San Francisco II építése

By miket, on 2006. February 05. Sunday 12:16

Average user rating :    (0 vote)

Views : 21821    

Favoured : None

Published in : Articles, Sailing ship models

There are no translations available

2005 ősszén kezdtem bele ennek a szép formájú XVI-ik századi hajó építésébe. Magamról röviden annyit, hogy jó pár éve makettezek, elsősorban versenyekre építek. Kedvenceim a sci-fi makettek.

A vitorlás hajók iránti érdeklődésem gyermekkoromig nyúlik vissza. A Titanic roncs makettem, ami többszörös díjnyertes volt az első komoly hajó makettem.Tavaly előtt szántam rá magam az első fa hajóm megépítésére. Egy barátom kérte az irodájába, együtt választottuk ki katalógusból a készletet, a Pen Duick nevű jachtot. Négy hónap munka után lett kész, sokat tanultam közben. Beneveztem egy makett versenybe, ahol második lett, aztán az irodába került. A San Francisco II makettet ezután vásároltam, mert ez már egyel komolyabb makett, mint a jacht volt. Ez egy 2004-es készlet volt, ami csak 80%-ban egyezik a „sima” San Francisco-val, amit szintén épít egy kolléga ezeken, az oldalakon.

Mivel előző fa hajóm is Artesania Latina volt, ezért az összeállítás menete ismerős volt. A bordák összeállítása nem okozott különösebb gondot, Palma fa expressz ragasztót használtam a ragasztáshoz. A bordák éleit kézzel csiszoltam az íveknek megfelelő vonalúra. A fedélzeteket is ekkor kell bepalánkozni, valamint a függőleges falakat klinker palánkozással borítani.

A test palánkozását a tat tükörrel kell kezdeni, aztán kezdődhet az első nehezebb feladat az oldal palánkok felrakása. A hajótest fedélzeti szint feletti részének oldala egy táblából van, ami a megadja az oldalak sziluettjét. A fedélzet szintjében raktam fel az első palánkot, ami alá sorolva jöttek a többiek. Mivel nem dupla palánkozásról van szó, ezért a felrakott lécek a végleges felületet adják majd, ezért nagy gondot kell fordítani a pontosságra, későbbi gittelésre nincs lehetőség, így napokig tömítettem a réseket, de erről később. Sok megoldást olvastam már a palánkok hajlítására vonatkozóan. Én a száraz, palánk hajlító fogóval történő módszert választottam, ez a jachtnál már bevált. Sajnos az a fogó, amit a készlethez mellékeltek egy vicc, mert a kb. a második palánk hajlításakor eltört a nyele. Igen gyenge, merev műanyagból van. Nem adtam fel, volt egy másik ugyan olyan korábbról, ami nem bírt ki sokkal többet, szinte ugyan ott eltört a nyele! Most, hogy van két gyári, de törött fogóm, csináltam egy fém villanyszerelő fogóból egy megfelelő palánkhajlítót, ami kibírta a teljes műveletet. Én a következő módszert alkalmaztam: a hajó orra szinte teljesen behajlik félkörívben, erre a formára hajlítottam, apró „harapásokkal” a lécet. Amikor az eleje stimmelt, akkor a tat enyhe hajlását is lekövettem a léccel. Függőlegesen kézzel hajlítottam ívesre a léceket. Ekkor egy középső bordához illesztettem ragasztottam és átfúrtam, le sem véve a palánkot rögtön fel szegeltem. Én kalapácsot használtam, nem a szögbenyomót, amit kipróbáltam, de nekem nem jött be. Így haladtam a hajó orra felé, fúrás, egy csepp ragasztó, majd szeg. Mivel a minden ponton két szeg van, ezért jócskán kellett szegecselni, viszont a végére igen stabil hajótestet kaptam. Ahogy közeledtem a gerinc felé, bonyolódott a helyzet, mert itt már kereszteznék egymást a palánkok, tehát szabni kellett őket. A tat gerinc felé eső része sem volt egyszerű a visszahajló forma miatt. Pár napig tartott a test beborítása. A végére olyan volt, mint egy kaktusz, tele kidomborodó szegecs fejekkel és sok helyen lépcsőzetes palánk élekkel, amiket le kellett csiszolni. Az összeállítási könyv, reszelőt és csiszolópapírt javasolt, de én körcsiszoló géppel és durva papírral kezdtem. Ezzel sem volt egyszerű, minden tiszteletem annak, aki mindezt kézzel síkba csiszolja! A lényeg, hogy addig csiszoltam, amíg az élek „összesimultak”és a szegecs fejekből csak egy kis sárgaréz pont maradt, amit majd még festéssel szinte el is tüntetek majd, de ez már a következő rész története lesz.

A hajótest becsiszolva, tömítve készen állt a további építésre.  

Kétoldalt kivágtam a fedélzeti ágyúk nyílásait, tíz darabot. Először maróval átlyukasztottam, majd lapos reszelővel négyzetesre csiszoltam a széleket. A fedélzet vonala fölötti mellvéd belsejét is ekkor kell bepalánkozni.  Ezután raktam fel a hajógerincet és az orrtőkét, ami meglepően jól illeszkedett, minimálisan kellett az alsó palánksort hozzáigazítani. A test két oldalán egy-egy pár dörzsfa húzódik, ezeket a száraz hajlításos módszerrel és szegecseléssel raktam fel. Ezek közé kimértem a maradék agyú nyílások helyét, a tervrajz alapján, majd kivágtam őket, húsz darabot. A hajótest közép részén hat pár függőleges dörzsfa is van, ezek trükkösek, mert két rétegűek, és hozzá kell idomítani a test hajlatához. A kicsiny orrfedélzeten egy kijárati ajtó van. Minden nyílászáró fémből van mellékelve, ezeket én festéssel, antikolással fahatásúvá tettem, beragasztásuk előtt.A tat építése volt soron. A tattükrön körben díszlécek futnak, ezeket nem volt gond felrakni. Alattuk újabb ajtók, ablakok, az üveget is festéssel imitáltam. A kormánylapátot már előre elkészítettem. Gondot csak a rézzsanérok felrakása okozott, mert háromszor tört el mire a helyére tudtam hajlítani az egyiket. Nagyon nehéz volt a réz tengely darabokat beilleszteni, amin a lapát forog, nem is lett tökéletes nekem sem, de nem észrevehető a hiba. A két lánc, amit a készletben adnak a kormánylapáthoz vicces, mint egy nyaklánc darab, én matt fekete festéssel hihetőbbé tettem. A taterkélyt is előre megépítettem, de sajnos hiába, mert persze nem lehetett hátulról beilleszteni, ahogy a könyv mutatta, mert nem fért el. Szinte teljesen szét kellett szedni és jócskán lecsiszolni a szélekből, hogy a helyére menjen. A korlát oszlopai szintén fémből voltak, jó sorjásan, amiket csiszoltam és festettem, így már fa jelleget kaptak. A szintén fém ágyú ablaktáblákat is előre lefestettem és a helyükre ragasztottam. Most már a folyamatos festés is hozzátartozott az építéshez. Elhatároztam, hogy a hajóm használt lesz, látszódik majd rajta a tengeren, csatában töltött idő. A hajótestet kívülről átfújtam egy mély barna vizes bázisú festékkel, a gerinc felé sötétedve, csak lazúrosan, hogy a réz szegecs fejek és a palánkvonalak még előtűnjenek a festés alatt. Feketével sötétebbre festettem a dörzsfákat. Az ágyúnyílások köré feketével a lőpor füst nyomait fújtam, valamint a szegletekben árnyékoltam, koszoltam. A kormánylapát rézvereteit is matt feketére festettem. A fedélzetet sem hagytam gyári vajszínűre. Nagyon híg feketével átmostam az egészet, majd a palánkok illesztéseit kihúztam vékony ecsettel. A leendő ágyúk helyénél intenzívebb koszolást fújtam, akár csak a lépcsők aljához és a sarkokba. Világossal visszaecseteltem a jobban kopott gyakrabban használt részeket. A fedélzeti felépítmények nagyon minimálisak egy darab kis épület van, a többi a három szellőzőrács. A horgonytartó gerenda és a kötélbakok felrakása rutin munka volt. A korlátok és lépcsők már nem. A hajó két oldalán végigfutó bábos korlát oszlopai ugyanis túl magasak voltak. Mindegyikből le kellett csiszolni jelentősen, összesen 22 darabot, persze ezek is fémből voltak. Ez sem volt elég. A korlát lécéből is vékonyabbat kellett használni, hogy megfelelően alacsony legyen. A fém lépcsők kicsit alacsonyabbak voltak, mint kellene, de még elmegy, sajnos eggyel kevesebbet adtak a spanyol kollégák, így ezt fából pótoltam. Kifúrtam és felraktam a külső és belső kötélpadokat is.  Az egy darab mentőcsónak is fém öntvény, de elég szép. Festéssel és némi fa feljavítással egész meggyőző lett, de ez csak később kerül majd a helyére, akárcsak a horgonyok. Ezeket is komolyan kellett antikolni, hogy életszerűek legyenek. Következhet majd az ágyúk, árbocok és a fedélzeti szerelvények felrakása, majd a folytatásban.

 

A fedélzet felszerelése volt a soron következő lépés.

Először a mentőcsónakot szereltem fel a főfedélzet közepére, két tartóba kellett lekötni, négy rögzítőszemhez. A csónak kormánylapátja csak úgy be van dobva az evezőpadokra. Két szivattyú is található szimmetrikusan a főárboc két oldalán. Ezek fémből vannak mellékelve, összeszerelésük után a szokásos módszerrel festettem majd antikoltam őket. Néhány kisebb kötélbak elkészítése nem okozott problémát ezek a vitorlák kötélzeteit rögzítik majd, az árbocok tövénél helyezkednek el.

A fedélzet négy sarkában egy-egy kisméretű „kézi” ágyú van, amik körbe forgathatók. Ezek elég szépen kidolgozottak, a csőtorkolat belsejét matt a külsejét selyemfényű feketével festettem le.

Az igazán izgulós feladat a tíz darab agyú összeállítása volt. Teljesen fémből adták a spanyolok őket. Sajnos mindegyik ágyútalp sorjás, „félreöntött” volt. Rengeteg csiszolással lehette meggyőzővé alakítani. A kerekek külsejére kis tengelyvégeket is ragasztottam. A csövek viszont szépek, mintha esztergálták volna őket, hibátlanok. Itt is eltértem a festéssel a megadottaktól, mert a könyvben a csövek sárgaréz színűek, a talpak bronzhatásúak. Én ellenben a csöveket feketére festettem a talpakat fára hasonlítóra. Egy-egy pár vastag kötél tartja a helyükön a kész ágyúkat a fedélzeten, ami jelentős leredukálása valóságnak, de 1: 90-ben nem lehet csodát várni, (ekkor döntöttem el, hogy a következő hajóm minimum 1: 60-as méretarányú lesz). Az ágyúkat a fedélzetre apró FBS pontokkal rögzítettem, majd a körülöttük a fedélzetet feketével koszoltam. A talpak rögzítő köteleit ragasztóval tettem „súlyosan lógóvá”.

A két nagyméretű horgonyt nem volt gond felrakni. A tartóbakjain egy blokkal kombinálva kiválóan függeszkedtek. A horgony kötele a legvastagabb, ezt is át kellett festenem, mert fényes csoki barna volt, tudom, hogy sokan nem szeretik, de én bizony feketére festettem, kifeszítve, így száradás után szép esése lett.

Ezek után raktam fel az alsó macskafejeket, oldalanként 15-öt. Ezek dróttal rögzülnek az oldalpárkányhoz és a lyukon át a hajótest oldalához egy-egy szeggel. A macskafejek furatait újra átjárattam a fúróval ne, hogy a későbbiekben a kötözéskor ne menjen át rajta a kötél. Persze itt is erősen antikoltam mindent.

A hajótest díszeként körben 12 darab színes pajzsot mellékeltek. A zászlókon kívül ezek az egyetlen színes dolgok a hajón. Ezek is egyszínű fém öntvények, de szép részletesek. Piros fehér színre ecsettel festettem meg, majd a helyükre ragasztottam őket. A hajó tat lámpája is szép példány, egy van belőle, fent középen. A piros belsejét egy hengeresre tekert piros fólia adja. Sajnos a tat vékony anyagvastagsága miatt elég macerás a felrakása, mert nem lehet kellően mély lyukat fúrni, kétszer le is törtem az építés során. Ezzel a hajó „alsó” részének építése befejeződött, most már „csak” az árbocok, kötelek és vitorlák vannak hátra, ezek története lesz a befejező részben.

 

Befejezés

Az árbocok méretre szabása után csiszolópapírral elvékonyítottam őket, ehhez nagy segítség a rudakhoz mellékelt 1:1-es műszaki rajz. Szárazon a helyükre próbáltam őket, szerencsére mind nagyon stabilan illeszkedett a fészkébe. A terebek fémből vannak, ezek is festve lettek, fahatásúra. A végső beragasztás előtt mindegyik árbocot összeszereltem minden alkatrészével együtt, a tökéletes illeszkedést ellenőrizendő.

Ezután a terebek alatti szakaszt mindhárom rúdon be kellett szakaszosan bandázsolni, mintha több negyedből lenne az árbocrúd. A beragasztás után egy napig száradni hagytam őket. Természetesen az orrárboc is most került a helyére, ezt külön egy kötélbandázs szorítja az orrtőkéhez.

Az árbocok felépítése után az állókötélzet felrakása következett. A jól értelmezhető építési rajz alapján haladtam előre. Az oldalkötelek hálója következett most. Fontos, hogy a macskafejek sora párhuzamos legyen egymással, ez többé-kevésbé sikerült csak megoldanom. A hágószálak felrakása inkább fárasztó, mint nehéz feladat, én szorító nyolcasokat és a párhuzamossághoz egy papírcsíkot használtam. A fő és előárboc oldalkötelei a sudárszáron már nehezebb dió, mert itt már nagyon aprók a macskafejek és az alsó sornak nincs meg a normális helye sem.

Az állókötélzetet az előárboc tarcskötelével kezdtem, így haladva egyre hátrább és feljebb. Ezeket feszítőkengyelekkel lehet véglegesre húzni, én akkor feszítetem meg őket, egyenként, amikor már mind fent volt. A vitorlák sajnos nem igazán valósághűek, a csík osztása sem stimmel, az anyaguk vastag, úgy állnak, mintha kartonból lennének. Körben a vásznak négy sarkában egy-egy óriási kötélfület hagyott a kedves spanyol varrónő, csak nem tudom minek, ezeket mind levágtam róluk.

A vitorlarudakra folyamatos csomózással kötöttem fel őket, aztán a megfelelő blokkokat rögzítettem a rudakon. A vakvitorlát raktam fel először, egyszerű kötélnyaklóval illeszkedik a rúdhoz. A kar és szarvkötelek felszerelése nem volt gond, mert minden blokk kiválóan működött, a kötélzet rajza világosan követhető. Aztán az előtörzsvitorla, majd a fővitorla következett, ezeknek nyaklói már bonyolultabbak, viszont látványosak. A bevonó és szarvkötelek laza lógását nem tudtam maradéktalanul visszaadni, a legjobb eredményt nekem a nedvesen felrakott kötél adta, amit még nedves ecsettel tettem "belógóvá".Eggyel fentebb a többi vitorla felrakása már gyerekjáték volt, ez az építés igazán kedvemre való szakasza volt, mert hirtelen nagyot változott a hajó összképe a méretes vásznak felkerülésével.

A fordítókötelek a tarcskötelekhez csatlakozva futnak le a fedélzetre a kötélbakokhoz, sajnos a feszesség érdekében el is térítették az egyenestől. A makett leggyengébb része következett most a zászlók. Szinte hihetetlen, de selyemre nyomott kétoldalas matricából gondolták ezt a készítők. Én egy darab selymet matt lakkal átkentem, amitől olyan lett, mint a papír, lehette rá festeni, tehát megfestettem a három zászlót újra és jelentősen meggyűrve kötöttem fel őket.

Ezzel kész lett a makett. Nyolc hónapot vett igénybe az építése, persze sok hét szünettel közben. Sokat tanultam az építés közben, a kötélzettel, csomókkal, vitorlákkal sokkal precízebben kell a jövőben bánnom stb. Talán ősszel neki fogok egy másiknak, ami nagyobb legalább 1:50-es méretarányú, talán egy szép klipper lesz. A vitorlákat magam varrom majd, és egyedileg gyártott köteleket fogok használni.

Ezt a makettet valószínűleg eladom. Beneveztem a mosonmagyaróvári makettversenyre, ahol ötödik lett a 12 darabos vitorlás hajó mezőnyben. Köszönöm a türelmet: Mike T.

   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Last update : 2007. August 21. Tuesday 13:57


Users' Comments  RSS feed comment
 

Average user rating

   (0 vote)

 
Comment language: Magyar (13), English (0)

Add your comment
Only registered users can comment an article. Please login or register.

No comment posted



mXcomment 1.0.5 © 2007-2019 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved