|
4 / 6 oldal
|
Folytattam a Mordaunt építését, mégpedig néhány apróság elkészítésével, mivel az elõfedélzet rögzítése és pallózása elõtt be kellett raknom a tûzhelyet és néhány ágyút, mert késõbb ez szinte lehetetlen. A tûzhely érdekes eset, mivel tulajdonképpen csak a kémény csúcsa látszik, illetve a fedélzet alá belesve talán valami az elejébõl. Mindezek ellenére amellett döntöttem, hogy rendesen megcsinálom. A kémény terítékét kiszerkesztettem és rézlemezbõl kivágtam, majd egy fa sablonon összeforrasztottam.
|
|
A tûzhely testét fából martam ki a téglázattal együtt, majd a tetejét, a platnikat, ajtókat, pántokat, zárokat rézlemezbõl alakítottam ki és ragasztottam a helyére.
|
|
Ezután festéssel feldobtam, bár szerintem jobban nézett ki elõtte.
|
|
Következtek az ágyúk. Azon ismét sokáig elmorfondíroztam, hogy mibõl készítsem az ágyúcsöveket. A rézbõl esztergálást gyorsan elvetettem, mivel nem olyan jó a kis esztergagépem, hogy a profilkések nyomását kibírja, meg sokáig tartott volna. Opció volt az öntés is, de ehhez semmim nem volt, valamint réges-régen szerszámos koromban sokszor öntöttem, és mindig gond volt a kifolyással, levegõvel…, no meg nem is igazán szerettem. Valamikor sok évvel ezelõtt Békéscsabán, a makett kiállításon egy idõs bácsi bemutatta a pantográf esztergagépét, melynek az érdekessége az volt, hogy nem álló késsel, hanem kicsi maróval forgácsolt, éppen kötélfogó szegekre volt beállítva. Pantográfom van, így csak egy forgatószerkezetet kellett csinálnom, melyet egy varrógépmotorral hajtottam meg.
|
|
Kétszeres körvonalmintát készítettem rétegelt lemezbõl, talán jobb lett volna valami szívósabb anyagból, de végül kibírta azt a pár darabot.
|
|
Az eredmény meglepõen jó lett, és igen gyorsan haladtam vele. Az persze tény, hogy minden fordulat csúcsra volt járatva, még így is meg kellett csiszolgatni egy kicsit.
|
|
Ha már a teljes ágyúcsöveket megesztergáltam és benne voltam, megcsináltam a fél ágyúkat is, melyek a alsó fedélzeteken egy csapolással vannak behelyezve a már elõre (még palánkozás elõtt) beragasztott homloklapokba.
|
|
Lefestettem õket, a fa egyenetlensége miatt (lehet, hogy jobban meg kellett volna csiszolni?!) egészen öntvény kinézete lett.
|
|
Ezután az ágyúkocsik alkatrészeit készítettem el: fúrtam, martam, esztergáltam, csiszoltam, szóval ezekben volt mindenféle munkafolyamat, jó kis szórakozás volt.
|
|
A réz alkatrészek következtek: szemek, karikák, ágyúcsõ lefogató bilincsek. Itt megmutatok egy nagyon egyszerû kis trükköt, biztos sokan ismerik, de talán van, akinek új lesz. A szemek készítéséhez 0,4 mm-es réz drótot használtam, melyet többeres vezetékbõl húztam ki. Persze ez ilyenkor elég görbe szokott lenni, fõleg, hogy elég lágy is.
|
|
Két sima, sík lapra van szükség, jelen esetben köszörült acéllap, de ilyen vékony anyaghoz két vastagabb rétegelt lemez is elég lehet. A két lap közé tesszük a drótot és a felsõlapot fel-le tologatjuk, közben egyre jobban összenyomjuk, gyakorlatilag mintha nudlit készítenénk.
|
|
Az eredmény egy teljesen egyenes huzal lesz. Ne tévesszen meg benneteket, hogy a fotón ilyen csavartnak látszik, ez a valóságban nem ennyire durva, csak felerõsíti valami fényhatás.
|
|
Egy része a szemeknek meghajlítva, az üvegecskében a karikák, valamint egy üveg fegyverbarnító folyadék. Ezt azért vettem, hogy ne kelljen a sok kis apró réz alkatrészt festeni, de nem teljesen úgy jött össze, ahogy szerettem volna. Ugyanis a szemeket és karikákat össze szoktam forrasztani, mert ezek a réz huzalok olyan lágyak, hogy beszereléskor egy kicsit jobban meghúzva a kötelet, azonnal deformálódnak. Viszont kiderült, bár a rezet szépen megszínezi, de a forrasztóónt nem sötétíti, sõt valamilyen trutyi keletkezik rajta.
|
|
Tehát maradt a festés.
|
|
Nem bírtam ki, melléraktam egy gerenda fogpiszkálót, hogy látszódjanak a méretek.
|
|
Nem tagadhatom meg a szerszámkészítõ múltamat, terveztem egy kivágó szerszámot az ajtók és ágyúnyílásfedelek pántjaihoz, mivel ezekbõl is kell egy pár darab.
|
|
Felszereltem a marógépemre, melyet így présként használtam. Szerencsére a 0,2 mm-es rézlemez kivágásához nem kell túl nagy erõ, így nem szaggattam szét a gépet. Bejelölgettem a lépéseket és kézzel adagoltam a lemezt.
|
|
Az eredmény, szép egyforma pántok.
|
|
Gyorsan fel is raktam párat a fedélzeti ajtókra. A szögeket domborítással imitáltam.
|
|
Ezeket a kis rézlemezeket használtam az ágyúcsövek lefogató bilincséhez is, ha már ott voltak és megfelelõ szélességûek voltak, legalább nem kellett külön ezért rezet vagdalnom.
|
|
A bilincseket már nem festettem, hanem a barnító folyadékot használtam. Annyi problémája volt, hogy száradás után egy világos réteg (gondolom valami oxidáció) keletkezett rajta (jobb oldali ágyú). Mivel a fegyvert is át kell törölni olajjal, ezt is megtöröltem egy olajos fültisztítóval, így teljesen jó lett (bal oldali ágyú).
|
|
Így összeállt a fegyverarzenál. Továbbá szabad a pálya az elõfedélzet felrakására…
|
|
|
|
Utolsó frissítés : 2024. szeptember 24. Kedd 14:11 |
Olvasók hozzászólása  |
|
Átlagos értékelés
 (1 szavazat)
|
|
Hozzászólás nyelve: Magyar (11), English (0)
Hozzászólás
|
Írta: tszecsy () 2019. szeptember 29. Vasárnap 08:49