|
There are no translations available
A japán stratégák már az 1910-es évek közepétől szilárdan hittek a szupercsatahajók létjogosultságában: a nagy tűzerejű és páncélvédettségű hajó akár több, kisebb csatahajót is képes megsemmisíteni egyszerre és ezzel a küzdelmet a maga javára eldönteni.
Ennek szellemében építették meg a Nagato és Mutsu csatahajókat 1917 és 1921 között. Az új csatahajók négy lövegtornyába elsőként a világon 8db 406 mm-es löveget építettek be, amelyek 993 Kg-os lövedéket tudtak kilőni akár 39 Km-re is! Nagy-Britannia 2, az Egyesült Államok 3 hasonló hajót volt ?kénytelen? építeni. Az 1920-as évek gazdasága azonban a világválság felé tartott. Nem volt pénz a szuperhajók építésére. Így jött létre a washingtoni flottaegyezmény, amely korlátozta a nagy hajók számát, és ezzel befagyasztotta a tengeri fegyverkezést.
Az 1930-as évek közepétől azonban újra megindult a háborús készülődés Japánban, persze a legnagyobb titokban. Egy olyan új szupercsatahajó kezdett körvonalazódni a tervekben, amely talán egyedül is képes csaták győzelmes megvívására és a háború eldöntésére. Övpáncélja elérte a 410 mm-t, ágyúi (9 db) pedig 460 mm űrméretűek voltak (egy lövedék súlya 1460 Kg). Hossza 263 m, legnagyobb szélessége 38.9 m, legnagyobb sebessége pedig 27 csomó; teljes vízkiszorítása több mint 70.000 t. Ilyen hajót nem látott a világ! A legnagyobb titokban építették meg az első egységet Kure kikötőjében 1937 és 1941 között. Az első szuperhajó a Yamato nevet kapta. Összesen öt ilyen csatahajót terveztek megépíteni, de végül is csak a Musashi (1942) és a Shinano (ez utóbbi repülőgéphordozó-ként, 1944-ben) készült el.
A Yamato első igazi bevetése a midway-i csata volt, Yamamoto admirális zászlóshajójaként. Itt fájdalmasan bebizonyosodott, hogy a csatahajók nem győzhetik le a repülőgéphordozókat. Ezután a Yamato-t és az ezidőtájt elkészülő Musashi-t sokáig elsővonalbeli harcokba nem is vetették be. A repülőgépek ellen egyre több légvédelmi ágyút és géppuskát helyeztek el a fedélzetükön. 1944 októberében aztán eljött az idő: az amerikaiak a Fülöp-szigeteket akarták visszafoglani, ezzel elvágni Japánt a nyersanyag utánpótlástól. Eljött a pillanat, hogy bevessék a szupercsatahajókat! A Musashi-t már a Sibuyan-tengeren elsüllyesztették az amerikai repülőgépek. A Yamato csak megrongálódott. A győzelem küszöbén azonban a demoralizálódott Kurita tengernagy parancsot adott a hajó visszafordulására. A Yamato sorsa 1945 április 7-én teljesedett be, amikor is öngyilkos küldetésre Okinawa védelmére rendelték. Az amerikaiak azonban időben felfedezték a közeledő óriást. Sok száz repülőt vetettek be ellene. A hajó 156 db légvédelmi lövegével elkeseredetten védekezett, mindhiába. Több torpedó és bombatalálat után az egyik nehézbomba átütötte a hátsó 155 mm-es lövegtorony tetejét, és a lőszerraktárban felrobbant? A hatalmas detonáció után a hajó kettétört és elsüllyedt.
 1945 április 7.: A végső küzdelem
A YAMATO makett megépítése
A Tamiya 1/350 - es méretarányú makettje az egyik legnagyobb Yamato makett. Én ezt választottam. A hajó megépítése közel két évet vett igénybe. Kb. 4500 alkatrészből áll. Az építéshez Janusz Skulski: Superpancernik Yamato c. művét használtam. (Ez a lengyel úr a Yamato egyik legnagyobb szakértője)A hajót az 1945-ös állapotban akartam megjeleníteni. A munka kezdetén semmiféle feljavító készlet nem állt rendelkezésemre, később azonban sikerült az Eduard fotómaratott készletét beszerezni. Azért ez sem tökéletes: a radarantenna pl. nem rácsos szerkezetű.a katapultok alsó része teljesen hiányzik.viszont nagyon szépek a csúszásgátló lemezek, szellőzőrácsok. A maratás csak a továbblépéshez elegendő.
