Főoldal arrow Cikkek arrow Történelem arrow Modern hajók, történeteik arrow Az IJN Tone építése
Az IJN Tone építése PDF Nyomtatás E-mail

Imi, 2004. október 17. Vasárnap 18:40

Átlagos értékelés :    (0 szavazat)

Megtekintések száma : 47151    

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Modern hajómakettek

Tartalomjegyzék
Az IJN Tone építése
oldal 2
Az árbocok építése
Egyéb rácsszerkezetű szerelvények I.
Egyéb rácsszerkezetű szerelvények II.
Az ágyúk
A fő lövegtornyok
Csónakok
 
Csónakok
 
A Tone fedélzetén összesen 8 db csónak kapott helyet. Ezek közül 4 motorcsónak volt, amelyekből kettő parancsnoki (egy a tengernagy számára, egy pedig a kapitánynak fenntartva), kettő pedig standard, legénységi. Négy csónak hagyományos evezős kivitelű volt. Archív fotókon láttam, hogy az erős hullámzás és a mostoha időjárási körülmények miatt a hagyományos evezősöket leponyvázták, hogy a csónak ne teljen fel állandóan vízzel. Így ezeknek az elkészítése viszonylag egyszerű feladatot jelentett: lecsiszoltam a sorjákat a csónaktestekről, befestettem őket, aztán fehérre festett alufóliát ragasztottam rájuk, ezzel imitálva a ponyvát. Egy kicsit zavart, hogy nincs kormánylapátjuk, úgyhogy ezt is pótoltam. A nagyobb kihívást a motorcsónakok jelentették. A négy motorcsónakot a hátsó felépítmény mellett helyezték el kétoldalt, úgy, hogy a két standard motorcsónakra helyezték a két parancsnoki járgányt, így ezek voltak felül. Ebből adódóan a két parancsnoki motorcsónakot kellet a legjobban kidolgozni. Pótolni kellett a kormánylapátot, a csavart, szellőző kürtőket, kapaszkodókat, a lobogótartót és egy nagy mentőövet. Ez utóbbi úgy készült, hogy 0.3-as drótot felcsavartam egy 0.6-os fúrószárra, aztán a kapott spirált alul elvágtam szikével, s végül az egyik kis karikát kisimítottam egy üveglapon egy másik lapos tárgy rányomásával. Az utaskabinon egy rácsos valami volt, ezt is imitáltam rézdrót segítségével. A parancsnoki motorcsónakoknak volt egy árboca is, de ez valószínűleg leszerelhető volt, hogy ne akadályozza pl. a vízrebocsátást és a hajón se hiszem, hogy helye lett volna egy felesleges póznának. Így ezt nem készítettem el. Hogy a különböző beavatkozásokat könnyebben elvégezhessem, a csónakokba alulról belefúrtam és egy 0. 5-ös drótszálat ragasztottam bele. Ennél fogva a kezelése jóval könnyebb lett; a festés után pedig egyszerűen csak lecsíptem a drótot, helye természetesen alulra került és így nem látható. Más hasonló apróságoknál is érdemes - ha lehet - ilyen nyelet készíteni; nagyon megkönnyíti a munkát.
 
 
Repülők
 
Azt már korábban leírtam, hogy nem volt külön hangár, így a repülők a hátsó fedélzeten voltak elhelyezve. Nagy talány volt számomra, hogy a Tone hány repülőgépet is tudott üzemeltetni a fedélzeten. Volt, ahol azt írták, 6; volt, ahol 5-ről beszéltek; volt, ahol pedig 4-ről. Ráadásul az évek alatt a típusok is változtak: kezdetben Nakajima E8N2 es duplafedelű volt rendszeresítve, később pedig a Mitsubishi F1M (szintén biplán) és az Aichi E13A monoplán szolgáltak a fedélzeten. De mi volt a helyzet 1942. júniusában??? Gergely Ákos barátom segített a megoldásban: egy angol nyelvű internetes hajós fórumon kérdezett rá a dologra és egy szaktekintély, Ed Low adta az infót. E szerint ekkor a Tonén egy db. Nakajima és három db. Aichi volt elhelyezve. A Nakajima kis hatótávolságú, kis teljesítményű kicsike biplán volt, amíg az Aichi nagy hatótávolságú, robusztus, modern monoplán. Hajóikon a japánok (még pl. a Yamato-n is!) egy érdekes megoldást alkalmaztak: egy sínrendszert építettek a repülők mozgatására. Egy amolyan sínkocsira helyezték a hidroplánokat egy adapter segítségével. Aztán ha kellet, odatolták ennek segítségével a repülőt a katapulthoz, adapterestül áttolták a gépet a katapultra és innen indították. Na most a fotomaratásban csak a sínkocsikat mellékelték, az adaptereket egyáltalán nem. Így viszont a három Aichi úszótalpa előbb elérte a fedélzetet, mint a gép hasa a sínkocsit, tehát az adaptereket nem lehetett megkerülni. Belefúrtam a gépek hasába, rézdrótot ragasztottam beleéjük és ebből készítettem el az adaptert. Az adaptert hozzáragasztottam a sínkocshoz, a sínkocsit pedig a sínhez. Gondban voltam az üvegezett pilótafülkével: többféle megoldást láttam eddig erre a problémára. Volt, aki egyszerűen lefestette fehérre; volt, aki rézdrótból igyekezett a csupasz kabinvázat elkészíteni (persze itt elvész az üveghatás). Nekem egyik se tetszett, ráadásul az utóbbi nekem szinte lehetetlennek tűnt. Így végül új módszert eszeltem ki: a fröccsöntött kabintetőt levágtam, helyét lecsiszoltam. CD tok plexijéből levágtam egy téglalapkát, méretre vágtam és pillanatragasztóval ráragasztottam a levágott rész helyére. Ezután csiszolópapírral formára csiszoltam, végül 2000-sel felpolíroztam. És a kabinváz??? A repülő zöld színét alufóliára kifestettem, ebből szikével nagyon vékony csíkokat vágtam és fényes lakkal a plexire ragasztottam. A végén pedig a felesleges darabokat a szike hegyével lecsíptem. Ez a művelet természetesen csak a festés után jöhetett szóba, mert a maszkolószalag leszedte volna ezeket, a kis darabokat a kabintetőről. A háromágú propeller a maratásból származik, amit azért megcsavartam, ahogy kell. A felső része IJN Green, az alsó pedig IJN Gray színeket kapott. A lakkozás előtt pedig felmatricáztam. Az egyetlen kis Nakajimán nem volt zárt kabin, de ez más nehézségekkel rukkolt elő: kb. csak fele, mint a nagy testvér, szárnyai nagyon vastagok (ezt csiszolással elvékonyítottam) eacut ;s a két szárnyat jellegzetes huzalozás merevíti, meg egy fordíto t N be űhöz hasonló dolog, ez utóbbi természetesen megint csak rézdrótból készült el. A propeller pedig nem három, hanem kétágú. A maratott propellert három felé vágtam és csak két ágat ragasztottam fel, egymással szemben, kis elcsavarással. A festése is eltér a nagyoktól: felűl kétszínű foltos festést kellet produkálni, alul viszont ugyanaz, mint a többinél. őszintén megvallva ezt a kicsit nagyon megszerettem, szerintem egy igazi kis gyöngyszem lett a hajó tatján. Amikor mind elkészült, egy 1942. áprilisi fotó alapján látott rend szerint kerültek a fedélzetre, annyi különbséggel, hogy a fotón a kis Nakajima van a katapulton, míg én az egyik Aichit tettem fel, mert a midwayi csatában ezt indították el (A Nakajima a távolfelderítésre nem volt alkalmas). Ha egyszer szép vizet tudnék készíteni, akkor ebből egy pompás dioráma lenne ezzel a címmel: A végzetes hiba utalván arra, hogy a Midway-i csata idején elromlott a katapult és a felderítőgépet fél órás késéssel indították a Tonéról, ami a csata elvesztésének egyik oka lett.


   
Idézés a honlapján
Kedvenc
Nyomtatás
Küldés levélben

Utolsó frissítés : 2007. szeptember 05. Szerda 21:53


Olvasók hozzászólása  Hozzászólás RSS küldése
 

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)

 

Megjelenítve 10 a(z) 20 hozzászólásból

Hozzászólás nyelve: Magyar (20), English (0)

Írta: Blake () 2005. január 09. Vasárnap 13:18

Írta: Blake 2005. január 09. Vasárnap 13:18

Én is csak gratulálhatok neked.Hogy ilyen kicsi mértékben elkészítetted a hajót,hogy még az 1 ft-és érme is néha nagyobb volt mint a munka felület.A hajó csodás és gondolom sok munkád van benne.Sőt néha szerintem fel is idegesíhtted magad ha épen nem úgy jött össze a dolog.Még egyszer gratulálok és további sok sikert ilyen gyönyörű munka elkészítéséhez.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: shadowrunner () 2004. december 31. Péntek 08:44

Írta: shadowrunner 2004. december 31. Péntek 08:44

Egy külföldi cég készít diorámákhoz mű vízet. Azt hiszem spanyol cég, de a Fabulisnál be tudják szerezni. Többféle árnyalatban kapható a pocsolya szintől a tengerkékig.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: viola () 2004. október 27. Szerda 18:57

Írta: viola 2004. október 27. Szerda 18:57

Nagyon szép amit készítesz ! Számomra az érthetlen hogyan látod azt amit csinálsz. Én a hajóimnál ( amik hatalmas bunkók ehhez képest ) alig látom az apróbb dolgokat. Állványos nagyító alatt pedig a mélység nem igazán látható. legalább is számomra. Egyébként ez a maratás amit mutatsz az a valóságban mekkora ?

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: bozsi () 2004. október 20. Szerda 12:53

Írta: bozsi 2004. október 20. Szerda 12:53

Szép kis hajó majd még kérdezek valamit levélben.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: Imi () 2004. szeptember 06. Hétfő 13:17

Írta: Imi 2004. szeptember 06. Hétfő 13:17

Rézdrót... hát igyekszem mindig a méretnek megfelelő átmérőt választani: 0.07-től egészen 0.8-asig bezárólag legalább 10 különböző átmérőjű rézdrótom van. Először mindig lemérem a méretarányos rajzot, ha kell, visszaszámolom a vastagságot a méretaránynak megfelelően és úgy döntöm el, melyik átmérő jöhet szóba. Én általában villanymotor tekercselő szakembertől szoktam "kéregetni" az anyagot, mert ők sokféle rézdróttal dolgoznak.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: Sanguin () 2004. szeptember 06. Hétfő 12:41

Írta: Sanguin 2004. szeptember 06. Hétfő 12:41

Huh....szal ez elég döbbenet. Mekkora átmérőjű rézdróttal csinálod ezeket?

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: Imi () 2004. szeptember 02. Csütörtök 22:10

Írta: Imi 2004. szeptember 02. Csütörtök 22:10

A Gold Medal Models egy amerikai cég. Internetes címük: www. goldmm.com . Az itthoni makettes boltokban ne is keresd a termékeiket. A legtisztább, ha a neten megrendeled a kívánt holmit. Ráadásul rövid határidővel, 1-2 héten belűl meg is kapod a megrendelt maratást. Egy dolgot még tudni kell: maratásaik szinte kizárólag rozsdamentes acélból készülnek, nem rézből. Ez nem olyan képlékeny, kicsit nehezebben alakítható, viszont sokkal strapabíróbb.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: shadowrunner () 2004. szeptember 02. Csütörtök 16:02

Írta: shadowrunner 2004. szeptember 02. Csütörtök 16:02

Total Brutal! Gratulálok. Azt hiszem igazad van a kishitűséggel kapcsolatban. Az biztos, hogy én nem csinálnám meg így. Egyébként a GMM feljavítokat hol lehet beszerezni? Eddig még nem találkoztam velük.

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: Imi () 2004. szeptember 01. Szerda 21:23

Írta: Imi 2004. szeptember 01. Szerda 21:23

Azt le szeretném szögezni, hogy én is olyan vagyok, mint az átlag makettező: a kisebb ellenállás felé szeretek én is elmenni - ha lehet. De sajnos sokszor nem lehet. Mert nagyon szeretem a szép hajókat. És ez inspirál erre a sok feljavításra. Úgy kezdődött az egész, hogy a Yamato építésekor elveszett egy alkatrész és nem találtam meg... hála Istennek! Először nagyon el voltam keseredve, aztán megpróbáltam én helyette készíteni egyet... és sikerült. Azóta igyekszem egy kicsit használni az eszemet is, és kisérletezek is, és higyjétek, el megéri. Egy problémánál eleve azt kell gondolni, hogy van megoldás, csak ki kell találni és meg kell csinálni. Nekem ez eddig szinte mindig bejött! A legtöbbször a kishitűség a bajunk. Imi

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Írta: kadet () 2004. augusztus 31. Kedd 22:06

Írta: kadet 2004. augusztus 31. Kedd 22:06

Az biztos, hogy sokkal inkább a "saját gyermekének" érzi az ember az így épített hajót , mintha megvenné a boltban a kittet és összedobná a gyári alkatrészekből.(Az sem lebecsülendő dolog,főleg ha igényesen van elkészítve, de az igazi makettépítés azt hiszem itt kezdődik.)Még egyszer gratulálok!

 

» Válasz erre a hozzászólásra...

Megjelenítve 10 a(z) 20 hozzászólásból



Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Belépés vagy regisztráció szükséges.

További hozzászólások...



mXcomment 1.0.5 © 2007-2024 - visualclinic.fr
License Creative Commons - Some rights reserved
 
< Előző   Következő >

www.hajomakett.hu
Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett