Imi,
2004. október 17. Vasárnap 18:40
|
Átlagos értékelés : (0 szavazat) |
Megtekintések száma : 47125 |
Kedvenc : Nincs |
Rovat : Cikkek, Modern hajómakettek |
1 / 8 oldal Szerintem, aki valamilyen hajómakett megépítésére vállalkozik, az előbb bele kell, hogy szeressen abba a hajóba, különben nem megy a dolog.
Megboldogult pannonhalmi gimnazista koromban (1981) került kezembe Walter Lord Hihetetlen győzelem c. könyve. Szinte egy ültő helyemben elolvastam. Különösen két hajó tett kíváncsivá: A Yamato, amely a zászlós hajója volt Yamamoto admirálisnak a midway-i csatában, és a Tone nehézcirkáló, amelynek a 4. sz. gépe késve fedezte fel az amerikai flottát, és ez a késés a vereséget jelentette. A Yamato, mint a valaha épített legnagyobb csatahajó a világon, sok makettező álma és célja. Ezt a hajót én is sikeresen megépítettem 2000 és 2002 között. A Tone kevésbé villanyozza fel a hajómakettezőket, pedig szerintem egy igazi csemege több vonatkozásban is:
- Sokkal több múlott ezen a hajón, mint pl. a Yamato-n (nem csak a midway-i csatára gondolok)
- Talán a II. Világháborúban az egyik legtöbb éles bevetést megért hajó
volt (nem sima konvoj kíséretek és hasonló feladatok, hanem bomba és
lövedék-záporban végrehajtott küldetések)
- Különleges forma ill. elrendezés.
Ha jól emlékszem, még 1996-ban akadt a kezembe a Fujimi 1/700-as Tone makettje. Természetesen azonnal megvettem, már csak azért is, mert 680.-Ft volt az ára (Ma kb. 4500.-Ft). 2002-ig kellet várni, hogy a makettet igazán elő vegyem: a végső lökést a mosonmagyaróváriak kiírása adta meg, akik (megkésve ugyan, de) a midway-i csata 60. évfordulójára külön kategóriát hirdettek repülőknek és hajóknak a 2003-as versenyükre. Na, - gondoltam - ha valamit érdemes kiemelni és megépíteni ebből a nagy csatából, hát az pont a Tone! Azonnal neki is láttam (2002. nov.) a munkának. Tehát én az 1942. júniusi állapotot igyekeztem elkészíteni. Ráadásul jó rajzok is álltak rendelkezésemre a lengyel Profile Morskie sorozat jóvoltából. Nagy segítségemre volt egy internetes oldal is: Itt jó 3D-s számítógépes grafikákat találhatunk ehhez a hajóhoz. Néhány fotómaratást is be kellett szereznem a Gold Medal Models-től: kifejezetten japán nehézcirkálókhoz kiadott készlet (A Toms Modelworks készlete azért jobb, mert vékonyabb és 4 db katapultot kapunk, így 2 db. készletet tudunk belőle feljavítani!), ill. horgonyok, kábeldobok készletei.
Amikor a hajót komolyan megvizsgáltam, majdnem elsírtam magam: jóformán csak a fő darabok mérete és formája stimmelt, semmi más. Az alkatrészek kidolgozása elnagyolt, az illeszkedések pontatlanok, mindenütt beszívódások és sorják ráadásul a hajót az 1944-es formában adták volna ki, mégis pl. a hozzá adott repülő-készlet inkább 1939-et idézi. A minőség tehát minden szempontból igen gyatra. (Ma már tudom, hogy az Aoshima gyártja még a Tonét ebben a méretarányban, sokkal jobb kidolgozással, csak nálunk nem kapható) Az első sokk után nagy elhatározással álltam neki a munkának. Hajótest: Az első dolgom az volt, hogy mindent lecsiszoltam a hajó fedélzetéről, mert pl. a tatfedélzet oda nem illő köröcskéit csak így lehet eltávolítani, azután 2000-es papírral felpolíroztam, és újrakarcoltam a linóleumok illesztéseit. Ezután a hajótest ablakait kifúrtam, ill. a felesleges ablakokat eltömítettem. A hajótest oldalán lévő torpedó-vetőnyílások üresen tátongtak, ide egy másik készletből megmaradt és némileg átalakított vetőcsöveket ragasztottam be. A hajótest oldalán körbe egy nagyon jellegzetes vezeték fut végig: a mágneses aknák távoli felrobbantását szolgálta. Ezt 0.3-as rézdrótból csináltam meg, a felfogatását, pedig 0.1-sből. A horgonyokat ill. ezek láncait maratásból készítettem. A fedélzet csúszásgátló lemezei Tip Top gumiragasztó alufóliájából származnak. A hátsó repülőfedélzet sínrendszerét is pótolnom kellet a lecsiszolás után: 0. 1-es alu lemezcsíkra ragasztottam a 0. 3-as rézdrót párokat, majd ezután a fedélzetre ragasztottam. Egy sínváltót is pótolnom kellet. Rézdrótot egy hengeres testre feltekertem, elvágtam. Így egy csomó gyűrűcskét nyertem. Egyet szépen ráragasztottam az alu lemezre, körbe vágtam és elcsiszoltam és a helyére ragasztottam. (Az alu lemezt nagyon ajánlom mindenkinek, mert könnyen csiszolható, alakítható, vágható és a pillanatragasztó jól fogja. Én kiürült sörösdobozok kiegyengetésével szoktam hozzájutni.) A tatfedélzet sínrendszerét egy rámpa köti össze a főfedélzet sínjeivel, amiken a repülőgépeket mozgatták. A maketten ezt persze egybe öntötték (még az Aoshima gyártmányán is), a valóságban ez egy jó vastag lemez volt, amit egy rácsszerkezet tartott.
Természetesen az eredetit eltávolítottam, a lemezt a sínekkel külön elkészítettem. A rácsszerkezetet úgy csináltam, hogy először az oszlopok helyeit kifúrtam 0.3-as fúróval, beleragasztottam a rézdrót-szálakat, majd a váltót (lent) és a főfedélzetet (fönt) rézsútosan összekötöttem 2 db dróttal az oszlopok mentén. Az oszlopok felesleges részeit levágtam. Ezután már csak a merevítéseket kellett beragasztani. Aztán már csak, mintegy tetőt, rá lehet ragasztani a lemezt a sínekkel. (A ragasztás a fedélzet festése után ajánlott a maszkolás és más hasonló dolgok miatt.) A hajónak sok, különböző méretű szellőzője volt: ezek csöveit rézdrótból (a fedélzetbe belefúrva ill. ragasztva), a fej részét sztirol lapból (0.3) készítettem. Végül nem szabad megfeledkezni a fedélzeti nyílászárókról és a különböző tároló dobozokról, lőszertartókról. A nyílászárókat alu lemezből készítettem, míg a különféle dobozokat sztirol lapból kivágott csík feldarabolásával és beragasztásával jelenítettem meg, a rajznak megfelelően. Ne feledkezzünk meg a különböző kábeldobokról sem. Ezekhez érdemes maratást beszerezni. Figyeljünk arra, hogy a Tone dobjain csévélőkarok is voltak, ezt nagyon szépen meg lehet csinálni 0.2-es rézdrótból. Magát a dobot húzott szálból készítettem, amire 0.1-es drótot tekercseltem fel és utólag ragasztottam be a helyére. A hajó előfedélzetén tároltak négy darab un. paraván-t (nem összekeverendő a köznyelv paravánjával!!), amelyeket a rögzített aknák ellen használtak és szinte minden korabeli hadihajó fedélzetén volt ilyen alkalmatosság (pl HMS Warspite, KM Bismarck stb.). Ez eredetileg egybe volt öntve a fedélzettel, de én lecsiszoltam annak idején. Most tehát újra kellett őket (4 db.) gyártanom. Húzott szálból, alu lemezből, réz drótokból alkottam meg őket.
|
|
|
Írta: Blake () 2005. január 09. Vasárnap 13:18