Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

TENGERRE MAGYAR!

Kossuth Lajosnak, a magyar polgári forradalom vezéralakjának azóta is szállóigévé lett mondása az iparegylet "Hetilap" című újságának 1846 január 27-i számában jelent meg és eredeti fogalmazásban így hangzott: "Tengerhez magyar! El a tengerhez!" - tehát nem annyira a tengerre szállás, semmint inkább az Adria-tengerhez kivezető vasútvonal létrehozását propagálta, amelynek Vukovárt Fiumével kellett összekötnie.Kossuth kezdeményezésére a magyar tengeri hajózás megalakítására vonatkozó tárgyalások is megindultak. Így jött létre még 1846-ban a "Magyar Tengerjáró Társaság", amely kezdete a "Magyar" elnevezésű első 350 tonnás hajójának építését, amelyet 21 árbócosra terveztek. A hajó Prichard József és Eduárd portoréi hajógyárában épült volna fel, s ez a hajógyár tett ajánlatot egy második, "Buda" elnevezésű barkahajó is; de a vállalkozás meg- bukott és a megrendelt hajók a magyar kormány részére sohasem készültek el.Miközben Kossuth a vukovár -fiumei vasútvonal megépítését még mindig nem tudta megvalósítani, István főherceg nádor megjelent Fiuméban, ahol a tiszteletére rendezett ünnepségek során vízrebocsátották az "István főherceg" a "báró Vay Miklós", a "Gróf Majláth György" és a "Gróf Apponyi György" tengeri hajókat, melyeknek adatait és leírását azonban sajnos nem ismerjük.Azokból a nagyszabású tervekből, amelyeket a szabadságharc kitörésekor Kossuth és kormánya az ország érdekében megalkotott, nem hiányoztak a magyar tengeri hajózás, sőt hadiflotta megszervezésére vonatkozó elképzelések sem. A magyar flotta felállítását az tette szükségessé, hogy az osztrák flotta uralma a dalmát tengerpart és a Magyarországhoz számító kikötők fölött a kialakult forradalmi és háborús helyzet folytán megszűnt és a magyar kormánynak gondoskodnia kellett a közigazgatásilag magyarnak számító tengerparti rész katonai és vámjövedelmi biztosításáról. Az Ausztriával szintén háborúban álló Velencével a Kossuth-kormány 1849 június 3-án - sajnálatos módon megkésve- szövetséget kötött. A magyar tengeri hajózás és haditengerészetre felállítására vonatkozó megállapodás is létrejött. Már ezt megelőzően a magyar kormány Gaspar Matkovic, fiumei hajózási vállalkozóval folytatott tárgyalásokat, hogy annak 8 különböző nagyságú hajóját megvásárolja.Mindezek alapján Fiume magyar kormányzója, Erdődy Lajos elnöklete alatt megalakuló bizottság első intézkedéseként Gopcevic Szpirdiontól megvásárolta a 25 láb hosszúságú "Implacabile" brigget, amelyet a korábban a császári haditengerészetnél szolgált gróf Dominci Vince, a fiumei tengerészeti akadémia tanára hajóparancsnoki minőségben vett át. A hajó vételára 65 000 Ft volt, amelyből a hajótulajdonos 40 000 Ft-ot azonnal megkapott, a hátralevő összeg pedig a vásárlási szerződésben megkötött felszerelés megtörténte után lett volna esedékes. Az 1848 augusztus 27-én megjelent "Alföldi Hírlap" elsőként adott hírt arról, hogy Fiumében szolgálatba helyezték az "Implacaible" magyar hadibriggget, amelynek fegyverzetét két 12 és két 24 fontos ágyúra tervezték, és a feladata az lett volna, ha a magyarnak mondott tengerparti részeket a jövőben az osztrák flotta helyett biztosítsa.1848 december közepén az "Implacaible" magyar hadibrigg megérkezett Londonba, ahol a magyar kormánnyal megkötött szerződés értelmében a tulajdonosnak a hajót fel kellett volna fegyvereznie. Erre az időpontra odaérkezett Domini sorhajózászlós, és mint Gopcevic cég megbízottja, Matkovic is.Az angol kormány, semlegességére hivatkozva nem adott engedélyt a magyar hajó felfegyverezésére. Gopcevic, miután a szerződésben vállalt kötelezettségének ezek után nem tudott megfelelni, további pénzbeli követelésekkel állt elő és azzal fenyegetődzött, hogy a hajót visszairányítja osztrák kikötőbe. Gróf Domini élve az alkalommal, elkövette a legnagyobb árulást és átadta a hajót báró Keller londoni osztrák követnek, minek következtében a hajó császári kincstári tulajdonná vált. Gróf Domini ezzel átmentette bőrét a szabadságharc utáni időre.1854-ben kezdődött a gőzhajóforgalom a fiumei kikötőben, az előző évi 33-ról a kikötőbe érkező gőzhajók száma 104-re emelkedett. A kikötőben lajstromozott hajók ebben a korszakban még mindig az osztrák és nem a magyar lobogó alatt hajóztak. A magyar tengerhajózás komolyabb méretű fejlődése a fiumei kikötővel együtt az 1867 évi kiegyezés után kezdődött el. Az 1871 évi XIX. tc. intézkedett a fiumei kikötő kiépítéséről: a terveket a Pascal francia mérnök készítette el.Bár a kikötői építkezési munkálatokat már 1847-ben elkezdték, a nagyobb méretű vízépítési munkálatokra csak 1872-ben került sor. Ennek megfelelően a Quarnero keleti szélét 150 m hosszú rakparttá építették ki, melynek teljes hossza végülis 6 és 1 / 2 km lett, tárházai 13 000 vagon áru befogadására voltak alkalmasak, amelyek között a 61 km hosszú vasúti vonal egyidőben 6000 vasúti kocsit tudott befogadni.A kikötő négy részből: a fakikötőből, a kőolaj kikötőből, a vitorlás kikötőből és a nagy-kikötőből állt.A kikötő kiépülését követő időszakban létesültek Fiuméban a nagy ipartelepek: az állami dohánygyár, a rizshántoló, az olajfinomító, a cukor-, keményítő- és papírgyárak, majd a Whitehead torpedógyár.1866-ban Fiuméban állították fel a haditengerészeti akadémiát. Ugyanitt működött 1774 óta a kereskedelmi tengerészeti iskola, majd később kereskedelmi tengerészeti akadémia.Mi sem jellemzőbb a kiegyezés korának valódi szellemére, minthogy az újonnan felállított fiumei kereskedelmi tengerészeti akadémia igazgatója a kormány bizalmából ugyanaz a gróf Domini Vince lett, aki a szabadságharc ideje alatt az "Implacabile" honvédségi hadibrigget Londonban császári kézre játszotta.Fiume, a közigazgatásilag magyarnak számító terület és tengerparti része 1880-ra korszerű kikötővé épült. Ekkor, 1881-ben történt az első kezdeményező lépés az Adria M. KIR. Tengerhajózási Társaság megalakítására. Közel négy évtized alatt a Társaság 33 tengeri gőzösből álló kereskedelmi flottát hozott létre, amely a XX. század első éveitől a Cunard hajózási társassággal való legszorosabb együttműködése folytán, különös tekintettel a magyar kivándorlási mozgalom növekedésére, egyre nagyobb forgalmat bonyolított le és a tenger- hajózási forgalom egyik legfontosabb tényezője lett. Az "Adria" társaság forgalmi szükségleteinek megfelelően építette ki hajóparkját, amely így sem tudta fedezni az üzleti és forgalmi keresletet, amelyhez mihamarább idegen hajóstársaságoktól is bérbevett hajókat kellett igénybevenni.

Nem sokkal az első világháború kitörése előtt, 11 magyar tengerhajózási vállalat 123 hajója 235 258 tonna tartalommal bonyolította le a forgalmat Fiume és más magyar és egy vagy több idegen külföldi kikötő között.A magyar lobogó alatt hajózó hajók száma vállalatonként 1913-ban a következő volt:

Az első világháború következményei folytán a magyar kereskedelmi tengerhajózás megszűnt.

Utolsó frissítés : 2007. szeptember 08. Szombat 20:14

Átlagos értékelés

   (0 szavazat)