A "Peregrine Galley" építése.

Baksa Béla, 2008. december 05. Péntek 12:43

Átlagos értékelés :    (1 szavazat)

Megtekintések száma : 35629    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Építés alatt


Az első hajóm a „Golden Star” Brigg elkészítése után gondolkodóba estem, hogy melyik legyen a másodikként megépülő hajó makettem. A felkészültségem és rendelkezésre álló szabadidőm figyelembevételével újra egy kitt megépítése jöhetett számításba. Hosszas töprengés után a választás a Sergal cég „Peregrine Galley” névre hallgató makettjére esett. A makett méretaránya megfelelő arányú (1:60) így az elkészült hajó méretei nagyon impozánsak (925mm hossz, és 860mm magasság). A méretekből adódóan a kidolgozhatóság és a részletgazdagság éppen megfelelő.

Mielőtt rátérnék a makett jellemzésére szeretném egy pár sorban összefoglalni azokat az adatokat, amelyeket az eredeti hajóval kapcsolatban gyűjtöttem össze.

A hajót 1700-ban építették az angliai Deptfordban Villiam Lee tervei alapján,
kapitánya Lord Berkley of Stratton lett. A klasszikus pink építésű teljes vitorlázattal
ellátott hajót futárszolgálatra szánták Anglia és az Újvilág közt. Fegyverzete 16 db
6 fontos ágyú és 8 db kézi ágyú. A 218 tonnás szlup főbb paraméterei: hossza 27,4m, szélessége a főborda gerendájánál: 7,3m, legnagyobb merülése: 3,7m. A gyors futású hajóra idővel felfigyelt a Királyi Haditengerészet és 1714-ben királyi jacht szolgálatra rendelték és megkezdték átépítését. A hajót átépítése után „Caroline” névre keresztelték és 1716. május 29.-én vízre bocsátották. Az újabb átépítésre 1733-ban került sor Richard Stacy tervei alapján és ekkor kapta meg a már közismert „Royal Carolina” nevet. A konstrukció nagyszerűségét mutatja az is, hogy az újabb királyi
jacht építésénél a „Royal Caroline” terveit használták némi módosítással. Az öregedő hajó még egyszer egy utolsó drasztikus változáson ment át, amelynek során harci
szlup lett belőle és megkapta a „Peregrine” nevet. A szomorú vég 1761-ben érte utol
mikor teljes személyzettel elsüllyedt a Biscay öbölben.

Az első benyomások a makettről.
A doboz kinyitása és a „beltartalom” szemrevételezése után vegyes érzéseim támadtak. A kidolgozottság nagyjából megfelelt a gyártó árszintjének. Bár sikerült itt-ott meglepetést okoznia. Kicsit rácsodálkoztam a „vak palánk” balsa anyagára és
jól látható, hogy egy pár lézervágott rétegelt lemez alkatész helyett újakat fogok gyártani. Nagyon sok „gyári” alkatrész minősége, kiképzése éppen csak nyomokban hasonlít a valamikori eredeti részek formájához, kiképzéséhez. Én úgy látom, hogy kezdők részére praktikus dolog kitt-ből hajót építeni, de vagy megelégszünk a kapott anyag felhasználásával nyert minőséggel, vagy sok mindent újra kell gyártani, feljavítani, ha igényesebb munkát szeretnénk végezni. Igyekeztem minél többet utána  olvasni a kor hajóépítésének, ebben sokat segítettek az alábbi szakirodalmak. Elsőként mindenképpen megemlíteném Dr. Marjai Imre Hajómodellezés című könyvét, mint az egyik legfontosabb magyarnyelvű könyvet. Aki merészebb és elkalandozik az angol nyelvű szakirodalom felé, annak biztosan sok segítséget nyújt majd Wolfram zu Mondfeld - Historic Ship Models című műve. Ez a könyv sok száz oldalon keresztül mutatja be rengeteg ábra segítségével a különböző korok hajóépítését a gerinc lefektetésétől a vitorlák és kötelek felkerüléséig. De ha már vitorla és kötél, akkor még egy fontos könyv, Lennarth Petersson - Rigging Period Ship Models című könyvében szenzációsan mutatja be a különféle vitorlákat és a hozzá tartozó kötélzetet. Nem tudok a felsorolásból kihagyni egy könyvet, ami talán a makett építéshez kevesebb segítséget ad, de témájában az alapművet képviseli Fredrik Henrik Af Chapman - Architectura Navalis Mercatoria című a XVIII. században írt könyve. A könyvek mellett sok segítséget találtam az interneten is. Szerencsére eléggé sok angol nyelvű honlap foglalkozik a hajózással, makettezéssel és ezekről rengeteg ötletet nyerhetünk munkáinkhoz. Leírnám egy pár honlap címét, amelyeket előszeretettel látogatok: http://www.drydockmodels.com/, http://www.jotika-ltd.com/, http://pagesperso-orange.fr/gerard.delacroix/
 http://www.shipmodels.com.ua/, http://modelshipworld.com/phpBB2/portal.php .

A megszerzett tapasztalatok felhasználásával igyekszem az építés során minél többet kihozni ebből a kittből. Remélem ez majd az elkészült maketten is, látszik majd.

tn_photo01.jpg Kezdetnek egy történelmi rajz az eredeti hajóról a „Peregrine Galley”-ről
photo02.jpg photo03.jpg photo04.jpg photo05.jpg
A második képen az olasz Sergal cég által gyártott kitt impozáns, nagyméretű doboza látható.
A különféle vastagságú rétegelt lemezből készített, lézervágott, fedélzet a gerinc és a bordázat egy része.
A mogyoróból, lime-ból, balsa-ból vágott palánkok, árbocok és a rétegelt lemezből elővágott ágyútalpak, terebek.
A szerelési rajzok, a rézből készített fémrészek és a vitorla anyagául szolgáló vászon. Nagyjából ez található a gyári dobozban.
photo06.jpg Az építés első fázisában a bordák beragasztása történt a gerincbe. Sajnos már itt tapasztalhatóak voltak gyártási pontatlanságok, amit reszeléssel, illesztéssel korrigáltam.

 

photo07.jpg
photo08.jpg

 

Másodikként a főfedélzet és az orrfedélzet padlózása történt. A „hajópadló” anyaga 0,75mm vastag és 6 mm széles „lime” lécek. A léceket a megfelelő hosszúságnál háromszögletű tűreszelővel reszeltem be, majd az éleknél grafitceruzával húztam át. Ezzel próbáltam utánozni a pallók között alkalmazott kátrányos tömítést. (Még profibb megoldás, ha a padlódeszkák oldalaira fekete kartonpapírt ragasztunk és a felrakás után szintbe, csiszoljuk.) A rögzítő facsapok furataihoz sablont készítettem, majd a léceket a felragasztás után 0,7mm-es fúróval kifúrtam. A rögzítő csapok anyagául hengeres keményfa fogpiszkálók szolgáltak. Ezeket korongcsiszolóval tűhegyesre csiszoltam, majd ragasztóba mártva beütöttem a helyükre. A száradás után a felesleget fogóval lecsíptem és az egészet különféle durvaságú csiszolópapírral felcsiszoltam.
A közelebbi képen jól látszódnak a rögzítő facsapok és a kátrányos tömítést imitáló grafittal besötétített részek.
photo09.jpg A következő fázisban elkészítettem a tatfedélzet padlózását is és a főfedélzet két függőleges oldalfalát beburkoltam a készletben található 3 mm széles mogyoró lécekkel.

 

photo10.jpg photo11.jpg
A vakpalánk elkészítése nem mindennapi feladat volt a kapott balsa lécekből. A technika itt is a már ismert pákás hajlító módszer volt, de itt nagyon kellett vigyázni a vékony balsa puhasága, törékenysége miatt.
A balsa felület előkészítése, felcsiszolása viszont könnyű volt az anyag puhasága miatt. A kisebb felületi egyenetlenségeket fatapasszal tüntettem el, majd az egészet többször felcsiszoltam. Az így nyert egyenletes felületre a külső héjazat felrakása már könnyebb volt
photo12.jpg Az alap palánk felrakása után bejelöltem és kivágtam az ágyú nyílásokat és lefűrészeltem a fedélzet fölé nyúló borda végeket. Jó módszer erre az, hogy a fedélzet szintjével egybeeső palánkokat nem ragasztjuk fel, csak odaszögeljük. Itt benyúlva egy keskeny fűrészlappal viszonylag könnyen átvághatjuk a bordákat. Végül természetesen a helyükre ragasztjuk ezeket, a palánkokat is.
photo13.jpg Ez után a belső oldalak burkolása következett dió furnérból vágott lapokkal, illetve beszereltem a vízmeder gerendákat. (Azért használok dió furnért, mert ez hasonlít legjobban, a kittben található mogyoróhoz, amiből sajnos eléggé keveset adtak.)
photo14.jpg A következő lépés a fartükör elkészítése volt. A belső burkolat itt is dió furnér.
photo15.jpg Furnérral körbeszegtem a rakodónyílások belső éleit is, majd a padlóval szintbe csiszoltam.
photo16.jpg photo17.jpg
A második palánkréteg felrakása az alap palánkra viszonylag könnyű volt a jól előkészített felület miatt. A hajlítás a szokásos áztatós és pákás melegítős módszerrel történt. Ami nagy kihívást jelentett az a palánkrögzítő csapok elkészítése volt.
Számtalan csapnak a helyét kellet berajzolni és kifúrni. Az elkészített csapok egyenként lettek kicsiszolva, ragasztózva és beütve az előkészített helyükre. A kilógó felesleget fogóval lecsíptem, majd lecsiszoltam. Mivel rengeteget „fúrtam és faragtam” kíváncsiságból kiszámoltam, hogy mennyi csap, illetve szeg kerül majd a kész hajóba. Nagyjából 5000!!! darab
photo18.jpg photo19.jpg
Az elkészült palánkozás az első durva átcsiszolás után. A tömítésekhez itt dió fatapaszt használok.
A közelebbi fotón jól látszanak a palánkrögzítő csapok.
photo20.jpg photo21.jpg photo22.jpg
A palánkozás után a korlátok, lépcsők, dörzsfák elkészítése és felszerelése következett. Ezek elkészítésénél (jobb híján) a kapott rajzokra támaszkodtam. A tat résznél megfigyelhető még a kézi ágyuk tartóbakjai, illetve az „oldalzseb” alapja is.
A teljes fotón látszik még a gallion és a felszerelt terpesztő párkányok is.
Egy hátsó nézet a fartükörrel.
photo23.jpg photo24.jpg
Természetesen, amíg épült a hajó a közbenső időt a gyorsabban elkészíthető kisebb részek és fedélzeti felépítmények elkészítésére használtam fel. Elsőként új kötélfogókat és kötélvezetőket készítetem. A kitthez adott rétegelt lemezből készült részek kidolgozását nem találtam megfelelőnek, ezért diófából újakat gyártottam. Az összehasonlíthatóság miatt együtt fotóztam le a gyári és az után gyártott elemeket.
A méretek érzékeltetése végett felkerült a fotókra egy pénzérme is.
photo25.jpg photo26.jpg
A horgonycsörlőt először a gyári alkatrészekből készítettem el, de minél tovább nézegettem, rájöttem, hogy nagyon nem valósághű. Ilyen esetekben jönnek a kérdések, hogy elégedjek meg a dobozban található alkatrészekből épített dolgokkal, vagy készítsek másikat?
Némi kutatómunka után találtam rajzot egy korhű horgonycsörlőről. Ennek segítségével az egészet újragyártottam, a csörlő alsó részén még a kilincsszerkezetet is elkészítettem. A fa részeket higított szeszes diópáccal kenem át, majd száradás után viaszos narancsolajjal kezelem. Végül az egészet puha ruhával átdörzsölöm.
photo27.jpg A kormánylapát két oldaláról vésővel óvatosan eltávolítottam a felső rétegeket, majd dió furnérral beborítottam a lapokat és az éleket körbe. A furnér csíkok egymás mellé ragasztása olyan hatást kelt, mintha tömör fadarabokból lenne össze csapolva. A fel- csiszolás után következett ismét a szokásos pác és narancsolaj.
photo28.jpg photo29.jpg photo30.jpg
A sorban az ágyuk következtek. A löveg kocsik anyaga természetesen vékony rétegelt lemez, ezért először is a látható éleket ragasztottam le vékony bükk furnér csíkokkal, illetve pici ékeket készítettem a csövek hátsó végéhez. Így néznek ki az összeszerelt löveg kocsik.
A réz ágyúcsövek kénmájjal lettek feketítve, a löveg talpak pácolva és olajjal kezelve. A csövek rögzítésére vékony fém fóliát használtam. A százforintos mérete segít érzékeltetni, hogy mekkora ágyukról is van szó.
Még egy kép az ágyukról.
photo31.jpg photo32.jpg photo33.jpg
A gyári rétegelt lemez horgonyrúd helyett diófából készítettem másikat, a horgonykarikát bebandázsoztam.
A horgony parafajelző bójája (minő csoda) egy parafa dugóból készült.
A horgonydaru rúdjai.
photo34.jpg photo35.jpg photo36.jpg photo37.jpg
A csónak készítésénél a gyári lézervágott elemeket használtam fel, amit kiegészítettem egy bükk furnérból készített lábráccsal. Az evezők tolla mahagóni furnér, míg a szára vékony hengeres fapálcika. A csónakhoz adott rétegelt lemez kormánylapát nem nyerte el a tetszésem, ezért készítettem másikat diófából.
Az elemek összeállítása után a bordázat beragasztása következet, majd 3mm x 0,5mm-es mogyoró héjazatot kapott az elkészült csónaktest. Ezután a pácolás és a festés került sorra.
Végezetül az evezőket és csáklyát rögzítettem az ülésdeszkához. Az orr részre került még egy kötél tekercs is.
A csónakhoz tartóbakok is tartoznak, ezek diófából készültek, a rögzítő gyűrűk anyaga réz melyek feketítve lettek.
photo38.jpg A kormánymű összeszerelve, pácolva.
photo39.jpg A kit t-ben nem szerepelt, de én azért készítettem egy kompasz szekrényt.
photo40.jpg A kittnek tartozéka egy vízpumpa, de mivel (a korabeli rajzok alapján) a hajón kettő volt, készítettem két újat.
photo41.jpg photo42.jpg
A hajótaton lévő zászlótartó anyaga gyárilag szintén rétegelt lemez volt. Ezért az éleket körbeszegtem dió furnérral és padlódeszkával borítottam be.
Mindjárt más az összhatás.
photo43.jpg photo44.jpg
Közben készülnek a lépcsők is.
Lépcsők készen, pácolva.
photo45.jpg photo46.jpg
A hajóharang állványa egy korlátrésszel együtt külön egységet képez.
A hajóharang (réz és esztergagép híján) fából készült, amit aranyszínű festékkel kentem át. Az egész egység majd a végszerelés idején kerül a helyére.
photo47.jpg A szellőzőrácsok pácolva, felület kezelve.
photo48.jpg A terpesztő párkányokat 3 x 0,5 mm-es mogyoró csíkokkal burkoltam be, a tám könyökök diófából lettek kialakítva.
photo49.jpg A kötélfogó bakok anyaga dió, pácolva és viaszolva.
photo50.jpg photo51.jpg photo52.jpg
A sok fedélzeti „fitting” elkészülése után hozzákezdtem az árbocozat részeinek elkészítéséhez. Elsőként a három tereb került sorra. A gyári rétegelt lemezből készült részeket 3 x 0,5 mm-es mogyoró lapokkal burkoltam be.
Ez után a tereb merevítő gerendázat és a korlátok következtek. A felhasznált anyag itt is a diófa, illetve a korlát rúdjai rézből készültek és feketítve lettek.
A terebek pácolva és viaszolva.
photo53.jpg photo54.jpg
A terebek elkészülése után nekiláttam az orrárboc elkészítésének. A gyári rétegelt lemez járomfát egy saját gyártású diófa anyagú járomfával váltottam ki.
A félig elkészült orrárboc összeszerelve és pácolva.
photo55.jpg photo56.jpg
A következő a hajó előárbocának elkészítése volt. Az árbocok elkészítéséhez főleg a gyári rajzokra hagyatkoztam, illetve egy pár internetes oldal anyagát használtam fel. A rudakat méretre daraboltam, majd fúrógépbe fogva kúposra alakítottam. Az árbocfejek négyszögesítéséhez Proxxon marógépet használtam (természetesen ez a művelet elvégezhető vésővel, vagy tűreszelővel is). A járomfák a gyári lézervágottak, de az éleket körbeszegtem bükk furnérral, hogy ne látszódjanak az egymásra ragasztott lemezek élei.
Az árbocrudakat tartó faékek fészkét ismét a maróval alakítottam ki, az ékeket tűreszelővel reszeltem ki. Következett a szokásos pácolás és viaszolás a kötélbandázs ezután következik.
photo57.jpg photo58.jpg
A sorban a főárboc elkészítése következett.
A főárboc pácolva és felületkezelve.
photo59.jpg photo60.jpg
Végül a tatárboc.
A tatárboc pácolva és viaszolva.
photo61.jpg Készítettem egy képet az ideiglenesen összeállított árbocokról, de természetesen így összeszerelve csak a kötélzet felrakása során lesz.
photo62.jpg Egy közeli kép az árbocfejről. Jól látható a védőrácsozat, ami a köteleket védte a kidörzsölődéstől.
photo63.jpg photo64.jpg photo65.jpg
Az árbocok elkészülése után hozzáláttam a legyártani a vitorlarudakat. A hengeres rudak darabolásához lombfűrészt használok, a kúposítást egy állványba fogott fúró- géppel és különböző durvaságú csiszoló pappírral végzem. A vitorlarudak közepén található nyolcszögformát vékony mogyoró lécek ráragasztásával alakítottam ki. A kötélfogó fülek anyaga ismét a jó bevált dió.
A vitorlarudak pácolva, viaszolva.
A vitorlarudak a felszerelt szárnyvitorlarudakkal pácolva, viaszolva. A szárnyvitorlarudak tartóit az úgynevezett „szemüvegeket” vékony rézlemezből vágtam ki, meghajlítottam, majd forrasztó ónnal és pákával összeforrasztottam. Végül az egészet fekete modell festékkel lefestettem.
photo66.jpg photo67.jpg
A gaffrúdhoz és a bummfa végeihez a készlet tartalmaz ugyan alkatrészeket, de inkább gyártottam másikat.
A rudak pácolva, viaszolva és vasalással felszerelve. A vasalások anyagával sokáig kísérleteztem. Először üres sörös dobozokból vágtam vékony csíkokat és azt használtam, de ez túlságosan merev volt. Így át kellet szoknom a borra, mert némelyik borosüveg nyakát vékony ónból készült védőfólia van (sajnos csak a drágább borok üvegeit csomagolják így, az olcsóbb borokon műanyag van) és ez a fólia puha és akár sniccer-rel is vágható. Mivel az ón szinte teljesen rugalmatlan, így könnyen hajlítható, ragasztható bármilyen felületre pillanatragasztóval.

Eddig jutottam a hajó elkészítésével, a soron következik a hajótest a tatrész és az oldalzsebek elkészítése, festése. Az árbocok beszerelése után lassan felkerül az állókötélzet, vitorlák és a futókötelek, csigák. Addig viszont még sok-sok tennivaló van.

Az utolsó jelentkezésem óta eltelt időszakot a különféle „aprólékos” munkák elvégzésére fordítottam. Elsőnek a vitorlarudak kerültek sorra, melyekre felkötöztem a csigákat és lábaló köteleket.
photo69.jpg Kezdetnek a gaffrúd és a bummfa.
photo70.jpg Az orrárboc vitorlarúdjai.
photo71.jpg Az előárboc vitorlarúdjai. Érdemes megemlíteni, hogy a lábaló kötelek függőleges tartókötelei nagyon vékony cérnával be lettek bandázsolva, így jobb lett a tartásuk.
photo72.jpg A főárboc vitorlarúdjai következtek.
photo73.jpg Végül a tatárboc vitorlarúdjai.
photo74.jpg Az orrárbocra is felkerültek a csigák és az előtarcs köteleket feszítő Doodshofd-kengyel alsó részei.
photo75.jpg A vitorlarudak után az árbocok következtek. Először a bandázsokat készítettem el, majd a rögzítő gyűrűket alakítottam ki. Ehhez nagyon vékony faforgácsot használtam, amit ragasztóval rögzítettem. A képen az előárboc látható.
photo76.jpg A főárboc derék, törzs és sudárszára.
photo77.jpg A tatárboc két része.
photo78.jpg A csigák felkötözése azért is tartott olyan sokáig, mert a gyárilag kapott csigákat túlságosan nyersnek, formátlannak találtam és ezért egyenként átdolgoztam. A csigákat egy hegyes csőrű fogóba szorítva először egy lapos gyémánt tűreszelővel átreszeltem, majd még polírpapirral átcsiszoltam. A gyémánt tűreszelőt azért használom szívesebben, mert a finom szemcsézete révén az ilyen apró tárgyakat jobban lehet vele megdolgozni, míg a hagyományos tűreszelővel. Az ára sem megfizethetetlen, egy hat darabos készlet kb. 1500 Ft volt. A makrózott fotón jól látszik a különbség a gyári és az alakított csiga között.
photo79.jpg A gyári kitt tartalmaz egy pár speciális 0,8 mm-es rétegelt lemezt, amibe lézerrel belemarták a mintákat. Ezeknél a külső részek aranyozva lettek, míg a belső mélyített részek a hajó oldalfestésével megegyező kék színre lettek festve. A festéshez nullás ecsetet használtam, de néhol még ez is soknak tűnt. A nehezen hozzáférhető részeknél egy tűhegyesre faragott fadarab hegyét mártogattam a festékbe és ezzel vittem fel a felületre a kék színt. Ennél a munkánál igen hasznosnak bizonyult még egy nagyítós szemüveg is… A képen a tatrész „oldalzsebei” és az előfedélzet homloklemeze látható.
photo80.jpg A tatdíszítés, a hátsó ablakok és a hajó „névtáblája”. A kit tartalmazta még a hajó gallion rácsozatát is ugyan ebből az anyagból, de ez annyira távol állt a valóságtól, hogy ezt nem használtam fel.
photo81.jpg A következő nagy dilemmát az ágyúnyílások lecsukható ajtói okozták. A kitt részeként kapott eloxált aluöntvények nem igazán illettek az elkészült hajóhoz. Tehát elővettem a palánkozásnál megmaradt anyagokat és elkészítettem fából az ajtókat. A vasaláshoz sikerült vékony réz lemezt szereznem így ezek ebből készültek el. A lemezből vékony csíkokat vágtam egy régi ollóval (biztosan jót tett az élének), a végeket hegyes fogóval meghajlítottam és a fúrógépbe fogott vékony csiszolókoronggal a végeket beköszörültem. Ide kerültek a vastagabb rézdrótból hajlított zsanérok, amelyeket elkalapált végű csapok tartanak a helyükön. A fatáblákra a felerősítést vékony huzalból készült szegekkel végeztem. Már csak középre kellett felszerelni a felhúzó kötél vasalását.
photo82.jpg De térjünk vissza a hajótesthez. Következett a festés. A hajótest felső része és a dörzsfák közti rész kékre lett festve, míg a dörzsfák fekete színre lettek ében páccal kenve. A gallion rács aranyozva lett. Maga a test kapott (a fedélzet kivételével) egy enyhe barna pácolást. A pácolás után következett a nálam jó bevált narancsolajban oldott méhviaszos kezelés. Ez nagyon jól tömíti a fa pórusait és ad egy pici selymes fényt.
Ezt követően a helyükre kerültek az árbocok törzs részei illetve a hátsó zászlótartó.
photo83.jpg Egy hátsó nézet ahol jól látszik a felszerelt fartükör és az ablakok.
photo84.jpg A hajó felülről.
photo68.jpg Végül egy kép elölről. Itt már láthatóak a terpesztő párkányokra felszerelt „macskafejek”. A gyári vasalásokat vékony rézdrót hozzá forrasztásával erősítettem meg, mert különben a feszítés hatására szét nyílt volna. Végül az egészet feketére festettem modell festékkel. Jelenleg itt tartok. Következik az állókötélzet, illetve az árbocok összeszerelése.
photo086.jpg Egy hátsó kép a fartükörről.
photo087.jpg Egy oldalnézet az árboctörzsekkel.
photo088.jpg A hajó orr része.
photo089.jpg A következő munkafázis az állókötélzet felszerelése volt. Elsőként az árboctörzsek oldalfeszítő (csarnak) kötelei következtek. (Ezeknek a menetirány szerinti első köteleit bebandázsoltam, csak sajnos a fotó felbontása miatt nem látszik.) Az előtarcskötelek az un. Doodshoft kengyelekkel lettek megfeszítve, itt a fotón még világos színű kötelekkel, amit később (a szakirodalom átnézése után) sötét színűre cseréltem.
photo090.jpg A hágószálak felkötését a klasszikus 8-as alakú hurokkal végeztem, a pontos távolságtartás végett egy oda csíptetett papír sablont használtam. Itt nagyon fontos, hogy ne legyenek túlságosan feszesre húzva a kötelek! Fontos még a megfelelő vastagság kiválasztása is. Nagyos sok kész makettnél láttam azt, hogy a hágószálakat túlságosan vastag kötélből készítik, pedig ezek a valóságban kb. fél col vastagságúak voltak és szinte minden esetben kátrányozottak és nem nyers kender kötelek!
photo091.jpg A derékárbocok és az oldalfeszítő kötelei.
photo092.jpg A derékárbocok a hágószálak felkötése után.
photo093.jpg Egy közeli kép a hajóorról, ahol jól látni az oldalsó védőhálót, ami a vízbeeséstől óvta a „szükségüket” végző tengerészeket. (Igen az a lyukkal ellátott ülőkés szerkezet az.) Valamint jól látni az előárboc tövénél a tarcskötelet megfeszítő blokkokat.
photo094.jpg A kötélfogó bakok és a törzs vitorlarudak Kardeel blokkjai.
photo   95.jpg Egy kép az összeállított árbozatú és a teljes állókötélzettel felszerelt hajóról.
photo096.jpg Ezután egy igen keserves időszak következett az építésben. Mivel életemben még két leszakadt gombnál többet nem varrtam (pláne varrógéppel!) így egy kedves ismerősöm neje segített a vitorlák összevarrásában. Hála és köszönet érte! Nekem „csak” a szegőkötélzet felvarrása maradt, de ezzel is rendesen megszenvedtem. Végül azért csak elkészültek és a fotón az orrvitorla, a repülő-orrvitorla és az előderék-tarcsvitorla látható.
photo097.jpg Ezen a képen a külső és a belső vakvitorla látható felvarrva a vitorlarudakra. (Itt a fogásolókötelek egy kicsi össze-vissza állnak, de a felszerelés után majd rendezem őket.)
photo098.jpg Az előárboc törzs, derék és sudárvitorlája felvarrva a vitorlarudakra és jól láthatóak a szárnyvitorlák kitolható rúdjai is.
photo099.jpg A főárboc törzs, derék és sudárvitorlái.
photo100.jpg A keresztárboc derékvitorlája.
photo101.jpg A gaffvitorla a gaffrúddal és a bummfával.
photo102.jpg A következő komoly „project” a hajóágyuk és a hozzá tartozó fék és visszahúzó kötélzet felszerelése volt. A dolog a kelleténél kicsit szenvedősebbre sikerült, mert a fent lévő állókötélzet miatt nehezen lehetett hozzáférni az ágyúkhoz és a csigákhoz. Ezt legközelebb előbb elkészítem, még mielőtt felraknám az állóköteleket…
photo103.jpg Még egy kép a fedélzetről és az ágyúkról.
photo104.jpg A keresztárboc mögé felkerült a kompasz szekrény is. Kötelekkel van rögzítve a padlózathoz.
photo105.jpg Az összes ágyú a helyén.
photo106.jpg Most egy nagy ugrás következik, mert a futókötélzet szerelésének gubancáról nem volt kedvem fotókat készíteni.
A képeken már a kész kötélzet és a felszerelt „fittingek” láthatóak.
Itt elsőként a horgonycsörlő hajtánya. (Fotó-106)
photo107.jpg Most egy nagy ugrás következik, mert a futókötélzet szerelésének gubancáról nem volt kedvem fotókat készíteni. A képeken már a kész kötélzet és a felszerelt „fittingek” láthatóak. Itt elsőként a horgonycsörlő hajtánya. (Fotó-106)
photo108.jpg Egy fotó a hajófarról, ahol jó látni a tatlámpát és a kormánylapát biztosító láncot.
photo109.jpg Egy kép a hajó hátsó részéről.
photo110.jpg Egy másik a hajó első részéről, ahol jól megfigyelhető a rögzített horgony a bójával, illetve a terpesztő párkányoknál a szárnyvitorlák kihajtható rúdja.
photo111.jpg A teljes fedélzet „látképe”.
photo112.jpg Egy kép elölről.
photo113.jpg Egy kép oldalról.
photo114.jpg És végezetül egy kép hátulról.

Záró gondolatok:

A fórumon már többször elhangzott, hogy lehetőség szerint kerüljük a gyári kit-ből való makett építést, azok pontatlansága és hiányossága miatt. Ezt én a következő gondolatokkal egészíteném ki: Azoknak, akik most ismerkednek a hajó makett építés szépségével és viszonylag kevés szerszámmal, géppel rendelkeznek, én kezdetnek a gyári dobozos kit-eket ajánlanám. Természetesen nagyon fontos a megépítendő makett kiválasztásánál, hogy lehetőség szerint a legjobb pontossággal gyártott makettek közül válasszunk. (Én a „Peregrine Galley-t” nagyjából közepesnek ítélem.) Nagyon sokat javíthatunk az elkészült hajó megjelenésén, esztétikumán, ha a legkritikusabbnak ítélt részegységeket saját magunk újra legyártjuk, vigyázva arra, hogy az általunk készített cserére szánt részek autentikusra sikerüljenek! Készüljünk fel arra is, hogy a gyári csomagolásban található alkatrészek közül jó néhányból sokkal kevesebbet adnak a szükségesnél (pl. kötélfogó szegek, blokkok) és ezeket magunknak kell majd legyártani.
A bátrabbak természetesen nekiállhatnak az általuk kiválasztott hajó elkészítésének csupán nyersanyagok felhasználásával, de ehhez már sokkal több segédeszközre, gépre lesz szükség. Itt a legfontosabb a megfelelő méretarányú rajz kiválasztása. Kisebb hajóknál az 1:48 – 1:50-es méretarány választása célravezető, míg a nagyobbaknál az 1:60-es arány a legjobban elfogadott. Ha véletlenül csak kedvezőtlen arányú rajzhoz jutunk hozzá, azt át tudjuk számoltatni és rajzoltatni Photoshop segítségével. A nagyméretű rajzok kinyomtatásával különböző cégek foglalkoznak és az így kinyomtatott rajzok segítségével elkészíthetjük a modelleket. Fontos a megfelelő faanyagok kiválasztása is! Jómagam a fedélzeti részek és a palánkok elkészítéséhez diófát használok, míg a fedélzeti deszkákhoz a világos nyír az egyik legjobb. (A gyógyszertárakban nagyon szép nyírfa nyelvleszorító lapocskákat lehet kapni kb. 300 Ft-ért.) Természetesen az egyik legjobb anyag a körte, de ennek a beszerzése kicsit macerásabb (Zatik) és nem is olcsó. A felületkezelésre én a lakkokat nem szeretem, helyettük len olajos kezelést javasolnék. Végül is készüljön dobozból vagy csak rajz alapján a hajó, ilyen vagy olyan méretarányban a lényeg akkor is az alkotás öröme marad.

Gateway (Baksa Béla)


   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2011. július 18. Hétfő 10:11


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (1 szavazat)

 

Megjelenítve 9 a(z) 9 hozzászólásból

Hozzászólás nyelve: Magyar (9), English (0)

Írta: Tyrman () 2012. március 12. Hétfő 14:07

Írta: Tyrman 2012. március 12. Hétfő 14:07

Gratulálok Béla a bécsi Go Modelling kiállításon elért második helyezésedhez!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: wercome () 2011. július 25. Hétfő 10:06

Írta: wercome 2011. július 25. Hétfő 10:06

Örülök, hogy ezekben az ínséges időkben elkészült egy hajó, mégpedig remek kivitelben. Biztosan lehet hibákat találni rajta, de szerintem összességében nagyon szép és igényes lett. 
Itt jegyezném meg, hogy Johnie is befejezte az Ajax-ot (a galériában látható, de ott nem tudok hozzászólni), ami szintén nagyon tetszik, nekem egyedül a festés hiányzik. 
Jöhetnek a következő makettek! Harjá!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: Johnie () 2011. július 24. Vasárnap 11:30

Írta: Johnie 2011. július 24. Vasárnap 11:30

Végre! Már nagyon vártam a hajód elkészültét. Gyönyörű a hajó , kiválóan feljavítottad a kitet, nagyszerű munkát végeztél. Ami nekem picit furcsa az a vitorlázat. Sajnos nekem nincs vitorla tervrajzom sem eme hajóról, sem a Royal Caroline-ról de mégis azt kérdem nem-e volt sűrűbb a vitorlák "függőleges csíkozása" ?  
Pompás a hajó, lehet egyszer én is megpróbálkozom vele.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 1 válasz megjelenítése

Írta: Gateway () 2008. december 25. Csütörtök 11:56

Írta: Gateway 2008. december 25. Csütörtök 11:56

Egy kis segítséget kérnék... 
A problémám a következő: A vitorla rúdon lévő szárnyvitorlák kitolható rúdjait hogyan rögzítették anno? Láttam példát arra, hogy hozzá volt bandázsozva a vitorla rúdhoz, de láttam olyan képet is, ahol a rúd belső vége át volt fúrva és a lukon átvezetett kötéllel kötözték a vitorlarúdhoz. Ha valaki többet tud a dologról és megírná, megköszönném... 
 
Gateway

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 2 válasz megjelenítése

Írta: Gateway () 2008. december 14. Vasárnap 20:46

Írta: Gateway 2008. december 14. Vasárnap 20:46

Kedves Makettező Társak! 
 
Először is szeretném megköszönni a hozzászólásokat, legyenek azok dicsérők, vagy kritikusak. 
A cikk megjelenítésében nem a szereplési vágy vezérelt, hanem az, hogy minél többen hozzá- 
szóljanak a készítés folyamatához, illetve az eredeti hajó történelméhez. Remélem, ezt meg lehet az indulatok felkorbácsolása nélkül is. Külön érdekessé teszi az esetet az is, hogy ugyan egy hajóról van szó a Peregrine Galley-ről, de mivel a hajó történelme során kétszer esett át drasztikus átépítésen, amely ugyanúgy érintette a hajó felépítményeit, mint ahogy a felhasználását is.  
De hát kezdjük az elején. 
Az első hozzászólást hajómester-től származik, aki azt a kérdést veti fel, hogy ennek a hajónak 
az építési jellegzetessége tényleg pink avagy inkább hagboat. Jómagam a Chapman könyvet forgatva a következő véleményre jutottam. A könyv Planche XII. No.15, No.16 rajzain található 
pink hajók jellemvonásai (pl. a tattükör alatt található íves rész) sok hasonlóságot mutat az eredeti 1700-ban készült hajó rajzával. Ezeket, a jellemzőket nem találtam meg a Planche IX. No.12, vagy 
a Planche X. No.13-as haeck-bot hajók rajzain. Tudom, hogy ezzel kapcsolatban már volt egy pár hozzászólás, de azzal együtt érdekelne, hogy véleményetek szerint mi is lehetett ez az eredeti hajó? Még érdekesebbé válik a helyzet az első jelentős átépítés után, mikor a hajó megkapta a  
Royal Caroline nevet. Ekkor a Chapman könyv Planche XLIX. No.1. rajzán már yacht-ként 
említi. A második drasztikus átépítés során megfosztották díszes felépítményeitől, és hadihajóvá 
alakították. Talán ekkor illik legjobban rá a sloop-of war megnevezés. Erről a hajóról nekem nem sikerült semmilyen rajzot szereznem. Tudtommal a Corel cég most adta ki ennek a hajónak a makettjét, de ezt is csak fotón láttam az interneten. 
Külön érdekesség a hajó vitorlázatnak alakulása. A korai fellelhető rajzok és festmények mindegyike háromárbocos hajóként ábrázolja. Az eredeti Peregrine Galley orárbócán két vak- 
vitorla volt. Az elő és főárbócón három-három keresztvitorlát hordozott, míg a tatárbocon egy  
gaffvitorlát és egy keresztvitorlát találunk. Ez a hajó tarcsvitorlákkal még nem volt felszerelve. 
Más a helyzet a Royal Caroline-al. Az orárbócon található vakvitorlák száma egyre csökkent. 
Az elő és főárbócon maradt a három keresztvitorla, de a tatárboc gaffvitorlája latinvitorlára mó- 
dosult. Megnőtt a tatárboc keresztvitorláinak száma is kettőre, illetve megjelentek a tarcsvitorlák. 
A harci szlup (?) Peregrine megint más vitorlázatott kapott. Az orárbócon maradt az egy vakvitorla, de az előárboc és a főárboc keresztvitorláinak száma kettőre csökkent. A tatárbocon maradt a latin vitorla, de immáron csak egy keresztvitorlával. A tarcsvitorlák természetesen itt 
is megtalálhatóak. Természetesen a hajó vitorlázatán kívül a fedélzeti felépítmények is jelentős 
változtatásokon estek át. Mint a felsorolás is mutatja a hajó átépítései, változtatásai kapcsán sok kérdés merülhet fel. Én külön megköszönöm, hogy ha valakinek információk vannak a birtokában hajóval kapcsolatban, és ezt megosztja a többiekkel is. 
 
Végül a makett készítésével kapcsolatban írnék egy pár sort magyarázatként. A fedélzettel kapcsolatban jogos allermat és hajómester észrevétele a padlózat széleinek letörésével kapcsolatban. Valóban egy picit megcsiszoltam csiszolópapírral azért, hogy a képződő V 
alakban jobban látható legyen a grafittal sötétített kátrányozást imitáló rész. Természetesen 
ez a felület még át lesz csiszolva, így a letört V alakzat összeszűkül és remélhetőleg valósághűebb 
képet, mutat majd. 
 
Várva a további hozzászólásokat és ötleteket, üdvözöl mindenkit: 
 
Baksa Béla (Gateway)  
:)

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 1 válasz megjelenítése

Írta: allermat () 2008. december 13. Szombat 12:34

Írta: allermat 2008. december 13. Szombat 12:34

Kedves Béla! 
 
Összességében nagyon tetszik a munkád! Szép, precíz, látszik, hogy át van gondolva. 
A fedélzeti palánkokról. A képek alapján nem tudom eldönteni, hogy a palánkok élét direkt rézselted le, vagy szikével vágtad őket és az hagyott ilyen nyomot? Az igazat megvallva a valóságban is lerézselték egy picit a palánkok élét, hogy könnyebb legyen tömíteni. Ezt minden tömítendő illesztésnél megcsinálták (tehát például a gerinc darabjainak illesztéseinél is), de ez a letörés a vastagság egy töredékét érintette csak, tehát nem is biztos hogy 1:50 körüli méretarányon egyáltalán látszik. A tömítés után viszont egy teljesen sík (barázdamentes) felületet kellett kapni, ami tökéletesen vízhatlan kellett legyen. Bernard Fröhlich könyvében az Art of Shipmodelingben leírja, hogy ő hogy csinálja. A palánkokat szépen hézagmentesen illeszti és a palánkok egyik élére ragaszt egy fekete papírcsíkot. Ezzel imitálja a kátrányos tömítést. Ezek után egy pengével lekaparja szép simára az egész felületet, esetleg még utánacsiszol és kész. Ennyit tudtam építő jelleggel hozzátenni. 
 
További sok sikert az építéshez!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: moha () 2008. december 11. Csütörtök 14:50

Írta: moha 2008. december 11. Csütörtök 14:50

No, hát itt a bizonyíték arra, hogy egy kitet is meg lehet építeni pontosan, szépen, részletesen. De még hogy! Gratulálok az eddigiekhez, pláne, hogy második hajó! Az apró részletek kidolgozása, amiken itt szőrözünk, idővel nyilván alakulni fog. Azonkívül természetesen inkább a kezünk járna, mint a szánk... 
 
üdv: moha

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: moha () 2008. december 07. Vasárnap 22:30

Írta: moha 2008. december 07. Vasárnap 22:30

Üdv! Jó lett ez a padló. A kartonos megoldásról én is olvastam már máshol, de azzal kísérletezni kell. Általában úgy készül, hogy az élére fordított padlódeszkákat összefogjuk és felragasztjuk egy kartonlapra. Száradás után szikével végigvágjuk a padlódeszkák közeit, ezzel végül a deszkák egyik oldalán ott marad a kartoncsík. Kérdés, mennyi ragasztó kell, milyen vastag karton, meg persze a szikével is pontosan kell dolgozni. Láttam olyat, hogy a srác sokat kínlódott utána, mire tűrhetően nézett ki a makett. Túl vékony kartont használt és lehet, hogy nem is súlyozta le eléggé a ragasztásnál, nem tudom. A szépen összeillő deszkák között a hajszálvékony fekete csíkok nem teljesen egyenesen futottak emiatt, és a nagy kontraszt miatt az egész padló úgy nézett ki, mintha görbék lennének a deszkák szélei... hát így sokkal jobb. Én is ki fogom próbálni alkalomadtán ezeket a módszereket, úgyhogy nagyon jó, hogy végre valaki alkalmazza. További sok sikert, türelmet, kitartást, stb.t kívánok a maketthez, nagyon várom a folytatást!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 1 válasz megjelenítése

Írta: hajómester () 2008. december 06. Szombat 23:01

Írta: hajómester 2008. december 06. Szombat 23:01

A bevezetőhöz fűznék néhány gondolatot. A tervrajz szerint ez egy sloop, vagy a korabeli angol nyelven sloop of war, ami a mi nyelvezetünkön a korvett elnevezésnek felel meg. Az általános szóhasználatban a sloop egyárbocos kis hajót jelent, amiből később a kutter vitorlázatu hajó kifejlődött, ezért a félreértések elkerülése végett maradok a korvett elnevezésnél.  
Az angol flottában csak 1761 után épültek teljes vitorlázatu, azaz háromárbocos korvettek, előtte ketch vagy snow vitorlázatot hordoztak, ami két árbocnak felel meg. Ha a hajó 1761-ben elsülyedt nem lehetett háromárbocos korvett.  
Akkor mi legyen? Fregatt, de azok meg minimum 32 ágyúsak voltak már ekkoriban és jóval nagyobbak. 
A másik ellentmondás, a korvettek egy fedélzettel épültek és az ágyúikat a nyílt fedélzeten hordozták. A fregattoknak volt zárt ütegsora, és hátul volt egy félfedélzetük, valamint egy rövid előfedélzetük, a középfedélzet nyitott volt, később csak félig nyitott.  
A hajó ezt a formát mutatja, de amint mondom a fregatt besorolásra méretei miatt nem alkalmas. 
Ha a Chapman féle besorolást nézzük, a tervrajz alapján nem pink, hanem fregatt építésű. A pink tatja erősen összeszűkül és teljesen lekerekített, a fregatté lapos és széles. 
Chapman tervrajzaiban egyébként szerepel a Carolina yacht , ott azonban inkább a hagboat építésre hasonlít leginkább. Itt a tervrajz pontatlan.  
Nos még annyit, hogy számít az is, hogy a hajó hadicélra épült-e vagy kereskedelmi célra, mert ez alapján is voltak eltérések. 
A kereskedelmi fregattoknak hátul a félfedélzet felett volt még egy negyed fedélzetük is, de viszont a középfedélzet zárt volt, így a félfedélzet, meg az előfedélzet nem volt elkülönülve.  
A korvettnek megfelő nagyságú kereskedelmi hajókon viszont lehetett egy félfedélzet, meg egy előfedélzet, a hajóközép viszont nyitott volt, de ezeket sose nevezték korvettnek, hanem a vitorlázatuk szerint sorolták be őket. 
Ez alapján lehetett snow, brigg, schoner, de akár fregatt is a nevük, ha teljes vitorlázatot viseltek.  
A kérdés tehát nagyon összetett és nem mondható ki egyértelműen a harci sloop megnevezés.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 4 válasz megjelenítése

Megjelenítve 9 a(z) 9 hozzászólásból



Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.


mXcomment 1.0.5 © 2007-2017 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved