|
A következő cikksorozatban a Samek nevű cég egyik makettjének megépítésével szeretnélek megismertetni titeket. A kit a második világháborús német haditengerészet Prinz Eugen nevű nehézcirkálóját ábrázolja 1945-ös állapotában.
 Ezt azért tartom lényegesnek megemlíteni, mert a Samek olyan maketteket ad ki, amelyek egy meghatározott időszakban ábrázolnak hajókat. Ezért ha ettől el akarunk térni, akkor az több-kevesebb átépítést igényel. Én az 1944 végi állapotot építettem meg, egyrészt mert ez igényelte a legkevesebb átépítést és mivel a legtöbben az 1941-es állapotban ábrázolták a hajót, ettől is szerettem volna eltérni.
|
 |
Az építést a törzzsel kezdtem. Itt mindjárt szeretnék is bemutatni egy módszert, amely hasznos lehet, ha ecsettel festünk. Én "karcolás"-nak nevezem ezt a módszert és minden maketten alkalmazom, ahol a fedélzet egybe van öntve a felépítménnyel.
Mi ez a módszer ? Fogjunk egy szikét és karcoljunk végig egy kis "csatornát" a felépítmény alapjánál (Lásd a képeket! A "csatornát" egy vékony piros csík jelzi). Lassan csináljuk, mert ha megvágjuk a fedélzetet vagy a felépítményt, a vágás látszani fog a festés után is. Ha készen vagyunk ismételjük meg a dolgot a hullámtörőnél. Mire jó ez a módszer ? A fedélzet és a felépítmény színe különböző. Ez a kis "csatorna" pedig megakadályozza a két szín keveredését.
A következő lépés a fedélzet és a felépítmény alapjának festése volt. Most látható, hogy milyen hasznos a "csatorna". Most egy olyan rész jött, amit nem igazán értettem. Az elülső és hátsó felépítmény alapja két nagyméretű alkatrész. Az egyik darabból ki kellett vágnom egy kis darabot, mert túl hosszú volt. A vágást az összeállítási rajzon is jelölik, de nem "magyarázzák" miért kell.
Ezután nekiláttam a híd összerakásának. Ez hat alkatrész összeállítását jelentette. Az illeszkedés remek volt. Az egyedüli módosítás az volt, hogy kartonból megépítettem a repeszvédő pajzsokat a célmegjelölők körül.
Az egyedüli dolog pedig, amit észrevettem, hogy nem szabad az 1-es számú alkatrészt a 6-hoz ragasztani (vagyis a létrát az árbóchoz), mert utána nem tudjuk az árbócot a helyére illeszteni.
Egy általános tanácsot adnék még. Mindig ellenőrizzük (különböző szögből), hogy az egész hídszekció egyenes.
A következő lépés a kémény megépítése volt. Egy különbséget vettem észre a valódihoz képest. A kémény két oldalán lévő AA platformok közti gyalogjáró nem repeszvédő pajzzsal, hanem korláttal van bekerítve. Valamint van egy kisebb gyalogjáró is feljebb. Ezt kartonból alakítottam ki.
A következő részben a hátsó felépítmény és árbóc építéséről fogok írni.
Sebi
|
|
 |
A hátsó felépítmény és árbóc megépítése előtt tettem egy kis kitérőt.
Mivel a hajót egy diorámába szerettem volna illeszteni, így most elkészítettem a dioráma alapját. Ez nem más, mint egy farostlemez darab, amit egy képkeretezővel bekereteztettem. Azt sajnos elfelejtettem mondani neki, hogy nem kép fog a keretbe kerülni, ezért még egy akasztót is tett rá!
A lemezt sötétkékre festettem, majd száradás után szabálytalan világoskék csíkokat festettem bele, hogy a mélységet szimuláljam. A "víz" egy olyan üvegből készült, amit bizonyára ti is jól ismertek. Általában lakótelepeken építik be konyha és szobaajtókba. Az üveg egyik fele szemcsés, a másik fele viszont sima.
Ezt a sima felületet jól felhígított világoskékkel festettem át. Száradás után az üveget, a sima felével lefelé, szilikonkaucsukkal, a helyére ragasztottam. Ezután a szemcsés felületet híg világoszölddel lefestettem. Végül lefestettem a hajó törzsét és a helyére ragasztottam.
Ami még nem látszik a képen, az a hullámok, melyeket később festettem meg. A végső lépés az volt, hogy a már fentebb említett szilikonkaucsukból egy kis adagot szétkentem az üvegen, a hajó törzse körül. Ez arra volt jó, hogy valamelyest csökkentette az üvegfelület csillogását.
