Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

A fő lövegtornyok

Ezekből két típus volt: 2 db távmérős és 2 db távmérő nélküli. A legtöbb munkát a két távmérővel rendelkező torony adta, különösen is a felső pozícióban lévő, mert erre még az antennatartó állványt is el kellet készíteni. Alapvetően kétféle feljavítást végeztem mindegyiken: 1.kicseréltem a lövegcsöveket injekcióstű-darabokra; 2.korlátot építetem a lövegtorony tetejére.

1. A lövegcsövek cseréje: a méretekből kiszámoltam, hogy a 0.6-os külső csővastagság lesz a leghitelesebb. Számításaimat a Tamiya készleten mért adatok is igazolták. Így levágtam az eredeti lövegcsövek öntvény imitációit, és a csövek helyén, tőben kifúrtam 0.7-es fúróval. Mini gyorsvágó flex-szel levágtam az injekcióstű-darabot és beragasztottam a fúrt lyukba pillanatragasztóval. A két cső közötti minimális hossz-eltérést csiszolással egyenlítettem ki.
2. Korlát építése a torony tetején: 1942-ben a fő lövegtornyok tetején korlát volt. (Később ezt eltávolították és antennarendszerre cserélték le.) A rajzok alapján kimértem az oszlopok helyét, kifúrtam 0.2-es fúróval és ilyen vastagságú rézdrótot ragasztottam bele. Utána bejelöltem filccel a vízszintes korl&;aacute;t magassági pontjait tolómérő után (egy pontból kiindulva szemre dolgoztam). Ezután felragasztottam magát a korlátot. Végül azzal a bizonyos körömvágó csipesszel levagdostam a kiálló, felesleges darabokat. Ugyanezzel a módszerrel készült el a felső lövegtorony tripod antennatartója is. Némelyik torony oldalán létra is volt, ezt is elkészítettem maratás segítségével. A torony közepén előbúvó periszkóp picinyke fej részét is pótoltam. A távmérős tornyokon hátul ajtó, kilépő, és létra is volt. Ezeket is sikerült felragasztani. Sokat gondolkodtam, mivel imitáljam a lövegtorony oldalának felső részén körbefutó szellőzőnyílásokat. Végül 0.3-as alkoholos filccel jelenítettem meg (a toll is Mitsubishi gyártmány volt, akár az eredeti Tone) Itt azonban a legnagyobb kihívást a felső torony tetejére festett japán zászló (a midway-i csata idején a japánok még szilárdan hittek légi fölényükben) jelentette: a különböző fázisokat nagyon ki kellett találni, hogy minden klappoljon., mert ugyebár a felségjel fölé kerül majd az antennatartó állvány. Ez az állvány, no meg a korlát is már nem teszi lehetővé a zászló szórópisztollyal való festését és az ehhez tartozó maszkolást. Végül az elkészült lövegtornyokat fixen beragasztottam a helyükre.

Ebből a lövegből összesen nyolc db szolgált a hajón - mint általában a japán nehézcirkálókon fő feladatuk pedig a légelhárítás volt. Az iker lövegek kezelőit lövegpajzs védte. Sajnos ezeket is félre tehettem, mert egyáltalán nem volt forma-helyes, ráadásul a lövegcsövek is túl távol esnek egymáshoz. Szerencsére a Tamiya készletében ezek is nagyon szépek, akár csak a fő tornyok. Azért csak úgy, egy kicsit ezt is feljavítottam: a lövegcsöveket 0.3-as injekcióstű-darabokra cseréltem. A pajzs oldalain lévő rácsot és létrát maratásból készítettem el. Belül a löveg závárzatát is imitáltam. Hogy ezek a lövegek a küzdelem hevében véletlenül se tegyenek kárt a saját hajójuk felépítményeiben, ezért löveghatároló korlátot építettek melléjük akár csak pl a Yamato esetében. Ezeket 0.2-es drótból készítettem el.

A 25 mm-es iker gépágyúk

 

Ezekből összesen 6 db volt 1942-ben a hajó fedélzetén. (A későbbiekben számukat alaposan megnövelték!) A készlet által kínált durva műanyagdarabokat természetesen itt is dobtam. Mivel azért ezek elég kicsik 700 szorosan lekicsinyítve, még a Tamiya által adott darabok is durvák és elnagyoltak. Hála Istennek, és segítő barátaimnak, sikerült a White Ensign Models idevágó maratását megszereznem. Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy a hajó építésének talán legnehezebb fejezetét jelenti majd elkészítésük. Pedig igaz! Páratlan lelkierő és ügyesség kell a morzsa nagyságú rézdarabka 16-szor való meghajtogatásához! Különben 3 darabból áll maga a maratás: 1. forgó platform 2. lövegtalp 3. löveg. Ezt a tömény iszonyatot a lövegtalp szolgáltatja. Egy ilyen kis bigyót 1-1 és 1 óráig hajtogattam. Naponta csak egyet voltam képes belőle megcsinálni. Szörnyű volt. Amikor a modelwarships.com oldalon is bemutattam a hajót, valaki rá is kérdezett, hogy milyen volt ezzel a maratással dolgozni. Gondolom, volt már hozzá szerencséje.