Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

Moziban nem hiszem hogy össze jön, nincs meg CD-n esetleg?A kincseket elásni, nem ugyanaz mint kincseket keresni... Arra utaltam volna, hogy alapvetően a tengeren zsákmányoltak, nem barlangok mélyén. Ha meg sikerült nagyot szakítani, akkor próbáltak tisztességet életett kezdeni.

Hát akármennyit is gyűjtögettek össze a pályafutásuk alatt, nem hiszem hogy könnyen visszatérhettek volna a tisztességes életbe, akkor még nem voltak plasztikai sebészek és a művégtagpiac kínálata is kimerült a kampóskezekkel.Szerintem a tisztességes életet valamelyik szigeten rendezhették be maguknak

Ma lesz a 18-kor NGC-n a A halottak titkai II. (10. rész Kalóztitkok nyomában), javaslom nézd meg! És ez csak egy példa. Szóval sokan végezték a bitófán, de megpróbálták a visszatérést a tisztességes életbe, és sokuknak sikerült. Ráadásul nem volt se fényképező, se TV, kevesen voltak akik ismerték személyesen őket...

Hát nemtom. Sokat olvastam arról, bár lehet hogy csak legenda ,de azok akik ki akartak lépni a kalózok közül és új életet akartak kezdeni, akkor a saját társaikkal találták szembe magukat. Nem lehetett egyszerű kilépni, esetleg ha mindenki kilép, és közösen keztek volna új életet az elképzelhető. modjuk sokuk irni ,olvasni sem tudott és szerintem aki merérezte a tenger illatát és ott nőtt föl ,az nem tudott volna a tenger nélkül élni.

Sziasztok!Engedjetek meg rövidke hozzaszólást.Akik vissza akrtak térni a "normális" életbe azok előtt két út kínálkozott.Vagy a kapitány maga ajánlotta fel valamilyen módon a szolgálatait az egyik biradalomnak (általában a másiknak mint amilyen hajókat fosztogatott), ami eléggé bizonytalan volt. A politika játékszerei lehettek igen könnyen, attól függően hogy a birodalmak politikusai hogyan egyezkedtek a háttérben. (könnyű volt egy-egy kalóz vezért odadobni elégtételként a másiknak, a korábban ért sérelmekért fosztogatásokért, ha ezzel bármilyen célt el lehetett érni.) Mindamellett a korábbi kalózok hajós tapasztalataira mindíg is nagy szükség volt mindelhol, ezért sok esetben kaptak királyi "menlevelet" " megbízóparancsot", amit ugyanolyan gyorsan vissza is lehetett venni. Ebbe igen sokan belebuktak.A másik út amikor egyénileg vagy csoportosan tértek vissza, de ezt sem rögtön Londonban kezdték. Akik vissza is tértek volna a civil életbe a reremvidékekre szorultak igen sokáig és csak nagyon lassan tudtak beszivárogni a polgári életbe. Ezek viszont csak akkor voltek sikeresek, ha minál nagyobb titok övezete a múltjukat. emiatt őrült nehéz ma már kiszűrni azokat. akiknak sikerült. Akiknek nem azokról van infó (és általában ítélet).

Látom te is benne vagy a témában. Ennek nagyon örülök. Esetleg tudsz valami szakirodalmat, ami a kalózokkal és a privateerokkal foglalkozik?

Ez a kiszállás a kalózkodásbol , hasonlóan nehéz lehetett mint manapság mondjuk maffiából. A régi cimborák rossz néven veszik ha valaki lelép , netán különbnek akar látszani mint korábbi cimborái. Nem igy van ?

