Főoldal arrow Cikkek arrow Modellezés arrow Alapismeretek arrow Néhány szó a hajóágyúkról
Néhány szó a hajóágyúkról PDF Nyomtatás E-mail

Szeibel Laszlo, 2007. november 21. Szerda 21:31

Átlagos értékelés :    (1 szavazat)

Megtekintések száma : 29360    

Kedvenc : 1

Rovat : Cikkek, Alapismeretek

Miután a téma nagyon sokrétü, ezért mélyebben most nem is akarok belemélyedni, s talán csak cimszavakban probálom felrajzolni a fejlödés lépcsöfokait.

A kezdet

Az ágyuk a hajokon csak jo 50 éves késéssel jelentek meg a szárazföldi hasznalathoz képest és eleinte szinte csak önveszélyes játékszerek voltak, s inkább csak ijesztegetésre voltak jók. Az elsö ágyuk kovácsoltvas négyzet ill. téglalap keresztmetszetü " lécekböl " voltak összeállitva. A "léceket" egy fa henger palástjára egymás mellé rögzitették drottal, majd felmelegitett kovácsolt vasgyürüket huztak rá. A gyürük kihült állapotban összehuzták a "léceket". A közöttük lévö hézagokat olommal öntötték ki. (Állitolag Erdélyben készitettek ágyut tölgyfábol is! Erröl van egy videom, ami egy utánépités kisérletét mutatja be.) Az elsö öntött ( bronz ) ágyuk olyan nehezek voltak, hogy a hajókon való alkalmazásuk egyszerüen lehetetlen volt. ( A Bp. - i Hadtörténeti múzeumban van egy török ágyú, ami majd 5 m hosszu és van vagy 4 - 5 tonna. ) Ezért az első hajóágyúk kiskaliberű kovácsoltvas típusok voltak, amik egy primitív rönkfa ágyban voltak kötélbandázzsal rögzítve. Ezek a főfedélzet ill. a magasabb fedélzetek mellvédjénél voltak felállítva, - később a hajófalba vágott ablakoknál - a legtöbb esetben visszafutás lehetősége nélkül fixen rögzítve. Ez a megoldás azonban az ágyúk növekedésével egyre jobban igénybe vette a hajók eresztékeit. Az első fedélzeti pallókra állított ágyúk még mindig a kerék nélküli blokklafettába voltak ágyazva. Visszafutáskor a lafetta alsó keresztlécei és a padló közötti surlódás még elég nagy volt ahhoz, hogy az ágyút lefékezze.

 sm_abra_1.jpg  1. ábra - Ágyuk a XV, századbol ( 5* )
 sm_abra_2.jpg  2. ábra - Két kovácsoltvas ágyú(cska) a Mary Rose - ról ( 7* )
 sm_abra_3.jpg 3. ábra - Egy nagyobb kovácsoltvas ( 7* ) ( hátultöltős ) ágyú a Mary Rose - ról. 

A kalapácstól balra látható rész a különálló 57 cm hosszu lőporkamra. Ennek az ágyúnak a kalibere ( az ágyúcső furata ) 20 cm volt, s egy 16,5 cm átmérőjű kőgolyót találtak benne.

 

 

Ha most egy kicsit számolunk: 20 - 16,5 = 3,5 / 2 = 1,75 cm ( ! ) volt a " kotyogás ". A mai 0,1 ; 0,01 ; sőt 0,001 mm - es türésekhez és illesztésekhez szokott " gépész " agyunknak - szinte hihetetlen! Éppen ezért a golyó betöltése előtt azt maradék kötéldarabokkal, kóccal vették körül, hogy szorosabban passzoljon a csőbe.

 

sm_abra_4.jpg  4. ábra - A csőben talált golyó a kóc maradékokkal ( 7* )

 

A következö lépés

Mivel a föfedélzeten ill. a felső fedélzeteken elhelyezett ágyuk jóval a hajó súlypontja felett voltak, nem lehetett azok összsúlyát nagyon megnövelni anélkül, hogy a hajó ne borult volna fel. Eleinte úgy probáltak segiteni a dolgon, hogy a hajó oldalait felfelé behúzták, azaz egyre kes-kenyebbre vették. De igazán ez sem segitett.
A nehéz ágyúkat valahogy a föfedélzet alatti fedélzet(ek)re kellet volna állítani. A megoldást az oldalfalakba vágott négyszögletes, nehéz táblákkal lezárható ágyunyílások hozták meg. Ezáltal az alsó fedelzet(ek)en már nehezebb típusokat is felállíthattak. Ennek az időszaknak a tipikus példái a karrakok, ahol a főfedélzet alatt 6 - 8 - 10 nehezebb öntött bronz ágyút találunk a visszafutás lehetőségével, míg a felső fedélzeteken részben fixen rögzített, részben visszafutással , könnyebb kovácsoltvas ágyúkat.

Ebben az időben jelent meg a kerekes lafetta, eleinte csak két ( első ) kerékkel, később 4 kerékkel. Miután még szabványok nem léteztek, meglehetősen nagy összevisszaság uralkodott a méretek, a kaliberek és az ágyúk elhelyezése terén. Sokszor a legkülönbözőbb ágyúk álltak egymás mellett, ami jól látható néhány korabeli hajó oldalnézetén, ahol különböző méretü ablakok láthatók egymás mellett.

 

sm_abra_5.jpg  5. ábra - A Great Henry ( Henry Grace á Dieu ) oldalnézeti rajza.  
sm_abra_6.jpg  6. ábra - " metszete ( 4* )  
sm_abra_7.jpg   7. ábra - A Mary Rose oldalnézete
sm_abra_8.jpg  8. ábra - A Mary Rose metszete  

 

- Ezen a két rajzon jol látható, hogy az alsó ütegfedélzeten két különböző típusú ágyúk álltak.

- 1. - Kovácsoltvas " gyürüs " ágyuk, kétkerekes lafettán

- 2. - Öntött bronz ágyuk, négylerekes lafettán ( 7* )

Ennek ellenére a hajóágyúk még mindig majdcsak, hogy ijesztegetésre szolgáltak. Még a legnagyobb ágyúk sem voltak képesek 300 m távolságból egy karakk 1 - 2 m vastag tölgyfa oldalát átütni. ( Ebbe persze belejátszott a lőpor rossz minősége is, valamint, hogy az öntött vas ágyúgolyók tele voltak zárvánnyal és léglyukakkal, hogy sokszor már a levegőben szétrobbantak. )

Még néhány kép ehez a témához:

sm_abra_9.jpg
9. ábra - Öntött bronzágyú rajza a Mary Rose - ról, egy Bastard Schlange - ( nm. ) - vagy Bastard Coulverin - sz.sz. magyarul " Zabigyerek kígyó" - ahol a Bastard itt arra utal, hogy a cső méretei eltértek a "szabványos" kigyóétól. ( 7* )
sm_abra_10.jpg
10. ábra - egy hasonló kígyó eredetiben ( 7* )
sm_abra_11.jpg
11. ábra - Egy kétkerekes lafettára szerelt hátultöltős kovácsoltvas ágyú modellje, a flamand galeonomhoz készítve. ( A csövet 6 mm - es alu rúdbol esztergáltam. A lőporkamra kialakítását a cső hátsó, kisebb átmérőjű részére húzott réz csővel oldottam meg. Akit érdekel, kűldhetek róla rajzot. ) 

Az első tengeri tűzérség

A hajóágyúk első komolyabb bevetése a győzhetetlen Armada és az angol hajóhad közötti csatákban történt. ( Habár itt is rengeteg golyót ellőtek anélkül, hogy jelentősebb kárt okoztak volna. ) Itt alakult ki a négykerekes lafetta első komoly változata, ami - kisebb - nagyobb javitásokkal nagyjából 350 éven keresztül szinte változatlan maradt. Erröl a témárol bővebben: Howard - Az Armada pusztulása - magyar kiadás. Nagyon érdekes könyv.

