A vitorlás hadihajók osztályozási rendszere a Royal Navy-ban

By Huszár László, on 2012. August 03. Friday 00:00

Average user rating :    (0 vote)

Views : 15036    

Favoured : None

Published in : Articles, Boats Story

There are no translations available

A vitorlás hadihajók kategorizálására a Királyi Haditengerészet és elődei egy minősítési rendszert használták a 17. század elejétől, a 19. század közepéig.
A hajókat kezdetben az alapján osztályozták, hogy hány ember kellett a kiszolgálásukhoz, később a kerékre szerelt ágyúk száma szerint.



Kezdeti időszak

Az első lépés az osztályozás bevezetése felé a 15. század végén és a 16. század első felében történt, amikor a flottában a karakkok (így a Mary Rose, a Peter Pomegranate és a Henri Grâce à Dieu) megnevezése a „great ships” (nagy hajó) lett.
A minősítés alapja a hajó méretének, súlyának nagyjából való megbecslése, a legénység vagy az ágyúk száma volt.
Amikor a karakk elnevezés megszűnt és megjelent a 16. század végén az új típusú hajó a galleon, a „great ships” elnevezést hivatalosan kiterjesztették a flotta összes nagyobb hajói-ra.

tn_image_01.jpg
1. kép

1. kép: „Peter Pomegranate” VIII. Henrik 1510-ben épült 600 tonnás nagy karakkja. A hajót 1536-ban átépítették. Ekkor 185 katona, 185 tengerész és 30 tüzér szolgált rajta, 36 ágyúval és 66 swivellel (forgótalpas ágyú) szerelték fel. Az utolsó említése 1558-ban történik.





A Stuart korszak

Az a formális rendszer, amiben felosztják a flotta hadihajóit és számmal jelölt csoportokba, illetve osztályokba sorolják, azonban csak a Stuart korszak korai szakaszában alakult ki. Az első lista egy ilyen kategorizálásról 1604 körüli időből származik.
Ebben az időben Royal Navy hadihajói négy csoportba voltak sorolva annak alapján, hogy a tengeren hány ember volt szükség a kiszolgálásukhoz.

  1. Király hajók (a legnagyobb hajók, korábban a „great ships” csoportja) 42-55 ágyúval felszerelve
  2. Nagy hajók (a többi nagy hajók csoportja) 38-40 ágyúval felszerelve
  3. Közepes hajók csoportja; 30-32 ágyúval felszerelve
  4. Kis hajók csoportja; 30-nál kevesebb ágyúval felszerelve

I. Károly király uralkodása alatt ez a négy csoport lesz számokkal jelölve és képezi majd az alapját a későbbi osztályozásnak.
A király hajó most elsőrangú megnevezést kap, a nagy hajó másodrangú, a közepes hajó harmadrangú, és a kis hajó negyedrangú lesz.
Nem sokkal később a struktúrát ismét módosították, a rangot az osztály megnevezés váltja, és további változásként az egykori kis hajókat negyedik, ötödik és hatodik osztályba sorolják.
A korai osztályozás kiindulópontja nem az ágyuk száma, hanem a működéshez szükséges létszám volt. Ez az osztályozás 1626-ban kezdődött, 1650-ben lényegesen módosult az egyes hajókra vonatkozó létszám tekintetében.
Az osztályozás 1660-ban megváltozott, a létszám alapról áttértek a kerekes ágyúk száma szerinti osztályozásra.
Majd Samuel Pepys az Admiralitás titkára felülvizsgálta a struktúrát és 1677-ben lefektette az újat, mint egy "ünnepélyes, egyetemes és megváltoztathatatlan" besorolást. A minősített hajó egy adminisztratív és katonai egység lett.
Az ágyúk száma és súlya határozta meg a hajó méretét, a személyzet létszámát, és így a munkabér összegét és a szükséges készletek mennyiségét.
A besorolás azt is meghatározta, hogy a hajó elég erős-e ahhoz, hogy a sorvonalba beállhas-son.
Pepys eredeti besorolását többször korszerűsítették, így 1714-, 1721-, 1760,- 1782-, 1801- és 1817-ben.
A meghatározó irányzat a fejlődésben, az egyes osztályokon belül a lehető legnagyobb szá-mú ágyú alkalmazására való törekvés volt.

Pepys az első osztályú hajóhoz 90-nél több ágyút rendelt. A másodosztályú 80 vagy több, a harmadosztályú 50 vagy több, a negyedosztályú 38 vagy több ágyúval rendelkezett.
Az ötödik osztályúnak legalább 18 ágyúra volt szüksége.
A hatodik osztályú hajó a kezdetekkor 6 ágyús volt. Ez később 18-ra, majd 24-re nőtt, míg végül 1714 után 20 ágyús alatt a hajók már nem voltak osztályba sorolva.
Az ágyuk száma természetesen a más osztályokban is állandóan emelkedett, így a besorolá-sok időnként módosultak.
Ezeket az Admiralitás az úgynevezett establismentekben határozta meg.

tn_image_02.jpg
2. kép

2. kép: Az 1610-ben épült 1200 tonnás „Royal Pince” 55 ágyús hajó. Többször átépítet-ték, így 1641-ben 70 ágyúsra, majd 1663-ban 92 ágyúsra. Vízrebocsátásakor „király hajó”, majd első rangú hajó, végül első osztályú sorhajó volt a besorolása. A befogadó képessége közben 1400 tonnára növekedett. 1666-ban veszett oda a második angol-holland háború-ban.







Első, másod és harmad  osztályú sorhajók

Az első-, másod-és harmad osztályú hajókat sorhajónak nevezték, mert csata esetén egymás mögött, sorban vonultak fel.
Az első és másod osztályú hajók 3 fedélzettel épültek, azaz 3 fedélzeten folyamatosan sorakoztak egymás mellett a nagy kaliberű ágyúk. A fedélzetek elnevezése: lowerdeck, middledeck és upperdeck (alsó, középső és felső fedélzet). Kisebb ágyúk voltak elhelyezve quarterdecken, a forecastlon és a poopdecken.

tn_image_03.jpg
3. kép




3. kép: 96 ágyús, 3 fedélzetes, 1703-ban épült, 1720 tonnás, elsőosztályú sorhajó





tn_image_04.jpg
4. kép






4. kép: 84 ágyús, 3 fedélzetes, 1669-ben épített másodosztályú sorhajó.




A harmadosztályú hajók kétfedélzetesek voltak, azaz két végigfutó ágyúfedélzetük volt, a lowerdeck és az upperdeck (alsó és felső fedélzet). Ezeknél is kisebb ágyúk voltak elhelyez-ve a quarterdecken, a forecastlon és a poopdecken.
Voltak azonban kivételek is. 1690-től nagy, 80 ágyús harmadosztályú hajókat kezdtek építeni három fedélzettel, amíg 1750-ben véget ért ez a periódus és a 80 ágyúsokat kétfedélzetesként építették.

tn_image_05.jpg
5. kép






5. kép: A HMS Ipswich 1694-ben épített 70 ágyús, 2 fedélzetes, harmadosztályú sorhajó.





Negyed, ötöd és hatod osztályú hajók

A negyedosztályúaknak, 50 vagy 60 ágyújuk volt két fedélzeten.1756-ig sorhajóként alkalmazták ezeket. Ekkor már úgy érezték, hogy az 50-ágyúsok túl kicsik a csatasorhoz. A nagyobb 60 ágyúsok azonban továbbra is sorhajónak számítottak. Az újonnan épülőket azonban már 64 ágyúsokra bővítették, de az osztályozásuk nem változott.

tn_image_06.jpg
6. kép
50 ágyús, 2 fedélzetes, negyed osztályú hajó 1719-ből
tn_image_07.jpg
7. kép
60 ágyús, 2 fedélzetes negyed  osztályú hajó 1735-ből












A haditengerészet a kisebb negyedosztályúakat konvoj kíséretre, vagy zászlóshajónak alkal-mazta a távoli állomásokon.

