GyuSea,
2004. október 17. Vasárnap 16:47
|
Átlagos értékelés : (0 szavazat) |
Megtekintések száma : 37484 |
Kedvenc : Nincs |
Rovat : Cikkek, Alapismeretek |
Az 1300-as évek közepén új fegyver jelent meg a hajókon, amely hosszú évszázadokra megváltoztatta a tengeri hadviselést: a hajóágyú.
A XIII. században megjelent új fegyver, a század közepén bevonult a tengeri hadviselésbe is. Az elso angol hajó, amit ágyúval szereltek fel a 1338-ban a Christopher of the Tower volt. Még ebben az évben francia hajókat is felszereltek ágyúkkal, melyek Southamptont támadták. Ekkor még inkább volt ijeszto - hatalmas hangjával - mint használható fegyver. Eleinte az ágyúkat az elo- és hátsó bástyákon helyezték el. A következo században a hajóépítésben is változásokat hozott: a magas bástyaszeru felépítményeket alacsonyabbra építették, az ágyúk okozta tömegközéppont változások miatt, valamint a magas felépítmények jó célpontok voltak az ágyúknak. A súlypont miatt volt szükséges a nagy ágyúk alacsonyabbra helyezése is. 1500 körül Des Charges a hajó oldalába vágott ágyúnyílásokat, és így az ütegsor a fedélzet alá került. Az elso ágyúk rövidcsövuek voltak, abronccsal összefogott falécekbol, vagy vasrudakból álltak. (mint a hordó) Az öntöttvas használatával vált lehetové nagyobb kaliberu (furatú) cso kialakítása. A furatot az öntomintába helyezett maggal alakították ki, így egyenetlen volt a felület, kicsi volt a találati arány. A XV. század közepén fejlesztették ki az ágyúfúrót, ezzel az ágyúk pontossága, és így harcértéke is jelentosen megnott. A XV-XVI. században a nagyobb hajók legfontosabb fegyverévé vált. A háborúk, és a kalózveszély egyre több, és egyre nagyobb ágyúk elhelyezésére sarkalta a hajósokat, és a két-három ütegfedélzetes hajók kialakításában találták meg a megoldást. Ebben a kísérleti korban sokféle csotípust készítettek, melyek közül a legnevesebbek az alábbiak voltak: Megnevezés | Csohossz (angol láb) | Kaliber (angol hüvelyk) | Lövedék tömege (angol font) | Rabbinet | 3 | 1 3/4 | 1 | Falconet | 4 | 2 | 2 | Falcon | 6 | 2 3/4 | 3-4 | Minion | 8 | 3 | 5-6 | Saker | 9 | 3 1/2 | 6-8 | Demi-culverin | 10-12 | 4 1/2 | 10-12 | Culverin | 11-13 | 5 1/2 | 18-24 | Demi-cannon | 10-12 | 6 | 36 | Cannon | 12 | 7 | 58 | Long-culverin | 16 | 4 3/4 | 12-15 | Basilisk | 20 | 4 1/2 | 10-12 |
Az ágyúk még ekkoriban is elég pontatlanok voltak. A sok változat, a különbözo furat, és golyóméretek, a puskapor minosége, mind-mind bizonytalanította a pontos célzást. Egy másik forrás a XVI. századból, az alábbiak szerint adja meg az ágyútípusokat. Ezt nagyjából megegyezik az elozovel, de itt lotávolságok is szerepelnek: Megnevezés | Kaliber (angol hüvelyk) | Lövedék tömege (angol font) | Közvetlen lotávolság (lépés) | Becsült lotávolság (lépés) | Minion | 3 1/4 | 4 | 320 | 1600 | Saker | 3 1/2 | 5 | 340 | 1700 | Félcsatakígyó | 4 1/4 | 9 | 400 | 2500 | Csatakígyó | 5 1/4 | 17 | 400 | 2500 | Mozsárágyú | 8 | 24 | 320 | 1600 | Félágyú | 6 1/4 | 32 | 340 | 1700 | Ágyú | 7 1/4 | 50 | 340 | 2000 |
Az ágyúk vasgolyót lottek ki, kivéve a mozsarat, amely kogolyókat. Ezek gyakran már a levegoben szétmállottak, így a hajóban különösebb kárt nem okoztak. A három nagy ágyú, furatához képest rövid csövu volt, így a csatakígyók lotávolsága nagyobb volt az ágyúkénál. A közvetlen lotávolságon belül, magassági irányzás nélkül tüzeltek, a becsült lotávolság az a legnagyobb távolság, ameddig az ágyú magassági irányzással hordott. (és néha talált is) Az ágyúkat legfoképpen Angliában, Németalföldön és Itáliában öntötték. Gazdagon díszítették címerekkel és egyéb motívumokkal. A legjobb ágyúkat bronzból, az ágyúk többségét azonban a XVI. század második felére vasból öntötték. Ezek kevésbé szilárdak és pontosak, de olcsóbbak voltak. A fenti képen egy XVII-XIX. században használt hajóágyú látható. A A XVII. század közepén az ágyú elérte azt a formát, amely 200 évig - míg 1859-ben meg nem jelentek a vértezett hadihajók - alig változtattak. Ennek az ágyúcsotípusnak az alábbiak a részei: A torkolatszél, B gyurus párna, C-D tulipán (párna), E torkolati csokarima, F, G, H középso erosíto karimák, I csap, J závárzat, K, L a závárzat csokarimái, M csofenék, N gomb, O furat vagy kaliber. Ekkorra kialakultak az ágyútalpak formái is. A lövegtalpak (lafetták) tölgyfából készültek, és négy keréken gördültek. Az ágyúkat a nagy haditengerészetek szabványosították, megszunt a sok hangzatos nevu, eltéro kaliberu változat. A szabványosítás elsosorban a csofúratott és az ágyúgolyó méretét rögzítette. A ketto közt 1/4 hüvelyk (6,3 mm) volt az átméro különbség. Az ágyúkat, a kiloheto golyó súlya alapján különböztették meg. (pl. 32 fontos ágyú) Az angol haditengerészet a XVIII. században az alábbi ágyúgolyó típusokat használta: Az ágyúgolyó tömege (angol font) | Átméroje (angol hüvelyk) | 1 | 1,923 | 2 | 2,423 | 3 | 2,793 | 4 | 3,053 | 6 | 3,494 | 9 | 4,000 | 12 | 4,403 | 18 | 5,040 | 24 | 5,546 | 32 | 6,106 | 36 | 6,350 | 42 | 6,648 |
Ezek segítségével számították ki az ágyútalpak, ágyúnyílások méreteit: az ágyúnyílások távolsága egymástól a golyó átmérojének 25-szöröse, az ágyúnyílás szélessége a golyó átmérojének 6,5-szöröse, az ágyúnyílás alsó peremének (párkányának) magassága a fedélzet felett a golyó átmérojének 3,5-szöröse, az ágyútalp oldallapjának, és tengelyének vastagsága egyenlo a golyó átmérojével,
(A képen a Victory ágyúi láthatóak.) A legkorszerubb muszaki eloírásai a francia haditengerészetnek voltak a XVII-XVIII. században. Az 1786. évi muszaki szabályzatban (Reglement) az alábbi adatok vonatkoztak az ágyúcsövek méretezésére: Az ágyú részei | Méretek | Az ágyúgolyó tömege (livres) | 36 | 24 | 18 | 12 | 8 | 6 | Kaliber (m) | 0,175 | 0,152 | 0,139 | 0,121 | 0,106 | 0,096 | Az ágyúgolyó átméroje (m) | 0,168 | 0,147 | 0,134 | 0,117 | 0,103 | 0,093 | A csap átméroje (m) | 0,179 | 0,157 | 0,143 | 0,126 | 0,110 | 0,100 | Az ágyúcso hossza a závárzattól a csotorkolatig (m) | 2,920 | 2,760 | 2,600 | 2,435 | 2,300 | 2,273 | A gomb és a fenékrész együttes hossza (m) | 0,350 | 0,304 | 0,277 | 0,242 | 0,212 | 0,192 | A závárzat és a csap közötti távolság (m) | 1,332 | 1,227 | 1,157 | 1,087 | 1,052 | 1,013 | A závárzat csokarimájának átméroje (m) | 0,620 | 0,548 | 0,511 | 0,451 | 0,395 | 0,363 | A cso átméroje a závárzat csokarimája után (m) | 0,578 | 0,505 | 0,469 | 0,408 | 0,356 | 0,325 | A cso átméroje a középso csokarimák után (m) | 0,495 | 0,432 | 0,400 | 0,352 | 0,304 | 0,277 | A cso átméroje a torkolati csokarima elott és után (m) | 0,359 | 0,315 | 0,292 | 0,257 | 0,223 | 0,205 | A tulipán átméroje (m) | 0,468 | 0,409 | 0,379 | 0,333 | 0,291 | 0,264 | A gomb átméroje (m) | 0,185 | 0,162 | 0,149 | 0,130 | 0,115 | 0,105 | A cso tömege (kg) | 3517 | 2502 | 2060 | 1465 | 1174 | 847 |
Az ágyútalp méreteit egy régi amerikai szabályzat így határozta meg: - az ágyútalp két oldallapjának és a keréktengelyeknek a vastagsága egyenlo a kaliber méretével,
az elülso keréktengely hátsó széle pontosan az ágyúcsocsap középpontja alatt van, az ágyúcsocsap fészkének középpontja az oldallapok elülso szélétol a fészekátméro kétszeresének megfelelo távolságra legyen, Az oldallapok hosszúsága egyenlo, az ágyúcsocsap középpontjától a gomb végéig mért távolsággal plusz az ágyúcsocsap átmérojének kétszerese, az ágyútalp magasságát úgy kell megtervezni, hogy a vízszintesre állított ágyúcso torkolatának középpontja 3 angol hüvelykkel alacsonyabban legyen, mint az ágyúablak közepe, az elülso kerék átméroje egyenlo az ágyúcsocsap átmérojének háromszorosával, a hátsó kerék átméroje ennél 1/10-del kisebb.
Az ágyútalp részeit eros vasalások kötötték össze, és blokksoros kötélzettel rögzítették a hajó belso oldalához. Rendszerint két pár keréken gördült, de elofordult egy pár kerékkel, fasínen csúszó, függoleges csap körül elforgatható típus is. A kisebb ágyúkat mellvéd párkányára rögzített forgatható villákra szerelték. Az ágyúkra vonatkozóan, a különbözo haditengerészeteknél, eltéro, és idorol idore változó szabályzatok voltak érvényben. A hajó stabilitása érdekében a nagyobb ágyúkat az alacsonyabb fedélzeteken helyezték el. Az ágyúk a sima öntöttvas golyón kívül, láncos és rudas golyókat is használtak, a kötélzet és az árbocok ellen, valamint kartácslövedékeket az élo ero ellen. A különféle lövedékek, valamint az ágyú tölto és tisztító eszközök láthatóak a következo ábrán. Az angol sorhajók fo fegyvere a 32 fontos ágyú volt. 3,05 m hosszú 2,7 t súlyú, lövedéke 14,5 kg amely 4 kg loporral kilove, 900 m távolságból átütötte egy sorhajó vastag oldalát. 1780-as évektol a kovás elsüto-szerkezet váltotta fel az izzó kanócot. Két ilyen ágyút 14 fo kezelt. - rammer: döngölo
- wad: fojtás
- shot: ágyúgolyó
- pricker: tüske
- powder charge: lopor töltet
A 2,5-3 m ágyúk, az amúgy is zsúfolt hajókon sok hasznos teret foglaltak el, ezért 1799-ben bevezették a rövid csövu, de nagy kaliberu karronádot. A skóciai Carron Company vasöntöde fejlesztette ki 1778-ban. Eloször csak kereskedelmi hajókon, 1779-ben már a hadihajók elobástyáján is megjelent. Az ágyútalp kétkerekes, vagy szántalpas, és általában az elülso részébe épített csap körül elforgatható. 24, 32, 42, 68 fontos méretben készült. Az alábbi képeken, a Victory karronádja mellett egy részletesebb muszaki rajz látható. A szárazföldi hadviselésben a várostromoknál használt mozsarat is átvette a tengeri hadviselés. Külön hajótípust az ún. bomb-ketch-t fejlesztették ki, e nagy kaliberu fegyver számára. Kisméreto háromárbocos hajó, elso árboca helyére állították fel a hajómozsarat, ami az alábbi képen látható. H. J. Paixhans francia tábornok találmánya a tarack. A tarack rövid csöve öntött vasból készült. Nem sima ágyúgolyót, hanem sokkal hatékonyabb nehéz gránátot lottek ki, ami meggyorsította a páncélos hajók korának eljövetelét. Az ágyúk hatása a tengeri hadviselésre A gályák esetében még nem volt különösebb változás. A keskeny gályákon az orrban tudtak 3-7 ágyút elhelyezni, de a meghatározó az ember ember elleni küzdelem volt. A vitorlásoknál az ágyúkat a hajó oldalában helyezték el, akár több ütegfedélzeten, így a hajó az oldalával fordulva az ellenség felé, tudta kihasználni teljes tuzerejét. Ideális az un. T-alakzat volt, mikor az egyik hajó oldalával a másik orrát vagy tatját kapta el. Így a másik alig, vagy egyáltalán nem tudta viszonozni a tüzet. A hajó orrban abszolút nem volt jellemzo ágyú elhelyezés, hátra is csak 2-4 nézett. Évtizedekkel a Nagy Armada után is a flották szervezettség nélkül rontottak egymásra, aminek az eredménye hatalmas zurzavar lett. Az ágyúkat így nem tudták teljes mértékben kihasználni, mert lövéseikkel saját hajóikat is veszélyeztették volna. A XVI. század vége felé az ágyuk töltése több mint félórát is igénybe vett, így a hajók fordulások sorozata közben, sorba kilotték minden ágyújukat, mert a manoverekhez kevesebb ido kellett mint az újratöltéshez. A változást a taktikában a tüzérségi technika fejlodése hozott. A töltési ido néhány percre zsugorodott, így a nagyobb tuzerot nem tudták kihasználni. Az I. angol-holland háború során 1653-ban a gabbardi-csatában alkalmazták eloször a Cromwell admirálisai által kitalált új taktikát, a csatasort. A csatasorban a hajók egysoros vonalban követik egymást, és oldalsortüzet zúdítanak az elhaladó hajókra, és egymást így nem zavarják a tüzelésben. Az új taktikával az angolok dönto gyozelmet arattak, és hamarosan szabványos harceljárásként vezették be a csatasort. A sikerek hatására persze más nemzetek haditengerészetei is átvették a taktikát. A taktika következményeként a hajókat válogatni kellett, a túl kicsi, gyenge, könnyuépítésu hajók nem állták meg helyüket a csatasorban. A hajók sebességének, hajózási tulajdonságainak is hasonlónak kellett lennie, így a hajók uniformizálódtak. Megszülettek a sorhajók. 1650-ben egy 30 ágyús hajó is megfelelt a csatasorba, 1660-ban 50, 1750-ben legalább 60 ágyúval rendelkezett egy sorhajó. Az angoloknál az I. osztályú hajó legalább 100 ágyús, három ütegfedélzetes. A legalsó fedélzeten a nehéz 32 fontos ágyúk, fölötte a 24, és a legfelso ütegfedélzeten a 12 fontos ágyúk helyezkedtek el. A II. osztályú valamivel kevesebb kb. 90 ágyúval rendelkezett, és a középso ütegfedélzeten 18 fontos ágyúkkal. A III. osztályú sorhajók két ütegfedélzeten 60-70 ágyúval rendelkeztek. A franciák csak két osztályba sorolták hajóikat. A sorhajók tölgyfából épültek, és méreteik az idok folyamán növekedtek, amit itt most teljes részletességgel - mivel nem szorosan a téma része - nem kívánok ismertetni. Mivel a pontosság nem volt nagy erénye - ahogy már említettem - ezeknek az ágyúknak, így a gyorsaság volt az egyik legfontosabb tényezo. Az angolok ebben világelsok voltak, percenként tudtak leadni sortüzet, míg ellenfeleiknek ehhez 2-3 perc is kellett. Az angolok a XVIII. század végén új agresszív taktikát alkalmaztak. A közelharcot, akár néhány méterrol vívott tuzpárbajt eroltették. Az angolok a hajó törzset, a franciák a vitorlázatra tüzeltek. (Így ha baj volt el tudtak menekülni.) Ezért voltak nagyságrenddel nagyobbak a franciák emberveszteségei. A vitorlások korának harcmodorában a másik dönto tényezo a szél. Széllel szemben pisálni nem érdemes, vitorlázni viszont nem lehet. A szelet kb. 60°-ban tudták megközelíteni, ami azt jelenti hogy 120°-os zóna volt a vitorlások számára járhatatlan. A szél irányba lavírozással lehetett elore jutni, ami azt jelenti hogy furészfog alakban manovereztek. Így a szél feloli helyzet mindig elonyös volt, a szél alattival szemben. A megfelelo pozícióba kerülés gyakorlatot és ügyességet kívánt, a jó manoverezés már fél sikernek számított. (A franciák itt is sokszor a menekülésre koncentráltak, és a szél alatti oldalról támadtak) A hadihajókon az emberek 3/4 része az ágyúk kezelésére volt szükséges. Csata elott kb. 10 perc kellet egy gyakorlott legénységnek, hogy harckésszé tegyék a hajót. A kabinok mozgatható válaszfalait, és a tisztek értékesebb tárgyait, minden felesleges dolgot a hajó mélyére vitték. Az ágyúkat megtöltötték és készenlétbe helyezték. A tengerészgyalogosok a puskáikkal a felso fedélzeteken elfoglalták állásaikat. A loporraktárat vizes szonyeggel vették körbe, nehogy végzetes robbanást okozzon az elszóródó puskapor, vagy terjedo tuz. A felcser és segédei a legalsó fedélzeten rendezték be ideiglenes mutojüket. Felhasznált irodalom: Marjai Imre: Hajómodellezés Marjai Imre / Pataki Dénes: A hajó története David Howarth: Az Armada pusztulása Földi Pál: Harc a tengereken
A szövegben említett idegen mértékegységek: 1 angol láb = 304,8 mm 1 angol hüvelyk = 25,4 mm 1 angol font = 453,6 g 1 livres = 490 g 1 lépés = 2 1/2 láb (nem egyértelmuen meghatározott, ez a változat a legvalószínubb)
|
|
|
Írta: lacka1 () 2007. március 16. Péntek 16:52