( - Spanyol és angol hajók és ágyúk közötti különbség

- A spanyol lőpor és golyók rossz minősége

- Tűzgyorsaság

- Az új ágyutípus: a Coulverin

- Spanyol hajókon kétkerekes szárazföldi lafetták ! )

De - meg kell jegyezzem - a legújabb kutatások szerint az angol győzelemben jelentős szerepet játszott egy tiroli ágyúöntö, névszerint Adam Dreyling, akit az angolok, - ugyszolván az utolso pillanatban beszerveztek, s aki a az uj tipusu Coulverin - eket bevezette. Neki tulajdonitják az uj tipusu, kupos csötorkolat kialakitását is. Ugyanis a régi tipusu torkolatok vagy nagyon élesek voltak, vagy nagyon vastag szögletes vagy félkerek gyürüvel voltak ellátva. Mindketö ahhoz vezetett, hogy az ágyú visszafutásakor a torkolat kiképzése - az abban a korban még amúgy is aránytalanul kis keresztmeteszetű - ágyúnyílások felső élébe beakadva, azokbol szilánkokat letépett, veszélyeztetve ezzel a kezelők életét. Az új típusú befelé szükülő kúpos kialakitása megszüntette ezt a problémát.

Hogyan is nézett ki egy tipikus ágyú ebben a korban?

A cső :

A csövet bronzbol öntötték, függőlegesen egy öntöárokban, úgy hogy a torkolat állt felfelé, így az olvadék súlya miatt a legtömörebb ötvözet az ágyú hátuljánál keletkezett. Hogy a torkolat se legyen túl gyenge, a torkolattol felfelé még ráhagytak jó 1 - 1,5 m - t, amit aztán levágtak. A formakészítés és az öntés technologiájába én itt nem akarok belemélyedni, akit ez érdekel a következő médiákban utánanézhet:

- Hans Aufheimer - Schiffsbewaffnung - von den Anfängen bis zur Mitte des 19. Jahrhunderts

( Hajofegyverzet - a kezdettöl a 19. szd. közepéig )

- Wolfram zu Mondfeld - Schiffsgeschütze ( Hajóágyúk )

- Wolfram zu Mondfeld - Der Meister des siebten Siegels ( A hetedik pecsét mestere )

Ez ugyan egy regény és nem kimondott szakkönyv és a fenntnevezett Adam Dreyling életéröl szól, de nagyon szakszerűen és részletesen írja le az ágyú öntését. (Ehez a témához is van egy videóm.)

A cső részei:

sm_abra_12.jpg

12. ábra:

1. - Hátsó darab

2. - Közép darab

3. - Első darab

4. - A pajzs a gombbal

5. - Az erősítő bordák

6. - Címer vagy díszítés

7. - Az un. Delfinek - a cső felemelésére szolgáltak

8. - A " Pajzscsapok " ( Schildzapfen )

9. - A torkolat a gyűrűvel ( 7* )

sm_abra_13.jpg
13. ábra - Néhány angol cső a 16. szd. - ból

 

Az ebben a korban használatos sokféle - fantázianevekkel ellátott - ismertetésére itt nem vállakozom, mert szétrobbantaná a cikk kereteit. Akit bövebben érdekel, az tanulmányozza a szakirodalmat.

A lafetta:

Erre a korra a 4 kerekű ún. dobozlafetta volt jellemző.

sm_abra_14.jpg
14. ábra - Dán dobozlafetta - jól látható az oldalnézet közepén a furat a fékkötélnek.
sm_abra_15.jpg
15. ábra -  Francia lafetta 36 fontos ágyúnak 1768 - ból ( Boudriot rajza ), ( 7* )

 

 

Később - valamikor 1750 körül bevezették az új tipusú lafettákat, aminek az alja nyitott volt, valószínűleg azért, mert a dobozlafetta alján összegyűlt a nedvesség, és ezáltal a lafetta előbb elkorhadt.

sm_abra_16.jpg
16. ábra - Francia 36 fontos ágyú dobozlafettával ( Boudriot rajza ), ( 7* )

 

Most eljutottunk a " lerágott gumicsonthoz " , azaz a hajóágyúk kötélzetéhez.

A négykerekes lafettára rögzítette öntöttt bronz ( késöbb öntöttt vas ) ágyúk kötélzete a 16. szd . - ban alakult ki. és szinte három évszázadon keresztül változatlan maradt. Nézzük, mik is voltak ezek a kötelek:

1. - A fékkötél ( Broktau )

Szerepe nyílvánvaló - a lövés után a visszafutással rendelkező ágyúk fékezésére szolgált, azaz megadályozta, hogy az ágyú a lövés után egyszerűen - mindent letarolva - a hajó másik oldalára fusson. ( Habár az átmeneti évtizedekben - és föleg a kisebb hajóknál - még gyakran elöfordult, hogy a visszafutásra képes ágyúk is fixre voltak kötve, mert a hajó szélessége - jobban mondva keskenysége - és az ágyú hossza egyszerüen nem engedte meg a visszafutást. Ennek persze két komoly hátránya volt. Egyrészt a fixre kötött ágyúk meglehetősen igénybevették a hajó eresztékeit, másrészt az ágyúkat csak az oldalfalakon kivül lehetett megtölteni, azaz valakinek ki kellett mászni az oldalfalon kívülre - csatában ( ! ) - és kívülről tölteni. A harcon kívüli időkben az ágyúkat be kellet húzni, és a hajó hosszirányában rögzíteni ! Erre jó példa pl. - bármilyen hihetetlennek is tűnik - a Golden Hind. Mai fejjel ( ésszel ) szinte felfoghatatlan, mekkora "robotolással" jártak ezek a műveletek. )

Szóval a fékkötél egy meglehetősen vastag - 3 - 4 - 5 - 6 cm átméröjü kötél volt, aminek a két vége az ágyúablakok két oldala mellett elhelyezett hosszú - a bordán és a belső s külső palánkozáson átvezetett - szemes stifteken volt fixre kötve. A fékkötél hossza úgy volt megállpítva, hogy a visszafutás leghátsó állapotában lévő ágyú torkolata és a hajóoldal belső palánkozása közötti távolságnak min. kb. 30 - 60 cm - nek kellet lennie.

Itt - nekünk, modellezőknek két problémával kell szembenéznünk:

  1. A szemes csapok rögzitése:
    A rendelkézésre álló adatok és számtalan szakirodalom , rajz és modell alapján ezek a szemes hosszú vas csapok - mint már emlitettem - átmentek a belsö palánkon, a bordán, a külsö palánkon, és a hajóoldalon kívül egyfajta alátéten voltak elszegecselve. Hogy ez pl. az igazi Victorynál mért nem látszik, tkp. - mint már emlitettem - csak azt tudom elképzelni, hogy a szemes stiftek vége vagy a a külső palánk alatt, az ablakkereten volt rögzitve, vagy a külső palánkba volt valamiképpen besüllyesztve.
  2. A fékkötél közepének a futása:
    Az első nyílvánvaló tény, hogy a fékkötél közepét nem lehetett fixre rögzíteni, ( hogy a lafettán, vagy az ágyúcsö végén, azt pillanatnyilag hagyjuk figyelmen kívül ) , mert ebben az esetben visszafutáskor a fékkötél fixre rögzitett közepe óhatatlanul valamelyik irányba elhúzta volna az ágyú hátso felét, ami sok balesetet ill. kárt okozhatott volna.
A mai szakirodalmak a fékkötél vezetésének két változatát ismerik: Ezek szerint az európai változatnál a fékkötél ( közepe ) a lafetta oldalaiban fúrt lyukakon keresztül vezetett, míg az angol változatnál a fékkötél ( közepe ) az ágyútalpnál ill. az ágyúgombnál kiképzett szemen keresztül vezetett. Mindezeddig - úgy tűnik - minden szép és jó, csak éppen van egy nagy salátánk! A legkevesebb problémánk az ún. európai változatnál van, ahol a fékkötél ( közepe ) a lafetta oldalaiba fúrt lyukakon keresztül vezetett, s ezáltal ki tudta egyenlíteni a visszafutáskor fellépő oldalirányú erőket.

S ami ezután jön, az a totál összevisszaság!

A már említett angol változatnál a fékkötél ( közepe ) az ágyúgombnál kiképzett szemen futott keresztül. Csakhogy ez a szem az angol hajók ágyúinál legkorábban az 1700 - as évek végén jelent meg! Ennek ellenére jónéhány tervrajzon ill. modellen ( nem beszélve az építödobozokrol ) látható a következö megoldás: A fékkötél közepe az ágyúgomb körül vezetve fixre van kötve, ami a véleményem szerint a már említett oldalra húzó erők miatt már eleve lehetetlen. ( S még azt hittem, hogy ez egy rövid cikk lesz ! )

Ennek ellenére az összes építödoboznál ez a megoldás látható, sőt pl. a fr. sebek múzeumi modelljénél is, valamint néhány fr. rajzon is. Mivel a fékkötél vastagsága miatt nem lehetett rá csomot kötni az ágyúgomb körül, ezért az ajánlott megoldás úgy néz ki, hogy a fékkötelet a gomb körül körülvezették, s a gomb alatt a két találkozó része egy vékonyabb kötélből álló " bandázzsal " - ami sok rajzon nem is bandázs, csak egy kötéldarab volt -összekötötték. Itt azonban komoly kétségeim vannak:

  1. Hány lövést bírt ki ez a vékonyabb kötél?
  2. Ha a gombon nem pontosan a fékkötél közepe volt felkötve, azaz a fékkötél az egyik oldalon hosszabb volt mint a másikon - mint már emlitettem - akkor visszafutáskor a fékkötél óhatatalanul az egyik irányba elhúzta volna az ágyút.
De - érdekes módon - az összes korabeli lafetta rajzán jól láthatók a furatok a lafetta két oldal-falaiban, ami szerintem egyértelműen arra utal, hogy a fékkötél itt volt átvezetve. ( Talán még az angol hajokon is ? )

De nézzük a további köteleket : ( S itt is tisztességes összevisszaság uralkodik )

  1. Az előrehúzó ( oldal ) kötelek:
    Az ágyút, megtöltése után a legkülső helyzetébe kellet húzni, - azaz addig, míg a lafetta első éle a belső palánkozáson felütközött, - erre szolgáltak a kétoldali csigasorok. Ezek külsö blokkjai az ablakok melleti - a fékkötél szemes stiftjei felett elhelyezett szemes stiftekbe beakasztott kampókkal voltak rögzítve. A belső blokkok elhelyezése a lafettán kortól s nemzetiségtől függött. Az oldalkötelek szabad végei az ágyú mellett kétoldalt a fedélzeten egy spirálba tekerve voltak lefektetve, hogy az ágyú visszafutásakor akadály nélkül át tudjanak futni a két blokkon.
    ( Az oldalkötelek szabad végei semmi esetre sem voltak " dugohuzoszerűen " a magasságban egymás fölé tekerve! Eltekintve attól, hogy ennél a megoldásnál a hajó mozgása miatt az egymás felett fekvö " menetek " amúgysem sokáig maradtak volna egymáson, sőt fennáll a veszély, hogy amikor ez a " torony " összeesik csomók képzödnek, amik a blokkba beszorulva lefékezik az ágyú visszafutását. )
    (( Tamás !: Látod a problémámat ? Ennek az illusztrálására itt egyszerüen be kellene tenni a képet a BHR - röl. - Kép: bhr - 10 - 12 ))
  2. A hátrahuzo kötél(ek )
    Ez már megint problémásabb, s úgy tünik, hogy a szakértök sem tudnak egymással, sőt sajátmagukkal sem megegyezni.
    W. zu Mondfeld szerint az angolok két hátrahuzó kötelet használtak, mig az európaiak csak egyet. Ugyanakkor a Wasa c. könyvében azt állitja, hogy a Wasa ágyúinak két hátrahúzó kötele volt, s ugyanakkor megjegyzi, hogy a lafetta alaplapjának hátsó részében található furat miatt elképzelhetö, hogy ott az egyes ( egyszerü ) kötél blokkja volt beakasztva. Valójában a csatában a hátrahúzó kötelekre nem is ( vagy nagyon ritkán ) volt szükség, mert a lövés után az ágyút a visszaható erő amúgyis visszafuttatta, és ezért ezek blokkjait kiakasztották.

Mondfeld rajza az ágyúkötelekröl:

 

sm_abra_17.jpg

17. ábra :

1. - Fékkötél

2.- Oldalkötél

3. - Hátrahúzó kötél

 

Összefoglalva:

Eltekintve ezektől az elméleti problémáktól a következőkre kell ügyelnünk:

  1. Nagyon fontos, hogy a csövek és a lafetták kialakítása legalább " nagyjábol " megfeleljen a kornak, nemzetiségnek és a hajótípusnak. Valahol már emlitettem - az építődobozok lafettái, és ennek megfelelően azok rajzai a legtöbb esetben reménytelenül rosszak. A legtöbb dobozban kimart lafettákat szálítanak amiknek az oldalai párhuzamosak, ( Világos ! - igy lehet öket szériában gyártani ) holott a lafetták oldalai előrefelé szűkültek, valamint dobozlafetták vannak még az újabb kori hajók dobozaiban is. Hogy a csövek hossza 5 mm - es ugrásokkal van megállapitva - azaz pl. 25 - 30 - 40 - 45 stb. mm hosszu csöveket adnak, ill. tudsz vásárolni, az már szinte magátol értetődő, és következik a széria gyártásból, csak éppen nem felel meg a valóságnak. Nem beszélve arrol, hogy sok esetben az átmérők a hosszhoz képest aránytalanul vastagok, sok esetben az erősítö gyűrűk, és címerek ill. díszek - már ha vannak - durván vannak kialakitva.
  2. A fékkötelek végei a szemes csapokon FIXRE ! voltak kötve ! Ellenkezö esetben - mármint ha a fékkötél végei szabadon átfuthatnak a csapok szemein - a fékkötélnek tkp. semmi szerepe se lenne, az ágyú szabadon átfuthatna a fedélzet másik oldalára, mindent letarolva maga elött.
  3. Mint már említettem: az oldalkötelek ( valamint a hátrahúzó kötelek ) szabad végei a fedélzeten egy lapos spirálban voltak feltekerve. (( Tamás!: Itt megint az elöbbi képre kell utalnom. ))

Lehet, hogy ezzel a cikkemmel segítettem, ugyanakkor sok új problémát vetettem fel. Aki mélyebben bele akar merülni ezekbe a dolgokba, az nem ússza meg saját kutatás nélkül.

Jo lövöldözést kivánok - Flamenco.

Irodalom:
1* - Hans Aufheimer - Schiffsbewaffnung ...
2* - Wolfram Zu Mondfeld - Schiffsgeschütze
3* - Wolfram zu Mondfeld - Der Meister des siebten Siegel
4* - Björn Landström - Das Schiff
5* - Frank Howard - Segel - Kriegsschiffe 1400 - 1860
6* - Hendrik Busmann - Sovereign of the Seas
7* - Alexander McKee - Die Mary Rose 

Szóljon hozzá a fórumban. (12 hozzászólás)

 

 

 

 

   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2008. október 12. Vasárnap 18:31


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (1 szavazat)

 

Megjelenítve 5 a(z) 5 hozzászólásból

Hozzászólás nyelve: Magyar (5), English (0)

Írta: allermat () 2008. október 13. Hétfő 16:46

Írta: allermat 2008. október 13. Hétfő 16:46

A cikk végén a "Szóljon hozzá a fórumban" link alatt elérhettek a hozzászólásomat a cikkhez, amiben az angol hajóágyúk fékköteleinek rögzítéséről írok. Azért nem ide írtam, mert itt nem lehet képet beszúrni. :)

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: csónakos () 2007. december 07. Péntek 22:17

Írta: csónakos 2007. december 07. Péntek 22:17

Köszi az infókat, talán a nagy súly miatt tényleg nem lehetett nagy a visszarúgás sebessége. Belegondolva a heyzet hasonló, mint halzolásnál megfogni a gross schott kétsoros csigáját, az sem szorul meg.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: csónakos () 2007. december 03. Hétfő 22:41

Írta: csónakos 2007. december 03. Hétfő 22:41

Flamenco lenne egy kérdésem - az ágyú elsütése elött az oldalkötelet kiakasztották, mert az lassító áttétel a súly miatt ?