Az ötödosztályú hajó 1690-ben kétfedélzetes volt 40-44 ágyúval, vagy lehetett másfél ágyúsoros 32 ágyúval, illetve 1690 és 1730 közötti időben 36 ágyúval. A kisebb kétfedélzete-seknél eredetileg elmosódott a határ a negyed és ötödosztályú hajók között.

tn_image_08.jpg
8. kép







8. kép: 40 ágyús, 2 fedélzetes, ötödosztályú hajó 1685-ből.






A legtöbb ötödosztályú hajó a 18-ik század kezdetén általában másfél ágyúsoros volt ("demi-batterie). Néhány nehéz ágyút szállított az alsó fedélzeten, (ami lakótér, valamint gyakran evező fedélzet is volt), egy teljes ágyúsort hordozott a felső fedélzeten és kisebb ágyúkat a quarterdecken. Az alacsony oldalmagasság miatt, azonban az alsó ágyúablakok nagyon közel voltak a vízvonalhoz, ezért rossz időjárás esetén gyakran lehetetlen volt használni az alsó ágyúfedélzetet. Az ötödosztályú hajókat sose használták sorhajó vonalban.

tn_image_09.jpg
9. kép


9. kép: Másfél ágyúsoros („demi-btterie), 32 ágyús hajó. A lowerdecken 4 db 12 fontos, az upperdecken 24 db 9 fontos, a quarterdecken 4 db 3 fontos ágyúval. A középen található ablak nem ágyúport, hanem rakodó nyílás céljára volt kialakítva.



A 18 század közepén bevezettek egy új ötödosztályú típust a klasszikus, vagy "true" (igazi) fregattot, amelynek az alsó fedélzetén nincsenek ágyúi. Ágyúsort kizárólag csak a felső fedélzetén hordott, amelyekkel rossz időben is tudott harcolni. Ezek 32, később 36, majd 38 db ágyúval rendelkeztek.

tn_image_10.jpg
10. kép


10. kép: 32 ágyús, 660 tonnás ötödosztályú fregatt 1757-ből. Fegyverzete: fedélzeten 26 db 12 fontos, a quarterdecken 4 db, a forecastlon 2 db 6 fontos ágyú.



A hatodosztályú fregattoknak lényegében két csoportja volt. Az egyik a 28 ágyús, 24 db 9 fontossal a főfedélzeten és 4 db 3-4 fontossal a quarterdecken, a másik csoport a „post ship”(hajó után) 20-24 közötti ágyúval. Ez utóbbiak túlságosan kicsik voltak ahhoz, hogy hiva-talosan fregattnak tekintsék őket, habár bizalmas stílusban gyakran ebbe a csoportba sorol-ták ezeket is.
Parancsnoka a „post-capten” volt, aki a legalacsonyabb tiszti rangot viselte a flottában. A hatodosztályú kisebb méretű fregatt általánosan használható volt konvoj kíséretre, vámblo-kádra, üzenetek közvetítésére, cirkáló feladatokra.

tn_image_11.jpg
11. kép
28 ágyús, hatodik osztályú, 586 tonnás fregatt 1763-ból
tn_image_12.jpg
12. kép
20 ágyús, hatodik osztályú, 280 tonnás "post ship" 1715-ből










Osztályon kívüli hajók

 

Az osztályozási rendszer nem kezelte a hatodik osztály alatti hajókat. Ezek voltak az osztályon kívüliek. A nagyobb osztályon kívüli hajókat általánosságban „sloop” néven ismerték. Ez a kifejezés azonban egészen zavarba ejtő a nagyobb osztályon kívüli hajóknál, különösen olyankor, amikor ilyen finomításokkal találkozunk, hogy "ship-sloop", "brigg-sloop", "ketch-sloop","sloop-of-war" (a tengerészeti kifejezésmódban a „sloop” csak általánosítás volt), vagy „korvett” (ez egy francia elnevezés, amit a brit tengerészet csak 1840-ben vett át).
Technikailag a „sloop-of-war” kategória elméletben tartalmazott minden osztályon kívüli hadihajót, ideértve később a bombázó és gyújtóhajókat is.

