Főoldal arrow Cikkek arrow Történelem arrow Hajózástörténet arrow Establishmentek a Royal Navyban - Az 1719-es Establishment
Establishmentek a Royal Navyban - Az 1719-es Establishment PDF Nyomtatás E-mail

Huszár László, 2013. március 11. Hétfő 11:18

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 6262    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Hajózástörténet


Az 1719-es Establishment volt az első olyan előírás a Royal Nagyban (Királyi Haditengerészet), amely minden hajóra vonatkozóan teljes körűen tartalmazta azokat a kötelező szabványokat, ami meghatározta azok építését vagy újraépítését egészen a 20 ágyúsokig, készüljenek azok a Királyi hajógyárakban (Royal Dockyards) vagy kereskedelmi vállalkozóknál. Ezek az előírások nem vonatkoztak a 20-nál kevesebb ágyúval rendelkezőkre, amelyek nem voltak osztályba sorolva. Ez az Establishment az előző, az 1706-os helyett lépett érvénybe, amely lefelé csak a 40 ágyúsokig határozta meg a hajók méreteit, felfele pedig a 100 ágyús első osztályú hajókat úgyszintén kihagyta.

Az 1719-es Establishmentet alkalmazták az összes új hajóra, valamint az újjáépítetett régi hajókra, az első osztályútól le a hatodik osztályig bezárólag, tehát minden hajón volt 20, vagy annál több ágyú. Az tény, hogy az 1719-es Establishment első 20 éve alatt minden meg lévő hajón történtek műszaki újraépítések, amelyekre azért kényszerült az Admiralitás, mert ebben az időszakban nem építhettek új hajókat. Átépítéskor levették a palánkozást, hogy megkönnyítsék a korhadt gerendák cseréjét és végrehajtsák azokat a kiigazításokat, amelyek szerint azok megfeleltek az előírt méreteknek. A másik eljárás az volt, hogy teljesen szétbontották a hajót és anyagának felhasználásával építettek egy újat, de azt már a megfelelő előírások szerint. Ezek hajók azonban nem számítottak újnak.

Sokkal fontosabb volt, hogy az új Establishment nem korlátozódott csupán a külső méretek meghatározására, most már megadta nagy részletességgel a hajó építésekor betartandó egyéb tényezőket is, mint például a gerendák és a palánkok vastagsága.

Az 1719-ben kiadott Establishmentnek jelentős revíziói voltak 1733-ban és 1741-ben, de egyik alkalom sem okozta a cseréjét. Egy új Establishmentet végül csak 1745-ben fogadtak el.

Mielőtt 1745-ben központosították a tervezési munkákat a Surveyor of the Navy (Haditengerészeti Felügyelőség) hivatalába, minden hajó tervezésének feladata a hajót építő Királyi Hajógyárak Mester Hajóácsaira (Mester Shipwrights) hárult, akik felelősei voltak annak, hogy betartásra kerüljenek az előírt méretek. A tervek azonban minden hajó esetében egyediek voltak és eltértek egymástól, ezért azok nem feleltek meg a hajóosztályok mai, modern értelemben vett követelményeinek. Kivétel ez alól akkor volt, amikor a hajókat szerződés alapján kereskedelmi hajógyárak építették. Ezek közös tervét a Surveyor of the Navy készítette el, a tervek másolatát pedig a hajógyárak megkapták végrehajtásra. Ez azonban csak bizonyos kétfedélzetes és azoknál kisebb hajóknál fordult elő. Három fedélzetest csak az arra kijelölt Királyi Hajógyár építhetett, sőt átépítésüket is csak itt végezhették el. Ezeknek a nagy hajóknak az építésére azonban szinte kizárólag csak háborúk idején került sor.

Háttér

Az 1706-os Establishment bevezetésével a brit haditengerészeti hajóépítésben rendkívüli stagnálás kezdődött meg. Az Establishment célja az volt, hogy létrehozza a szabványosítást az egész flotta tekintetében és ezzel részben csökkentse a költségeket annak érdekében, hogy Britannia képes legyen eltartani hatalmas haditengerészetet. A mellékhatás az volt, hogy szinte teljesen megszűntek a formai újdonságok mindaddig, amíg a 1750-es évek elején. el nem törlik az Establishmentet.

1714-ben György trónra kerültével megkezdődött a hannoveri dinasztia uralkodása Nagy-Britanniában, ami átalakulást hozott a Royal Navy fő intézményeiben. A Board of Admiralty (az Admiralitás Tanácsa) és a Navy Board (a Haditengerészeti Igazgatóság) változása társult a rezsimváltáshoz. Az Admiralitás politikai szervezet lett, míg a Navy Boardhoz kerültek azok az emberek, akik a szakmai tevékenységük éveiben megtanulták az Establishment rendszert. Nagyon jelentős tényező volt az 1719-es Establishment kialakulásában és annak hosszú élettartamában az, hogy az 1714-1739 közötti időszak volt a legbékésebb kor nyugat- Európában a 18. században.

Hozzájárult még az 1719-es Establishment bevezetéséhez egy új ágyú Establishment kiadása 1716-ban. Korábban az ágyú Establishmentek minden egyes hajóra külön mennyiséget adtak meg, mert gyakori volt az eltérés egyes hajóknál a névleges méretektől, ami hatással volt aztán arra is, hogy mennyi fegyverzet tudtak szállítani.

Az 1716-os ágyú Establishment célja az volt, hogy felszámolja ezt a helyzetet és minden hajó egy bizonyos típusnak megfelelően ugyanazzal a fegyverzettel rendelkezzen. A Navy Board azonban rávilágított arra a tényre is, hogy még mindig sok hajó van szolgálatban, amelyek fizikailag képtelenek hordozni az előírt fegyverzet, akár az ágyúablakok száma és elhelyezése, akár a hajó szerkezeti gyengesége miatt. Lényegében a Navy Board elhatározta, hogy vállalja a feladatot, amelynek során valamennyi hajót közös tervek alapján újjáépíttetik, hogy ezzel megkönnyítsék az egységes fegyverzet létrehozását.

1719-es megállapodások

Az új Establishment a méreteket 1719. decemberben véglegesítette lényegesen részletesebben, mint az elődje. Az 1706-os csak az alapvető dimenziókat kérte (ágyúfedélzet hossza, gerinc hossza, szélesség és a hajóűr mélysége), míg az 1719-es Establishment részletesen mindent szabályozott, a gerinc hossztól a fedélzeti deszkák a vastagságáig.

Hatálya kiterjedhet az első osztályúakra is, amelyek méreteinek megállapításához a HMS Royal Sovereign sorhajót kellett alapul venni. A másik iránya az új Establishmentnek a hatodik osztályú (20 ágyús) és a kisebb ötödik osztályú (30 ágyús hajók) építését szabályozta. Az egyéb hajótípusok méreteit az 1706-os Establishment szerint épített hajókkal szerzett tapasztalatok alapján határozták meg.

1733-as javaslatok és módosítások

Ebben az időben a brit hajógyártás fejlődése megállt. Míg Nagy-Britannia külföldi tengeri riválisai, elsősorban Franciaország, folytatta hajóinak a fejlesztését. Így végül a Navy Board kénytelen volt tudomásul venni azt a tényt, hogy a brit hajók a külföldi versenytársaiknál általában kisebbek és tűzerőben gyengébbek. Ez a helyzet több tényező kombinációjának a következtében alakult ki. A fő ok azonban az volt, hogy a kontinentális haditengerészetekkel szemben a briteknek sokkal nagyobb flottára volt szükségük, de az egyre növekvő minőségi követelmények teljesítéséhez már nem voltak elegendők a rendelkezésre álló költségek. Ennek következtében aztán 1729-ben aggályok merültek fel, hogy az 1719 Establishment szerint épülő hajók túl kicsik, ezért amikor sor került egy új hajó, a HMS Centurion építésére, illetve a HMS Rippon éppen esedékes újjáépítésére, kissé megváltozott méreteket alkalmaztak ezeknél.

1732-ben az Admiralitás úgy határozott, hogy felkéri a Királyi hajógyárak hajóépítő mestereit, számoljanak be arról, miként lehetne a hajóépítést az igényekhez igazítani. A megérkezett válaszok azonban nagyon óvatosak voltak, csak kisebb kiigazításokat javasoltak bizonyos méretekben, így további előrelépés nem történt. Végül 1733 májusában Sir Jacob Ackworth a Navy Board-tól, a Surveyor of the Navyval közösen azt javasolta, hogy az Admiralitás létesítsen néhány változtatást az 50 és 60 ágyús hajóknál, főként a szélességet növelve. Az Admiralitás elfogadta ezeket a javaslatokat, és azt is, hogy majd a később dönt az egyéb típusoknál az új méretek kialakításáról és ezzel hatékonyabbá tételükről. Technikailag azonban nem kívántak a 1719-es Establishment helyett új, 1733-ast megalkotni. A jelek szerint az Admiralitás eredetileg nagyobb horderejű reformokat kívánt, mint amit aztán ténylegesen végrehajtottak, ennek oka részben az volt, hogy a Board of Admiralty tagjaiból hiányzott a hajóépítés gyakorlati ismerete és hiányoztak a képességek a problémák megértéséhez.

1741-es javaslatok és módosítások

A brit hajók tervezési hiányosságai akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor kirobbant Anglia és Spanyolország között a „Jenkins kapitány füle” háború, ami aztán az Osztrák Örökösödési Háborúval folytatódott (1739-1748). A spanyol 70 ágyús hajót a Princessát, 1740. áprilisban három brit 70 ágyús hajó (HMS Kent, HMS Lennox és HMS Orford) hat órás küzdelemben tudta csak legyőzni azt követően, hogy a Princessa elvesztette az árbocsudarait. A spanyol hajó nagyobb méretű volt (sokkal közelebb állt a brit 90 ágyús hajóhoz, mint a 70 ágyúshoz.) Ennek következtében a stabilitása és a teherbírása jobb volt, mint a brit hajóké. Az ebből származó építési minősége lehetővé tette, hogy hosszú ideig ellenálljon a három brit hajónak. Ezzel nyilvánvaló vált az ellenfél fölénye a rosszabb a brit hajók felett, ami a korábban elhanyagolt tűzerő fejlesztési szükségletekre hívta fel a figyelmet. A nehezebb fegyverek alkalmazásához nagyobb hajók építése vált szükségessé és ezért Sir Jacob tett egy sor új javaslatot a méretek megnövelésére és arra, hogy ne ragaszkodjanak ezután olyan erősen az előírásokhoz. Továbbá a jövőre vonatkozóan egy új ágyú Establishmenttel néhány változtatást hajtott végre a haditengerészet listájában bizonyos típusú hajókra. Eszerint a 70 ágyús hajó 64 ágyús, a 60 ágyús pedig 58 ágyús lenne, de nehezebb fegyverekkel. Az új elképzelések szerint 1741-ben egy első osztályú helyett, egy 74 ágyús és két 66 ágyús hajót építettek új méretekkel.

Egy további mellékhatása volt a háborúnak, hogy összeomlott az újjáépítési rendszer. Amíg a háború kitörése ellőtt az volt a gyakorlat, hogy rendszeresen újjáépítették a hajókat annak érdekében, hogy fenntartsák a flotta méreteit, most riasztó méretekben indultak meg a parlament iránti kérelmek új hajókra. A valóságban nem csak az volt a gond, hogy az anyagi fedezet csak az újraépítésekre volt elég, hanem az is, hogy a rendelkezésre álló faanyag mennyisége nem tette lehetővé újak építését. Egyes esetekben a hajókat évekkel azelőtt le kellett bontani, mielőtt ténylegesen megkezdődött a helyreállítási folyamat, miközben a hajó továbbra is az aktív listában szerepelt egész idő alatt. Egy hajó újjáépítése hosszadalmas folyamat volt. Időigényesebb, mint egy teljesen új építése. A háború során a gondot az jelentette, hogy nagyon hosszú időt vett igénybe az a munka, amelynek során a szétszedett hajó anyagát felmérték és döntöttek arról, hogy mi használható az új hajóhoz, és mi az, amit csak más műhelyekben lehetett felhasználni, illetve mi az, ami csak közönséges fűrészáruként hasznosítható.

Háború során hajókat kellett küldeni Nyugat-Indiában, ahol biztosítani kellett azok részére a Drydock (szárazdokk) szolgáltatásokat a hajótestek burkolatának megfelelő állapotban tartására, hogy fenntartható legyen azok menettulajdonsága és biztonsága, valamint sok más javítási feladat ellátására. A flotta szervízelésének ez a feladata azt jelentette, hogy az újjáépítések alacsony prioritású kaptak. Az lett ebben az időben a brit gyakorlat, hogy a régi hajókat hulknak (szolgálaton kívüli hajó) nyilvánították és azokat a kikötőkben állomásoztak ahelyett, hogy ezeket a még mindig úszóképes régi egységek újraépítésére hajógyári kapacitást hoztak volna létre. Kevés újraépítés indult 1739 után, és 1742-t követően egyáltalán nem folytatódtak ezek, bár mindegyik már közeledett a befejezéséhez.

Hajótípusok
(A bekeretezett részekben az Establisment előírásai találhatók)

Első osztályú 100 ágyúsok
Az 1719 Establishment a rendkívül sikeres Royal Sovereign vette az első osztályú hajók alapjául abban a formában, ahogy azt 1704-ben újjáépítették (a későbbi Royal William és a Britannia átépítésének is ez volt az alapja ugyanazokban a formákban és méretekben). Így mindhárom átépítést az 1719-es Establishmenthez kell tenni annak ellenére, hogy valójában megelőzte a szabványosítást.

Típus: 100-ágyús első osztályú sorhajó
Térfogat: 1869 bm
Hossz: 53,0 m (gundeck),42,8 m (gerinc)
Szélesség: 15,2 m
Hajóűr: 6,1 m
Személyzet: 850 katona és tiszt.
Fegyverzet:100 ágyú
Alsó fedélzet: 28 x 42 vagy 32 fontos
Középső fedélzet: 28 × 24 fontos
Felső fedélzet: 28 × 12 fontos
Quarter fedélzet: 12 × 6 fontos
Forecastle: 4 × 6 fontos
Nem épült más első osztályú hajó 1719 és 1733 között és újjáépítésre sem került sor. A Royal Sovereign egy ismételt újjáépítésre történt meg 1723 és 1729 között. Az 1733-as felülvizsgálat az első osztályú hajóknál nem tett változtatásokat a térfogat, a hossz vagy a szélesség vonatkozásában, csak növelte a hajóűr mélységét 6 hüvelykkel.
Az 1741 felülvizsgálat azonban már növelte a méreteket
Térfogat: 1999 bm
Hossz: 54,3 m (gundeck), 44,1 m) (gerinc)
Szélesség: 15,5 m
Hajóűr: 6,6 m
Csak egy első osztályú épült az 1733-as méretekkel, ez a Victory volt, névlegesen az 1695-ös elődjének újjáépítésként, de ez szigorúan csak egy fikció, mivel a régi hajó darabjait már 1721-ben teljesen felhasználták, az új hajó építése pedig nem kezdődött el 1733-ig. Ezt követően első osztályú hajók, mind az 1741-es méretekkel épültek.

 

Másodosztályú 90 ágyúsok
Az 1719-es Establishment szerint öt másodosztályút építettek az előírásoknak megfelelően a meglévő hajók felhasználásával. Ezek a Prince George 1719-1723, az Unió 1718-1726, a Namur 1723-1729, a Neptune 1725-1730, a Marlborough 1725-1732. Két továbbinál elrendelték az újraépítésüket, de ténylegesen már az átdolgozott 1733-as módosítás szerint készültek el, a Duke 1734-1739, a Saint George 1739-1740 között.

Típus:90 ágyús másodosztályú sorhajó
Térfogat:1566 bm
Hossz:50,0 m (gundeck), 40,4 m (gerinc)
Szélesség: 14,4 m
Hajóűr: 5,7 m
Személyzet: 750 katona és tiszt
Fegyverzet:90 ágyú
Alsó fedélzet: 26 × 32 fontos
Középső fedélzet: 26 × 18 fontos
Felső fedélzet: 26 × 9 fontos (12 fontos 1743-től)
Quarter fedélzet: 10 × 6 fontos
Forecastle: 2 × 6 fontos




Az 1733-as felülvizsgálat növelte a méreteket a következőkre:
Térfogat: 1626 bm
Hossz: 50,6 m (gundeck), 40,9 m (gerinc)
Szélesség: 14,6 m
Hajóűr: 5,9 m




Két másik átépítését is megkezdték az 1733 méretekre, noha a kezdeti elrendelés a 1719-es méretekre szólt, de ténylegesen az átdolgozott 1741-es méretekkel lettek befejezve, amelyek a következők voltak
Térfogat: 1678 bm
Hossz: 51,2 m (gundeck), 41,8 m (gerinc)
Szélesség: 14,6 m
Hajóűr: 6,1 m
Másik kettőt a Ramilliest 1743-1749, a Princet 1743-1750 közötti időben építették át az 1741-es módosítások szerint, noha az elrendelés itt is az 1733-es előírás volt.

 

Harmadosztályú 80 ágyúsok
Az 1719 Establishment szerint ebbe az osztály tartoztak a legkisebb háromfedélzetes hadihajók. Hét 80 ágyús hajót építették meg ennek az előírásnak a követelményei szerint az 1733 módosításig. A Lancaster 1719-1722, a Norfolk 1718-1728, a Cornwall 1723-1726, a Princess Caroline 1724-1731, a Humber 1723-1726, a Somerset 1722 -1731, a Russell 1729-1735 közötti időben készült el. A nyolcadik hajó, a Cumberland már az 1733 méretekkel fejeződött be. A Humbert 1727-ben átkeresztelték Princess Ameliára, 1747-1748 között levágták a felső fedélzetét, hogy egy 66 ágyús hajó legyen belőle.

Típus: 80 ágyús harmadosztályú sorhajó
Térfogat: 1350 bm
Hossz:48,2 m (gundeck), 39,1 m (gerinc)
Szélesség: 13,6 m
Hajóűr: 5,5 m
Személyzet: 520 katona és tiszt (1733-tól 600)
Fegyverzet: 80 ágyú (1743-as fegyverzet zárójelben)
Alsó fedélzet: 26 × 32 fontos
Középső fedélzet: 26 × 12 fontos (18 fontos)
Felső fedélzet: 24 × 6 fontos (9 fontos)
Quarter fedélzeten: 4 × 6 fontos



Az 1733-as felülvizsgálat növelte a méreteket a következők szerint:
Térfogat: 1400 bm
Hossz: 48,2 m (gundeck), 38,9 m (gerinc)
Szélesség: 13,8 m
Hajóűr: 5,7 m
Két 80 ágyús hajót építették ezekkel a dimenziókkal, a Boynet 1736-1739, a Cumberlandot 1734-1739 között. A Cumberlandnak újabb átépítésekor (1747-1748) levágták a felsőfedélzetét és 66 ágyús hajó lett belőle.


Az 1741-es felülvizsgálat méretei:
Térfogat: 1472 bm
Hossz: 49,1 m (gundeck), 39,9 m (gerinc)
Szélesség: 14,0 m
Hajóűr: 5,9 m
Egy hajó, a Culloden épült az 1741-es méretek szerint 80 ágyús hajónak, de az építés során levágták a fedélzetét és 1747-ben 74 ágyús kétfedélzetes hajóként fejezték be, a következő fegyverzettel:
Alsó fedélzet: 28 × 32 fontos
Felső fedélzet: 28 × 18 fontos Quarter fedélzet: 14 × 9 fontos
Forecastle: 4 × 9 fontos
Két hajó, a Devonshire és a Lancaster építését kezdték még el az 1741-es méretek szerint 80 ágyúsnak, de később ezeknek is levágták a felső fedélzetét, és 66 ágyús kétfedélzetes hajó lett belőlük, mindegyik a következő fegyverzettel:
Alsó fedélzet: 26 × 32 fontos
Felső fedélzet: 26 × 18 fontos
Quarter fedélzet: 10 × 9 fontos
Forecastle: 4 × 9 fontos

Harmadosztályú 70 (később 64) ágyúsok
Az 1719-es Establishment felülvizsgálta ezeknek a hajók a méreteit is. Az előírásoknak a teljesítésére nyolc 70 ágyúst 1717-1730 között átépítették. Ezek - az Edinburgh, a Northumberland, a Captain, a Stirling Castle, a Lenox, a Kent, a Grafton és az Ipswich - míg négy további újraépítésű készült a Deptfordi hajógyárban – a Burford, a Berwick, a Buckingham, valamint a Prince of Orange (az utolsót eredetileg Bredahnak nevezték).

Típus: 70 ágyús harmadosztályú sorhajó
Térfogat: 1128 bm
Hossz: 46,0 m (gundeck), 37,5 m (gerinc)
Szélesség: 12,6 m
Hajóűr: 5,3 m
Személyzet: 440 katona és tiszt (1733-tól 480)
Fegyverzet:70 ágyú (1743-tól 64 ágyú)
Alsó fedélzet: 26 × 24 fontos (32 fontos)
Felső fedélzet: 26 × 12 fontos (18 fontos)
Quarter fedélzet: 14 × 6 fontos (10 x 9 fontos)
Forecastle: 4 × 6 fontos (2 x fontos)
Az 1733-as felülvizsgálat növelt méretei a következők:
Térfogat: 1223 bm
Hossz: 46,0 m (gundeck), 37,2 m (gerinc)
Szélesség: 13,2 m
Hajóűr: 5,4 m
További 12 db 70 ágyús hajó épült illetve épült újjá az 1733-as méretekkel- az Elizabeth, a Suffolk, az Essex, a Prince Frederick, a Nassau, a Bedford, a Royal Oak, a Revenge, a Stirling Castle, a Captain, a Monmouth és a Berwick.
Az 1741-es felülvizsgálat méret növekedései:
Térfogat: 1290 bm
Hossz: 46,9 m (gundeck), 38,2 m (gerinc)
Szélesség: 13,4 m
Hajóűr: 5,8 m

 

Harmadosztályú 60 (később 58) ágyúsok
Az 1719 Establisment következményeként az alábbi átépítésekre került sor. Három 60 ágyús hajó, a Plymouth, a Canterbury és a Windsor, amelyek nem feleltek meg a követelményeknek került sorra először a korai 1720-as években. A Dreadnought nagy összegű teljes újjáépítésre ment, majd egy ötödik hajó - a Sunderland - jelentette az új konstrukciót. A késői 1720-as években, hat új 60 ágyús hajót építettek az elavult 50 ágyúsokból- a Deptford, Pembroke, Tilbury, Warwick, Swallow és Centurion (ez utóbbi egy valamivel szélesebb specifikáció) voltak ezek, még a 60 ágyús Dunkerquet is átépítették. A kissé meghosszabbított hajó, a Rippon -1730-1735 között épült.

Típus: 60 ágyús negyedosztályú sorhajó
Térfogat: 951 bm
Hossz:43,9 m (gundeck), 35,8 m (gerinc)
Szélesség:11,9 m
Hajóűr:5,0 m
Személyzet: 365 katona és tiszt (1733-tól 400,
                      1743-tól 420 Fegyverzet:60 ágyú
Alsó fedélzet: 24 × 24 fontos
Felső fedélzet: 26 × 9 fontos
Quarter fedélzet: 8 x 6 fontos
Forecastle: 2 × 6 fontos

A 1733 felülvizsgálat növelt méretei a következők:
Térfogat: 1061 bm
Hossz: 43,9 m (gundeck), 35,5 m (gerinc)
Szélesség: 12,6 m
Hajóűr: 5,2 m
Eredetileg tizenegy hajó építését tervezték, amelyek megfelelnek ezen előírásoknak, köztük hat épült az elavult 50 ágyúsok helyére. Ezek voltak a Weymouth, a Worcester, a Strafford, a Superb, a Jersey, az Augusta, a Dragon, a Lion, a Kingston, a Rupert és a Princess Mary. 1739 után újabb négy épült - a Nottingham és az Exeter a Királyi hajógyárban, a Medway és Dreadnought szerződés alapján vállalkozóknál.


A 1741-es felülvizsgálat méretei:
Térfogat: 1123 bm
Hossz: 44,8 m (gundeck), 36,5 m (gerinc)
Szélesség: 12,8 m
Hajóűr: 5,5 m
Hat hajó - a Canterbury, Sunderland, Tilbury, Princess Louisa, Defiance és az Eagle átépítését rendelték el ezen előírások szerint, a hetedik - a Windsor - egy kissé kibővített formában épült.
Az 1743-as Guns Establishment utasítása előírt 26 db 9 fontost a felső fedélzetre és 24 db 12 fontost az alsó fedélzetre csökkentve ezzel a fegyverek számát 58-ra.

 

Negyedosztályú 50 ágyúsok
A 1716-os Guns Establishment a kisebb negyedosztályúak vonatkozásában felváltotta a 12 fontos ágyukat az alsó fedélzeten 18 fontosokkal, a 6 fontosokat a felső fedélzeten 9 fontosokkal, ugyanakkor, eltávolított, négy kisebb 6 fontost a tatfedélzetről így az 54 ágyúsokból 50 ágyúsokat alakítva ki. Az 1719 Establishment alapján tizennégy hajót átépítettek 1718 és 1732 között. Ezek voltak - a Falkland-, Chatham, Colchester, Leopard, Portland, Lichfield, Argyll, Assistance, Romney, Oxford, Greenwich, Falmouth, Salisbury és a Newcastle.

Típus: 50 ágyús negyedosztályú sorhajó
Térfogat: 755 bm
Hossz: 40,8 m (gundeck), 33,4 m (gerinc)
Szélesség: 11,0 m
Hajóűr: 4,6 m
Személyzet: 280 katona és tiszt (1733-tól 300)
Fegyverzet:50 ágyú
Alsó fedélzet: 22 × 18 fontos (24 fontos 1743-tól)
Felső fedélzet: 22 × 9 fontos (12 fontos 1743-tól)
Quarter fedélzet: 4 × 6 fontos
Forecastle: 2 × 6 fontos


A 1733 felülvizsgálat méretei a következők:
Térfogat: 853 bm
Hossz: 40,8 m (gundeck), 33,0 m (gerinc)
Szélesség: 11,7 m
Hajóűr: 4,8 m
Nyolc hajót épült meg ennek megfelelően a Királyi hajógyárakban - a Gloucester, Severn, Saint Albans, Woolwich, Dartmouth, Guernsey, Antelope és Preston. Ezt követően további négy újépítésű készült kereskedelmi szerződés alapján - a Hampshire, Leopard, Sutherland és Nonsuch.


A 1741-es felülvizsgálat méretei:
Térfogat: 968 bm
Hossz: 42,7 m (gundeck), 34,7 m (gerinc)
Szélesség: 12,2 m
Hajóűr: 5,2 m
Tizennégy újépítésű hajó készült szerződésben a Surveyor's Office közös terve alapján - a Harwich, Colchester, Falkland, Chester, Winchester, Portland, Maidstone, Gloucester, Norwich, Ruby, Advice, Salisbury, Lichfield és egy második Colchester (az első elveszett 1744-ben). Tizenötödikként épült a Panther helyi formatervezési mintaként a Plymouth Dockyardban, és két másik a Woolwich és Deptford hajógyárában megnyúlt kivitelben- a Bristol és a Rochester.

 

Ötödik osztályú 40 ágyúsok
Az 1716-os Guns Establishment a nagyobb ötödik osztályúaknál már eltávolított négy kisebb ágyút a tatfedélzetről és helyette hozzáadott 1 pár ágyút az alsó fedélzeten, átalakítva ezzel őket 42-ből 40 ágyúsokká. Ugyanakkor az alsó fedélzeti ágyú most már 12 fontos lett a korábbi 9 fontos helyett. Tizenhárom hajó épült át ezen előírás szerint - a Hector, Anglesea, Diamond, Mary Galley, Ludlow Castle, Pearl, Kinsale, Lark, Adventure, Roebuck, Torrington, Princess Louisa és a Southsea Castle.

Típus: 40 ágyús ötödik osztályú hajó
Térfogat: 594 bm
Hossz: 37,8 m (gundeck), 31,0 m (gerinc)
Szélesség:10,1 m
Hajóűr: 4,3 m
Személyzet: 190 katona és tiszt (1733-tól 250)
Fegyverzet:40 ágyú (44 db 1743-tól)
Alsó fedélzet: 20 × 12 fontos (18 fontos 1743-tól)
Felső fedélzet: 20 × 6 fontos (9 fontos 1733-tól)
Negyed fedélzeten): 4 × 6 fontos (1943-tól)

Az 1733 felülvizsgálat nem tett változást az ágyúfedélzet hosszában, de ténylegesen csökkentette a gerinc hosszát 42,5 cm-rel. Jelentősen növelte a szélességet 65 cm-el, és a hajóűrt 15 cm-rel az alábbiak szerint:
Térfogat: 678 bm
Hossz: 37,5 m (gundeck), 30,6 m (gerinc)
Szélesség: 10,9 m
Hajóűr: 4,4 m
Prototípusként az Eltham-t ezen előírás szerint átépítették 1734-1736 között Deptfordban. Ez alapján tizenhárom új hajó építését rendelték meg kereskedelmi vállalkozóktól, akik 1739-től építették ezeket - a Dover, Folkestone, Faversham, Lynn, Gosport, Sapphire, Hastings, Liverpool, Kinsale, Adventure, Diamond, Launceston és Looe.

Az 1741-es felülvizsgálat méretei:
Térfogat: 706 bm
Hossz: 38,4 m (gundeck), 31,2 m (gerinc)
Szélesség: 11,0 m
Hajóűr: 4,7 m
Tizenhárom hajót építettek az új előírásokkal, ismét mindet szerződésben - az Anglesea, Torrington, Hector, Roebuck, Lark, Pearl, Mary Galley, Ludlow Castle, Fowey, Looe, Poole, Southsea Castle és Chesterfield. Három további hajó - a Prince Edward, az Anglesea és a Thetis követte ezeket egy kissé módosított formában, a hajóűr emelkedett további 12,5 cm-el.

 

Ötödik osztályú 30 ágyúsok
Az 1719-es Establishment a 30 ágyús ötödik osztályú hajóknál a gundeck hosszát 34.7 méterben adta meg, a fegyverzete nyolc darab 9 fontos az alsó fedélzeten, 20 db 6 fontos a felső fedélzeten, és 2 db 4 fontos a tatfedélzeten, de 30 ágyús hajókat már nem építettek és az elavult típus hamarosan eltűnik.

Hatodik osztályú 20 ágyúsok
Az 1719-es Establishment a hatodik osztályúaknál alapmodellnek a rendkívül sikeres, 1719-ben épült Dursley Galley-t vette. A rendelet megállapította a méreteket, melyek alapján az 1720-ban elveszett Greyhound és Blandford, valamint a 1727-ben kiselejtezett Rye pótlására három új hajó épült meg. A már meglévő hajókból 17 másikat átépítettek az Establishment szerint: a Lyme Shoreham 1720-ban, a Scarborough 1722-ben, a Lowestoffe 1723-ban, Garland, Seaford és Rose 1724-ben, Deal Castle, Fox, Gibraltár, Bideford, Seahorse, Squirrel, Aldborough, Flamborough és az Experiment 1727-ben, a Phoenix 1728-ban készült el. Két további 20 ágyús hajót a Sheerness-t és a Dolphin-t 1732-ben átépítették Deptfordban egy kissé kibővített formában.

Típus: 20 ágyús hatodik osztályú hajó
Térfogat: 374 bm
Hossz:32,3m,(gundeck), 26,7m (gerinc)
Szélesség: 8,6 m
Hajóűr: 2,8 m
Személyzet: 140 katona és tiszt
Fegyverzet:20 ágyú:
Felső fedélzet: 20 × 6 fontos

A 1733 felülvizsgálat nem tett változást a gundeck hosszában, de az 1719-es méretekhez képest csökkentette a gerinc hosszát 22,5 cm-el, jelentősen növelte a szélességet 65 cm-el és a hajóűrt 7,5 cm-el.
Térfogat: 430 bm
Hossz: 32,3 m (gundeck), 26,5 m (gerinc)
Szélesség: 9,3 m
Hajóűr: 2,9 m


Két 20 ágyús hajót átépítettek Deptfordban az 1733 méretekre: a Tartart 1734-ben, a Kenningtont 1736-ban. Később közös tervek alapján 1739-1740 között másik 14 hajó újjáépítését kezdték el kereskedelmi vállalkozókkal: a Fox, Winchelsea, Lyme, Rye, Experiment, Lively, Port Mahon, Scarborough, Success, Rose, Bideford, Bridgewater, Seaford és Solebay voltak ezek. Két további hajónak, ezek a Greyhound és Blandford, egy kissé kibővített kivitelezésére is kötöttek szerződést 1741-ben.
A 1741-es felülvizsgálat méretekei:
Térfogat: 498 bm
Hossz: 34,1 m (gundeck), 27,9 m (gerinc)
Szélesség: 9,8 m
Hajóűr: 3,4 m
Tizenöt hajót építettek ez alapján, az őszeset szerződéses alapon, közös tervekben biztosítva az előírásokat. Ezek a Lowestoffe, Aldborough, Alderney, Phoenix, Sheerness, Wage, Shoreham, Bridgewater, Glasgow, Triton, Mercury, Surprise, Siren, Fox és a Rye. További két hajó, a Centaur és Deal Castle épült meg egy kicsit más kivitelben, de úgy hogy közben megfeleljenek az 1741-es kritériumoknak. Még egy hajó, a Garland épült 1745-1748 között a Sheerness hajógyárban a többitől valamivel hosszabb kivitelben.

 

Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/1719_Establishment

Huszár László


   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2013. március 12. Kedd 13:00


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

 
Hozzászólás nyelve: Magyar (0), English (0)

Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.

Még nincs hozzászólás



mXcomment 1.0.5 © 2007-2017 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
< Előző   Következő >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett