A japán stratégák már az 1910-es évek közepétől szilárdan hittek a szupercsatahajók létjogosultságában: a nagy tűzerejű és páncélvédettségű hajó akár több, kisebb csatahajót is képes megsemmisíteni egyszerre és ezzel a küzdelmet a maga javára eldönteni.
Az első világháború végén rengeteg hadihajó volt szolgálatban. Sőt ! Annak ellenére, hogy a háború végetért, a győztes nagyhatalmak 1918 és 1920 között újabb hajók építését tervezték.
A MIR emlékére építettem meg ezt a makettet. A Heller megpróbált előrukkolni valami újal - a doboz ezt sugallja - de nem sikerült, mivel a doboz egy nagyon régi konstrukciót tartalmaz. Látható mindez a kidolgozásból és a hiányzó modulokból. De azért jó móka volt.
A hajós ősrégi mesterségét senki sem jellemezte találóbban, mint Anakharszisz, a szkítából göröggé vált filozófus. Szerinte az embereket három csoportba lehet sorolni: "... Az élők, a holtak és azok csoportjába, akik a tengeren hajóznak."
Mindig is nagy vállalkozás volt egy hajó felépítése. Sok pénz, sok szaktudás, és jó szakembereket régen sem volt könnyű találni. Még a nagy hajós nemzetek is rengeteg áldozatot hoztak az ügy érdekében, és nagyon megbecsülték a messziről jött mestereket.
Articles 
