Imi barátunk jóvoltából megcsodálhatjuk az ADMIRAL GRAF SPEE 1:20 méretarányú modelljét. Az alábbiakban röviden ismertetem a hajó rövid életútját.
A Versaillesi békeszerződés a német flottát is halálra ítélte. Mindössze hat kis csatahajót, hat cirkálót, tizenkét torpedórombolót és tizenkét torpedónaszádot engedélyezett védelmi célokra. A német admiralitás 1919-et követő vezetői, mint például Zenker admirális, egy percig sem hitték, hogy a megalázó fegyverletétel átmeneti vereségnél többet jelent. A washingtoni flottaszerződés 10 éves flottafejlesztési moratóriumot állapított meg a győztesek erőviszonyának megtartása érdekében. A Brit Birodalom 1933-ban hozzájárult - Franciaország háta mögött és a washingtoni flottaegyezmény figyelmen kívül hagyásával - hogy Németország csatahajókat, cirkálókat, torpedórombolókat építsen magának, azzal a kikötéssel, hogy ezek tonnaűrtartalma és tűzereje nem haladhatja meg a Királyi haditengerészet tonnatartalmának és tűzerejének 35%-át. A tengeralattjáró flottillában viszont 100%-os egyenlőséget hirdetett az egyezmény. Németország tehát most már hivatalosan is építhetett hajókat. Olyan hajót kellett konstruálni, amely tűzerejével elsüllyeszthette a kereskedelmi hajókat és az esetleg őket kísérő könnyű hajóegységeket, győzelmi esélyekkel ütközhetett meg a cirkálókkal, és sebességénél fogva elmenekülhetett a nehezebb csatahajók, illetve csatacirkálók elől. Ezeket a követelményeket figyelembe véve a német hajógyártó ipar hosszas elotervek után egy új, először nehézcirkálónak nevezett hajótípust alkotott meg, melynek nagy (21000 mérföldes) hatótávolsága, és három toronyban 6 darab 280 mm-es, a nehézcirkálóknál nagyobb űrméretű, erősebb főtüzérsége volt. Számos technikai újítást vezettek be, például a hajótest ívhegesztését. (A régebbi hajókon szegecselést alkalmaztak). A hajóosztályt végül a németek, mivel erősebb lett, mint a nehézcirkálók, Panzerschiffnek (páncéloshajónak) az angolok pocket battleshipnek (zsebcsatahajónak) nevezték. 1931 és 1936 között három ilyen egység épült meg. A DEUTSLAND (későbbi LÜTZOW), az ADMIRAL SHEER és az erősített ADMIRAL GRAF SPEE.  Az erősített GRAF SPEE a többi zsebcsatahajótól eltérően nem 15 900, hanem 16 200 bruttóregisztertonnás hajó volt. Méretei: 186 m x 20,7 m x 7,25 m. Páncélzata a vízvonalnál 60-80mm, a fedélzeten 40 mm, a felépítményeken 50-150 mm és a három fő ágyútornyon 85-140 mm-esre készült. Hajtóműve, 4x2 darab MAN 9 hengeres Diesel motor volt, ami 2 darab hajóművön keresztül 2 darab hajócsavart hajtott meg. Gépei teljesítménye elérte a 56 800 LE-t. Utazósebessége 26, maximális sebessége 28,5 csomó, mely jóval túlszárnyalta az akkori brit csatahajók 22-25 csomós sebességét. A főtüzérségen kívül 8 db 150 mm és 6 db 105 mm valamint 8x4 db 37 mm-es légelhárító ágyúval is rendelkezett. Később még 20 db 20 mm-es légelhárító gépágyúval is felszerelték. 8 db 533 mm-es torpedóvetőcsövet is beszereltek, bár ezeket általában csatahajók nem használtak. Felderítésre 1 katapulton 2 db vízi repülőgépet alkalmaztak. 1939-ben elsőként szerelték fel radarral a német hajók közül. Legénység 1150 fő. A hajó parancsnokának Hans Langsdorff kapitányt nevezték ki. 1939. augusztus 19-én a német Admiralitás megkezdte tengeralattjáróinak felvonultatását a Brit Szigetek megközelítési útjainak körzetébe. Augusztus 21-én az Atlanti Óceán déli részére, Dél-Amerika keleti partjaihoz vezényelték a GRAF SPEE-t, augusztus 24-én testvérhajóját a DEUTSLAND-ot az Atlanti Óceán északi térségébe. A zsebcsatahajóknak azt a parancsot adták, hogy egyelőre tartózkodjanak az ellenség hajózása elleni mindennemű hadműveletektol, és maradjanak a várakozási körzetben. A GRAF SPEE megfordult Montevideó kikötojében is. Szeptember 9-én arra kaptak utasítást, hogy általában ne tartóztassák fel a francia hajókat, és mindenképpen kerüljék el a kellemetlenségeket Franciaországgal. Az angol hajók elleni harctevékenység korlátozása szeptember 26-ig, a franciák elleni november közepéig volt érvényben. A német politikai vezetés ezzel a lépésével megpróbálta megosztani a szövetségeseket.  Az ADMIRAL GRAF SPEE az Atlanti Óceán déli térségében cirkált, és december elejéig hat kereskedelmi hajót süllyesztett el, összesen 27300 brt tonna űrtartalommal. A német hadvezetés a SPEE-t azzal segítette, hogy dél-amerikai, elsősorban argentin kapcsolatai révén, a montevideói és buenos airesi újságokban lóverseny tippnek álcázva megjelentette a kikötőkből kifutó angol hajók neveit, és odds-ként a hajók indulási idejét, illetve a tartózkodásuk hosszúsági és szélességi fokát jelölte meg. Így a lassú járású teherhajókat a gyors zsebcsatahajó rövid idő alatt felderítette, és elfoghatta. Langsdoff kapitány végig a genfi egyezmény és a zsákmányjog írott és íratlan szokásai szellemében járt el. A hajókat feltartoztatásuk után megadásra szólította fel, a legénységnek időt adott mentőcsónakba való átszállásra, majd vagy ágyúival, vagy kis tengerészcsapat átküldésével és robbanóanyag felszerelésével elsüllyesztette a hajókat. Az elsüllyesztett hajók tengerészeit saját hajójára szállította, hogy ne árulják el a GRAF SPEE tartózkodási helyét. A GRAF SPEE rádiós eszközeivel csak vette az üzeneteket, de adást nem adott le, mivel a rádióháromszögelés módszerével felderítheto lett volna tartózkodási helye. Az angol rádiófelderítok legfeljebb a megtámadott hajók vészhívó rádiójeleit vették. A GRAF SPEE az elsüllyesztés után általában nagy sebességgel elhagyta a támadás helyét. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a britek tudták, hogy valahol az Atlanti Óceán déli részén cirkál a német zsebcsatahajó, de pontosan nem tudták bemérni. A GRAF SPEE decemberben további három hajót semmisített meg 21900 brt tonna űrtartalommal. A hajón a fegyelem és a harci kedv magas volt. A tengerészek tudták, hogy veszteséget okoznak az ellenségnek és ekkor még nem tartottak attól, hogy esetleg angol flottaegységekkel is találkozhatnak. Bíztak a cirkálókénál erosebb tüzérségükben is. Március közepére fokozatosan gyengült a német felszíni flotta harci aktivitása. A LUTZOW hazai kikötoben javításon volt. A SCHARNHORST és GNEISENAU csatacirkálók átjutottak ugyan a köd leple alatt az angol könnyűcirkálók ellenőrzési övezetén és november 23.-án elsüllyesztették a RAWALPINDI angol segédcirkálót, utána azonban a túlerejű Királyi haditengerészeti egységekkel való találkozástól félve igyekeztek az Északi tengerre hajózni, majd a Helgolandi öbölben elrejtőzni.  Az angol kötelékek szisztematikus módszerrel fésülték át a déli térséget, a legközelebbi esquadron mindig a legutolsó segélykérés helyére siettet, majd onnan a lehetséges irányokban keresték a német hajót. Az egyik kötelék december 13.-án rábukkant a GRAF SPEE-re. A kötelék hajói az EXETER nehézcirkáló Sherwood kapitány parancsnoksága alatt, valamint két LEANDER osztályú könnyűcirkáló, az ACHILLES és az AJAX volt. Sherwood kötelékével a GRAF SPEE-nek fel kellet venni a küzdelmet. A németek számára előnyös volt, hogy a nehéztüzérsége nagyobb hatótávolságú volt, mint a briteké, páncélzata pedig erősebb. A britek viszont gyorsabbak voltak, valamint egy hajó ellen hárman álltak ki, ezért a német hajónak meg kellet osztani tüzét. Langsdorff bizakodott, hogy a nehézágyúinak tüze elégségesnek bizonyul a britek távol tartásához. Sherwood terve az volt, hogy a legjobban védett hajó, az EXETER egyenesen a SPEE-t támadja, magára vonva a német hajó tüzét, míg a két könnyűcirkáló kisebb ágyúival hatásos lőtávolságra jut. Felbocsátották az egyik angol gépet, hogy tűzvezénylésre használják. Langsdorff a saját hidroplánját nem indította, feltételezve, hogy a távolságmérők adatai alapján pontos lesz tüzérségének a tüze. A német hajó kezdte a tüzelést. A GRAF SPEE néhány sortűz után tüzérségi villába fogta az EXETER-t, majd eltalálta először az első fedélzetét az orr közelében. Tűz ütött ki az angol hajón, de a kárelhárító brigádok azonnal megkezdték a tűz oltását, és a hajó harcképes maradt. Néhány perc múlva Sherwood hajóját elfordíttatta a SPEE irányával párhuzamosra, így összes ágyútornyával tüzet nyithatott a németekre. Vesztére. Mielott a brit nehézcirkáló belőtte volna magát, több 28cm-es nehézlövedék zúdult rá. Az egyik a parancsnoki hidat is eltalálta. Az ott tartózkodó tisztikar egy része azonnal meghalt, Sherwood is súlyosan megsebesült. Két ágyútorony is találatot kapott, így kiesett a küzdelembol. Sherwood lebotorkált a roncsdarabok között az alsó fedélzetre és tovább biztatta embereit a harc folytatásra. Az angol cirkáló lövedékei is eltalálták a német hajót és a SPEE is kigyulladt. Azonban a kár a SPEE-n csekély volt, mivel erosebb páncélzattal rendelkezett. A két másik angol cirkáló is felzárkózott közben és 152 mm-es ágyúiból tüzelt a GRAF SPEE-re. Az angol tűzvezeto repülő segítsége nagy előnyt jelentett a briteknek, mivel a vízbe csapódó lövedékek miatti vízgejzírek elhomályosították a távolságmérőket, így tüzelésük pontatlanabbá vált. Az EXETER-t közben újabb találatok érték, így Sherwood kénytelen volt a hajóját füstbe burkolni és kivonni a német tüzérség hatótávolságából. A két könnyűcirkáló tovább folytatta a harcot. Több találatot értek el a SPEE-n, köztük egy a parancsnoki harcálláspontot is megrongálta, Langsdorff kapitány is megsérült, bal karját egy fémdarab sebezte fel. A GRAFF SPEE tüzérei minden dicséretet megérdemeltek, a két angol könnyűcirkáló is több találatot kapott. Langsdorff úgy döntött, hogy csatahajójával megszakítja a csatát, mivel ha le is győzi a brit cirkálókat, valószínűleg saját hajója is megsérül, és ő messzebb volt a hazai kikötoktol. Az angol hajók viszont segítséget kaphattak a közeledő többi cirkálótól. Megszakította a harcérintkezést, és a semleges Montevideó kikötőjébe hajózott. A német hajóról Langsdorff elengedte a fogoly kereskedelmi tengerészeket, akik megköszönték a nemes gesztust, emberségét. A brit könnyűcirkálók követték, majd nem messze a kikötőtől a nyílt tengeren lezárták a kivezeto utat. Langsdoff helyzete nem volt reménytelen. Tárgyalásokat kezdett az uruguayi hatóságokkal, hogy időt nyerve kijavíthassa a hajó sérüléseit. Uruguay semleges ország volt, ugyanakkor gazdaságilag erősen függött Nagy-Britanniától. Végül Eugene Millington-Drake brit nagykövet nyomására az uruguayi kormány 72 órányi tartózkodási időt engedélyezett a németeknek. Ez kevés idő volt, mert a sérülések kijavítására 2-3 hét kellett volna. A német nagykövettel argentin közvetítéssel elhitették, hogy a német hajónak semmi esélye, és újabb angol hajók érkezése várható. Ez nem volt igaz, a többi brit cirkáló odaérkezéséhez még több napra lett volna szükség. A német nagykövetséggel és a tengernagyi hivatallal egyeztetve Langsdoff parancsot kapott, hogy a GRAF SPEE az ellenség kezére nem kerülhet.  1939. december 17-én a német tengerészek nagy része elhagyta a hajót. Langsdorff a legénység és a tisztek kis csoportjával gőzt fejlesztve kifutásra készülődött. A német óriás lassan a kiköto kijárata felé hajózott. A britek csatavonalban várták. A kijáratnál, a Rio de la Plata folyó torkolatánál Langsdorff és emberei csónakba szálltak és a kiköto felé vették az irányt. A német hajót néhány percre rá hatalmas robbanások rázták meg, és lassan az öböl sekély vizébe merült. Egy amerikai rádió élőben közvetítette a hajó megsemmisülését. Langsdorff és legénysége menedékjogot kértek a hatóságoktól, akik internálták a tengerészeket. Hans Langssdorf csak néhány nappal élte túl hajója elvesztését: 1939. december 20-án főbe lőtte magát. Napjainkban nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a GRAF SPEE-t kiemeljék a közel 65 éve tartó fogságából. A kiemelés szakértők szerint több évet és dollármilliókat fog felemészteni. Kiemelése után múzeumban szándékoznak bemutatni. Jelenleg egy fekete bója mutatja a folyó torkolatában, hol pihen az egykori német cirkáló. A mellékelt képeken a korabeli felvételek, jellegrajz, illetve egy gyönyörű 1:10 méretarányú R/C modell látható. Felhasznált irodalom, melyeknek összefésülése a fenti cikk: Ui.: A híradóban (2004.02.26. TV2) a következő tudósítás hangzott el: Kiemelték az 1939-ben elsűllyesztett GRAF SPEE német hadihajó lövegtornyát a folyóból. Mitegy 7 m mélyen volt közel 65 évig. És mutatják képpel is, ahogy az úszódaru uszályra helyezi a lövegtornyot. WEB: 
|
|
|
Cikkek 
(0 szavazat)
Írta: Blake () 2005. február 19. Szombat 13:12