In memoriam Szimon Miklós és Katona Miklóskét rendkívüli embert veszített el a magyar hajózás |
Written by Tyrman | |
2005. February 22. Tuesday 08:35 | |
There are no translations available Somogyi Imre (Imi) írása „…a jelenlevők egyperces néma vigyázzállással tisztelegtek két, tragikus körülmények közt elhunyt tengerész: Szimon Miklós és Katona Miklós emléke előtt.” (Magyar Nemzet, 2005. 02. 21. – Költözik a Hajózástörténeti Múzeum c. cikk) A múlt héten talán többen felfigyeltünk egy híradásra: Németországból két férfi egy yahtot hozott le a Dunán. Ausztriában kikötöttek éjszakára. A másnapot már nem érték meg: szénmonoxid-mérgezés végzett velük álmukban (feltehetőleg a kályha volt a bűnös). Két nagyszerű ember élete végére került pont. Mindkettőjüket szerencsém volt személyesen is ismerni. Szimon Miklós (1940-2005) hosszújáratú tengerészkapitány (természetesen nyugalomban, hiszen ma nincsenek tengerjáró hajóink), nemcsak nagyszerű hajós, hanem buzgó hazafi is volt. Pl. ő kezdeményezte Horthy Miklós hamvainak hazahozatalát és újratemetését. Emlékszem rá, amikor Katona Miki többszöri unszolására mondta el egyik legnagyobb hajós hőstettét: 1993-ban hogyan hajózott be az Antillákon a Nombre de Dios öbölbe a „Rabros”-al (Sörbár – megfordítva), amelyet Kolombus „Nina”-jának parancsnokától kapta (Isten nevében). Csakhogy a két hajó érkezése között eltelt ötszáz év alatt mindössze egy másik hajó - egy kolumbiai – járt az öbölben. Az öböl mélységét a parancsnok és rádiósa a mentőcsónakból térképezte fel, hogy a hajó sikeresen partra tehesse rakományát a veszélyes helyen. A hajó annyira bemerészkedett az öbölbe, hogy csak centiméterek voltak a gerinc alatt. „Hajózási balesete nem volt, haláleset hajóin nem fordult elő…”- olvasom róla. Katona Miklós (1966-2005) igazából nem volt tengerész (önhibáján kívül, hiszen gyakorlatilag, amikor végzett, már nem lehetett elhelyezkedni hajón), bár ő is a budapesti Lékai János Hajózási Szakközépiskolában végzett. A Nógrád Megyei Közgyűlés sajtóreferenseként dolgozott. Hivatalos munkája mellet mindene a magyar hajózástörténet kutatása és népszerűsítése volt. Járta a környék iskoláit, ahol rendhagyó történelemórákon beszélt arról, hogy büszkék lehetünk a magyar hajózásra, hajósokra. Hatalmas anyagot gyűjtött, fotókkal, beszámolókkal. Könyveket írt: Isten akaratából; Csingtau; A Magyar Duna-tengerhajózás regénye; Hajóportrék. Ha jól emlékszem, 2001-ben még az illetékes minisztériumot is felkereste, hogy meggyőzze az illetékeseket, hogy érdemes és kifizetődő szállítási lehetőség a hajózás Magyarország számára is. Sokakat segített hatalmas háttéranyagával. Maga is a vitorlás hajómakettek szerelmese volt, épített is néhányat. Mindig arról álmodottt, hogy egyszer majd neki is lesz egy saját, igazi hajója. Vágya beteljesült… Isten veletek, barátaim! Nyugodjatok békében! |
|
Last Updated ( 2007. September 11. Tuesday 15:36 ) |
< Prev | Next > |
---|
Fregattok, korvettek, sloopok... |
Kis adalék a post ship... |
2018. January 15. Monday 17:04 Read... |
By: Veghist |
XIII. századi francia nef... |
Gyönyörq a hajó. Azt lehet... |
2015. December 21. Monday 17:23 Read... |
By: tszecsy |
Algiri sebek építése. |
Laci, gyonyoru a modell,... |
2013. April 19. Friday 00:43 Read... |
By: Janos Syd |
History of the cruiser Zenta |
Ivan Zic (John Zitz) died December 11,... |
2011. June 17. Friday 19:29 Read... |
By: nghc51 |
History of the cruiser Zenta |
Thank you for this excellent history,... |
2011. June 17. Friday 19:15 Read... |
By: nghc51 |