|
Sok idő eltelt az előző hajóm befejezése óta, amely után azonnal nekikezdtem az új makett készítésének, de a körülmények egy kicsit változtak és az elmúlt másfél évben nagyon kevés időm jutott a makettezésre. Talán most jutottam oda, hogy már tudok valamit felmutatni, ezért elkezdem a cikksorozatot, de ne várjatok gyors előrehaladást.
|
|
Tehát az angol HMS Mordaunt negyed osztályú sorhajó makettjét kezdtem el az Euromodels kit rajzai alapján. Választásom azért esett erre, mert végre méreteiben is és díszítéseiben is egy elég szép hajónak találom, valamint elég kevesen építették meg, legalábbis az interneten nem sok fotót, cikket találtam róla. Ez a készletből készült hajó fotója, tehát ez az alap, ennél csak szebbet szabadna csinálnom, legalábbis ez a cél, azután majd meglátjuk…
|
 |
A készlet M 1:60-as méretarányú. Viszont szeretnék egységes, azonos méretarányú hajókat csinálni, ezért a rajzokat felnagyítottam 1:50-re. A műhely falán láthatóak a rajzok, így bármikor tudok méreteket venni, valamint pihenésképpen elnézegetem, és lelki szemeimmel látom a leendő makettet.
|
 |
A gerincet és a bordákat 6-os rétegelt lemezből vágtam ki. Ez a kit rajzai alapján összerakott bordázat, azt hiszem látható, hogy van ahol 10 cm is van a bordák között, ami elég nagy távolság a palánkozáshoz, félő, hogy „megtörnek” az ívek, és nem lesz elég merev a hajótest.
|
 |
Ezért megháromszoroztam a bordák számát, így már majdnem olyan lett, mint egy igazi bordázat. Ideiglenesen felraktam a fedélzeteket, melyeket 3-as rétegelt lemezből vágtam ki.
|
 |
Felkerült az orrtőke, valamint a bordák oldalán kivágtam/reszeltem a szamárvezető süllyesztett palánk helyét, mely az első palánk felrakásánál lesz nagy segítség.
|
 |
Azt természetesen tudtam, hogy a plusz bordák útban lesznek az ágyúnyílásoknak, de hogy két helyen még az eredeti bordákba is belezavar?! Ezért valószínűleg az ágyúablakkereteket a palánkozás előtt beleácsolom.
|
 |
Ekkor elérkezett a téli időszak, meg egy bordatörés (szerencsére nem a hajóé!), így a szokásos téli faragásra álltam át. Gondolom a készlethez fémöntött figurákat adnak és a rajzok is elég elnagyoltak, de azért belevágtam.
|
 |
Az én „faragásom” amolyan kézzel-lábbal módszerrel készül. A vésőket óráscsavarhúzó készletből készítettem, egész jól meg lehetett élezni és a használatot is jól bírja.
|
 |
Kis turbómarókat is használtam a Proxxonhoz. Ami a legjobban bejött, az a gyémánttal felszórt csiszolófej, ami úgy működik, mint a csiszolópapír és persze a fa nem nagyon koptatja. Életem végéig használhatom!
|
 |
Itt látható a folyamat egy kicsit leegyszerűsítve: először kivágom a felrajzolt formát, majd vésővel kinagyolom a szinteket, ezután maróval, vésővel, a legvégén finom csiszolópapírral, gumikővel kialakítom az alakot.
|
 |
Még jó, hogy megmenekítettem egy egyforintost, így látszik, hogy még 1:50-ben sem túl nagyok ezek a díszítések.
|
 |
A tat fő alakjai. Az emberábrázolás még nem az erősségem, de bízom benne, hogy a környezet és az aranyfesték javít rajta.
|
 |
A tatfedélzet belső végfalának a domborműve, ezzel is elszórakoztam egy darabig!
|
 |
Ez egy saját készítésű pantográf-, azaz másolómaró, melybe egy Proxxon marót lehet befogni. Ezt azért találtam ki, mert elég sok egyforma faragás díszíti a hajót, de önteni nem akartam, legyen csak fából minden!
|
 |
Kifaragtam a mintát kétszeres nagyságban, ezt másolom le a tapogatóval, amelynek mindig a maró kétszeresének kell lenni (ebben az esetben, amikor 1:2-ben kicsinyítek!)
|
 |
Itt dolgozik az átmérő 1 mm-es gömbmaró. Alakul a forma! Kb. fél óra egy alak elkészítése.
|
 |
Ez az eredmény. Természetesen még rá kell dolgozni, mivel a maró rádiuszokat hagy, tehát ez csak egy nagyolás, de nagy segítség, mert a méretek egyformák és a fő formák már adottak.
|
| Elég régen volt, mikor elkezdtem a Mordaunt építését, illetve az építés első részének megjelenése több, mint három éve volt. Talán már majdnem a „roncstemetőbe” került a cikk. Sajnos kevesebb lett a szabadidőm, valamint más projecteken dolgoztam (terasz pavilonnal, konyhaszekrény, kocsibeálló, …), illetve lehet, hogy egy kicsit „alkotói válságba” kerültem. Egyedüli makettes aktivitásom a találkozókon való részvétel volt és a legutóbbin rettenetesen rosszul éreztem magam, hogy a sok kész és félkész hajó közé csak rumot tudtam vinni (azért ennek is örültek a többiek!). Szóval ismét kiköltöztem a műhelybe. Látszólag nem sokat haladt a hajó, de sok mindent előkészítettem. Egy makettezőtársunk szintén a Mordauntot kezdi építeni és egy kicsit meglepődve kérdezte, hogy mi az a sok minden, amit elő kellett készítenem. Egy kicsit neki is szól ez a második rész:
|
|
|
A palánkozás miatt a bordákat megsűrítettem, ahogy azt előzőleg már írtam, de a tatnál ismét egy nagy űrrel találkoztam. A képen látható az utolsó rétegeltlemez borda, ezután a tattükörig a rajz szerint a levegőben lógna a palánk. Ezért „ácsoltam” még hozzá egy tartószerkezetet, mely egyben a tattükröt is biztonságosan fogja rögzíteni. Emellett az alatta levő íves részt is bordásan oldottam meg.
|
|
|
A sűrűbb bodázás és a nem túl gondos megtervezése miatt több helyen a bordákhoz kerültek az ágyúnyílások, ezért, illetve az egyszeri palánkozás miatt előre beépítettem az ablakokat. Az árbócok alsó darabjait is elkészítettem, beillesztettem, amíg még láttam a csatlakozási pontjait és be tudtam állítani, így ha arra kerül a sor, csak bekenem ragasztóval és mehet a helyére.
|
|
|
Itt már lefestve jól látszódnak az ágyúnyílások, valamint mögéjük feketére festet lapokat fogattam fel, ezek tartják majd az ágyúcsöveket.
|
|
|
A kritikus szemek biztosan észrevették, hogy több helyen csavart használtam, lehet, hogy törvénytelen, de remekül lehúzta a fedélzet rétegelt lemezét, illetve az ágyúnyílások mögötti fekete lemezt is így tettem fel, nem bízva a ragasztóban, mikor majd fúrom és nyomom bele az ágyúcsövet. Ennek a képnek még az az érdekessége, hogy a kitkészítők úgy tervezték meg, hogy egy darabban nem lehet betenni a fedélzet ezen részét, ezért hosszában is meg kellett osztanom, így tudtam befordítani a helyére.
|
|
|
A rabszolgamunkán is túl vagyok, ledaraboltam és megcsiszoltam az összes palánkot és pallót, így nem is látszik soknak, pedig jó néhány napom ráment.
|
|
|
Ez a kis csiszolószerkezetem: vastagsági és homlokcsiszoló egyben fúrógéppel meghajtva. Átengedtem a palánkokat, így egyforma vastagok lettek és eltűntek a fűrésznyomok.
|
|
|
És íme az első palánkozás! A tat alatti rész, mely minden irányban íves. Eddig idegenkedtem a pillanatragasztótól, de kellemesen csalódtam! Könnyedén lépésről-lépésre rányomtam a palánkokat ívben és már kész is volt! Látszólag biztos a kötés, remélem így is marad!
|
|
|
Az orrnál palánkvastagságú nútot véstem, ez nagyban megkönnyíti az erősen íves palánkok rögzítését, lásd következő kép!
|
|
|
Beakasztva a palánkot a ragasztó biztos nem engedi majd el, természetesen azért elő kell majd hajlítani!
|
|
|
A fedélzeti deszkák tömítésének imitálására többféle módszerrel találkoztam, de próbáltam valami egyszerűt, mivel nem éreztem magamban annyi türelmet, hogy a deszkák éleire papírt ragasztgassak… Jól hangzott, hogy filccel húzzam végig az éleket, ki is próbáltam és jól nézett ki az oldalaknál, de mikor a végeit festettem be, rájöttem, hogy ez sem tetszik, mivel felszívja a festéket. Lehet, hogy más fajta fánál működik, vagy valamit nem jól csináltam…
|
|
|
Találtam itthon régi vastag töltőceruza hegyeket, ezt húztam végig az éleken, mivel egy kicsit rá is nyomtam, nem csak megszínezte, hanem egy letörés is csinált.
|
|
|
Az orr-résznél le kellett pallózni, mivel palánkozás után már nem férek hozzá a fölötte levő fedélzetettől. Szóval ilyen lett a ceruzás módszer.
|
|
|
A gomb már megvan a kabáthoz! Időközben néha faragtam is.
|
|
|
Természetesen majd még kap egy festést, gondolom egész más lesz az összkép.
Ezekután már tényleg a palánkozás következik, az sem lesz túl gyors menet, de remélem hamarabb fogok jelentkezni a folytatással.
|
|
|
Az utóbbi időben elég lassan haladtam a hajómmal, ez abból is látszódik, hogy majd két évvel ezelőtt jelentkeztem az építés leírásával, de mint látni fogjátok, azért megint egy kicsit épült-szépült a Mordaunt. Tehát a palánkozás következett, melyhez 7x2 mm-es körtefa léceket használtam és a Loctite pillanatragasztó gél mellett döntöttem. Ez jó választás volt, mivel lényegesen gyorsabban haladtam, mint az előző hajómnál használt faragasztóval, bár drágább is!
|
|
|
Először a dörzsfák alatti palánkokat ragasztottam fel, ezzel adtam meg az bázis ívet. Ez az a két világosabb palánk, ami középen látszódik. Ja, igen, azt még nem mondtam, hogy a palánkokat színárnyalat szerint szétválogattam, hogy a pácolandó részeknél hasonló sötétségűek legyenek, a festett részeknek meg mindegy, hogy milyen árnyalatú és erezetű a deszka.
|
|
|
Még csiszolás előtt is egész jól néz ki és végre sikerült egy jó közelképet készítenem. Persze az orr és tat résznél nem lett ilyen szép, volt mit csiszolni és még így is maradtak rések, kisebb hibák. Azzal vigasztalódom, hogy az eredeti sem lehetett tökéletes!
|
|
|
Megcsiszolva és kigittelve, pácolásra és festésre előkészítve.
|
|
|
Festés után már jó, ha stabilan le tudom tenni a hajót, ezért összeütöttem az állványát, nem bonyolítottam túl. Alulról csavarral a gerincbe rögzítem, így nem tud elmozdulni a későbbi munkafolyamatok alatt. Hogy egy kicsit elkülönüljön, dióval pácoltam, majd lelakkoztam.
|
|
|
Az a jó/rossz tulajdonságom, hogy ha valamitől félek, vagy nem tudom, hogyan csináljam, akkor félreteszem a dolgot, hogy beérjen. Most ez volt a pácolással: szeszes vagy vizes pácot használjak? Mi lesz, ha az egész eddigi munkámat tönkreteszem, mert foltos lesz? Szóval egy teljesen más témával, az ablakokkal kezdtem el foglalkozni. Ezen is sokat filóztam, és arra jutottam, hogy csak fából kellene kivitelezni! Mivel gyakorlatilag egy fedélzeti rácsot kell csinálnom, csak vékonyabb anyagból és nem derékszöges összerakással. Ezért marással és fűrészeléssel kis fogazott léceket csináltam, valamint kicsi léceket melyek belemennek a nútokba.
|
|
|
Az ablakkerethez kicsi T-léceket martam.
|
|
|
Mivel minden ablak más méretű, illetve más szögben áll, egyszerűen a rajzot vettem alapul, erre ragasztottam fel a függőleges léceket pillanatragasztóval.
|
|
|
A nútokat tűreszelővel a megfelelő szögre igazítottam, majd beleragasztottam a vízszintes léceket. Meglepő, hogy a papírra ragasztott lécek milyen mereven álltak, simán lehetett reszelni, persze azért „könnyű” kézzel.
|
|
|
A T-léceket felrögzítve adtam meg a külső formáját.
|
|
|
Leválasztottam a papírról és finoman addig csiszoltam, míg a függőleges lécek egy síkba kerültek a vízszintes lécekkel. A ragasztó olyan jól fogta, hogy csak egy helyen esett ki egy kis darab. Nem rossz arány 14 ablaknál.
|
|
|
A pácolás még mindig érett, így az oldalzsebekkel folytattam. A kit instrukciójával ellentétben egy darabból faragtam, csiszoltam ki. A nehézsége csak annyi, hogy minden oldala szögben van vagy íves. Az éleket nem csináltam tökéletesre, mivel ezeken mindenhol díszlécek lesznek.
|
|
|
Lefestve, ablakokkal. Elfelejtettem az ablakoknál megemlíteni, hogy a festés után vékony plexi lapot ragasztottam az keret mögé, így igazi üvegezett hatása lett.
|
|
|
Még egy próbafestés is belefért a pácolás elé. Azt próbáltam ki, hogy ha az arany festés előtt lenolajkencével kezelem a fát, mit változtat a kinézetén. A jobb oldalon látható két dísz közül az egyik be volt eresztve, a másik nem. Bár a fotón látszik különbség, ez csak a fényviszonyoknak köszönhető, a valóságban tök egyforma lett. Így a lenolaj kilőve!
|
|
|
A hosszú „felkészülés” után olyan gyorsan lepácoltam a hajót, hogy nem is készült fotó. Itt már a fehér festéshez maszkoltam, mivel az a tapasztalatom, hogy ecsettel nagyon rossz fehéret festeni, ezért ezt fújtam, hogy szép homogén legyen.
|
|
|
És itt van bepácolva, lefestve! Végül rusztikus tölgy vizes pácot használtam. A felszőrösödés ellen a pácolás előtt többször (sokszor!) vizes ruhával benedvesítettem, száradás után 500-as csiszolópapírral lesimítottam. Egy idő után már nem szőrösödött, akkor jött a pác, kis labdaccsal felkenve.
|
|
|
Ismét az ablakok a tattükörben. A lényeg, hogy a leírás 3 mm vastag rétegelt lemezt ír a tattükör anyagának. Ügyesen el is készítettem, majd rájöttem, hogy még 100-as szöggel sem tudom a tat ívében rögzíteni. Ezért egy kis csaláshoz folyamodtam és 2-es műanyaglapból újracsináltam és kis csavarokkal rögzítettem.
|
|
|
A felcsavarozás és ragasztás után bepalánkoztam. Szerintem így még szebb, mintha csak simán a rétegelt lemezt festem.
|
|
|
A fekete részeket is lefestettem, illetve a dörzsfák is felkerültek
|
|
|
Közben a fedélzet is alakulgat, a fedélzetek közti homlokfelültekről még a faragott oroszlánok és az ajtók vasalatai hiányoznak
|
|
|
A pácolt felületet lelakkoztam, így már érettebb színe van. Most itt tartok, végre látszódik, hogy ebből mégiscsak hajó lesz!
|
|
Folytattam a Mordaunt építését, mégpedig néhány apróság elkészítésével, mivel az elõfedélzet rögzítése és pallózása elõtt be kellett raknom a tûzhelyet és néhány ágyút, mert késõbb ez szinte lehetetlen. A tûzhely érdekes eset, mivel tulajdonképpen csak a kémény csúcsa látszik, illetve a fedélzet alá belesve talán valami az elejébõl. Mindezek ellenére amellett döntöttem, hogy rendesen megcsinálom. A kémény terítékét kiszerkesztettem és rézlemezbõl kivágtam, majd egy fa sablonon összeforrasztottam.
|
|
A tûzhely testét fából martam ki a téglázattal együtt, majd a tetejét, a platnikat, ajtókat, pántokat, zárokat rézlemezbõl alakítottam ki és ragasztottam a helyére.
|
|
Ezután festéssel feldobtam, bár szerintem jobban nézett ki elõtte.
|
|
Következtek az ágyúk. Azon ismét sokáig elmorfondíroztam, hogy mibõl készítsem az ágyúcsöveket. A rézbõl esztergálást gyorsan elvetettem, mivel nem olyan jó a kis esztergagépem, hogy a profilkések nyomását kibírja, meg sokáig tartott volna. Opció volt az öntés is, de ehhez semmim nem volt, valamint réges-régen szerszámos koromban sokszor öntöttem, és mindig gond volt a kifolyással, levegõvel…, no meg nem is igazán szerettem. Valamikor sok évvel ezelõtt Békéscsabán, a makett kiállításon egy idõs bácsi bemutatta a pantográf esztergagépét, melynek az érdekessége az volt, hogy nem álló késsel, hanem kicsi maróval forgácsolt, éppen kötélfogó szegekre volt beállítva. Pantográfom van, így csak egy forgatószerkezetet kellett csinálnom, melyet egy varrógépmotorral hajtottam meg.
|
|
Kétszeres körvonalmintát készítettem rétegelt lemezbõl, talán jobb lett volna valami szívósabb anyagból, de végül kibírta azt a pár darabot.
|
|
Az eredmény meglepõen jó lett, és igen gyorsan haladtam vele. Az persze tény, hogy minden fordulat csúcsra volt járatva, még így is meg kellett csiszolgatni egy kicsit.
|
|
Ha már a teljes ágyúcsöveket megesztergáltam és benne voltam, megcsináltam a fél ágyúkat is, melyek a alsó fedélzeteken egy csapolással vannak behelyezve a már elõre (még palánkozás elõtt) beragasztott homloklapokba.
|
|
Lefestettem õket, a fa egyenetlensége miatt (lehet, hogy jobban meg kellett volna csiszolni?!) egészen öntvény kinézete lett.
|
|
Ezután az ágyúkocsik alkatrészeit készítettem el: fúrtam, martam, esztergáltam, csiszoltam, szóval ezekben volt mindenféle munkafolyamat, jó kis szórakozás volt.
|
|
A réz alkatrészek következtek: szemek, karikák, ágyúcsõ lefogató bilincsek. Itt megmutatok egy nagyon egyszerû kis trükköt, biztos sokan ismerik, de talán van, akinek új lesz. A szemek készítéséhez 0,4 mm-es réz drótot használtam, melyet többeres vezetékbõl húztam ki. Persze ez ilyenkor elég görbe szokott lenni, fõleg, hogy elég lágy is.
|
|
Két sima, sík lapra van szükség, jelen esetben köszörült acéllap, de ilyen vékony anyaghoz két vastagabb rétegelt lemez is elég lehet. A két lap közé tesszük a drótot és a felsõlapot fel-le tologatjuk, közben egyre jobban összenyomjuk, gyakorlatilag mintha nudlit készítenénk.
|
|
Az eredmény egy teljesen egyenes huzal lesz. Ne tévesszen meg benneteket, hogy a fotón ilyen csavartnak látszik, ez a valóságban nem ennyire durva, csak felerõsíti valami fényhatás.
|
|
Egy része a szemeknek meghajlítva, az üvegecskében a karikák, valamint egy üveg fegyverbarnító folyadék. Ezt azért vettem, hogy ne kelljen a sok kis apró réz alkatrészt festeni, de nem teljesen úgy jött össze, ahogy szerettem volna. Ugyanis a szemeket és karikákat össze szoktam forrasztani, mert ezek a réz huzalok olyan lágyak, hogy beszereléskor egy kicsit jobban meghúzva a kötelet, azonnal deformálódnak. Viszont kiderült, bár a rezet szépen megszínezi, de a forrasztóónt nem sötétíti, sõt valamilyen trutyi keletkezik rajta.
|
|
Tehát maradt a festés.
|
|
Nem bírtam ki, melléraktam egy gerenda fogpiszkálót, hogy látszódjanak a méretek.
|
|
Nem tagadhatom meg a szerszámkészítõ múltamat, terveztem egy kivágó szerszámot az ajtók és ágyúnyílásfedelek pántjaihoz, mivel ezekbõl is kell egy pár darab.
|
|
Felszereltem a marógépemre, melyet így présként használtam. Szerencsére a 0,2 mm-es rézlemez kivágásához nem kell túl nagy erõ, így nem szaggattam szét a gépet. Bejelölgettem a lépéseket és kézzel adagoltam a lemezt.
|
|
Az eredmény, szép egyforma pántok.
|
|
Gyorsan fel is raktam párat a fedélzeti ajtókra. A szögeket domborítással imitáltam.
|
|
Ezeket a kis rézlemezeket használtam az ágyúcsövek lefogató bilincséhez is, ha már ott voltak és megfelelõ szélességûek voltak, legalább nem kellett külön ezért rezet vagdalnom.
|
|
A bilincseket már nem festettem, hanem a barnító folyadékot használtam. Annyi problémája volt, hogy száradás után egy világos réteg (gondolom valami oxidáció) keletkezett rajta (jobb oldali ágyú). Mivel a fegyvert is át kell törölni olajjal, ezt is megtöröltem egy olajos fültisztítóval, így teljesen jó lett (bal oldali ágyú).
|
|
Így összeállt a fegyverarzenál. Továbbá szabad a pálya az elõfedélzet felrakására…
|
|
Hosszú ideje nem jelentkeztem, de ez nem azt jelenti, hogy leálltam az építéssel, csak elég időigényes munkálatokat végeztem. Például a képen látható tat szobrokkal szórakoztam. Természetesen ezeket is a pantográf maróval kezdtem, hogy egyformák legyenek, majd faragással, csiszolással, polírozással véglegesítettem.
|
|
A tat két sarkát kardos, pajzsos harcos szobra őrzi, na ez feladta a leckét. Háromszor nekifutottam a faragásának kézből, de olyan gnómokat sikerült kreálnom, hogy a Gyűrűk urába sem fértek volna be. Ezért ismét a pantográfhoz fordultam, miután egy játékboltban vettem egy bűvész figurát, mely hasonló mozdulatot ábrázolt és a méretaránya is elég jó volt. Így már lett két jó szoboralapom.
|
|
„Levetkőztettem”, kapott kardot, pajzsot. A rajzokkal nem teljesen egyezik, de ezek hasonlóan egyediek, mint az oroszlán galleonfigura.
|
|
Lefestettem a régi és új faragásokat, így azért egész másképp néznek ki.
|
|
Itt látszik, hogy rajzról dolgozok. A kis oroszlánfejű nők rafináltak voltak, mert ívesre kellett alakítani.
|
|
Ilyen lett a valóságban.
|
|
Az előző beszámolómat azzal befejeztem be, hogy jöhet az előfedélzet felrakása, ami meg is történt miután az ágyúkat és a tűzhelyet a helyére raktam.
|
|
A horgonydaru is elkészült, ez elég nagy csörlőkből áll, így nem csak imitáltam a csigákat, hanem elkészítettem működőképesre.
|
|
Az galleon íveivel folytattam. Ügyesen, okosan, elvégre műszaki vagyok, kiszerkesztettem az íveket. Mikor kivágtam és a helyére próbáltam, rájöttem, hogy nem sokra volt jó a tudományos előkészület. Mondjuk egy kiindulási alapnak jó volt. Ki kellett vágnom egy darabot a közepéből, erre-arra hajlítgattam, próbálgattam, reszelgettem. Mikor már a helyére illeszkedett, egy pár nútot és faragást tettem rá díszítésnek.
|
|
Ilyen lett. Lehet, hogy nem tökéletes, de szerintem ennyit tudtam kihozni belőle. Közben helyére került a homlokfelület is, már elő voltak hozzá készítve az alkatrészek, faragások.
|
|
A korlátokat kis stiftekkel raktam össze, egyrészt, hogy egy irányba kerüljenek a függőleges elemek a kötélfogó babákkal, másrészt, hogy erősebb legyen, mikor feszítgetem a kötélzetet. Meg persze így könnyű volt összeragasztani, mivel mindennek meg volt határozva a helyzete.
|
|
A korlátok is lendítenek az összképen. Az is látszik, hogy takargatom a hajót, de így is porosodik szépen, de hogy mitől?
|
|
Nekikezdtem a fedélzetet beépíteni, elsőként a rácsokat készítettem el, semmi különös, a hagyományos módszert alkalmaztam.
|
|
A rajzok 1:60-ban vannak, ezért minden méretet fel kell szoroznom, hogy a megfelelő méretűek legyenek az alkatrészek. A kötélfogó bakoknál már csak imitáltam a csigákat, de nem feltűnő.
|
|
Az előfedélzeti hajóharang összeépítve a bakokkal.
|
|
A horgonycsörlő alkatrészei.
|
|
A kész horgonycsörlők, tulajdonképpen működőképesek.
|
|
A létrák is könyv szerint készültek.
|
|
Na, innen már izgalmasabb dolgok jönnek. Sokat gondolkodtam a csigalépcső elkészítési módján. Csináltam próbahajlításokat is, de ilyen kis ívben a pofafákat meghajlítani, úgy, hogy még szabályos ív is legyen, szerintem lehetetlen. Ilyen kis léptékben a lépcsőlapokat is érdekes lett volna szabályosan beragasztani, ha nincs a helye bevésve a pofafába. Ezért azt találtam ki, hogy csinálok egy sablont, majd jött az ötlet, hogy egyúttal a pofafákat íves előgyártmányból vágom ki. Ezt az érdekes formát marógépen körasztallal készítettem. A lépcsős rész egy ragasztósablon a lépcsőlapokhoz és homlokdeszkákhoz, de ebben tudtam összeragasztani a pofafákkal is. A két íves részből készültek a pofafák.
|
|
Tehát miután megcsináltam a lépcsőlapokat és a homlokdeszkákat, a lépcsősablonon összeragasztottam. Benne hagyva a sablonban melléraktam az íves darabokat, így rá tudtam jelölni a lépcsőlapokat, a csúcspontokat összekötve (alul-felül ráhagyva) megkaptam a pofafák formáját. A pofafa éle az ív minden pontján merőleges, tehát ezt rá kellett számolni a kivágásnál, majd reszelés, csiszolás. Látható, hogy igen érdekes formák keletkeztek.
|
|
A balusztereket a pantográfon esztergáltam. „Hatalmas” darabok!
|
|
A korlátot ívesre vágtam, majd megcsavarva hajlítottam a helyére. Elég küzdelmes volt a balusztereket szögben méretre vágni, majd a tetejére ragasztani a korlátot, de megérte.
|
|
Itt látszik, hogy be kellett raknom az ágyúkat a lépcső felszerelése előtt, mert utána már körülményes lett volna.
|
|
Az előfedélzet a fedélzeti elemekkel.
|
|
Elég jó közelképeket tudok csinálni a telefonommal. Most látom, hogy le kell vágnom a csavarokat, amivel a fedélzetet fogattam fel!
|
|
Látkép az előfedélzetről.
|
|
Gyakorlatilag a fedélzeti elemek felkerültek. Még kellenek a kötélfogó szarvak, valamint az ágyúk, de ezekhez még csigákat és kötelet kell csinálnom.
|
|
A díszítés tovább folytatódik, elkészültek az ágyúnyílások körüli koszorúk (ezekkel is jó sok időt töltöttem!), valamint felkerültek az oldalfaragások. Az árbócok, macskafejek, csigák következnek, ennek egy része elég rabszolgamunka lesz, de azért nyomatom tovább.
|
|
Ahogy előre jeleztem, következett a rabszolgamunka. Egy kis összeírást készítettem, hogy milyen vastagságú és mennyi kötélre lesz szükség, mert ha már nekikezdek, akkor az összes kötelet elkészítem. Így gondoltam. Mondanom sem kell, hogy az állókötélzet felszerelésének a felénél már újra elő kellett venni a kötélverőt…
|
|
A futókötélzet köteleit is megcsináltam, már most látom, hogy ez sem lesz elég.
A kötelek után a macskafejek és csigák legyártása következett, erről nem készítettem fotókat, a Golden Hind-nál elég részletesen leírtam, én is onnan puskáztam.
|
|
A terebek alapját adó deszkákat a rajzokon ragasztottam össze, hogy a nyílások megfelelőek legyenek, illetve biztosan kiadják a külső kerek formát, lehetőleg ne túl nagy ráhagyással.
|
|
A peremet adó gyűrűt megesztergáltam, felragasztottam az alapra. A gyűrűt megfogva körasztalon központosan körbe tudtam marni az alapot. Ha már a körasztalon volt, ráosztottam a macskafejek és a varjúláb furatait.
|
|
Megesztergáltam az árbócokat (bár ez leginkább csiszolás volt, mivel a vékonyabbaknál már kinyomta a kés). Az árbócokhoz még elég sok apróságot kellett elkészíteni, ezért csináltam ezt az összefoglaló fotót. Ügyesen, nagy gonddal elkészítettem a zászlórudakat is, a végén szép kis gombokkal. Amit persze levágtam, amikor rájöttem, hogy nem tudom rajta áthúzni az árbócfejet.
|
|
Provizórikusan összeraktam az árbócokat. Éppen csak elfér a műhelyemben.
|
|
Ezen a képen látható a macskafej kengyelek készítésének folyamata. Egy egyszerű hajlító sablont készítettem, hogy lehetőleg egyformák legyenek. Először elég kuszán néz ki, de kis fogókkal könnyedén meg lehet a rezet igazítgatni, végül fegyver barnítóval kezeltem.
|
|
Ha már a fémmegmunkálásnál tartottam, elkészítettem az ágyúablakok vasalatait is.
|
|
Az ágyúablakokat két részből állítottam össze, így egyszerűbb volt külön-külön festeni, majd egy kis ütközősablonban ragasztottam össze.
|
|
Próbaként felszereltem kettőt, de csak ideiglenesen, mivel tapasztalatom szerint a kötélzet felrakásnál a kötél imád beleakadni.
|
|
Még mindig akadt egy kis kovácsmunka, a kormánylapát zsanérjai.
|
|
A kormánylapátot szegekkel tettem fel, ebben a méretarányban simán lehet szegelni, a rezet meg amúgy sem szereti a ragasztó.
|
|
Ez is kovácsolás lenne! Viszont csaltam egy nagyot, mivel lakatos létemre lassan a vaskarikát is fából csinálom! Szóval fából készültek a horgonyok, de lefestve nem lehet észrevenni, csak kézbe véve furcsán könnyűek.
|
|
A főtarcskötél kengyele, ahogy kell, bandázsolva.
|
|
Az asztalom kötélzetkészítés, csigakötözés közben. Igazából a lámpát akartam megmutatni. Először a feleségemnek vettem egy ilyet, hogy lásson varrni. Aztán sóvárogtam a következő születésnapig, amikor én is kaptam egyet. Ez tulajdonképpen műkörmös lámpa, van benne vagy száz LED és nagyon jó, hogy szélesen bevilágítja az egész munkaterületet. Nem túl olcsó, de megéri!
|
|
A macskafejek felkötése távtartóval. Régebben rézből hajlítgattam távtartót, de az elég gyenge volt, így most csináltam egy masszívabbat.
|
|
Megfeszítettem az oldalköteleket. Azt tapasztaltam, hogy a távtartót érdemes hosszabbra hagyni, mivel elég sokat lehet húzni rajta (kicsit nyúlik a kötél!). Szerencsére először a feszítőköteleket nem is rögzítettem véglegesre, csak mielőtt a hágóköteleket elkezdtem csomózgatni. És még akkor is tudtam rajta húzni!
|
|
Ez egy kicsit rabszolgamunka jellegű, de mikor már belejön az ember a csomózásba, egész gyorsan halad.
|
|
Az úgynevezett „varjúláb”, szerintem nagyon látványos, kár, hogy a vitorla el fogja takarni!
|
|
A vitorlarudak is elkészültek, a nagyja több darabból, a mérete és a nyolcszöges rész miatt is.
|
|
Mivel oda jutottam a hajó építésével, hogy az árbócok, vitorlarudak és különösen a kötélzet miatt védeni kell a sérüléstől, a portól, ezért elkészítettem a vitrint, mondhatni szekrényt. A kutya okos és csak szaglássza!
|
|
A vitorlákat szerencsére megvarrta a feleségem, neki ez csak ujjgyakorlat, ha jól emlékszem két nap alatt végzett. A szegélyköteleket, füleket már én öltöttem fel. A patkányfarkak elég reménytelenül néztek ki (felső sor), de egy kis higított mattlakkal szépen be lehetett állítani. A vitorlarudakra az asztalon kötöttem fel a vitorlákat és a csigákat, így sokkal könnyebb, mint később a helyszínen bénázni.
|
|
A futókötélzet lekötései az előárbócnál, azért tudtak valamit a matrózok!
|
|
Ez csak jó kép lett, címe: Csendélet a főárbócon.
|
|
Már csak apróságok maradtak, például a hajólámpa. Plexiből, rézből esztergáltam, illetve hajlítottam.
|
|
Kis aranyfesték és már kész is.
|
|
A zászlókat a „zaszlo.hu”-ról rendeltem, szépen megcsinálták. Bekerült a vitrinbe, bár itt még hiányzik a plexi (nem mertem üvegezni a nagy felület és a súly miatt).
|
|
Festés után átrendeztük a bútorokat, hogy beférjen a Mordaunt. Ez idáig O.K., de hova jön a következő?
|
|
|
|
(1 szavazat)
Írta: tszecsy () 2019. szeptember 29. Vasárnap 08:49