Igazad van Máté ! Ezt a modszert én is ismertem, de valahogy elkerülte a figyelmemet a cikk irásakor. Valo vagy nem valo, ez a modszer nekem továbbra sem igazán szimpatikus, é foglalkoztat a kérdés, hohy extrem ferdén beállitott csönél ( már amennyi ferdeséget az ágyuablak mérete megengedett ) mi történt a visszafutáskor. Az europai megoldásnál a fékkötél szabadon átfutott a lafetta oldfalain furt lyukakon s kiegyenlitette a huzoeröket. Amit a késöbbi angol gyürüs megoldás megtett !! Valoszinü komoly kinetikai vizsgálodásokat kellen végezni. De képzeld el a következö gondolatkisérletet: A csö 45 fokban balra van beállitva. Elsütöd az ágyut, nyilvánvalo, hogy a lafetta ebben az irányban akar visszafutni Nos melyik fékkötéloldal fogja meg elsöre az ágyut ? Nyilvánvalo, hogy a jobboldali, méghozzá egy nagy horukkal. Most keletkezik egy jobbirányu forgatonyomaték, ami addig tart, amig a baloldali kötélvég is bele nem szol a dologba. Hogy ez mekkora horukkal més veszéllyel jár, azt nem is tudom megitélni. Tudomásommal ezt a modszert europai hajokon ( szinte ) soha nem alkalmazták. Habér az ellenkezöjére is van példa. Pl. a párisi muzaumban találhato kb. a mult szd. elején épitett majd 4 m hosszu fr. sebek modelljén is az angol változat találhato. Hogy ez mennyire autentikus azt nem tudom, de kétségeim vannak, mert a sebek kifejezetten földközi tengeri déleuropai hajo volt ( eltekintve néhány késöbbi angol és orosz probálkozástol ) s szinte köztudott, hogy itt a hajoépitök viszonylag hagyománytisztelök, hogy ne momdjam konzervativak voltak, s nem hiszem, hogy a 300 éve bevélt modszert felcserélték volna ujmodi angol ötlettel. Fl.
|