A Cutty Sark az utolsó, a legszebb, a leggyorsabb és a legmodernebb darabja a Kinai Klipper típusú hajóknak. Szinte minden a hajót illető jelző elé oda lehet tenni a leg szócskát, hiszen a Cutty Sark tagadhatatlanul a legtökéletesebb hajó volt század közepén a Kínából teát szállító klipperek versenyeire legalább annyian fogadtak, mint az Epsoni Derby legkeresettebb lovaira. A klipperek nemcsak a leggyorsabb hajó címéért szelték az óceán habjait, hanem ők szállították a friss teát Ázsiából. A győztes hajó tulajdonosa a fogadásokból kisebb vagyont kaphatott míg a kapitány olyan hírnévre tett szert ami élete végéig jól fizető állást biztosított. A hajók Angliából általános fogyasztási cikkeket szállítottak a távol keletre illetve Ausztráliába majd Sanghajban vagy Foochowban várták a friss tearakományt. A legénység számára nemcsak a közelgő verseny okozott frusztrációt, hanem a megfelelő minőségű és a megélhetésüket biztosító megfelelő áru rakomány beszerzése is. Számos esetben kikötőről kikötőre hajózva alkudoztak a friss tea árára. Nagyjából 3 font vagy ennél kevesebb volt az az ár amiért másfél köbméter teát érdemes volt megvenni és Angliában a többszöröséért eladni. Hangulatot fokozta még az is, hogy hajók tucatjai vártak berakodásra így azok számíthattak a legnagyobb haszonra, akik a jó ár mellett elsőként tudtak berakodni. Még a Szuezi Csatorna átadása után is nagy jövőt jósoltak a vitorlásokra szemben a gyorsabb gőzhajókkal, mert a tea jobban megőrizte aromáját, ha fa hajóban szállították. A tea iránti növekvő kereslet így hosszú ideig biztosította a vitorlások alkalmazását a modernebb és gyorsabb gőzhajókkal szemben. Miután a vitorlásokat megrakodták és a folyó torkolatban található kikötőkből kivontatták a nyílt tengerre, üdvözlő lövések közepette elindult a verseny. A győztes az volt aki először é rkezett meg Londonba a közel 100 napos viszontagságos út után. Minden hajótulajdonos egyetlen célt tűzött ki magának mégpedig a „Nagy Hajóverseny” megnyerésével elhódítani a leggyorsabb hajónak járó kék szalagot.  Bernard Waymouth tulajdonában álló Thermopylae volt a kor leggyorsabb hajója, amely állítólag egyszer 60 nap alatt tette meg a London Melbourne utat. Waymouth egy aranykakast szereltetett a főárbócra, ezzel is jelezve a Thermopylae felsőbbrendűségét. A Cutty Sarkot a Thermopylae legyőzésére építették. John `White Hat` Willis, akit hatalmas vagyonokat vesztett és rengeteg csalódás ért Lammermuir és Whiteadder nevű hajóinak sorozatos kudarcai miatt elhatározta, hogy megépítteti a legek hajóját. Willis nem volt az a típus, aki könnyen feladta volna, de miután megépítette a Tweed nevű hajóját mégsem volt elégedett. Bár a Tweed szinte a leggyorsabb hajó volt, túl nagynak bizonyult a teaszállításhoz. Willisnek már ekkor egy újabb hajó építésén járt az esze. Hercules Lintonnal, a glasgowi Scott & Linton, fiatal tervezőjével együttműködve született meg A Hajó első, még jegyzetfüzet lapjaira lerajzolt, vázlata. Az ötlegazdák a Tweednél kevésbé kerek orrot, szögletesebb tatot és dupla, indiai tölgyből készült fedélzetet terveztek A Hajónak, így az stabilabb lett és könnyebben tudta kihasználni a nagyobb szeleket. Scott & Linton sohasem épített még hasonló nagyságú hajót, így referenciának sem volt rossz. Willisnek kihasználva a helyzetet 16,150 fontot fizetett A Hajó építőinek. Csak, hogy érzékeltessük, hogy az összeg mennyire kevés volt, a hajóépítő műhely anyagilag csődöt jelentett még a munka befejezése előtt. 1869 november 22-én végül is vízre bocsátották a hajók hajóját, minden idők legtökéletesebbnek tartott kereskedelmi forgalomban használt klipperét a Cutty Sarkot. Már a hajó látványa, kifinomult vonalai is sejtették rendkívüli képességeit. A Cutty Sark 1872-ben először szállt versenybe a Thermopylaeval. 1872 június 17-én mindkét hajó egyszerre hagyta el Sanghaj kikötőjét és Fokvárost érintve London felé indultak. Az út Borneóig tartó első szakaszán mindkét hajó jó szél mellett gyorsan haladt. Július közepéig fej-fej mellett haladtak ám ekkor a Cutty Sark a déli-keleti áramlatokon hajózva és a szeleket jobban kihasználva szinte repült a vízen. A hajónapló szerint már mintegy 400 tengeri mérfölddel járt a Thermopylae előtt, amikor bekövetkezett a nem várt katasztrófa. Eltört a kormánylapát. A tulajdonos testvére, Robert Millis ragaszkodott, hogy Dél Afrikában javítsák meg a törött kormányt, de Moodie kapitány az azonnali helyreállítás mellett érvelt. A két fél szinte ölre ment egymással, de a kapitány érvei bizonyultak hathatósabbnak. 5 nap feszített munka után, amely alatt a Cutty Sarkot csak az áramlatok sodorták a kedvező szél ellenére, megjavították a kormányt és az akkorra már 500 mérföldre előttük járó Thermopylae nyomába eredtek. A Cutty Sark október 18-án 5 nappal a Thermopylae után érkezett meg Angliába és bár a versenyben csak a másodikak lettek, a dicsőséget mégis Moodie kapitány aratta le. Moodie viszonya megromlott a tulajdonossal és az elismerés ellenére lemondott. Nem kis hírnevét gőzhajók kapitányaként öregbítette. A XIX század utolsó évtizedére a gőzhajók végül átvették a teaszállításban a meghatározó szerepet. A Szuezi Csatorna megépítése után fele idő alatt tették meg a London Kína utat, megbízhatóbbak voltak és a tea iránti minőségi követelmények csökkenése miatt a vitorlások szerepe kezdett a háttérbe szorulni. 8 év dicsőséges szolgálat után a Cutty Sark másodrangú és minőségen aluli árut szállított London és a Ausztrália között, szénnel a raktérben ingázott az ötödik kontinenstől Kínáig és vissza, és szinte teljesen feledésbe merült. Bár vitorlázatát átalakították, fokozva a hajót gyorsaságát, John Willis úgy gondolta, hogy a Cutty Sark aktív versenyzői korszaka véget ért. A történelem bebizonyította, hogy a Cutty Sark a legzordabb vizeken is megállta a helyét, beváltva a hozzá fűzött reményeket, és hajó legemlékezetesebb fénykora még csak ezután kezdődött. 1883-tól a Cutty Sark a Jóreménység fokát megkerülve hajózott Ausztráliába ahonnan a Horn fokot megkerülve jött vissza Európába. Minimális időt töltve a kikötőkben a Cutty Sark folyamatosan úton volt. Richard Woodget kapitánysága alatt a Cutty Sark a csúcsra ért. Woodget a végletekig kihasználta a hajóban és a legénységben rejlő lehetőségeket, megdöntött minden létező rekordot és közel fél tucatszor legyőzte a Thermopylaet. 1895-tól egyre kevesebb anyagi haszonnal kecsegtetett a Cutty Sark üzemeltetése, így tulajdonosa eladta a Portugáloknak. 27 évi dicstelen, ám hűséges szolgálat után Wilfred Dowman kapitány első látásra beleszeretett a Cutty Sarkba és visszavásárolta a hajót. A Cutty Sark ekkor újjászületett és újra angol lobogót kötöttek ki a hajó árbócára. Évtizedek alatt a Cutty Sark elvesztette eredeti felépítését, lecserélték az árbócokat és vitorlázata sem hasonlított már a klippereknél megszokottra ám Dowman, majd halála után özvegye, pénzt, időt és energiát nem kímélve visszaalakította a hajót annak eredeti formájára. A Cutty Sark a II. világháború végéig a tengerész akadémia tréninghajója volt, majd 1951-ben került Greenwichbe és 1954-ben kiállították a szárazdokkba.

Utolsó frissítés : 2007. augusztus 30. Csütörtök 09:15

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

Megjelenítve 3 a(z) 3 hozzászólásból