A napoleoni háboruk idején a Royal Navy 400%-al növelte a szolgálatban álló sloopok számát, mivel nagy számban kellettek ezek a kis hajók konvoj kíséretre, a privateerek ellen és zsákmányolásra.

tn_image_13.jpg
13. kép




13. kép: 16 ágyús, 300 tonnás slop-of-war, más elnevezés szerint "ship-sloop" 1775-ből. A teljes vitorlázatú sloopokat nevezték így.





tn_image_14.jpg
14.kép
12 ágyús 140 tonnás "ketch sloop"1752-ből
tn_image_15.jpg
15. kép
18 ágyús "brigg-slop" a 19. század elejéről












tn_image_16.jpg
16. kép














16. kép 18 ágyús hadi cutter a 18. század végéről.






Az ágyuk mérete a hajók méretével együtt csökkent. Például egy elsőosztályú sorhajó alsó ütegsorában 24-32 fontos ágyúk álltak, egy cutter fedélzetén pedig csak 3-4 fontosak voltak.

Osztályozás az ágyúk száma alapján

A fa kerekeken mozgatott, hosszú csövű, elöltöltős ágyúk határozták meg a hajó osztá-lyát. Nem számolták a kisméretű forgótalpas ágyúkat ("swivel") és más kisebb fegyvereket.

Gyakran volt különbség a hajó által hordozott és az osztály által előírt ágyúk száma között.

Példa erre a HMS Cynthia, amely 18 ágyús konstrukció volt. A besoroláskor ezt csök-kentették 16 db 6 fontos ágyúra, végül felszerelték 14 db swivellel.

A hajókon voltak más fegyverek is, amelyeket nem számították be az osztályozásnál. Ilyen volt a mozsár, a tarack, vagy a csónak ágyú („boat guns”). Ez egy kis ágyú volt, amit a hajócsónakok orrára szerelve, a partraszállások tűztámogatására használtak.

Ilyen volt a carronád is, amit bár használtak, de 1778-ig nem számoltak vele. A carronád 1770 után jelent meg, ez egy rövid csövű és relatíve rövid hatótávolságú ágyú volt fele súllyal, mint a hosszú csövű és csúszdán mozgott. A carronádok általában a felső fedélze-ten, a quartedecken, a forecastlon álltak, néha pedig helyettesítőként, vagy tartalékban vol-tak.
Amikor a carronád kerekes ágyút helyettesített, akkor általában beszámították az osztályo-zásba, de nem mindet és így a hajón meg volt, vagy nem volt meg az osztályozás szerinti ágyú mennyiség, noha az osztályba sorolt hajókon lehetettek 12, 18, 24 vagy 32 fontos carronádok is.

A HMS Armada harmadosztályú hajó például 74 ágyúsnak volt besorolva. Hordott 28 db 32 fontos ágyút a gundecken (alsó fedélzet), 28 db18 fontos ágyút az upperdecken, 4 db 12 fontos ágyút és 10db 32 fontos carronadot a quarterdecken, 2 db 12 fontos ágyút és 2db 32 fontos carronadot a forecastlon, és 6 db 18 fontos carronadot a poopdecken.
A 74-ágyús hajón volt tehát 80 db löveg: 62 ágyú és 18 carronád.
Amikor a carronádok alkották a fő fegyverzet egy részét (vagy néhány esetben az egészet), akkor ágyúnak számították.

Példa a Bonne Citoyenne. Ez egy 20 ágyús korvett volt a francia haditengerészetnél, amit elfogtak a britek, és besoroztak a Royal Navyba, mint 20 ágyús „post ship”-et HMS Bonne Citoyenne néven. Rendelkezett 2 db 9 fontos ágyúval és 18 db 32 fontos carronaddal.

A Royal Navy osztályozási rendszere a napoleoni háborúk alatt

 

Típus
Osztály
Ágyúk
Ágyús
fedélzet
 
Személyzet
Megközelítő térfogat
(burden tun)
Szolgálatban
1794
 
Szolgálatban
1814
 
Sorhajók 1 100-120 3
850 - 875
2500
5
7
  2 90-98
3
700 - 750
2200
9
8
  3 64-80
2
500 - 650
1750 71
103
  4
50-60
2
320 - 420
1400 8
10
Fregattok 5 32-44 1 vagy 2
200 - 300
700-900
78
134
6 28
1
200
450-550
22
0
Post ship 20-24
1 140-160
340-450
10
25
Sloop-of-war

Osztályon
kívüli

16-18
1
90-125
380
76
360
Ágyús
brigg
cutter
schooner
 

4-18

1
20-90
< 220
   

A Royal Navy 1756 után nem sorolta a kisebb negyedosztályú (elsősorban az 50 ágyús hajókat) a sorhajó osztályba.