Találtam valami érdekeset Henry Morganről. Az Aranyserleg című könyv róla szól ime 1 kis kedvcsináló:HENRY MORGAN ÉS EGY MARÉKNYI ARANYA XVII. században Panama City az Újvilág leggazdagabb települése volt.Ezt nevezték Aranyserlegnek. A spanyol hódítók itt halmozták fel az inkáktól elragadott aranyat és ezüstöt, sőt a környékbeli bányák által kitermelt értékeket is. 1670-ben aztán az angol szolgálatban álló kalózkirály, Henry Morgan szokatlan módon és irtózatos szenvedések árán a szárazföld felől támadta meg a várost ezernégyszáz emberével. A menekülő spanyolok felgyújtották a települést, és kincseik javát is magukkal vitték, de Morgan emberei így is kétszáz öszvért raktak meg arannyal és ezüsttel. Hatalmas vagyon volt ez, és így indult vissza a csapat az őserdőn keresztül a Karib-tenger felé. Az út ismét megtizedelte Morgan embereit, az igazi meglepetés mégis csak a parton következett be. Kiderült, hogy a hatalmas zsákmány java része eltűnt az őserdőben. Senki sem tudta, mikor és hogyan, ám az osztozkodásnál a kalózoknak fejenként alig jutott egy kis maréknyi arany.Ráadásul amíg ezen veszekedtek, Morgan felszállt a hajójára és elvitorlázott, élelem és fegyver nélkül prédára hagyva saját embereit. Már ekkor felmerült a gyanú, hogy a zsákmány hiányzó részét ő ásta el útközben az őserdőben, hogy majd egy kedvező alkalommal visszatérjen érte.Az angol kormány, amely szintén részesedést akart a kincsből, biztosra vette, hogy rászedték, ezért Morgant Jamaikában letartóztatták és Angliába szállították. Tárgyalására azonban sohasem került sor, sőt II. Károly király még lovaggá is ütötte a kalózkirályt. Valószínűnek tűnik, hogy Morgan akkora összeggel kedveskedett neki, aminek nem tudott ellenállni. Ezek után Jamaika kormányzójává nevezték ki, azzal a megbízással, hogy mihamarabb vessen véget a kalózok garázdálkodásának. Állami tisztsége azzal is együtt járt, hogy ezután messze el kellett kerülnie a spanyol felségvizeket, így Panama környékére sem térhetett vissza.Ez az oka annak, hogy a kincsvadászok ma is ott kutatnak Közép-Amerika őserdőiben a kincs után, amelyért Morgan már nem tudott visszamenni.

Megtalálták Henry Morgan kalózhajóját ? Német régészek egy csoportja bejelentette, hogy sikerült megtalálniuk Sir Henry Morgan, az egyik leghíresebb és legsikeresebb kalózkapitány hajóját. A lelet feltehetően rengeteg kincset rejt. Klaus Keppler és felfedezőcsapata úgy gondolja, hogy a megtalált hajóroncs megegyezik a Jamaica Merchant névre keresztelt és a Haiti mellett fekvő Ile a Vache (azaz Tehén sziget) közelében 1670 és 1680 között elsüllyedt kalózhajóval. Ezt a hajót Sir Henry Morgan kormányozta annak idején és feltételezhető, hogy többszáz éves gyomra sok kincset és a régészek számára felbecsülhetetlen információt rejt a korról. A felfedezést nem is az teszi Keppler szerint naggyá, hogy Morgan egyik hajója került elő, hanem az, hogy az eddigi számítások szerint a 17. század első igazi kalózhajóját sikerült megtalálniuk. A kutatás teljes titoktartás mellett folyik, hiszen már hét hete elkezdték a roncs feltárását, ám csak most jelentették be. Sőt, mi több, a roncs pontos helyét sem voltak hajlandóak megadni.

Bartholomew RobertsA „kalóztörténelem” legsikeresebb tengeri rablója ez az ellentmondásos személyiség. Roberts kapitány az erények szigorú őre volt, bár a képmutatást is erényként értékelte…Igazi piperkőc volt ő. Az ütközetek során is selymet viselt, vastag aranylánc lógott a nyakában, fejét kalap ékesítette. Társaságban csak teát ivott, az egyházi ünnepeket rendre megtartotta, nem tűrte a káromkodást. Talán az egyetlen kalóz volt, aki megvetette a szerencsejátékot. Sok kortársában fel is merült a gyanú, hogy a kapitányi egyenruha álruhába öltözött hölgyet rejt maga alatt.Pályafutása a quineai Anamaboa partjainál kezdődött, amikor is a Princess fedélzetén dolgozott – a szállítandó rabszolgákat készítette fel az útra. Munkáját Howell Davis, az akkor már hírhedt kalózkapitány hajójának támadása zavarta meg. A Princess rövid idő alatt Davis kezébe került. Roberts lelkesen küzdött a túlerővel szemben, bátorsága fel is tűnt a kapitánynak. Ajánlatot kapott, s rövid habozás után már a kalózhajó fedélzetéről nézte a távolodó part körvonalait.Rövid idő után Davis kapitány egy ütközetben elesett, és a legénység a talpraesett walesit választotta a helyére. Így vált a fiatalemberből kalózkapitány. Dél – Amerika partjaihoz hajóztak, ahol eredményesen fosztogatták a spanyol és a portugál hajókaravánokat. Roberts és legénysége a Karib – tengert is meghódította, mintegy négyszáz hajót kirabolva.Az „erényes kalózként” ismert kapitány hajójának főárbocát maga által tervezett lobogója ékesítette. A fekete lobogó őt ábrázolta kivont karddal, lábaival egy – egy koponyán állva, melyeken az „ABH” illetve az „AMH” felirat volt olvasható. Ezek jelentése „A Barbados Head” valamint „A Martinique Head”. Robertsnek állítólag volt valamiféle oka arra, hogy nehezteljen Barbados és Martinique szigetek lakóira, s ezzel a jelképpel figyelmeztette őket, hogy ne merészeljék az útját keresztezni.Kapitány és legénysége a „vadászatok” során rengeteg vitorlást rabolt ki, de mindig útjukra eresztették aztán őket. Útjuk során azonban előfordult, hogy egy francia hajó, a Good Fortune melléjük szegődött - teljes legénységével átállt a kalózokhoz. Roberts a parancsnokságot a később hírhedté vált Thomas Anstisra bízta. A két hajó együtt folytatta az utat, azonban a barátság nem tartott sokáig. Egy éjszaka a Good Fortune levált társáról és eltűnt az éj jótékony leple alatt. Kiderült, hogy a franciák csak színleg csatlakoztak a kalózokhoz, hogy elkerüljék hajójuk kifosztását.Roberts fosztogató útjai nem maradhattak megtorlás nélkül. Chaloner Ogle, a Swallow parancsnoka üldözőbe vette őt. Gaboon partjainál rá is talált a horgonyzó Royal Ranger – re, Roberts hajójára.Az akkor már hírhedt kapitány utolsó erőfeszítésével megtámadta a Swallow–t, ám a jól felfegyverzett brit fregatt ellen esélye sem volt. Ogle cselhez folyamodott. Mikor meglátta a horizonton feltűnni a fekete lobogót, úgy tett mintha menekülne. Több sem kellett a megfontolatlan Robertsnek, üldözőbe vette az ellenséges hajót. Amikor a Royal Ranger már lőtávolon belül úszott, a menekülést színlelő Swallow sortüzet nyitott. A két óra hosszú harc akkor ért véget, mikor Roberts gégéjét egy golyó szétroncsolta. A kapitány drága ruhákba és ékszerekbe öltöztetett holttestét a tengerbe dobták, emberei megadták magukat. A 267 életben maradt kalóz közül 52–t kötél általi halálra, 141–et börtönbüntetésre ítéltek, 74 kalóz pedig felmentést kapott. Ogle–t a londoni kormányzat Roberts hajójának megsemmisítéséért nemesi rangra emelte.