Hajótest: számomra nagy csalódás volt, amikor a fedélzet darabjait összeragasztottam a hajótesttel: óriási hézagok maradtak különösen a parancsnoki torony mellett. Itt sokat kellett tömíteni, csiszolni. A felső részeket a Tamiya által megadott XF 54-el, a vízvonal alatti részt pedig "saját keverékkel" festettem le. A fa fedélzetet is a Tamiya által megadott színnel festettem, amit még két másik árnyalattal is átecseteltem, majd feketével igyekeztem a pallók összeeresztését imitálni. A kábeldobokra 0.2-es rézdrótot tekertem fel. A hajó tatján található "repülőfedélzet" sínrendszerét is ezzel a rézdróttal emeltem ki. Ezután a trepnilemezek, szellőzőrácsok, létrák felragasztása következett.
Parancsnoki torony: A torony tetején lévő távmérő feljavítása külön fejezet volt. A rácsos radarantenna elkészítése nem mindennapi feladat: pontos kimérés után 0.2-es fúróval lyukakat fúrtam, ezekbe ragasztottam bele a rézdrót-szálakat, majd méretre levágtam azokat. Keresztbe 0.2-es és 0.1-es rézdrótokat ragasztottam rá. (Igazából a későbbiekben ezzel a módszerrel csináltam az összes korlátot is.) A többi antennát is rézdrótból csináltam. Sőt még a torony teraszán lévő binokulárokat is ezzel imitáltam. Érdekes feladat a torony hátsó részén lévő létrarendszer elkészítése. Hiányzott a jelzőterasz két reflektora is, ezeket pótoltam. Az ez alatt lévő alsó teraszt át kellett építenem a rajzoknak megfelelően. Végül elkészítettem a jelzőszászlók kötélzetét is 0.1-es drótból.
Kémény: Csak ezen az alkatrészen több, mint egy hónapot dolgoztam intenzíven, mivel az összes kapaszkodót igyekeztem elkészíteni. A módszer ugyanaz volt: a kapaszkodósorok tartóinak lyukakat fúrtam, ezekbe 0.2-es rézdrótot ragasztottam, majd keresztbe ráragasztottam a kapaszkodókat. A végén a szikrafogó rácsokat készítettem el. A kémény és a híd közötti átjárót maratásból alakítottam ki (+korlát). A keresőreflektorokat kifúrtam, kireszeltem, a reflektortükröt díszcsomagoló sztaniolból készítettem.
Tripod árbóc: Teljesen szét kellett szedni és újraépíteni, hogy megfeleljen az 1945-ös állapotnak. Itt külön nehézség az árboc-szárakon végigfutó létra-rendszer és hozzájuk a kapaszkodók. Hiányzott az a kis platform is, ahonnan a tengernagyi zászlót fel szokták vonni. Itt is található egy radarberendezés, ez egy alaposan feljavított fotómaratás. Az árbocvégeken lévő jelzőlámpák átlátszó húzott szálból készültek.
Hátsó híd: Gyakorlatilag itt is a számtalan korlát és kapaszkodó adta a legtöbb munkát. Kiegészítésként a híd alsó részén kétoldalt lévő szellőzőket és a távmérő tisztítását lehetővé tévő járólemezt kellett pótolni.
Fő lövegtornyok (3 db.): Itt a leglátványosabb feljavítás a tornyok tetején lévő korlátrendszer. Véleményem szerint maratásból nem is lehet szépen megcsinálni. Teljesen a rajzoknak megfelelően igyekeztem elkészíteni. A lövegcsöveket felfúrtam, majd kifestettem feketével a kifúrt részt, a hatás fokozása érdekében. Érdemes a periszkópok üveglencséit is megjeleníteni. A torony hátulján ajtó és létra van, ezeket is kidolgoztam. A Távmérő "füleit" igen sokat kellett csiszolni, az optika tisztítására szolgáló kapaszkodókat is elkészítettem. A Tamiya a csövek tövéhez valamilyen alkatrészt öntött, ami a rajzokon egyáltalán nem szerepel. Én ezt a "valamit" eltávolítottam. A lövegcsövek tövében található vízhatlan borítás színe szürkésfehér.
155 mm-es tüzérség lövegtornyai (2 db.): Természetesen a lövegeket itt is felfúrtam. A lövegtornyok tetején a japánoknál szokásos antennatartó állvány található. A kittben adott alkatrész túl vaskos. Én 0. 3-as rézdrótból készítettem el a lábakat, a felső rész pedig a maratásból származik. A tető részen lévő korlát itt is "kötelező" feladat. A hátul lévő ajtókról sem szabad megfeledkezni.
127 mm-es légvédelmi lövegtornyok (89 tipus A-1-3 model; 6 db.): Elkészítettem a lövegek vízhatlanságát biztosító borításokat, valamint jó néhány szelőzőt is. A lövegtornyok elején lévő igen jellegzetes korlátot, és a sok kapaszkodót is kialakítottam.
127 mm-es légvédelmi lövegek (89 tipus A-1 model; 6 db.): Ezeknél az iker gépágyuknál a rengeteg kapaszkodót kellett imitálni.
lövegcső-határoló korlát. A szerepe az volt, hogy a küzdelem hevében megakadályozza, hogy a tüzérek a 127 mm-es lövegekkel a saját hajó fedélzetét is eltalálják. A bonyolult szerkesztményt 0.3-as rézdrótból készítettem el.
127 mm-es lövegek távmérői (2+2 db.): A két elsőn csak a főoptika nyílását és a zárfedeleket kellet elkészíteni. A hátsóknak viszont módosítani kellett a rajzoknak megfelelően a tetőrészét , és a hátulsó ajtókat is kialakítottam.
25 mm-es háromcsövű (96-os tipus) légvédelmi lövegek (24 db.zárt kivitel): A japánok ezt a háromcsövű légvédelmi fegyvert igazi lövegtoronyban helyezték el! A kidolgozásuk nehéz feladat: a tetőn végigfutó kapaszkodó, az előrész korlátját, a megfigyelőállás "redőnyzete", a vaskos csövek lecserélése. és ráadásul mindez 24-szer !
25 mm-es háromcsövű (96-os tipus) légvédelmi lövegek (24 db.nyitott kivitel):1945- re már 24 db. szolgált a hajó fedélzetén ebből a fegyverből - nyitott kivitelben. A kittben kb. 12 db. volt csak belőle.Így tetszet, vagy sem, nem volt más választás, csinálnom kellett. A rajzokból kiindulva egy "egyszerűsített" kivitelt készítettem, egyenként 16 db alkatrészből. Külön nehézség, hogy soknak a páncélozott, körkörös állása hiányzott (különösen a hajó előfedélzetéről!), ezeket egy fecskendő hengeres testéből csináltam meg (ennek az átmérője felelt meg a legjobban). Itt-ott néhány lőszeresládát is pótolni kell.
25 mm-es légvédelmi lövegek (egycsövű kivitel - 2 db.): 1945-re mindösszesen 2 db ilyen löveg maradt a hajón, ezek is csak a tatfedélzeten. A négyszögletes talapzatot pótolni kellett. A célkeresztet is pótoltam.
Katapultok (2-es tipus, 5-ös model; 2 db.):A katapultokat akkor készítettem el, amikor még nem állt rendelkezésemre a maratás. Először a kittben megadott alkatrészek kireszelésével (rácsszerkezet.) próbálkoztam, de ez nem tetszett. Így hát saját katapult készítésébe fogtam! Végül 185 db (x2). alkatrészből készültek el. A belső szerkezetet is elkészítettem
Daru: Nagyobbrészt a maratásból származik. Két nagy hiányossága volt: 1.A maratásban egyáltalán nem adják a daru lelógó kapcsát (sic!), ezt nekem kellett elkészíteni. 2. Az álló rész oldalról gyönyörű, de hátulról. bizony a maratás 0.2-es lemezvastagsága látható. Ez kevés! Ezért ráragasztottam egy-egy 0. 3-as rézdrótot a daru "száraira". Természetesen a kábelek is rám vártak.
Zászlók: Ezek is egyedi darabok. Alufóliából készültek. Először lefestettem fehérre (szórópisztollyal), aztán ecsettel festettem rá a napkorongot és a sugarakat. A szamuráj-jelmondat írásjeleit alkoholos filccel készítettem el.
Összegzés: Minden II. világháborús hajó bonyolult, de a japánok mindenkin túltettek.Aki egy ilyen hajónak nekilát, nagyon nagy fába vágja a fejszéjét, ha részletesen szeretné kidolgozni. Fontos: 1.jó rajzok 2.jó ötletek 3. elszántság 4. fotómaratás .A White Ensign-nek van egy maratása, ami szinte mindent tartalmaz, ami kell, de az árát meg sem mertem nézni.
|
(0 vote)