Az általános osztályozás ezeket a kisebb hadihajókat konvojkísérő, járőr, vagy mint cirkáló hajókat használta, a kétfedélzetesektől le egészen az ágyús briggekig és cutterekig.

A nagyobb ötödosztályú 40-44 ágyús hajók kétfedélzetesek voltak és így alakilag nem voltak fregattok, habár a napoleoni háborúk alatt épültek már 40 ágyús hajók is egy ágyúfedélzettel a fregatt kategóriában.

A hajó befogadóképességét „burden tun”-ban adták meg. Ezt az alábbi képlet szerint lábban számolták, "k" x "b" x 1/2"b"/94. A „k” a hajó hosszát jelenti az orrtőkétől a fartőkéig, a „b” a hajó legnagyobb szélességét. Ez egy durva megközelítési értéket adott.

Az 1817-es változások

Az osztályozási rendszer 1817 februárban változott. Ettől kezdve minden carronád ágyúnak számított. A korábbi időben a carronád csak akkor számított ágyúnak, ha ágyút helyettesített, (kivéve ha sloop vagy postship fedélzetén a főtüzérséget alkotta), így ettől fogva a carronádokat mindig számolták.

Az 1856-os változások

Az első osztályú hajók ezután 110 vagy még több ágyúval, 1000 fős személyzettel, a másod osztályúak 110-80 közötti ágyúval és 1000 - 800 közötti embert. A harmadosztályúak 80-60 közötti ágyúval és 800-600 közötti személyzettel rendelkeztek.
A negyedosztályú fregatt építésű hajókon 600 - 410 fő, az ötöd osztályú hajókon 410 fő, a hatod osztályúakon 300 fő szolgált.

Más szempont szerinti osztályozás

Az osztályozási rendszer nem csak az osztályba soroltságot adta meg. A vitorlás időszakban az osztályba sorolt hadihajó neve a „ship” volt, ami mindig három árboccal és keresztvitorlával rendelkezett. Az a vitorlás hajó, ami csak egy vagy két árboccal rendelkezett nem volt „ship” és a vitorlás érában nem is nevezik soha annak.
Az osztályon kívüli hajók mind kettő vagy egy árbocosak voltak, snow, ketch, brigg, schooner, vagy cutter vitorlázattal.
Ez akkor is igaz, ha létezett egy kevés számú háromárbocos, kereszt vitorlázatú sloop-of-war, ezeket azonban ship-sloop néven megkülönböztették a többitől.

Szokás volt még, ha egy alacsonyabb besorolású hajón, egy magasabb rangot viselő személy parancsnokolt, akkor a hajót magasabb kategóriába sorolták át.
Erre példa Pitt Burnaby Greene esete, aki „commanding officer” volt a Bonne Citoyenne-en 1811-ben „post capten rangban, ezért a hajó besorolását sloopból áttették post ship besorolásba.

Az osztályozási rendszer vége

Az osztályozási rendszer 1876-ban a Royal Navyban megszűnt, amit az Admiralitás az új rendszerű ágyuk, a gőzhajtás, a vas és acél építőanyag bevezetésével indokolt meg, ami már lehetetlenné tette a hajók erejének csupán az ágyuk száma szerinti megállapítását.

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Rating_system_of_the_Royal_Navy

2012. július 22-én

hajómester
   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Last update : 2012. August 03. Friday 12:20


Users' Comments  RSS feed comment
 

Average user rating

   (0 vote)

 
Comment language: Magyar (3), English (0)

Add your comment
Only registered users can comment an article. Please login or register.

No comment posted



mXcomment 1.0.5 © 2007-2019 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved