Kiinduló pontul az archívumi kutatásokhoz az Admiralitás kollégiuma 1764. június 21-i előterjesztése szolgált, ami Oroszországban építendő, tisztán iskolahajó megépítését irányozza elő: "… A tengerészek és … kadétok oktatására hajótestét tekintve háromárbocos jachtot megtervezni, felépíteni és minden szükségessel ellátni (Az orosz flotta történeti anyagai, 3. rész, 1865). Kétség sincs, hogy a hajót megépítették, mivel az előterjesztésen II. Katalin jegyzete található: "Úgy legyen!" Ugyanakkor a hajó nevének és építési adatainak meghatározása messze nem egyszerű feladatnak mutatkozott. A nehézségek azzal kapcsolatosak, hogy a Kadétiskola anyagait nem lehet felhasználni, az 1777-es tűzvész teljesen elpuszította nem csak az archívumét, de minden valószínűség szerint más dokumentumokat is, amelyek felbecsülhetetlen segítséget jelenthettek volna. A kutatást zavarta az a tény, hogy a hajók osztályainak és fegyverzetének hivatalos lajstromaiban egészen a XIX. század közepéig maga az "iskolahajó" megnevezés nem létezik.

Meglehetősen aprólékos munkát kellett elvégezni - átnézni az 1764-1770. között épült hajókról készült eredeti tervrajzokat és másolatokat; ez szerencsére nemvárt felfedezéssel járt - az egyébként ismert "Nagyezsda" fregatt tervrajzán az alábbi felirat látható: "… készült, elfogadtatott, a … döntésben megerősítve a Tengerészeti Kadétiskola részére megépíteni rendeli … 1765. szeptember 13." (KFA HTF, 327. 1. 1380). Ugyanitt van - Lamb James hajóépítő mester sajátkezű aláírása is. Meglepő ennyi beleegyezés megléte ilyen magas szinten - kilenc generális, admirális és más főemberek aláírása. Az Admiralitás kollégiumának előterjesztése és a tervrajz kibocsátása dátumának összehasonlítása, a "Nagyezsda" összekötése a dokumentumokban a Kadétiskolával, valamint a haditengerészeti vezetés kiemelt figyelme a méreteiben és fegyverzetében szolíd hajó építése iránt, az alábbi következtetés levonását sugallja: valójában a fentebb említett "háromárbocos jacht"-ról van szó, annál is inkább, hogy az orosz flottában 10 ágyús harci fregatt sohasem létezett. Következésképp a "Nagyezsda" jogosult az Oroszországban elsőként, speciálisan oktatási célra épített vitorlás-iskolahajó megnevezésre.

A "Nagyezsda" fregatt vitorlarúdjainak feltételezett méretei

A fregatt vitorlázata (vázlat); megnevezés, vitorlafelület m2, 1 - vakvitorla (8,6); Klüver - (30,3); 3 - Stagsegel (37,2) 4 - elő-törzsvitorla (37,2); 5 - elő-derékvitorla (60,6); 6 - elő-sudárvitorla (22,4); 7 - fő törzsvitorla (85,6); 8 - fő-derékvitorla (67,9); 9 - fő-sudárvitorla (22,8); 10 - far-derékvitorla (41,3) 11 -far-sudárvitorla (18,2); 12 - besan (31,0);a vitorlázat összfelülete 491 m2

A háromárbocos fregattot 1765. december 23-án, Szentpéterváron az Admiralitásnál kezdték el építeni, és a következő év június 4-én bocsátották vízre (legnagyobb hossza a tattükörtől az orrsudár csúcsáig 33,64 m; a fedélzeten 23,47 m; a merőlegesek között 23,77 m; szélessége a palánkozás nélkül 6,71 m; belsőtér mélysége 2,81 m; oldalmagassága 3,1 m; közepes merülése a gerinc nélkül 2,1 m; a rúdgerinc magassága 0,24 m). Valószínűleg a siettetett építési tempó a téli időszakban, valamint a nem eléggé száraz faanyag használata megmutatkozott a hajó szolgálati idején - már nyolc év múlva (1774) Kronstadtban le kellett bontani.Mindezek ellenére a fregatt néhány konstrukciós sajátossággal rendelkezett, amik az akkori idők hajóépítési nézeteit tükrözték. A hajótest megnövelése szerint (3,5 m) emlékeztet a lassú "kelet-indiai" angol hajókra, ugyanakkor a hajóvégek vízalatti részei nem tompa és lekerekített formájúak; a középső szelvényre jellemző az akkori idők hajóépítő divatjától eltérő hordóalak, erősen befelé görbülő felső bordavégekkel, valamint az oldalfalak körvonala, ami a csáklyázó harchoz ideális; láthatóan nem lehet iskolahajónak minősíteni, hisza annak széles és nem telezsúfolt fedélzet kell, ami helyet biztosít a gyakornokok elhelyezésére. A "Nagyezsda" szerkezete az angol típushoz áll közelebb, nem a francia változathoz (I. Péter szerint - "újmanír"-hoz): szolíd hosszirányú fedélzethajlat (relatív alacsony far- és orr kialakítás), a fedélzet kersztirányú lejtése gyakorlatilag megfelel az előírásoknak, amelyek a mai napig megmaradtak; a "süllyesztett" farfedélzet alatt - könnyű félfedélzet a lakóhelyiségeknek: parancsnoki és kétszemélyes tiszti kajüt, "emberi" a három jelzőnek és a révkalauznak, lakóhelyiség 25 kadét részére; a fartükörrel egybeépített miniatűr oldalgalériákban raktár és a parancsnok toilettje helyezkedett el. Az orrbástya alatt és a félfedélzeten volt "az alsóbb rangúak" lakhelye és a tégla főzőlapú hajókonyha. Az ilyen méretű és feladatú hajók tipikus személyzete: főtiszti rangú parancsnok, parancsnok-helyettes, navigációs tiszt, hajóvezető-helyettes, fedélzetmester, ács, dugarozó, vitorlakészítő, tüzéraltiszt, két tüzér, tíz első osztályú és hét másodosztályú matróz, három napos, és a hajószakács.Még abban az időben (1805), amikor felmerült a "Fecske" és a "Simeon és Anna" udvari jachtok átalakítása fregatt osztályú iskolahajókká, megjelent az ismert hajóépítő mester, I. A. Amoszov következő negatív tartalmú megállapítása: háromárbocos fregatt-tá csak a legalább 90 láb fedélzeti hosszúságú hajót lehet átalakítani, és ezek a hajók mindössze 64 és 68 láb hosszúak voltak (KFA HTF, 432, 1, 1311).Következésképp a "Nagyezsda" sem jogosult a fregatt osztályú besorolásra (77 láb) - csak brigg osztályéra. Ugyanakkor az előárboc áthelyezése az orrba, a hátsó árboc felszerelése keresztvitorla rudakkal és latinvitorla rúddal (mindez az előírások ellenére), lehetővé tette három árboc elhelyezését, és a "Nagyezsda" bár csak miniatűr, de mégis fregatt lett; mivel iskolahajóra volt szükség annak minden attribútumával, ami a teljes vitorlázatot bemutathatta.

A vitorlázatot ábrázoló rajzok hiányában rekonstruálni kellett azt az elrendezési rajzon található árbocok elhelyezésének és az orrsudár hajlásszögének pontos értékeit felhasználva. Segítettek azok a hajómodellek, amelyeket Lamb James készített, és most Leningrádban, a Központi Hadi-Tengerészeti Múzeumban találhatók; a prototípusok tervei (KFA HTF 327); az ismert festmények. A vitorlázat lehetséges változatának kidolgozásakor figyelembe vettük azt a tényt, hogy 1765-ig a fregattok csak háromszintű vitorlázatot viseltek - fő, derék és sudárvitorlát; az orrárbocon és az orrsudáron három vitorla van elhelyezve - vakvitorla, klüversegel és stagsegel; az orrárboc alatti vakvitorla meglétét feltételezi az a tény, hogy a jóval később épített jachtok is viselték, a "Fecske" (1784) és a "Simeon és Anna" (1798). A hátsó árboc a vázlaton derék- és sudárvitorlát, valamint "angol típusú" ferde latinvitorla-rúdhoz rögzített csonkavitorlát hordoz. Az angol variáció kiválasztása a hajóépítő ilyen típusú vitorlafelszereléshez kötődésével magyarázható, az 1777. évi adatok részletes tanulmányozása alapján (Szudosztrojenyije, 1981, ? 1). A rajz túlzsúfolásának elkerülése végett nem tüntettük fel a kiegészítő vitorlákat - a szárnyvitorlákat az elő- és főárbocon, ami a hajón inkább oktató, mint a sebesség növelését szolgáló eszköz volt a Finn-öbölben, pontosabban a Néva torkolatában történő hajózásnál.Nem lehet nem beszélni arról, hogy a "Nagyezsda" elnevezést nemegyszer használták a hazai vitorlás iskolahajóknon 1766-tól kezdve. A "jó nevek átadása nemzedékről nemzedékre" flotta tradíciónak megfelelően az utolsó több mint kétszáz évben a "Nagyezsda" szó hatszor jelent meg Oroszország és a Szovjetunió vitorlás iskolahajóin. A legutolsó a Leningrádi Nahimov Tengerészeti Iskola kis acél Gaff-schooner-e, amit a hatvanas években a leningrádi Központi jacht-klub rendelkezésébe átadás után valamilyen okból másként neveztek el. Ugyanakkor kitűnő lehetőség adódott a hiány betöltésére - a Szovjetunió megrendelésére Lengyelországban elkezdődött a "Dar mlodezsi" vitorlás iskolahajók építése (Szudosztrojenyije, 1985, ? 12, 31-33. oldal), és egyet közülük "Nagyezsda"-nak szándékoznak elnevezni.

V. P. Mitrofanov, P. Sz. MitrofanovSzudosztrojenyije, 1986, No 9.

Utolsó frissítés : 2007. augusztus 22. Szerda 11:21

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

Megjelenítve 2 a(z) 2 hozzászólásból