Ezen az oldalon gyakorta előkerülő téma a hajómakettezők, illetve makettezni vágyók legnagyobb(nak vélt) problémája: a helyhiány. Sokan hivatkoznak arra is, hogy nincsenek gépeik, illetve "alacsony a költségvetés". Ebben a cikkben a saját példámon, azaz most készülő, első saját építésű hajómon keresztül szeretném demonstrálni, hogyan sikerült jómagamnak felülemelkedni ezeken a problémákon, s hogy lehetséges egy 40 négyzetméteres társasházi lakásban saját hajót építeni, olcsón. Ezzel leginkább bátorítani szeretnék mindenkit, aki csak azért nem kezd hozzá egy makett építéséhez, mert megoldhatatlannak látja a fent felsorolt problémákat.

Előkészületek:

Körülbelül 2 évvel ezelőtt megjelent az oldalon egy számomra addig teljesen ismeretlen, egzotikus hajótípus modellje, melyet még egy követett: a sebek. Nekem is rögtön megtetszett, viszont elhatároztam, hogy ugyanolyat nem akarok építeni, mint amik már itt láthatóak. Természetesen féltem a saját építés kivitelezési problémáitól, az elején nem igazán tudtam, bizonyos dolgokat hogyan fogok megoldani a kicsi lakásunkban. Az interneten való hosszas keresgélés nyomán arra is rájöttem, hogy nem egy "tucattípusról" van szó, viszonylag kevesen építenek sebeket. Választásom végül Flamenco tanácsára egy spanyol változatra esett, mely nagyban hasonlít az algiri sebekhez. Fő méretei alapján kicsit kisebb, de a felépítése gyakorlatilag ugyanaz.

A tervrajz:

A hajó tervrajza Wolfram Zu Mondfeld: Die Schebecke und andere Schiffstypen des Mittelmerraumes (Hinstorff Verlag) című könyvében található, melyet az ebay-en sikerült elég potom pénzért megvásárolnom. A Mondfeld könyvek és rajzok híresen jók és megbízhatóak, úgyhogy nem is aggódtam, Flamenco tanácsiat és számomra elküldött skicceit és rajzait követve hozzákezdtem a keresztmetszetek szerkesztéséhez papíron. Néhány napi rajzolás után ért a nagy meglepetés, ami hosszú, álmatlan éjszakákat hozott magával: a tervrajzon a bordarajz és a hosszanti rajzok sehogyan sem akartak "kompatibilisek" lenni (1. ábra). Természetesen arra gondoltam, hogy én rontok el valamit, ezért elkezdtem leméregetni, amit csak lehetett, de az eredmény is azt mutatta, hogy a bordarajz sajnos rossz a tervrajzon! Hidegzuhanyként ért a dolog, de úgy gondoltam, nem adom fel, mert szeretném ezt a hajót megépíteni. Nem volt más hátra, mint újratervezni a hajót. Ehhez AutoCAD szoftvert használtam, a tervek 2D-ben készültek. Én nem raktam be a beszkennelt rajzokat referenciarajznak, hanem a fő méretekek lemértem a tervrajzról, és úgy vittem fel a gépre. A tervezés lépéseiről itt nem szeretnék bővebben írni, azt majd egy másik alkalommal mutatnám be. A lényeg az volt, hogy a többségében helyes vízvonal- és oldalnézeti rajzokból kiindulva, a Chapman-féle algiri sebek tervrajzának arányait betartva (2. ábra), új bordarajzokat tudjak készíteni (3. ábra). Sajnos a Mondfeld rajzon a részletes keresztmetszeti rajzok sem stimmelnek, volt tehát munka bőven. A későbbiekben úgy döntöttem, hogy részletes rajz lesz a tervrajzból (4. ábra),  mivel így számos építési elemhez azonnal előállítható sablonokat kapok.

Építési mód, alapanyagok, szerszámok:

Az építést mindenképpen összerakó módon képzeltem el, egy admiralty (teljesen szerkezethű, bordás-palánkos) típusú hajó jelenleg a képességeimet és az eszköztáramat is meghaladja. Egy teljes bordás-palánkos hajó elkészítéséhez nagyon pontosan kell dolgozni, és nagyon jó minőségű fára van szükség. Ehhez képest, ha a modellünk alul nem nyitott, akkor tökéletesen megfelel az összerakó megoldás is. A hajót 2 réteg palánkozással terveztem, mert ez - főleg kezdők számára - sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint az 1 réteg. A terveket ehhez igazítottam. A kész modellt szeretném eredeti valójában ábrázolni, tehát teljes modell vitorlákkal, megfelelő, korhű színekkel.

Az összerakó építésmód esetén a gerinc és a bordalemezek ideális alapanyaga a rétegelt lemez. Én 4 mm vastag réteges lemezt vettem, nem túl nagy minőség, 3 téregű, de ez később még jó szolgálatot tett! Ehhez csak egy, bármelyik barkácsáruházban kapható, olcsó, elektromos dekopírfűrész szükséges a nagyoláshoz, míg az elemek kivágása egyszerű, kézi lombfűrésszel történt. A sólya anyaga 18 mm-es forgácslap, ez igen egyenes, sima, tehát nagyon jó viszonyítási alap.

 A palánkozás és a felépítmények megmunkálása tömbös fából gépeket igényelne, erre azonban sem anyagi keretem, sem helyem nem áll rendelkezésre. Éppen ezért elkészítettem az anyaglistát, és az internetről megvásároltam az előkészített faanyagot. A lécek, rudak ugyanolyan formában megvehetőek, mint ahogyan a kitek bobozaiban találhatóak, csak akár 1 méter hosszút is tudnak küldeni belőlük. A hajóhoz szükséges faanyag az Amati olasz gyártó webboltjából érkezett, és összesen 10.000 forintba került, ami magasan a legnagyobb tétel volt a hajó építése során. Ezt az előkészített anyagot a továbbiakban szikékkel, kézi szerszámokkal, csiszolópapírral, illetve egy kis barkácsgép, egy Dremel 300 segítségével kiválóan meg lehet munkálni kis helyen is. Az építés során bükk, hárs, amerikai dió és tanganyika fák kerülnek felhasználásra, illetve bükk bútorfurnér, amit út közben kaptam tislertől.  

 
1. A szerkezet

A hajót fejreállított módon kezdtem el építeni, Flamenco tanácsára. Ennek az eljárásnak számtalan előnye van. A szerkezet (a bordalemezek és a gerinclemez) összeállításánal három gyakori probléma szokott fellépni. A bordalemezeket a gerinclemezre felülnézetből pontosan merőlegesen, elölnézetből pontosan szimmetrikusan, valamint pontosan a helyes magasságban kell beállítani a gerinclemezhez. Az állított építésmód során ez nagyon sok mérést igényel, a mérés referenciája a sólya. Talpas vonalzóval, esetleg szögmérővel folyamatosan ellenőrizni kell, hogy az adott bordalemezt merőlegesen, szimmetrikusan, helyes magasságban raktuk-e be. Ez számomra elég körülményesen hangzott, ezért a következő megoldást válaszottam: a tervrajzon az oldalnézeti rajzon és a bordarajzon a vízvonallal azonos távolságban egy-egy párhuzamost húztam a hajótest fölé. Ez lesz a fejreállítás után a sólya szintje. Eddig a vonalig felfelé meghosszabbítottam a gerinclemez elejét és végét, illetve a bordalemezek két oldalát is. Az elemek kivágása a kinyomtatott és a réteges lemezre felkasírozott bordarajzok után így nagyon egyszerű, mert a sólyára felfekvő végeken csak egyenest kell tudni fűrészelni. A sólyára rákasíroztam a szerkezeti rajzot (1/1. kép),  és ehhez raktam fel a bordalemezeket. Ezzel a bordalemezek hosszanti pozíciója pontos (pl. 1/2. kép), s ha a meghosszabbított végük felőli oldalt egyenesen sikerült kivágni, akkor a középtengelyük a sólya lapjára szemből nézve merőleges lesz (1/7. és 1/8. kép) (pláne, ha először négyzetes profillécre ragasztjuk-szegeljük-csapoljuk a bordalemezeket (1/3., 1/4. és 1/6. kép), mert akkor be tudjuk állítani a középtengely merőlegességét, majd a felrakásnál pontosan tudjuk illeszteni a borda élét a sólyán lévő rajzhoz). A gerinc és a bordalemezek magassági pozíciója is helyes, hiszen nem egymáson ülnek, hanem a sólyán, tehát a bordalemezek nem tudnak "beülni", vagy "fennakadni", ha nem sikerült elég mélyre / túl mélyre sikerült vágni a bordán v. a gerincen az illesztő kivágásokat (a fennakadás esetén könnyen tudunk korrigálni). Oldalnézetből még lehetnek ferdék a bordák, de ez azonnal megszűnik, amint a bordák felrakása után a gerinclemezt a helyére illesztjük a helyes hosszanti pozícióban (1/2., 1/5. és 1/9. kép).

Egyetlen hibaforrás maradt, ha a bordalemezek hajlanak, ezt távtartók alkalmazásával lehet javítani. A távtartók hosszát nem a tervrajzhoz, hanem a sólyán a bordák valós távolságához mértem le. A távtartók alkalmazása nemcsak a bordalemezek egyenesítését szolgája, hanem szerkezeti masszivitást is ad a hajónak, a csiszolásnál nem fognak eltörni a bordák, illetve a palánkozás nem fogja tudni "elhúzni" a szerkezetet. A bordákat a szokásos módon helyeztem fel: a főbordát középtengelyben, az előtte lévőket előre, a mögötte lévőket hátrafelé "lógatva" a bordametszetek vonalához képest (pl. 1/6. kép). Így ez elől lévő bordák hátsó, a hátul lévő bordák első oldala éppen a megfelelő, helyes keresztmetszet. Az elöl lévő bordákat előrefelé, a hátul lévőket hátrafelé kell csiszolni, és csak a helyes élre kell vigyázni. A szerkezeten nem sokat kellett csiszolni, egy palánkkal folyamatosan ellenörizve (kézzel ráhajlítjuk a szerkezetre) gyorsan kialakul a test. Ha a bordák elég pontosak, akkor szép, hullámzásmentes alakot kapunk.

A hajó érdekessége, és egyben egyik fő nehézsége a tat 2 kis púpja. Ezeket szimmetrikusra kell elkészíteni úgy, hogy alsó élük a fő dörzsfa futását követi, s nem törhet meg sehol. A tervrajzon néhány szerkezeti elemet terveztem (legnagyobb metszet, illetve a felső ív - 1/6. kép), ezeknek a közeit hulladék réteges lemez darabkákkal és faragasztós papírmasszával tömtem ki, megformálva a púpot (1/10-12. képek). Száradás után ezt szikével faragtam a végső formára. Utólag visszatekintve, nem volt olyan bonyolult, mint azt először képzeltem.

A szerkezethez tartozik még a 3 db árbocfészek, amiket tömbös fából készített el nekem Hajós Joe (köszönet érte!), bennük a helyes szögű furatokkal (kép a 2. palánkozás című részben).

A továbbiakban a képeket nem fogom számozni, mivel az építés a "szokásos sorrendben zajlott, s a szöveg alapján remélhetőleg minden egyértelmű lesz.

2. A palánkozás

Az alsó palánkozás anyaga 1mm vastag bükk. A palánkozást a fő dörzsfa alatt futó palánk felrakásával kezdtem, mert az adja a hajó karakterét. Ha ezt nem sikerül pontosan, szépen, megfelelő ívben felrakni, akkor nem lesz szép a hajó sem. Lefelé a szokásos módon folytattam a palánkozást, kissé beáztatott palánkokkal. Előre hajlítani nem kellett, mert erre a hajóra nem kellenek "nagy ívek", illetve az 1mm vastag léc kézzel is kiválóan hajlítható. Én az első réteg palánkozást szegelni szoktam, mert úgy gyorsan lehet haladni és nem esik szét. Itt nem annyira fontos a pontos illeszkedés, lehet tömíteni, glettelni a végén, illetve nem kell szabályos palánkvégződéseket és hajlításokat sem csinálni. Az alsó réteg elkészítése után levágtam a sólyáról a hajót, mert a púpot másképp nem tudtam lepalánkozni, mivel teljesen visszahajlanak a palánkok rajta. Az első réteg palánkozás a púpon kínszenvedés volt (és felesleges is...), de gyakorlatnak megtette. A hajót úgy terveztem, hogy a fő dörzsfa felett az oldal csak 1 réteg palánkot kap, 1mm vastag bükk lett az is. Itt kell megemlítenem, hogy a bükkel való dolgozás után nem értem, itthon miért ennyire "reklám" fa hajómodellezéshez: valójában rettentően megdagad áztatáskor, nagyon-nagyon lassan szárad (emiatt esetleg kirepedezhet a hajó oldala az elkészítése után pár hónap múlva), s a mintázata miatt nem lehet natúrban hagyni, mert hiteltelen, valamint nem túl finom a sejtszerkezete sem. Mivel a víztől azonnal megdagad, a felső részt, ahol csak egyetlen réteg palánkozás van, szárazon raktam fel. A palánkok itt csak élükre vannak ragasztva, de nincsenek hozzáragasztva a bordákhoz! A palánkokat egymáshoz a bordákon előrefúrt lyukakba dugott színes kis "pin"-ekkel szorítottam, míg a bordák között pillanatszorítók tömkelegével biztosítottam az élek együttes futását. Ez egyszerű módszer, s nem is túl lassú, óránként fel lehetett rakni egy újabb sort, addigra a gyors faragasztó eléggé megköt már. A "neccesebb" helyeken UHU gél pillanatragasztót használtam, ami ugyan igen drága, de nem sok kell belőle, és tényleg nagyon erősen tart, és azonnal köt. A palánkok eleje a gerincbe fut, ehhez nútot martam.

Az első réteg palánkozás után kihúzgáltam a szegeket, csiszoltam és tömítettem (ez is szükségtelen volt...), majd felraktam a több darabból álló gerincet, fogpiszkáló csapolással. A második réteg palánk 0.5 mm bükk, illetve bükk bútorfurnér. A furnér ideális, mert abból olyan alakot vágok ki, amilyen éppen kell. Ennél a palánkozásnál már figyelni kell a helyes futásokra, fogyasztásra, toldásra, élre hajlításra is. Érdemes szárazon felrakni a palánkokat, mert úgy nem ér meglepetés, miután száradás után összezsugorodnak... Szerencsére a test alakja egyszerű, csak a legvégén, elöl-alul volt szükség fogyasztásra, toldásra hátul egyszer, viszont a púp alatt eleve kissé erősebben élre hajlított alakú palánkokat kellett vágni. Ezt sablon után végeztem. Ha a furnér jó minőségű, semmilyen felragasztós-trükközős módszert nem kell alkalmazni, fémvonalzó mellett szikével vágható, nem is szálalódik és nem törik (én tisler jóvoltából ilyet kaptam). A púp palánkjainál sokat kell felül fogyasztani, hogy az alak megmaradjon, ez nem is lett a legszebb, de nem is igen fog a festés alatt látszani (remélem). A palánkokat két végükön és közepükön egy-egy apró csepp pillanatragasztóval, egyébként faragasztóval rögzítettem. A pillanatragasztó gyakorlatilag azonnal odafogja a helyére a palánkot, a faragasztó kötése után meg biztosan lehetünk benne, hogy tartósan a helyén is marad. Ezzel a módszerrel igen gyorsan lehet dolgozni.

3. Keresztfalak, bordák és padló:

Amikor a hajó oldalának palánkozása elkészült, az építési bordák tövét bevágtam a Dremel-lel, majd simán kitörögettem a bordák túlnyúló részeit. Féltem kicsit, hogy az 1mm élére ragasztott szerkezet szétesik, de szerencsére semmi baj nem történt. A "valódi" bordák csonkonként kerülnek beragasztásra. 2x2 és 2x3 mm-es lécekből vannak, amiket szintén nyomtatott sabol alapján rakok be a hosszanti pozíciókba. A vastagabbak általában ágyúnyílást, a vékonyabbak evezőnyílást fognak közre. Az ágyúablakok kivágása még ezután jön, mivel nem akartam azzal tovább gyengíteni a szerkezetet. A bordák - miután keresztben fogják össze a palánkokat - kiváló stabilitást adnak a vékony oldalfalnak. A bordákat nem hajlítottam elő, mert a hajó oldala szerencsés módon eléggé sík itt, tehát az álfedélzet magasságáig mindenképpen jól felfekszenek a bordák.

Az első keresztfal  bútorfurnérból és 1mm-es palánkanyagból készült "szendvics", 2x2 mm-es dió oszlopokkal és korláttal. Ezt is az építési borda kitörése után tettem a helyére. A hátsó keresztfal (valamint a padló alapja, a tat és a púp találkozásánál egy hosszúkás, elkeskenyedő lapka, valamint elől, a nyitott lejárónal található, a belső teret imitáló doboz két oldal) prespánlapból van. Ez egy igen kemény karton, amit azért jól lehet vágni ollóval és szikével is (köszönet ismét Hajós Joe-nak!).

A padló anyaga hárs, mert ez elég világos, 1.5 mm vastagságú, 7 mm széles. A közöttük lévő tömítés 0.5 mm-és fotokarton. Ez egy kissé széles, 0.25 mm elég lenne, de a 7 mm-es padlódeszka szélesség miatt még belefér. A deszkák végződései a "valódi" bordák tengelyére esnek, a deszkák kb. 12 cm hosszúak. A katonnak a deszkák éleire való felragasztása igen egyszerű: erős pillanatszorítóval összefogtam kb. 10 db leszeletelt deszkát lapjával, majd az egyik oldalt (az összefogott éleket) bekentem ragasztóval és a kartonra nyomtam, valamint súlyokat raktam még rá. 1 nap után csak egy szikét kell két padlódeszka közé benyomni, végighúzni, és máris van egy deszkám, kartoncsíkkal az egyik élén. A végződésekre az építés közben, "manuálisan" kerültek fel a kis kartoncsíkok. A 1.5mm vastag anyag éppen elég vastag ahhoz hogy jó tartása legyen a csíkoknak. A padló összerakása után természetesen szépen szintbe kell hozni az egészet. A probléma ott van, hogy csiszolni nem érdemes, mert a karton fekete csiszolóporát a puha, világos hársfa beveszi és megszürkül kissé. Éppen ezért, a Milton Roth féle modellező könyv tanácsát követve, egy letört schnitzer-penge darabbal "kapartam" ("borotváltam") a padlót simára (a könyvben eredetileg tintával kevert ragasztót ajánlanak a padlódeszkák összeragasztására és a tömítés imitálására, igazából ehhez ajánlják a borotválós módszert.).
 

No, elérkezett az idő, itt a cikk 5. része. A külső palánkozás befejeződött, az álfedélzet padlózata, az ágyúnyílások, a tat padlója, a dörzsfák, valamint a mellvéd korlátja van készülőben:

	Miután a bordák a helyükre kerültek, a mellvédnél a túllógó végeket szintbe vágtam a legfelső palánkkal. A palánk és a bordavégek is vízszintesre vannak csiszolva, mert a korlát már vízszintesen áll a ferde oldalfalon.
	Ez itt a mellvéd korlátjának rögzítési technikája. A kotlátba 0.5-ös lyukakat fúrtam vastag bordáknál függőlegesen, ebbe acél gombostű került. A gumik másik vége a gerincbe ideiglenesen bevert apró szegekbe kapaszkodik.
	A korlátot úgy raktam fel, hogy először a két végén megfogattam 1-1 gumiszalaggal (keresztfalaknál látható), majd középen kézzel a helyére húzva és ott tartva befúrtam a lyukat, amibe beletettem a tűt, rá a gumiszalagot. Aztán a műveletet megismételtem előrébb és hátrébb is, még 2-2 helyen, így végül pontosan feküdt a helyén. Ezután levettem, megragasztóztam, és a "szerkezettel" visszaraktam a helyére.
	Az álfedélzet padlójának alapja prespánlap. A padló oldalról kapott még egy küszöböt is, erre fognak a padlódeszkák végei kifutni. A prespánlap kissé hullámos lett a bordák szintjének minimális egyenetlensége miatt, de ezt később javítottam.
	Az álfedélzeten elöl és hátul egy-egy emelt rész van, ez alá nem padlóztam, csak egy ritka hosszanti szerkezetet raktam, hogy a deszkák szilárdan áljanak. Mivel nem volt kedvem a keresztben álló deszkák végeit a már berakott bordákhoz alakítani, ezért inkább egy vízmedergerendát raktam fel 1x2 mm-es lécből.
	Itt látható a padló eleje, már csiszolás után. A keresztirányú felrakás miatt először kissé hullámos lett a padló (0.5mm), viszont ez a bordáknál majdan futó vízmedergerendán nagyon meg fog látszani. Éppen ezért szépen szintbe csiszoltam a padlót, egy kb 8 cm hosszú fadarabra csiszolópapírt ragasztva. Ettől hosszabbat nem érdemes használni, mert a padló nem sík, hanem kicsit íves, és nem az ív, hanem csak a púpok eltüntetése  cél.
	Időközben elkészült az elején is a padlózás.
	Itt látható a kész padló, valamint az ágyúnyílások, melyeket a padló elkészülte után vágtam ki.
	Amikor unatkozom, beteszek 1-2 bordát a másik oldalra is. Nem túlságosan izgalmas munka, de lassan a végére érek.
	Az ágyúablakok helyét kívülről rajzoltam fel. Nem könnyű, mert a hajó oldala kb 45 fokban dől. Igazából csak 4 ablak közepének pozícióját jelöltem be, melyeket a CAD rajzomról könnyű volt leolvasni. Mindegyik négyesből az első és hátsó ablak közepének pozícióját rajzoltam fel, majd pillanatszorítóval egy 2x2-es lécet szorítottam a hajó oldalához kívülről úgy, hogy átfusson ezen a 4 ponton, és ennek segítéségvel biztosítottam, hogy a többi ablak is ezekkel egy íven legyen. A függőleges falakat a belül már ott lévő bordák adták.
	Talán látszanak még a ceruzával felrajzolt ívek. A középvonalak ívének felrajzolása után azzal párhuzamot húztam felfelé és lefelé is. Az ablakok alakja téglalap az oldalon, mert vízszintesen oldalról nézve kell négyzetnek látszaniuk, ezt bele kell venni a számolásba.
	Az egyik oldalon már a fő dörzsfa is felkerült. Elég erős ívet kell bele hajlítani játul, így itt csapoltam és szegeltem is, viszont a szegek nyomát jól el lehet tüntetni a helyükre belenyomott, pillanatragasztóba mártott fogpiszkálóvéggel. Csiszolás és festés után SEMMI nem látszik abból, hogy valaha ott szeg volt. A mellvéden is így jártam el a rögzítő gombostűknak fúrt lyukakkal.
	Belül is elkezdtem berakni az ágyúnyílások vízszintes kereteit. Talán az is látható, hogy végülis sikerült szépen kicsiszolni a padlót.
	Ugyanaz pepitában azzal a különbséggel, hogy felkerültek a padlóra a lefolyónyílások, illetve a vízmedergerenda is. Teljesen takarja a padlódeszkák nem egyenletes végződését a bordáknál, és nem is butaság, mivel ezen a fedélzeten CÉL volt, hogy lefolyjon róla a víz. Ezért nincs tömítés se a deszkák között, és ezért van kilyukasztva a padló is. A víz innen a főfedélzetre folyt, onnan meg sréhen, annak ívét követve a fő dörzsfák fölött kivágott nyílásokon távozott a hajóból.
	A jelenlegi állapot.
	Közelről a padló. A nyílások ívének felrajzolása után 1mm-es fúróval kifúrtam a deszkák találkozásánál a lyukakat, majd egy szeg végét 1.5x1.5mm-esre köszörültem, s ezt mindenhol beleütöttem a lyukakba megfelelő állásban, így négyszögesek lettek a lyukak. Hát nem mindenhol tökéletes, de első munka, ez van. :)
	A tat padlójához is hozzákezdtem, miután a jobb oldali púpot is sikerült végül lepalánkozni. A padló felrakása előtt szépen szintbecsiszoltam a bordák tetejét (a padló sík, de kissé emelkedik hátrafelé, ezért, bár nem lejt kifelé, a víz le tud folyni róla.)
	Felraktam annyi padlódeszkát, amennyit a bordatúllógások levágása nélkül lehet. A többit már csak az oldalfalak felrakása után.

	Elkészült és helyére került az egyetlen rács. A tat oldalfalai 3 x 0.5 mm furnér szendvicsben készültek, mindkettő fal pontosan ugyanolyan, ez a felrakásnál fontos. A felrakáshoz a két oldalon a még meglévő bordahosszabbításokat használtam viszonyítási pontként, felrakás utánezeket eltávolítottam. Így szimmetrikus lett a hajó hátulja.
	Az ajtó ilyesmi lesz, de a vaspánt és a nagy szegecsek helyett inkább fapántot fog kapni és egy keretet, és befelé nyílik.
	A tatrész messzebbrő. A tatfelépítmény hátranyúló jellegéből adódik, hogy a tatfalakat nagyon pontosan kellett felrakni, hogy a középső padlószint és a felső rács is a hajótengelyre szimmetrikusan és megfelelő magasságban álljon, mindenféle dülöngélés nélkül.
	Az ágyúfedélzet négyzetes lyuggatása még nincs teljesen kész, közben az ágyúnyílások és evezőnyílások keretei is készülnek.
	Még egyszer a tat, most felülről. A lyuk a kormánylapátnak van, ehhez a padlóhoz megint nem kell tömíteni, hiszen alatta már nincs ott a hajótest.
	Az első emelvények.
	Így fest a hátulja a felrakott fődörzsfákkal. A púp festés előtt még tömítésre vár.
	Itt látható a tat hátranyúló szerkezete alulról. A rács rendes módon készült, tehát nem két "fésű" egymásban, ilyenkor ilyen az alja. Ezeket az egységeket egyébként papírra nyomtatott sablonon raktam össze, és miután elkészültek, akkor kerültek a helyükre.

Utolsó frissítés : 2013. március 09. Szombat 22:20

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

Megjelenítve 4 a(z) 4 hozzászólásból