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 2 válasz megjelenítése

Írta: Flamenco () 2007. november 24. Szombat 20:53

Írta: Flamenco 2007. november 24. Szombat 20:53

Nem csak az angol, hanem a spanyol tüzérség is meglehetösen hatástalanul müködött. 
A fennt emlitett könyvben - Howard - Az Armada pusztukása - a szerzö igyekezett ( angolos ) elfogultság nélkül ábrázolni a történteket. ( A könyvet egyszerüen el kell olvasni ! ) 
Figyelem: Sajnos a cikkben a 15. és a 16. ábra szövegei felcsrélödtek. Tehát a 15. ábra szövege a 16. ábrához tartozik, és forditva.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

» Az összes 2 válasz megjelenítése

Írta: hajómester () 2007. november 23. Péntek 11:45

Írta: hajómester 2007. november 23. Péntek 11:45

A cikkhez nehéz lenne szakmai kiegészítést fűzni, ezért inkább egy kis történelmi hozzászólásnál maradnék.Jól mondja Flamenco, az Armada elleni harcban az angol tüzérség meglehetősen hatástalanul működött. Az angol flotta, a zárt rendben mozgó spanyolokkal szemben csak a kalózkodásban bevált harcmodort merte alkalmazni, a döntő összecsapást halogatta. Megpróbálta a széleken lévő hajókat elszakítani, és ellenük túlerőt képezve azokat egyenként megsemmisíteni. Igaz hogy több hajót elég súlyosan megrongáltak, de végül is ezekben az összecsapásokban a spanyolok csak 5 hajót veszítettek, ebből is hármat a közismert éjszakai gyújtóhajós támadásban  ahol a pánik nagyobb volt mint a valós veszély - itt is kettő úgy veszett el, hogy zátonyra futottak, egyet pedig Drake szabályos kalózakcióban ejtett foglyul már korábban. Az angolok ezekben az akciókban szinte az összes lőporukat elhasználták, és az utánpótlásuk is teljesen kimerült. Rosszul álltak élelmiszer dolgában is. Jellemző például, hogy míg a harcokban kb. 100 embert veszítettek, addig ételmérgezés, fertőzés és éhezés miatt 3000 ezer emberük pusztult el. A harcokban részt vett tengerészek nagy része a fizetését se kapta meg soha, ami mutatja, hogy anyagilag nagyon csehül álltak, és tartós harcra nem voltak meg az erőforrásaik, Tehát ez a halogató taktika nem ment volna már soká. A kudarc oka valójában az volt, hogy Párma hercege, Németalföld helytartója elszabotálta a rá kirótt feladatokat, hogy miért erre is többféle magyarázat lelhető fel. Nem állította fel a részére meghatározott hajóhadat és katonaságot, nem gyűjtötte össze a szükséges készleteket és kísérletet se tett arra, hogy egyesüljön az Armadával. Azon kívül Franciaország királya se tartotta az ígéretét, nem nyitotta meg Calais kikötőjét a spanyolok előtt és nem volt hajlandó a részűkre megígért készleteket biztosítani, pedig ekkor a francia hugenották támogatása miatt ő is ellenséges viszonyban volt Angliával. Ilyen körülmények között másképp nem dönthettek a spanyolok, mint hogy hazatérnek, de a rossz szélirány miatt délnek nem fordulhattak, ezért rátérek a végzetes északi útra. 
A viharokban a flotta közel fele elveszett. Az tény, hogy az angol hajóhad megakadályozta az inváziót, de az hogy az Armadát legyőzte, az már nem. Ezt azt hiszem maga a királynő ismerte fel legjobban, amikor a győzelem után vert emlékéremre ezt íratta. Isten rájuk fujt, és szétszórta őket. Nem akarta az admirálisait hamis hitben ringatni. A hajó tüzérség a későbbi holland-angol háborúkban jutott el arra a szintre, hogy a tengeri összecsapások meghatározó fegyvere lett. De hát a brit történelmet is áthatja a nemzeti büszkeség, és maguk javára magyarázzák az eseményeket.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Megjelenítve 5 a(z) 5 hozzászólásból



Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.


mXcomment 1.0.5 © 2007-2024 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
< Előző   Következő >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett