In memoriam Szimon Miklós és Katona Miklóskét rendkívüli embert veszített el a magyar hajózás PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Tyrman   
2005. február 22. Kedd 08:35

Somogyi Imre (Imi) írása

„…a jelenlevők egyperces néma vigyázzállással tisztelegtek két, tragikus körülmények közt elhunyt tengerész: Szimon Miklós és Katona Miklós emléke előtt.” (Magyar Nemzet, 2005. 02. 21. – Költözik a Hajózástörténeti Múzeum c. cikk)

A múlt héten talán többen felfigyeltünk egy híradásra: Németországból két férfi egy yahtot hozott le a Dunán. Ausztriában kikötöttek éjszakára. A másnapot már nem érték meg: szénmonoxid-mérgezés végzett velük álmukban (feltehetőleg a kályha volt a bűnös).

Két nagyszerű ember élete végére került pont. Mindkettőjüket szerencsém volt személyesen is ismerni.

Szimon Miklós (1940-2005) hosszújáratú tengerészkapitány (természetesen nyugalomban, hiszen ma nincsenek tengerjáró hajóink), nemcsak nagyszerű hajós, hanem buzgó hazafi is volt. Pl. ő kezdeményezte Horthy Miklós hamvainak hazahozatalát és újratemetését. Emlékszem rá, amikor Katona Miki többszöri unszolására mondta el egyik legnagyobb hajós hőstettét: 1993-ban hogyan hajózott be az Antillákon a Nombre de Dios öbölbe a „Rabros”-al (Sörbár – megfordítva), amelyet Kolombus „Nina”-jának parancsnokától kapta (Isten nevében). Csakhogy a két hajó érkezése között eltelt ötszáz év alatt mindössze egy másik hajó - egy kolumbiai – járt az öbölben. Az öböl mélységét a parancsnok és rádiósa a mentőcsónakból térképezte fel, hogy a hajó sikeresen partra tehesse rakományát a veszélyes helyen. A hajó annyira bemerészkedett az öbölbe, hogy csak centiméterek voltak a gerinc alatt. „Hajózási balesete nem volt, haláleset hajóin nem fordult elő…”- olvasom róla.

Katona Miklós (1966-2005) igazából nem volt tengerész (önhibáján kívül, hiszen gyakorlatilag, amikor végzett, már nem lehetett elhelyezkedni hajón), bár ő is a budapesti Lékai János Hajózási Szakközépiskolában végzett. A Nógrád Megyei Közgyűlés sajtóreferenseként dolgozott. Hivatalos munkája mellet mindene a magyar hajózástörténet kutatása és népszerűsítése volt. Járta a környék iskoláit, ahol rendhagyó történelemórákon beszélt arról, hogy büszkék lehetünk a magyar hajózásra, hajósokra. Hatalmas anyagot gyűjtött, fotókkal, beszámolókkal. Könyveket írt: Isten akaratából; Csingtau; A Magyar Duna-tengerhajózás regénye; Hajóportrék. Ha jól emlékszem, 2001-ben még az illetékes minisztériumot is felkereste, hogy meggyőzze az illetékeseket, hogy érdemes és kifizetődő szállítási lehetőség a hajózás Magyarország számára is. Sokakat segített hatalmas háttéranyagával. Maga is a vitorlás hajómakettek szerelmese volt, épített is néhányat. Mindig arról álmodottt, hogy egyszer majd neki is lesz egy saját, igazi hajója. Vágya beteljesült…

Isten veletek, barátaim! Nyugodjatok békében!

Utolsó frissités ( 2007. szeptember 11. Kedd 15:36 )
 
< Előző   Következő >

Belépés

Társalgó



Csak regisztrált felhasználók írhatnak!
Regisztrálj!

Kapcsolat


www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett