Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Üdv! 
 
Azt hiszem, én tudom, hol lehet beszerezni a szükséges fémeket: http://www.mtgfemonto.hu/term_alolfe.php  
Velük már leveleztem, elég sokféle fémük van, elsősorban ólomkatona-üöntéshez szokták vásárolni. Ón-ólom-bizmut-antimon keverék, alacsony olvadáspontú (ez rendelhető, gyakorlatilag 50 Celsius foktól felfelé!), de megfelelő keménységű fémeket árulnak. Az alacsony olvadáspont sokat segít az öntésben. Minél alacsonyabb, annál könnyebb a fémolvadékkal dolgozni, mivel annál kevésbé akar azonnal megszilárdulni. Otthoni körülmények közé a 150 fok olvadáspont ideális, ilyen ötvözetet egészen emberi áron lehet vásárolni. 
 
Egy kis elmélet: Mivel a fémötvözetek megszilárdulása a kutatási területem ( :-) ), gondoltam, "helyre teszek" pár dolgot hajómester hozzászólásával kapcsolatban:  
 
1. a fémötvözetek olvadáspontja a keverési arányoktól függően erősen változhat. Ha közel ideális oldat lenne, amit létrehozunk, akkor igaz lenne, hogy mondjuk két komponens esetén az összetétel függvényében nagyjából egyenesen arányosan változik az olvadáspont: pl. azt gondolnánk, hogy mondjuk az ón olvadáspontja 230 Celsius, az ólomé 330 celsius, tehát mondjuk 35 százalékos ólomtartalomnál az ötvözet olvadáspontja kb 265 Celsius fok. Viszont a fémek ettől jóval bonyolultabban viselkednek, pláne, ha nem is ketten vannak. Az ón-ólom ötvözet olvadáspontja 35 százalékos ólom tartalomnál 175 Celsius fok körül van: fázisdiagram , ami jóval kisebb a tiszta komponensek olvadáspontjától! Az alacsony olvadáspontú fémek pontosan így készülnek. Bizonyos fémek megfelelő arányú keverése extrém alacsony olvadáspontokat eredményez. Azt mondanom se kell, hogy otthon túl sok értelme nincs megpróbálni előállítani ezeket az ötvözeteket a "hozzávalókból". Ehhez ugyanis az egész fémet a legmagasabb olvadáspontú komponens olvadáspontja fölé kell hevíteni, és ott homogénen elkeverni... ez ipari eljárás, plusz a nehézfémekkel játszani nem túl egészséges. 
 
2. A fémolvadék formakitöltő képessége az öntésnél a legkevésbé a viszkozitásának (folyósság) függvénye. Ezt inkább alapvetően 3 anyag (levegő, a forma anyaga és a fém) között fennálló kapillaritási (nedvesítési) viszonyok (vagyis a felületi feszülség) határozzák meg: ha a fém jobb szereti a levegőt, mint a forma anyagát, akkor az apró mintázatokba a nem tud bemenni, buborékok maradnak a forma és a fém között, bármilyen is legyen a viszkozitás (lásd pl. a zsíros asztalfelületen egy vízcsepp...). A zárványok: ezek keletkezése nem a forma hibája, hanem azé, hogy a levegővel érintjezve a fémolvadék felüete oxidálódik. Ez az oxidréteg eltöredezik és bekerül a fémbe, vagyis kosz lesz benne. LEginkább ilyesmik a zárványok okai. Az alacsony olvadáspont ezen is segít. Végül, a viszkozitás legfeljebb ott játszhat szerepet, hogy megfagy-e az anyag, mielőtt kitöltené a formát? Ha nagyon lassan folyik, ez bekövetkezhet, de ez inkább a vulkanikus kőzetekre jellemző, mint az ón-ólom rendszerre. Ezeknek nagyon jó a viszkozitásuk (nem is értem, hajómester miért írta, hogy rossz a folyóssága az ónnak, majdnem olyan, mint a víz...), folynak rendesen, illetve a formát is simán lehet melegen tartani, a szilikon 300 fokot ki kell bírjon. Ha a forma szereti a fémet, inkább, mint a levegőt, akkor be fog folyni, a centrifugálöntéssel meg meg lehet szabadulni a zárványoktól és a buborékoktól is. 
 
3. A higroszkóposság fogalma magyarra lefordítva azt jelenti: vízmegkötő képesség, általában különböző folyadékokra, meg mondjuk a talajra szokás alkalmazni a fogalmat, de nem értem, hogy kerül a fémolvadékok témakörébe.