A következő lépés az volt, hogy a hídszekciót a helyére ragasztottam. Felraktam a maratott alkatrészeket, elkészítettem a kötélzetet és csináltam egy kis módosítást (lásd a képeken ! ).
A kötélzet húzott szálból és horgászzsinórból készült. A célmegjelölők felső része, pedig szintén húzott szálból (igyekeztem egyenlő darabokat vágni).
A FUMB-4 "Szumátra" radarok (melyek a híd legfelső platformjának oldalain láthatóak), saját építésűek. Négy darab helikopter-biztonsági hálóból (melyek egy 1/700-as modern hajókhoz kiadott készletből származnak) és egy darabka műgyantából (melyek a kit alkatrészeit tartották össze) készültek. Miután minden a helyén volt lefestettem a még festetlen részeket a kötélzettel együtt.
A következő lépés a kémény volt. Itt nem kellett mást tennem, mint kialakítani a korlátokat. Egy német ABER nevű cég rézmaratott korlátjaiból vágtam le a szükséges méretű és alakú korlátokat, melyek a gyalogjárókat övezték. Végül a kéményt is a helyére ragasztottam.
A következő részben már tényleg a hátsó felépítmény és árbóc építését fogom leírni.
|
|
|
Végre nekiállhattam a hátsó felépítmény és az árbóc megépítésének ! Ez igen könnyű feladat volt, mert nem kellett mást tennem, mint lépésről-lépésre összeraknom az alkatrészeket. Az illesztések meglepően jók voltak. Egyetlen maratott alkatrészt kellett kicserélnem, melyet sajnos leejtettem az asztalról és mikor fel akartam venni, megsérült. Ez nem volt más, mint a keresőreflektorok feletti platform.
Az építés során egy-két módosítást végeztem.
Ebből az egyik az volt, hogy beépítettem egy kereszttartót a reflektorokat tartó platform alá (ez a tartó jól látható a hajóról készült eredeti fényképeken is).
A második módosítás az volt, hogy megváltoztattam a FuMo 25-ös radar alakját. Ez a radar a reflektorok feletti platformon van és a kithez kiadott kiegészítőtől eltérően nem négyzet, hanem téglalap alakú. Nem tettem mást, mint fogtam a kiegészítőt és félbehajtottam. Majd egy darabka húzott szálból elkészítettem a tartót, és a helyére ragasztottam az egészet.
A célmegjelölők tetejét egy Heller kitből megmaradt korlát darabjaiból vágtam ki, valamint húzott szálból elkészítettem az árbócok keresztrúdjait. A végső lépés a kötélzet elkészítése és festése volt, mely 0,1-es rézdrótból készült és feketére festettem.
A következő lépés a fegyverzet összeállítása volt. Ez szintén egy olyan lépés volt, ahol pár módosítást végeztem.
Az első az volt, hogy a B és C lövegtornyokról lecsiszoltam a létrákat. Ezt azért kellett megtenni, mert a gyárilag öntött létrák nem voltak mások, mint műgyanta csíkok a tornyok oldalain (valószínűleg a gyártás során történhetett valami). A lövegcsöveket kicseréltem rézből készült csövekre, mert sokkal jobban néztek ki, mint a gyáriak.
Egy dolgot szeretnék még megemlíteni a fő lövegekről. Ha szeretnénk a lövegekre az ún. blast bag-et ráépíteni, akkor ajánlom a Pit Road nevű cég készletét, ahol ezek szépen rá vannak öntve a lövegtornyokra. Ha ezek nélkül akarjuk megépíteni, akkor használjuk a kithez adott tornyokat, melyeken nincsenek.
A másodlagos (10,5 cm-es) fegyverzet megépítése volt a legkönnyebb. Csak beragasztottam a csöveket a helyükre és utána a lövegtornyokkal együtt a helyükre kerültek. Sajnos a légvédelmi fegyverzet már nagyobb probléma volt.
Az első a minőség volt. Ez igen gyengének bizonyult. A második pedig az, volt, hogy két típus hiányzott. Az egyik a 20 milliméteres iker, a m&;aacute;sik pedig a 20 milliméteres négycsövű légvédelmi ágyú volt. A Samek csak 40 milliméteres ágyúkat adott a kithez.
A hiány pótlására egy angol cég - a White Ensign Models - kiegészítőjét használtam fel. Az egyedüli probléma az volt, hogy a négycsövű gépágyúnak egyszerűen nem hagytak elég helyet, így a lövegpajzsokat nem tudtam megfelelő nyitott helyzetben felragasztani.
Az ikercsövű gépágyú már kevésbé volt problémás. A kithez adott kiegészítő elemeiből megépítettem és az előfedélzetre ragasztottam őket.
Itt egyúttal szeretném is megadni a légvédelmi lövegek számát és típusát, melyek 1944 végén a Prinz Eugen fedélzetén voltak (legalábbis a felhasznált háttéranyag szerint): 2 db 20 mm-es ikercsövű gépágyú, az ún. Doppellafette, az előfedélzeten, az A torony előtt 6 db 20 mm-es négycsövű gépágyú, az ún. Flakvierling, ezekből 2 a híd két oldalán, 2 a kémény két oldalán, 2 pedig a hátsó felépítmény két oldalán volt. 9 db 40 mm-es Bofors egycsövű gépágyú, ezekből 1 a B torony tetején, 2 a torony két oldalán a fedélzeten, 1 a parancsnoki híd feletti platformon, 2 a hátsó felépítmény két oldalán, 1 a C torony tetején, 2 pedig a torony két oldalán a fedélzeten volt.
Még egy dolgot említenék meg. Mielőtt a két fő lövegtoronyra ráragasztanánk a 40 mm-es gépágyú talapzatát, a repeszvédő pajzsot vágjuk le és helyettesítsük korláttal. Azért, mert az igazi hajón is olyan volt. Az utolsó lépés a torpedóvető csövek beragasztása volt. Ezzel az építés tulajdonképp be is fejeződött.
Nem maradt más hátra, mint felragasztani a korlátot, horgonyláncokat és a még szükséges kiegészítőket, valamint kialakítani a diorámát a hajó körül.
Erről fogok írni a 4. részben.
|
|
|
Az utolsó lépés tehát az volt, hogy a helyére ragasztottam a korlátokat és a még hátralévő egyéb dolgokat, valamint kialakítottam a diorámát a hajó körül.
A munkát az orrnál kezdtem.
Először a horogkeresztet festettem fel. Körzővel megrajzoltam a hátteret, majd fehérre festettem. Száradás után pedig ceruzával megrajzoltam magát a keresztet és feketére festettem. Ez a jelzés egyébként a légi azonosításra szolgált és 1943 végéig, '44 elejéig piros háttérre festették a fehér kört, a fekete kereszttel. Mikor azonban a háború vége felé a németek elvesztették a légi fölényt, a piros háttér alkalmazása abbamaradt, lévén túl feltűnő volt. Miután ezzel elkészültem felragasztottam a horgonyláncokat és a csörlőket, aztán húzott szálból és drótból elkészítettem az orrban lévő zászlórudat. Zárásként felragasztottam a korlátokat, a fedélzet szélét használva iránymutatóként.
A következő lépés a makett "lehorgonyzása" volt. Ezt viszonylag egyszerűen oldottam meg. Drótból csináltam két kábelt, amelyek összekötötték a hajót a bójával.
Ezután helyére ragasztottam a navigációs hidakat is. Ezek a híd két oldalán voltak találhatók és az oldaluk vászonnal volt letakarva. Ez sajnos nem nagyon látszott a maketten, így levágtam ezeknek a hidaknak az oldalait és korláttal helyettesítettem őket.
Az összeállítás utolsó lépései ezek voltak:
- A katapult és a csónakdaruk felragasztása. Itt egy tanácsot adnék csak. A mentőcsónakokat még a daru beragasztása előtt tegyük a helyükre, mert különben elég nehéz lesz a csónakok beragasztása.
- A korlátok felragasztása. Itt használjuk a fedélzet szélét, mint iránymutatót.
- A kikötőfák elkészítése. Ezt húzott szálból és drótból csináltam meg és az előfedélzet két oldalára ragasztottam be kb. egyvonalban az első löveg csöveivel. A hozzá tartozó létrák a kithez mellékelt maratott alkatrészekből készültek.
- A feljárók elkészítése. Ezt egy maratott készletből készítettem, amit egy modern angol hajóhoz, az HMS Sheffield-hez, adtak ki :)
- A mentőcsónakok festése és helyreragasztása.
- A fedélzet és felépítmény koszolása, koptatása és a rozsdafoltok kialakítása.
Ezzel a hajó "szolgálatra kész" lett.
Konklúzió:
Kitűnő makett ! Úgy tapasztaltam, hogy könnyebb volt összeállítani, mint egy műanyag makettet.
Bátran ajánlom tehát mindenkinek, aki szeretne egy második világháborús nagy felszíni egységet megépíteni.
Referenciák:
|
|
|
|
(0 szavazat)
Írta: kormányzó ellentengernagy () 2008. december 06. Szombat 01:04