Kalózok avagy ki a privateer és ki nem

Cselle Miklós, 2014. szeptember 26. Péntek 09:36

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 4411    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Admirálisok, kapitányok

Néhány gondolat kalózokról és hasonlókról

A magyar nyelv nem tesz különbséget a kormányzati megbízatással működő és a saját szakállára „dolgozó” kalóz között. Tengermelléki népeknél több fogalom is létezik a magánszemélyként a tengeren hajókat megtámadó tengerészre, pl. angolban: privateer, corsair, rover, pirate, buccaneer, freebooter, caper. Ezeknek a pontos értelmét, és az esetleges jelentésbeli különbségeket mutatom be az alábbiakban (a szótárak mindet kalóznak fordítják). Természetesen nem szeretnék az abszolút „szakértő” szerepében tetszelegni, ha bárkinek ellentétes véleménye van, szívesen fogadok bármilyen kiigazítást.

Privateer: magántulajdonban (private) lévő hajó, (illetve ilyen hajó tulajdonosa és az ezen szolgáló tengerészek), amely valamely hadban álló állam megbízólevelével rendelkezik ami felhatalmazza az ellenséges hajók megtámadására és elfogására. A kifejezés először 1664-ben jelenik meg. Ezek a hajósok állami lobogó alatt hajóztak, nem bántották a semleges államok hajóit, viszont természetszerűleg kerülték az ellenfél nagyobb hadihajóit, ezáltal leginkább az ellenség kereskedelmi hajóit támadtak meg, a zsákmánnyal pedig elszámoltak a kormányzat felé, természetesen megfelelő részesedés fejében. A legénységet hivatalosan toborozták, előre rögzített részesedésért a zsákmányból. Elfogásuk esetén elvileg hadifoglyoknak kijáró elbánásban részesültek, bár ezt a spanyolok a Karib tengeren nemigen tartották be. Még egy fontos szabály, ami gyakran megkeserítette ezeknek a kapitányoknak az életét: a hadihajóknak joga volt bármely nemzetükbéli hajóról, így ezekről a hajókról is, matrózokat átvenni a saját állományukba, akár a tenger közepén is, ha ott találkoztak, és a kapitány hiába tiltakozott ilyenkor, sokszor csak annyi matróza maradt, akik éppen hogy elegen voltak a hajó kezeléséhez. 1856-ban a Párizsi Nyilatkozat a Tengerhajózási Törvényről elfogadásával a nagyobb európai államok (Spanyolország kivételével) törvénytelenné nyilvánították a privateer tevékenységet, az USA a 19. század végén, Spanyolország pedig 1908-ban csatlakozott a nyilatkozathoz.

Corsair (corsaire): az olasz corsaro-ból, ami a latin cursus-ból (üldözni) ered; a privateer francia megfelelője (főleg Saint-Malo-i privateer-ekre alkalmazták), a megnevezés némileg módosult jelentéssel ment át az angolba mint félhivatalos privateer, aki sokkal közelebb áll a kalózhoz (Henry Morgan például hevesen tiltakozott, amikor egy alkalommal corsair-nak nevezték, ő magát privateer-nek tartotta, pedig valójában buccaneer volt, de például Robert Surcouf büszkén vállalta a corsaire címet).

Rover: hollandból (roven a.m. rabolni) angolba átment kifejezés, jelentése rabló, azaz kalóz.

Pirate: kalóz, olyan személy, aki hajókat támad meg és rabol ki. Eredete alighanem középkori francia, ahová a latinból került át (ha ugyan nem közvetlenül a latinból került at angolba) – pirata – ami viszont a görög peiratēs-ből ered (peiran a.m. megkísérelni).

Buccaneer: a francia boucanier szóból ered, ami már kalózt (de még erdőjárót is) jelent, ez a kifejezés viszont a boucaner-ből ered, ami hús-füstölést jelent, ennek az eredete a boucan vagy boucane, ami a hús füstölésénél használt fa keretet jelenti, ez a szó viszont valószínűleg a tupi indián mokañè-mbokañè (kb. kiszárítani) szóból származott át franciába (más források szerint az arawak nyelvű moccan szóból, ami szintén a füstölő keretet jelenti). Eredetileg Hispaniola (ma Dominika és Haiti) szigetén letelepedett franciák voltak, akik bivalyvadászattal foglalkoztak és az így szerzett húst felfüstölve eladták. A spanyolok 1630 körül kiűzték őket Hispanioláról, ekkor Tortugán telepedtek le, létrehozva a későbbi francia gyarmat alapjait. Ebből a jól védhető kikötőből aztán megtorlásképpen kalózakciókat szerveztek spanyol hajók ellen, eleinte csak a Windward-szoros környékén, később pedig, ahogy a számuk növekedett, már valóságos hadjáratokat indítottak a spanyol-amerikai szárazföldre és városokat raboltak ki. A francia, angol és holland gyarmatok számának növekedésével egyre gyakrabban bérelték fel őket ezen gyarmatok kormányzói a spanyolok ellen megbízólevelek (letter of marque /ang/, lettre de marque /fra/) kiadásával. Az angolok lehetővé tették nekik Port Royal (Jamaica) kikötőjének használatát, a franciák Tortugába engedték be őket, ezáltal mindkét város fellendült, főleg Port Royal, amelyik rövid időn belül a Karib térség leggazdagabb városa lett. Nagyjából az 1690-es években kezdett hanyatlani a régi buccaneer hírnév, ahogy az európai hatalmak feladták a „nincs béke a Vonal mögött” politikát (a Vonal az 1494. június 7.-én megkötött Tordesillasi Szerződésben meghatározott délkör 370 mérföldre nyugatra a Zöldfok szigetektől, amely felosztotta a felfedezendő földeket Spanyolország és Portugália között). A buccaneer-ok ugyanis nehezen kezelhető társaság voltak, gyakran sodorták a megbízóikat nemkívánt háborúkba. A későbbiekben szétszéledtek, legtöbben Afrika körül és az Indiai óceánon tevékenykedtek tovább, majd lassan kihalt a megnevezés.

Freebooter: vagy filibuster, francia változata flibustier, a holland vrijbuiter-ből, ami a vrijbuit-ból (a.m. fosztogat) ered (vrij a.m. szabad + buit a.m. préda). Magyarán kalóz. Van még egy értelme, körülbelül szabadcsapat, olyan katonák, akik ad hoc robbantanak ki háborúkat idegen nemzetek megtámadásával.

Caper: rövid ideig a fiatal Egyesült Államok használta a saját államilag megbízott privateer-jeire, nem terjedt el a használata.

Úgy tűnik tehát, hogy a privateer, a corsair és a caper hadviselő állam szolgálatában álló magánszemélyt jelent, akinek szabályos megbízólevelet adott a kormányzat, megadott területen elfoghatta az ellenség hajóit és (elvileg) elfogásuk esetén hadifoglyoknak tekintették őket.
Fentiekkel szemben a rover, pirate, buccaneer, freebooter a valódi kalózok, akiket magyarul leginkább tengeri rablóknak nevezhetnénk. Ezeket minden állam üldözte, elfogásuk esetén gyakorlatilag azonnali kivégzés várt rájuk. Róluk készülnek napjaink romantikusan átszínezett „kalóz”-filmjei, amelyeknek gyakorlatilag semmi közük az egykori valósághoz. Azt, hogy milyen vékony volt a határ a korzár és a kalóz között, William Kidd kapitány esete példázza, aki korzárként kezdte szabályos megbízólevéllel, de egy hadihajó elvitte az Angliában toborzott legénysége színe-javát, ezt az Antillákon szedett-vedett társasággal volt kénytelen pótolni, akiket viszont nem tudott féken tartani, végül kalózként ítélték el és akasztották fel.

Források:
Marjai Imre: Nagy kalózkönyv
http://www.merriam-webster.com/dictionary/
Horia Matei: Évezredek kalózkrónikája

   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2014. szeptember 26. Péntek 20:57


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

 
Hozzászólás nyelve: Magyar (0), English (0)

Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.

Még nincs hozzászólás



mXcomment 1.0.5 © 2007-2017 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved