyű volt az anyag puhasága miatt. A kisebb felületi egyenetlenségeket fatapasszal tüntettem el, majd az egészet többször felcsiszoltam. Az így nyert egyenletes felületre a külső héjazat felrakása már könnyebb volt |
|
 |
Az alap palánk felrakása után bejelöltem és kivágtam az ágyú nyílásokat és lefűrészeltem a fedélzet fölé nyúló borda végeket. Jó módszer erre az, hogy a fedélzet szintjével egybeeső palánkokat nem ragasztjuk fel, csak odaszögeljük. Itt benyúlva egy keskeny fűrészlappal viszonylag könnyen átvághatjuk a bordákat. Végül természetesen a helyükre ragasztjuk ezeket, a palánkokat is. |
 |
Ez után a belső oldalak burkolása következett dió furnérból vágott lapokkal, illetve beszereltem a vízmeder gerendákat. (Azért használok dió furnért, mert ez hasonlít legjobban, a kittben található mogyoróhoz, amiből sajnos eléggé keveset adtak.) |
 |
A következő lépés a fartükör elkészítése volt. A belső burkolat itt is dió furnér. |
 |
Furnérral körbeszegtem a rakodónyílások belső éleit is, majd a padlóval szintbe csiszoltam. |
  |
| A második palánkréteg felrakása az alap palánkra viszonylag könnyű volt a jól előkészített felület miatt. A hajlítás a szokásos áztatós és pákás melegítős módszerrel történt. Ami nagy kihívást jelentett az a palánkrögzítő csapok elkészítése volt. |
| Számtalan csapnak a helyét kellet berajzolni és kifúrni. Az elkészített csapok egyenként lettek kicsiszolva, ragasztózva és beütve az előkészített helyükre. A kilógó felesleget fogóval lecsíptem, majd lecsiszoltam. Mivel rengeteget „fúrtam és faragtam” kíváncsiságból kiszámoltam, hogy mennyi csap, illetve szeg kerül majd a kész hajóba. Nagyjából 5000!!! darab |
|
  |
| Az elkészült palánkozás az első durva átcsiszolás után. A tömítésekhez itt dió fatapaszt használok. |
| A közelebbi fotón jól látszanak a palánkrögzítő csapok. |
|
   |
| A palánkozás után a korlátok, lépcsők, dörzsfák elkészítése és felszerelése következett. Ezek elkészítésénél (jobb híján) a kapott rajzokra támaszkodtam. A tat résznél megfigyelhető még a kézi ágyuk tartóbakjai, illetve az „oldalzseb” alapja is. |
| A teljes fotón látszik még a gallion és a felszerelt terpesztő párkányok is. |
| Egy hátsó nézet a fartükörrel. |
|
  |
| Természetesen, amíg épült a hajó a közbenső időt a gyorsabban elkészíthető kisebb részek és fedélzeti felépítmények elkészítésére használtam fel. Elsőként új kötélfogókat és kötélvezetőket készítetem. A kitthez adott rétegelt lemezből készült részek kidolgozását nem találtam megfelelőnek, ezért diófából újakat gyártottam. Az összehasonlíthatóság miatt együtt fotóztam le a gyári és az után gyártott elemeket. |
| A méretek érzékeltetése végett felkerült a fotókra egy pénzérme is. |
|
  |
| A horgonycsörlőt először a gyári alkatrészekből készítettem el, de minél tovább nézegettem, rájöttem, hogy nagyon nem valósághű. Ilyen esetekben jönnek a kérdések, hogy elégedjek meg a dobozban található alkatrészekből épített dolgokkal, vagy készítsek másikat? |
| Némi kutatómunka után találtam rajzot egy korhű horgonycsörlőről. Ennek segítségével az egészet újragyártottam, a csörlő alsó részén még a kilincsszerkezetet is elkészítettem. A fa részeket higított szeszes diópáccal kenem át, majd száradás után viaszos narancsolajjal kezelem. Végül az egészet puha ruhával átdörzsölöm. |
|
 |
A kormánylapát két oldaláról vésővel óvatosan eltávolítottam a felső rétegeket, majd dió furnérral beborítottam a lapokat és az éleket körbe. A furnér csíkok egymás mellé ragasztása olyan hatást kelt, mintha tömör fadarabokból lenne össze csapolva. A fel- csiszolás után következett ismét a szokásos pác és narancsolaj. |
   |
| A sorban az ágyuk következtek. A löveg kocsik anyaga természetesen vékony rétegelt lemez, ezért először is a látható éleket ragasztottam le vékony bükk furnér csíkokkal, illetve pici ékeket készítettem a csövek hátsó végéhez. Így néznek ki az összeszerelt löveg kocsik. |
| A réz ágyúcsövek kénmájjal lettek feketítve, a löveg talpak pácolva és olajjal kezelve. A csövek rögzítésére vékony fém fóliát használtam. A százforintos mérete segít érzékeltetni, hogy mekkora ágyukról is van szó. |
| Még egy kép az ágyukról. |
|
   |
| A gyári rétegelt lemez horgonyrúd helyett diófából készítettem másikat, a horgonykarikát bebandázsoztam. |
| A horgony parafajelző bójája (minő csoda) egy parafa dugóból készült. |
| A horgonydaru rúdjai. |
|
    |
| A csónak készítésénél a gyári lézervágott elemeket használtam fel, amit kiegészítettem egy bükk furnérból készített lábráccsal. Az evezők tolla mahagóni furnér, míg a szára vékony hengeres fapálcika. A csónakhoz adott rétegelt lemez kormánylapát nem nyerte el a tetszésem, ezért készítettem másikat diófából. |
| Az elemek összeállítása után a bordázat beragasztása következet, majd 3mm x 0,5mm-es mogyoró héjazatot kapott az elkészült csónaktest. Ezután a pácolás és a festés került sorra. |
| Végezetül az evezőket és csáklyát rögzítettem az ülésdeszkához. Az orr részre került még egy kötél tekercs is. |
| A csónakhoz tartóbakok is tartoznak, ezek diófából készültek, a rögzítő gyűrűk anyaga réz melyek feketítve lettek. |
|
 |
A kormánymű összeszerelve, pácolva. |
 |
A kit t-ben nem szerepelt, de én azért készítettem egy kompasz szekrényt. |
 |
A kittnek tartozéka egy vízpumpa, de mivel (a korabeli rajzok alapján) a hajón kettő volt, készítettem két újat. |
  |
| A hajótaton lévő zászlótartó anyaga gyárilag szintén rétegelt lemez volt. Ezért az éleket körbeszegtem dió furnérral és padlódeszkával borítottam be. |
| Mindjárt más az összhatás. |
|
  |
| Közben készülnek a lépcsők is. |
| Lépcsők készen, pácolva. |
|
  |
| A hajóharang állványa egy korlátrésszel együtt külön egységet képez. |
| A hajóharang (réz és esztergagép híján) fából készült, amit aranyszínű festékkel kentem át. Az egész egység majd a végszerelés idején kerül a helyére. |
|
 |
A szellőzőrácsok pácolva, felület kezelve. |
 |
A terpesztő párkányokat 3 x 0,5 mm-es mogyoró csíkokkal burkoltam be, a tám könyökök diófából lettek kialakítva. |
 |
A kötélfogó bakok anyaga dió, pácolva és viaszolva. |
   |
| A sok fedélzeti „fitting” elkészülése után hozzákezdtem az árbocozat részeinek elkészítéséhez. Elsőként a három tereb került sorra. A gyári rétegelt lemezből készült részeket 3 x 0,5 mm-es mogyoró lapokkal burkoltam be. |
| Ez után a tereb merevítő gerendázat és a korlátok következtek. A felhasznált anyag itt is a diófa, illetve a korlát rúdjai rézből készültek és feketítve lettek. |
| A terebek pácolva és viaszolva. |
|
  |
| A terebek elkészülése után nekiláttam az orrárboc elkészítésének. A gyári rétegelt lemez járomfát egy saját gyártású diófa anyagú járomfával váltottam ki. |
| A félig elkészült orrárboc összeszerelve és pácolva. |
|
  |
| A következő a hajó előárbocának elkészítése volt. Az árbocok elkészítéséhez főleg a gyári rajzokra hagyatkoztam, illetve egy pár internetes oldal anyagát használtam fel. A rudakat méretre daraboltam, majd fúrógépbe fogva kúposra alakítottam. Az árbocfejek négyszögesítéséhez Proxxon marógépet használtam (természetesen ez a művelet elvégezhető vésővel, vagy tűreszelővel is). A járomfák a gyári lézervágottak, de az éleket körbeszegtem bükk furnérral, hogy ne látszódjanak az egymásra ragasztott lemezek élei. |
| Az árbocrudakat tartó faékek fészkét ismét a maróval alakítottam ki, az ékeket tűreszelővel reszeltem ki. Következett a szokásos pácolás és viaszolás a kötélbandázs ezután következik. |
|
  |
| A sorban a főárboc elkészítése következett. |
| A főárboc pácolva és felületkezelve. |
|
  |
| Végül a tatárboc. |
| A tatárboc pácolva és viaszolva. |
|
 |
Készítettem egy képet az ideiglenesen összeállított árbocokról, de természetesen így összeszerelve csak a kötélzet felrakása során lesz. |
 |
Egy közeli kép az árbocfejről. Jól látható a védőrácsozat, ami a köteleket védte a kidörzsölődéstől. |
   |
| Az árbocok elkészülése után hozzáláttam a legyártani a vitorlarudakat. A hengeres rudak darabolásához lombfűrészt használok, a kúposítást egy állványba fogott fúró- géppel és különböző durvaságú csiszoló pappírral végzem. A vitorlarudak közepén található nyolcszögformát vékony mogyoró lécek ráragasztásával alakítottam ki. A kötélfogó fülek anyaga ismét a jó bevált dió. |
| A vitorlarudak pácolva, viaszolva. |
| A vitorlarudak a felszerelt szárnyvitorlarudakkal pácolva, viaszolva. A szárnyvitorlarudak tartóit az úgynevezett „szemüvegeket” vékony rézlemezből vágtam ki, meghajlítottam, majd forrasztó ónnal és pákával összeforrasztottam. Végül az egészet fekete modell festékkel lefestettem. |
|
  |
| A gaffrúdhoz és a bummfa végeihez a készlet tartalmaz ugyan alkatrészeket, de inkább gyártottam másikat. |
| A rudak pácolva, viaszolva és vasalással felszerelve. A vasalások anyagával sokáig kísérleteztem. Először üres sörös dobozokból vágtam vékony csíkokat és azt használtam, de ez túlságosan merev volt. Így át kellet szoknom a borra, mert némelyik borosüveg nyakát vékony ónból készült védőfólia van (sajnos csak a drágább borok üvegeit csomagolják így, az olcsóbb borokon műanyag van) és ez a fólia puha és akár sniccer-rel is vágható. Mivel az ón szinte teljesen rugalmatlan, így könnyen hajlítható, ragasztható bármilyen felületre pillanatragasztóval. |
|
Eddig jutottam a hajó elkészítésével, a soron következik a hajótest a tatrész és az oldalzsebek elkészítése, festése. Az árbocok beszerelése után lassan felkerül az állókötélzet, vitorlák és a futókötelek, csigák. Addig viszont még sok-sok tennivaló van.
| Az utolsó jelentkezésem óta eltelt időszakot a különféle „aprólékos” munkák elvégzésére fordítottam. Elsőnek a vitorlarudak kerültek sorra, melyekre felkötöztem a csigákat és lábaló köteleket. |
 |
Kezdetnek a gaffrúd és a bummfa. |
 |
Az orrárboc vitorlarúdjai. |
 |
Az előárboc vitorlarúdjai. Érdemes megemlíteni, hogy a lábaló kötelek függőleges tartókötelei nagyon vékony cérnával be lettek bandázsolva, így jobb lett a tartásuk. |
 |
A főárboc vitorlarúdjai következtek. |
 |
Végül a tatárboc vitorlarúdjai. |
 |
Az orrárbocra is felkerültek a csigák és az előtarcs köteleket feszítő Doodshofd-kengyel alsó részei. |
 |
A vitorlarudak után az árbocok következtek. Először a bandázsokat készítettem el, majd a rögzítő gyűrűket alakítottam ki. Ehhez nagyon vékony faforgácsot használtam, amit ragasztóval rögzítettem. A képen az előárboc látható. |
 |
A főárboc derék, törzs és sudárszára. |
 |
A tatárboc két része. |
 |
A csigák felkötözése azért is tartott olyan sokáig, mert a gyárilag kapott csigákat túlságosan nyersnek, formátlannak találtam és ezért egyenként átdolgoztam. A csigákat egy hegyes csőrű fogóba szorítva először egy lapos gyémánt tűreszelővel átreszeltem, majd még polírpapirral átcsiszoltam. A gyémánt tűreszelőt azért használom szívesebben, mert a finom szemcsézete révén az ilyen apró tárgyakat jobban lehet vele megdolgozni, míg a hagyományos tűreszelővel. Az ára sem megfizethetetlen, egy hat darabos készlet kb. 1500 Ft volt. A makrózott fotón jól látszik a különbség a gyári és az alakított csiga között. |
 |
A gyári kitt tartalmaz egy pár speciális 0,8 mm-es rétegelt lemezt, amibe lézerrel belemarták a mintákat. Ezeknél a külső részek aranyozva lettek, míg a belső mélyített részek a hajó oldalfestésével megegyező kék színre lettek festve. A festéshez nullás ecsetet használtam, de néhol még ez is soknak tűnt. A nehezen hozzáférhető részeknél egy tűhegyesre faragott fadarab hegyét mártogattam a festékbe és ezzel vittem fel a felületre a kék színt. Ennél a munkánál igen hasznosnak bizonyult még egy nagyítós szemüveg is… A képen a tatrész „oldalzsebei” és az előfedélzet homloklemeze látható. |
 |
A tatdíszítés, a hátsó ablakok és a hajó „névtáblája”. A kit tartalmazta még a hajó gallion rácsozatát is ugyan ebből az anyagból, de ez annyira távol állt a valóságtól, hogy ezt nem használtam fel. |
 |
A következő nagy dilemmát az ágyúnyílások lecsukható ajtói okozták. A kitt részeként kapott eloxált aluöntvények nem igazán illettek az elkészült hajóhoz. Tehát elővettem a palánkozásnál megmaradt anyagokat és elkészítettem fából az ajtókat. A vasaláshoz sikerült vékony réz lemezt szereznem így ezek ebből készültek el. A lemezből vékony csíkokat vágtam egy régi ollóval (biztosan jót tett az élének), a végeket hegyes fogóval meghajlítottam és a fúrógépbe fogott vékony csiszolókoronggal a végeket beköszörültem. Ide kerültek a vastagabb rézdrótból hajlított zsanérok, amelyeket elkalapált végű csapok tartanak a helyükön. A fatáblákra a felerősítést vékony huzalból készült szegekkel végeztem. Már csak középre kellett felszerelni a felhúzó kötél vasalását. |
 |
De térjünk vissza a hajótesthez. Következett a festés. A hajótest felső része és a dörzsfák közti rész kékre lett festve, míg a dörzsfák fekete színre lettek ében páccal kenve. A gallion rács aranyozva lett. Maga a test kapott (a fedélzet kivételével) egy enyhe barna pácolást. A pácolás után következett a nálam jó bevált narancsolajban oldott méhviaszos kezelés. Ez nagyon jól tömíti a fa pórusait és ad egy pici selymes fényt.
Ezt követően a helyükre kerültek az árbocok törzs részei illetve a hátsó zászlótartó. |
 |
Egy hátsó nézet ahol jól látszik a felszerelt fartükör és az ablakok. |
 |
A hajó felülről. |
 |
Végül egy kép elölről. Itt már láthatóak a terpesztő párkányokra felszerelt „macskafejek”. A gyári vasalásokat vékony rézdrót hozzá forrasztásával erősítettem meg, mert különben a feszítés hatására szét nyílt volna. Végül az egészet feketére festettem modell festékkel. Jelenleg itt tartok. Következik az állókötélzet, illetve az árbocok összeszerelése. |
 |
Egy hátsó kép a fartükörről. |
 |
Egy oldalnézet az árboctörzsekkel. |
 |
A hajó orr része. |
 |
A következő munkafázis az állókötélzet felszerelése volt. Elsőként az árboctörzsek
oldalfeszítő (csarnak) kötelei következtek. (Ezeknek a menetirány szerinti első köteleit bebandázsoltam, csak sajnos a fotó felbontása miatt nem látszik.)
Az előtarcskötelek az un. Doodshoft kengyelekkel lettek megfeszítve, itt a fotón még világos színű kötelekkel, amit később (a szakirodalom átnézése után) sötét színűre cseréltem. |
 |
A hágószálak felkötését a klasszikus 8-as alakú hurokkal végeztem, a pontos távolságtartás végett egy oda csíptetett papír sablont használtam. Itt nagyon fontos,
hogy ne legyenek túlságosan feszesre húzva a kötelek! Fontos még a megfelelő vastagság kiválasztása is. Nagyos sok kész makettnél láttam azt, hogy a hágószálakat túlságosan vastag kötélből készítik, pedig ezek a valóságban kb. fél col vastagságúak voltak és szinte minden esetben kátrányozottak és nem nyers kender kötelek! |
 |
A derékárbocok és az oldalfeszítő kötelei. |
 |
A derékárbocok a hágószálak felkötése után. |
 |
Egy közeli kép a hajóorról, ahol jól látni az oldalsó védőhálót, ami a vízbeeséstől óvta a „szükségüket” végző tengerészeket. (Igen az a lyukkal ellátott ülőkés szerkezet az.)
Valamint jól látni az előárboc tövénél a tarcskötelet megfeszítő blokkokat. |
 |
A kötélfogó bakok és a törzs vitorlarudak Kardeel blokkjai. |
 |
Egy kép az összeállított árbozatú és a teljes állókötélzettel felszerelt hajóról. |
 |
Ezután egy igen keserves időszak következett az építésben. Mivel életemben még két leszakadt gombnál többet nem varrtam (pláne varrógéppel!) így egy kedves ismerősöm neje segített a vitorlák összevarrásában. Hála és köszönet érte! Nekem „csak” a szegőkötélzet felvarrása maradt, de ezzel is rendesen megszenvedtem. Végül azért csak elkészültek és a fotón az orrvitorla, a repülő-orrvitorla és az előderék-tarcsvitorla látható. |
 |
Ezen a képen a külső és a belső vakvitorla látható felvarrva a vitorlarudakra.
(Itt a fogásolókötelek egy kicsi össze-vissza állnak, de a felszerelés után majd rendezem őket.) |
 |
Az előárboc törzs, derék és sudárvitorlája felvarrva a vitorlarudakra és jól láthatóak
a szárnyvitorlák kitolható rúdjai is. |
 |
A főárboc törzs, derék és sudárvitorlái. |
 |
A keresztárboc derékvitorlája. |
 |
A gaffvitorla a gaffrúddal és a bummfával. |
 |
A következő komoly „project” a hajóágyuk és a hozzá tartozó fék és visszahúzó kötélzet felszerelése volt. A dolog a kelleténél kicsit szenvedősebbre sikerült, mert a
fent lévő állókötélzet miatt nehezen lehetett hozzáférni az ágyúkhoz és a csigákhoz.
Ezt legközelebb előbb elkészítem, még mielőtt felraknám az állóköteleket… |
 |
Még egy kép a fedélzetről és az ágyúkról. |
 |
A keresztárboc mögé felkerült a kompasz szekrény is. Kötelekkel van rögzítve a padlózathoz. |
 |
Az összes ágyú a helyén. |
 |
Most egy nagy ugrás következik, mert a futókötélzet szerelésének gubancáról nem volt kedvem fotókat készíteni.
A képeken már a kész kötélzet és a felszerelt „fittingek” láthatóak.
Itt elsőként a horgonycsörlő hajtánya.
(Fotó-106) |
 |
Most egy nagy ugrás következik, mert a futókötélzet szerelésének gubancáról nem volt kedvem fotókat készíteni.
A képeken már a kész kötélzet és a felszerelt „fittingek” láthatóak.
Itt elsőként a horgonycsörlő hajtánya.
(Fotó-106) |
 |
Egy fotó a hajófarról, ahol jó látni a tatlámpát és a kormánylapát biztosító láncot. |
 |
Egy kép a hajó hátsó részéről. |
 |
Egy másik a hajó első részéről, ahol jól megfigyelhető a rögzített horgony a bójával, illetve a terpesztő párkányoknál a szárnyvitorlák kihajtható rúdja. |
 |
A teljes fedélzet „látképe”. |
 |
Egy kép elölről. |
 |
Egy kép oldalról. |
 |
És végezetül egy kép hátulról. |
Záró gondolatok:
A fórumon már többször elhangzott, hogy lehetőség szerint kerüljük a gyári kit-ből való makett építést, azok pontatlansága és hiányossága miatt. Ezt én a következő
gondolatokkal egészíteném ki: Azoknak, akik most ismerkednek a hajó makett építés szépségével és viszonylag kevés szerszámmal, géppel rendelkeznek, én kezdetnek a gyári dobozos kit-eket ajánlanám. Természetesen nagyon fontos a megépítendő makett kiválasztásánál, hogy lehetőség szerint a legjobb pontossággal gyártott
makettek közül válasszunk. (Én a „Peregrine Galley-t” nagyjából közepesnek ítélem.) Nagyon sokat javíthatunk az elkészült hajó megjelenésén, esztétikumán, ha a
legkritikusabbnak ítélt részegységeket saját magunk újra legyártjuk, vigyázva arra, hogy az általunk készített cserére szánt részek autentikusra sikerüljenek! Készüljünk fel arra is, hogy a gyári csomagolásban található alkatrészek közül jó néhányból sokkal kevesebbet adnak a szükségesnél (pl. kötélfogó szegek, blokkok) és ezeket magunknak kell majd legyártani.
A bátrabbak természetesen nekiállhatnak az általuk kiválasztott hajó elkészítésének csupán nyersanyagok felhasználásával, de ehhez már sokkal több segédeszközre, gépre lesz szükség. Itt a legfontosabb a megfelelő méretarányú rajz kiválasztása. Kisebb hajóknál az 1:48 – 1:50-es méretarány választása célravezető, míg a nagyobbaknál az 1:60-es arány a legjobban elfogadott. Ha véletlenül
csak kedvezőtlen arányú rajzhoz jutunk hozzá, azt át tudjuk számoltatni és rajzoltatni Photoshop segítségével. A nagyméretű rajzok kinyomtatásával különböző cégek
foglalkoznak és az így kinyomtatott rajzok segítségével elkészíthetjük a modelleket. Fontos a megfelelő faanyagok kiválasztása is! Jómagam a fedélzeti részek és a palánkok elkészítéséhez diófát használok, míg a fedélzeti deszkákhoz a világos nyír az egyik legjobb. (A gyógyszertárakban nagyon szép nyírfa nyelvleszorító lapocskákat lehet kapni kb. 300 Ft-ért.) Természetesen az egyik legjobb anyag a körte, de ennek a beszerzése kicsit macerásabb (Zatik) és nem is olcsó. A felületkezelésre én a lakkokat nem szeretem, helyettük len olajos kezelést javasolnék.
Végül is készüljön dobozból vagy csak rajz alapján a hajó, ilyen vagy olyan méretarányban a lényeg akkor is az alkotás öröme marad.
Gateway (Baksa Béla)
|
|
|
|
Írta: Tyrman () 2012. március 12. Hétfő 14:07