Tehát hosszas töprengés után, és persze nem egy nap a számítógép előtt eltöltött idő után esett a választásom erre a hajóra. Annyi dokumentumot és rajzot szedtem össze, amennyit csak tudtam. Eztán elővettem az AutoCad számítógépes szoftvert és kezdődött az elkezdéshez szükséges alkatrészek megrajzolása. A makettet a Mantua rajzai alapján kívántam megépíteni. Az alkatrészek átrajzolására azért volt szükség, mert a bordák szimmetrikussága nem volt megfelelő, legalábbis volt egy jó pár borda aminek a gerinchez képest a jobb és a bal oldal között jó sok eltérés volt. Ezért döntöttem úgy, hogy átrajzolom az egyik oldalt és a gerinc középvonalához tükrözöm, majd csak eztán nyomtatom ki a rajzokat és úgy rajzolom át a rétegelt lemezre.
A középső részeken látni lehet, hogy az ágyúfedélzetek helyei, csak az első bordán vannak berajzolva, ez azért van, hogy majd a következő lépésben 3D- ben összeállítom a gerincet és a bordákat és egy speciális megoldással a többi bordából is „kivágom” ugyanazokat a részeket és így minden bordán tökéletesen egyformán lesznek a kivágások, mert alapból ezekkel is sok gond volt.










Itt már készen látható az összes borda, lehet nyomtatni, aztán irány a műhely.

Addig, míg volt kedvem, elkészítettem a többi alkatrész rajzát, mondjuk itt nem mind látható. Ezután költöztem le a műhelybe és kezdődhetett a fűrészelés, reszelés.
Sajnos az építés első fázisairól elfelejtettem képeket készíteni, de ezt majd a későbbiekben ígérem, bepótolom.










A gerinc, a bordák összeragasztás után így néznek ki. Így már kezd tetszeni.













Egy kép szemből-oldalról.


















Egy kép a tatról, azt hiszem ezzel még lesz egy kevés munka a későbbiekben.













Egy kép hátulról.


















Sikerült elérkezni a palánkozáshoz. Kifűrészeltem a 2x7mm-es diófa léceket, ebből készül az első palánksor.












Így néz ki a hajófenék felől, már nem sok van hátra, de pont itt a legnehezebb felrakni a palánkokat, főleg a hajó hátsó felén elég sokat kell hajlítani és tekerni is a palánkokat, de azért sikerült.












Itt már csak a fedélzetek fölötti rész van hátra és kész az első sor. Eztán kezdődött a csiszolás gittelés, ami először egy véget nem érő dolognak tűnt de aztán belelendültem a dologba. Az egyik oldal már majdnem kész, de elfogyott a folyékony fám és ezért kényszerpihenő következik. Ezt az időt kihasználva döntöttem úgy, hogy megírom- e cikket. A fényképeket csak mobiltelefonnal tudom készíteni, ezért elnézést kérek a minőség miatt.

Az előző részt az első palánksor felrakásával fejeztem be. Hát ezután a kittelés és rengeteg csiszolás következett. Mikor ezzel is végeztem, úgy döntöttem felrajzolom az ágyúablakok helyeit és kivágom azokat, így amikor a második palánksort is felrakom süllyesztett ágyúablakokat fogok kapni. Ugyebár itt is kicsit át kellett szabni a rajzot, mert volt olyan ablak ami beleért volna a bordába. A képen jól látszik hogy az először felrajzolt ablakok mennyire rossz helyen vannak.  Ragasztottam a hajótestre ragasztószalagot, majd újból rajzoltam az egészet. Ez lesz a jó változat. Készítettem egy készüléket, amiben elkészítettem az ágyúablakok tokjait 0.6-os dió furnérból. Hát ezekből is kell egy jó pár darabot készíteni. És ez még csak a kezdet.

Miközben ezeket a kereteket ragasztottam a helyére elkezdtem kifűrészelni a fedélzetek padlózásához a leceket. Találtam itthon még valamelyik télről maradt gyertyánfát. Nagyon jó száraz anyag , és nagyon megtetszett a szép fehér színe, tehát ezt ide kell felhasználni.










Szerettem volna úgy elkészíteni a feldélzetek palánkozását, hogy a palánkok közti kátránytömítést valahogy imitálni kéne. A neten való böngészés közben akadtam erre a módszerre és nekem nagyon megtetszett. A kifúrészelt palánkokat méretre szabtam, majd kb. 10 darabot összefogtam a lapjuknál fogva,  fekete alkoholos filcel besatíroztam egy jó nagy darab papírt mindkét oldalról, majd ezt ráragasztottam technokol ragasztóval az összefogott darabokra úgy, hogy az egyik rövid oldalon is legyen. Majd ezután nagyon éles pengével - amit még a régi cserélhető pengélyű borotvákhoz használtak – óvatosan elvágtam a papírt. Így a palánk élén maradt a fekete papír. Nekem nagyon tetszik ez a módszer. Könnyű is megcsinálni és a vastagság is elég vékony kb 0,1 mm. Mégis látványos amikor már többet egymás mellé ragasztunk.



Hát ilyen a végeredmény. Amikor ezzel is végeztem belevágtam a második sor palánkozásába. Ezt 0,6 mm-es mahagóni furnérból készítettem, úgy hogy a palákokat méretre vágva egyenként raktam fel. Erről megmondom őszintén elfelejtettem képeket készíteni, már csak a vége felé jutott eszembe, hogy készítsek képet.

Hát nagyjából kész a hajótest. Tömítés, csiszolás után most ilyen állapotban van. Szerintem elég jó lett, legalábbis nekem tetszik. Hiba van benne, de hát még van mit tanulni. És akkor itt most megköszönném a tőletek kapott sok segítséget, ami nélkül nem tudtam volna idáig eljutni. És még valószínű fogok is még kérni segítséget. Tehát a pillanatnyi állapot:









Most majd már ráfér egy jó nagy takarítás, mert már vastagon áll benne a por.












A palánkozás közben készítettem egy- két segédeszközt, amivel a fúrógépet multifunkcionális eszközzé alakíthatjuk. Nekem beváltak ezek az eszközök, a nagy részét már használtam. Íme pár kép róluk.

A cikk második részét a második sor palánk felrakásával fejeztem be. A következő művelet a dörzsfák felrajzolása, majd felrakása volt. Hát nem egyszerű feladat. Rengeteget kellett próbálkozni, hogy szép futása legyen a dörzsfáknak, de a hajótesten maradtak hullámok itt ott és az meglátszik a felrakott dörzsfán. Annyira nem vészes a dolog. Remélem a többi részlet majd kicsit eltakarja ezeket a hibákat. A következő majd jobban sikerül. Eztán jöhetett a festés. A vízvonal alatti rész fehér színt kapott, míg a vízvonal és a legalsó dörzsfa közötti rész pedig feketét.
A festés is elég jól sikerült szerintem, de azért kisebb felületi hibákat itt is hozott ki a festés, de nem látható egyik sem igazán, csak nagyon közelről. Elkészítettem a végleges állványt a hajóhoz, így talán a festés talán már nem fog sérülni a későbbiekben.
A következő lépésben elkezdtem elkészíteni a korlátokat a mellvédekre. Egy fúrósablont készítettem, hogy a kis pálcák egyforma osztásra kerüljenek egymástól. Aztán az alsó részt ragasztottam fel, majd a felsőt. Eztán kerültek be a kis függőleges pálcák. Majd még látható felesleges részek száradás után lettek visszavágva és lecsiszolva síkra.
Íme egy másik kép a korlát elkészülte után, már csak az orrnál lévő van hátra, ami nem lesz olyan egyszerű. Így már egyre mutatósabb a hajó. Teljesen felturbóz energiával, amikor jól sikerül valami. Alig várom olyankor a folytatást. De ez csak az én véleményem, majd a cikk olvasói eldöntik, mi a véleményük.
Még hátravan egy szín festése, mégpedig a felső részeken és a tat egy jó része, melyet kékre kell festeni, ja és az orrnál is egy kis rész. A korlát elkészülte után lemaszkoltam a nem festendő részeket, majd nekiláttam a festésnek. Ezt a részt már ecsettel festettem. És a megfelelő minőség eléréséhez három sorra volt szükség. Az eredmény nekem nagyon tetszik. És a festések közötti időben sikerült elkészíteni egy pár kötélbakot is a fedélzetre. Íme ez pár kép a festés utáni állapotról és az elkészült kötélbakokról.

Nagy elhatározásomban nekiláttam a fedélzetekre való korlátokhoz a bábok ”leesztergálásának”. Rengeteg –kb 200 db-ot- kell legyártani, mondjuk a tatra kell a legtöbb, de ha már nekiállok az egészet legyártom. Hogy ennyi darabot egyformára tudjak csinálni alakkést kellett köszörülni. Itt kell köszönetet mondanom Johninak és Tyrman-nak. Rengeteg hasznos információval képekkel láttak el, és segítettek. Egész könnyen ment így már az esztergálás, de azért ne gondoljunk arra, hogy a befogott anyagnak csak úgy nekitoljuk a kést és 1 másodperc alatt kész is a darab. Ha bonyolult az alkatrész érdemes kézzel előnagyolni és csak a végén az alakkéssel befejezni, aztán felcsiszolni. 200 db-ot megcsinálni kicsit zsibbasztó, egy pár délután ráment.
Az előző részben említettem, hogy készítettem egy marógépet felsőmaróból és mindjárt főpróbaként legyártottam az ágyúkhoz a lafettákat. Most újra elővettem őket lesorjáztam lepácoltam és egy sablonban kifúrtam rá a megfelelő lyukakat. Majd az ágyúk tengelyeit és a kerekeket is legyártottam és összeállítottam. Az összereagasztást sablonban készítettem.  Egy pár vasalat is elkészült az ágyúkhoz. Szépen lassan készül minden alkatrész az ágyúkhoz.
Elkészült egy pár díszítő elem is. A kör alakú ágyúablakokhoz a réz színű gyűrű. Én fából rézgyűrűt csináltam. A „díszleceket” úgy készítettem, hogy  megfelelő vastagságúra gyalultam egy lecet. A megfelelő profilt beköszörültem egy elhasznált trapéz pengébe és a léc oldalát lekapartam ezzel a pengével. Nekem nagyon tetszik az eredmény. Főleg a több sor festés itt is csodát tett. Kíváncsi leszek milyen lesz felragasztva. A képen láthatóak az esztergált oszlopok is, melyeket festeni kellett. És a kis harang is itt van elbújva a többi cucc között. Amíg a díszlecek és a gyűrűk száradtak az ágyúablakokon is megcsináltam a festés javítását, mert a második palánksor felrakásakor a leszorító gumik ide voltak beakasztva és egy pár helyen sérült a festés.

Felkerültek a gyűrűk és a legalsó díszléc is mindkét oldalra. A teljes száradás után majd folytatom a dovábbi díszlecek felragasztását.
Időközben sikerült a több díszlecet is felragasztani. Egyre jobban tetszik a látvány.
A következő időszakban elkészítettem a galionrácsot, hát még itt is lesz feladat, de már majdnem elkészült a hajóm eleje. A gallionfigurával azt hiszem meg fogok majd szenvedni. De hát csak szépen sorjában. Íme pár kép a gallion környékéről.
A következő részben a házi fotómaratásról szeretnék majd egy komolyabb leírást közzétenni. Az első próbálkozásokon már túl vagyok, van még mit finomítani, de működőképes a dolog. Valamint az apró díszek, faragások lesznek láthatóak a tervek szerint.

Utolsó frissítés : 2012. majus 04. Péntek 13:14

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

Megjelenítve 3 a(z) 3 hozzászólásból