Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett

1674. a királyi Magyarország. Az ellenreformáció jegyében Kollonich püspök március 5-re Pozsonyba idéztetett mintegy háromszáz protestáns prédikátort és tanárt, kik közül 167-en meg is jelentek. Ellenük a vád: zendülésben való részvétel, ami az időtájt főbenjáró bűn volt. Közülük 42 főt nemes egyszerűséggel, elrettentő példát kívánván statuálni- gályarabságra ítéltek. A viszontagságos út következtében már csak 32-en érkeztek meg Nápolyba és láncolták őket a gályák evezőpadjaihoz. De Ruyter admirális nevét azzal írta be a magyar történelembe és az egyetemes protestáns históriába, hogy 1676-ban a holland flotta élén kiszabadította a nápolyi gályafogságból a még élő 26 prédikátort. De Ruyter kora kiváló egyénisége volt, szerette hazáját és mélyen hívő református volt. A texteli győzelmes csatát követően jelentette ki: Mit is mondhatnék? Szájunk és nyelvünk cserbenhagy bennünket, hogy hirdessük Isten irántunk való jóságát. Nagy az áldás rajtunk. Csak remélhetjük, olyan szerencsések leszünk, hogy ki tudjuk mutatni, mennyire hálásak vagyunk Neki".

Hollandia a XVI- XVII. században

Hét északi provincia- Holland, Seeland, Utrecht, Gelders, Overijssel, Groningen és Friesland- 1579. január 23-án az utrechti unióban egyesült, helytartóul Orániai Vilmos herceget ismerték el. Alapjaiban polgári köztársaság volt, amely Európa első győztes polgári forradalmának eredményeként jött létre. A kereskedelem és az ipar addig soha nem tapasztalt fejlődésnek indult. Hol1and kereskedőhajók szállították a gabonát a Baltikumból a Földközi-tenger kikötőibe, Svédországból vasércet és rezet, Norvégiából fát, Portugáliából sót. A kereskedők eljutottak Indiába, Ceylonba, Jávára, Kínába, Japánba és az Újvilágba, létrehozva az eredményesen működő kereskedőtelepeket, ezzel megalapítva a gyarmatokat. Hol1and hajósok alapították Új Amszterdam városát, melynek mai neve New- York. A Hol1and Köztársaság a mindenütt jelen levő kereskedelmi flottája révén gyakorlatilag monopolizálta az Atlanti-óceán, Észak Európa és a Baltikum közötti tengeri fuvarozást. 1650-re Németalföld lett Európa leggazdagabb országa. A Hol1and Köztársaság- így érthető módon- túl sok érdeket sértett. Elsősorban Angliáét a kereskedelem terén, illetve a Spanyol birodalom is szerette volna visszaszerezni a korona egykoron egyik ékkövének számító németalföldi provinciákat. Hol1andiában, mint kereskedő, polgár országban gyorsan terjedt el a kálvinizmus, a történelem során támogattak minden antikatolikus vagy Habsburg ellenes megmozdulást. Ez viszont mélyen sértette a számottevő világi hatalommal rendelkező pápaság érdekeit. 1652-ben háborúba keveredett Angliával a Navigation Act (hajózási törvény) miatt, amely a németalföldi kereskedelmet szinte teljesen megbénította. A háború 1654-ben a westminsteri béke aláírásával ért véget. 1663-ban és 1664-ben Anglia hadüzenet nélkül megtámadta a hol1and gyarmatbirtokokat. Hol1andia 1665-ben hadat üzent Angliának, ezzel vette kezdetét a második angol- hol1and háború, melyet az 1667-es bredai szerződés zárt le. A következő háborút 1672-ben Franciaországgal, Köln és Münster hercegségekkel viselte a szárazföldön, míg az angolok a tengeren támadtak. A francia- német csapatok hosszú és véres harcokat követően szállták meg az országot. Csak a tengeri gátak megnyitása (mint annyiszor a történelmükben) kényszerítette ki az el1enséges csapatok kivonulását. 1674-ben Angliával megkötött második westminsteri béke alapvetően a háború előtti status quo helyreá1lítását írta elő. A háborúk soha nem tettek jót a kereskedelemnek, így Hol1andia esetében sem. Nem tudta visszaszerezni korábbi hatalmát, az ország a tengereken Anglia mögé szorult, gyarmatainak egy részét is elvesztette.

Az ifjú

Michiel Adriaenszon 1607. március 24-én született egyszerű családból a zeelandi Flushing városában, ugyanezen a napon lett megkeresztelve a helyi nagytemplomban. Apja korábban egyszerű tengerész volt, majd később sörfuvarozással kereste kenyerét. Tizenegy gyermeke közül Michiel a negyedik volt. Az élénk szellemű, vállalkozó kedvű gyerek nem jeleskedett az iskolában, úgyhogy onnan el is küldték, de nem volt alkalmas a kötélverő mesterség kitanulására sem. Saját későbbi kijelentése alapján ő egyedül a tengerészhivatásra volt alkalmas. Első ízben, 1663-ban használta a "Ruyter" nevet, majd később tette elé a "de" szócskát. A felvett nevet anyai nagyapjától kölcsönözte, aki "ruiter"-ként, azaz lovaskatonaként szolgált a hadseregben. 1618-ban, tizenegy esztendős korában vitorlamester- tanoncként kezdte meg tengerész pályafutását.

A tengerész

A XVII. század kereskedelmi vitorlásain a szolgálat nem tartozott a legkönnyebb mesterségek közé. A matrózoknak a vitorlás hajó kiszolgálásán túl eredményesen kellet tudniuk kezelni az ágyúkat és jártasnak kellett lenniük a közelharcban is, lévén azidőtájt a tengeri kalózkodás megszokott, vagy éppen államilag elismert foglalkozás volt (vö.: Sir Francis Drake, a királynő kalóza). A sokszor kellemetlen Michael egy csapásra megváltozott, a tengeren elővigyázatos, szorgalmas, engedelmes és tanulékony tengerész lett. Tizennyolc évesen 1622-ben önként jelentkezett tüzérnek a szárazföldi hadseregbe. Pár hónapos szolgálat után visszatért a tengerészethez. Az így megszerzett ismereteket kiválóan tudta később alkalmazni a hajótüzérségnél. Szorgalma és tehetsége folytán egyre feljebb jutott a ranglétrán. Másodvitorla-mester, első tiszt, majd 1637-ben "schipper"- kereskedelmi hajó kapitány lett. 1640-ben ellentengernagyi rangot kap, és egy kis flottát bíznak rá. 1652-ben kinevezték helyettes vezérhajó-kapitánynak-, ami nem volt szokványos rendfokozat, a Maarten Tromp vezette flotta Witte de With altengernagy hajórajában az admirális első helyettese lett. 1654-ban léptették elő altengernaggyá. 1665-ben Hollandia altengernagyává nevezték ki. 1666-ban lett zászlóshajója az általa híressé vált sorhajó, a De Zeven Provincien. 1673-ban elérte az elérhető legmagasabb rangot és beosztást: a holland flotta parancsnokának nevezték ki (Luitenant Admiral- Generaal van Holland en West - Friesland).

Az ember

De Ruyter egész életében egyenes, becsületes, hazáját végtelenül szerető és mélyen hívő ember volt. Életének vezérfonala volt az a gondolat, melyet 1641. augusztusában a Zeelandi admiralitásnak írt: "Igaz kapitányként fogom magamat viselni az én szívemben, abban a reményben, hogy Isten azt, amiért kiállunk, meg fogja áldani a mi szeretett hazánk dicsőségére". Comelis de Wittet, aki jelentős szerepet játszott az ország politikai életében, hamis vádakkal börtönbe vetették, mire testvére levélben kereste meg az admirálist. Kérte, hogy cáfolja meg a hamis híreket, amit természetesen meg is tett. Később az egyik állami főtisztviselő megkérdezte de Reuytert, hogy miért fogta pártját, de Vittnek, mire a következő választ kapta: "Azon esetben, hogyha itt a hazában olyan a helyzet, hogy az igazságot nem lehet kimondani, akkor szánalmasan, nyomorúságosan érzem magam, mindamellett mégis mondani fogom, míg szemeimet le nem hunyom." Mindenben amit tett, vagy hátrahagyott, világi tekintetben csupán egy érdek állt szeme előtt - ez a hazájáé. Sohasem engedte magát vezérelni más megfontolásból - úgy mint személyes motiváció, hírnév vagy dicsőségvágy, nem függött sohasem a közvéleménytől és nem törekedett a népszerűségre. Mivel ő az ország érdekét mindenkor előtérbe helyezte, soha nem volt semmilyen pártnak tagja. Hűséges tagja volt a Református Egyháznak, kedvét lelte a lelkészekkel való beszélgetésekben és szívesen hajózott együtt a flotta lelkészeivel. Gerhardt Brandt (1626-1685) tiszteletes, életrajzírója jegyezte fel: "Az admirális megvetette a nagy megosztottságot a keresztények között és vallási békére vágyott. Gyűlölte azt, ha elítélték, üldözték a másként gondolkodó hívőket és azokat, akik a keresztyén hiten kívül álltak." Alig harminc évesen meglehetősen jó módú ember volt, tulajdonosa lett a 400 tonnás Salamandra hajónak. Kétszer özvegyült meg, négy gyermekét egy ideig egyedül nevelte. 1652-ben nősült meg harmadszor. 1673. augusztus 21-én családi tragédia érte. Mostohafia Jan van Gelder (1647-1673) elesett a kiskuini tengeri ütközetben. A csatát követően jegyezték fel az admirális szavait: "Mit mondjak, szájak és nyelvek hiányoznak, hogy Istennek irántuk való jóságát kifejezhessük és hirdethessük. Érjen bennünket rossz vagy szerencse, csak hálásak lehetünk."

A csaták hőse

De Ruyter admirális hét háborúban, több mint negyven összecsapásban, és tizenöt nagy tengeri ütközetben vett részt, melyek közül hetet az ő főparancsnoklásával vívtak meg. A legjelentősebb ütközeteit az angol-holland háborúkban vívta.

Első angol-holland háború

• 1652. augusztus 26. Plymouth. A holland kereskedelmi konvoj eredményes megvédése.
• 1652. február 28-március 2. "a háromnapos ütközet - győzelem.
• 1652. június 12-13. Gabhard Bank-i ütközet - győzelem.
• 1652. augusztus 8-10. scheveningeni ütközet - győzelem.

Az utolsó három ütközetben a flotta utóvéd parancsnoka volt.

Második angol-holland háború

• 1666. július 11-14: "a négynapos csata" - hatalmas győzelem. Az ütközet első napja után jegyezte fel: "este 10 óráig csónakáztunk, akkor abbahagytuk. Lepihentünk és imádkoztunk, hálát adtunk Istennek."
• 1666. augusztus 4-5: "Szent Jakab napi csata" az ütközet vesztésre állt, de mesteri módon vonta ki a harcból a holland flottát.
• 1667. június: a Medway torkolata körüli harcok, zsákmányul ejtette az angol flotta zászlós hajóját- a Royal Charlest.
• 1667. július-augusztus: tengeri blokád alá vette a Temze torkolatát és a La Manche csatornát.

Harmadik angol-holland háború

• 1673. június 7: a Schooneveld-i ütközet döntetlen, de meggátolta az angol támadás kibontakozását és a partraszállást.
• 1673. június 14: a második Schooneveldi ütközet, az angol flottát visszaszorította egészen az angol partokig.
• 1673. augusztus 21: a texeli ütközet, az angol inváziós flottát visszaverte.Hadvezéri képességeit más országokban is igen nagyra tartották, így dán és spanyol nemességet adományoztak neki és XIV. Lajos francia uralkodó 1665-ben a Szent Mihály renddel tüntette ki.

Holland, spanyol- francia háború és a gályarab prédikátorok kiszabadítása

1667. január 8-án a stromboli ütközetben a holland- spanyol flotta nagy győzelmet aratott a francia flotta fölött. Az európai országokban működő holland követek tudósították az országgyűlést a Nápolyban gályarabságban szenvedő magyar prédikátorok keserves sorsáról. Az országgyűlés erre megbízta az admirálist, tegyen erőfeszítéseket kiszabadításuk érdekében. A flottaparancsnok ilyen megbízatása lehetővé tette az egyéni intézkedések kezdeményezését. Az admirális élt is ezzel a lehetőséggel. 1676. február 10-én a holland flotta a nápolyi kikötő bejáratát blokád alá vette, ágyúival célba véve az ott lévő hajókat és a várost. Hatásos fellépése eredményeképpen a nápolyi alkirály szabadon bocsátotta a még életben levő 23 protestáns prédikátor gályarabot. Ekkor jegyezte fel az admirális: "Sok győzelmet vívtam életemben mindenrendű ellenségeim felett, de ez az én legfényesebb diadalom, amellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam. " Ezt követően elosztották a prédikátorokat a hajókra, ahol aztán felöltöztették őket és gondjukat viselték a továbbiakban.

Az admirális halála

1676. április 22-én ütközet Kelet Szicília partjai előtt, az admirális a holland-spanyol hajóhad elővéd parancsnoka volt. Az ütközet döntetlen volt. De Ruyter admirálist az április 22-i ütközetben ágyúgolyó találta el, mely bal lábának elülső részét levitte és a jobb lábszárának csontját kicsivel a boka fölött szétroncsolta. A zászlóskapitány leengedte az admirálisi zászlót és a sebesültet kabinjába vitette, ki a betegágyából küldte a parancsait és bátorította, buzdította embereit. Kezdetben a sebesült admirális állapota nem volt aggasztó. Még leveleket, jelentéseket diktált, ám 26-án a rettegett sebláz lépett fel, melynek következtében április 29-én adta vissza lelkét a Teremtőnek. Végső szavait titkára és Westhovius tiszteletes jegyezték le. Gondolatai először a flottára és annak legénységére irányultak, fokozatosan egyre inkább az örökkévalóság felé fordultak. Egyetlen panasz sem hagyta el ajkát, megnyugodott sorsában. Mikor földi maradványait a Földközi-tengerről hazafelé szállították, elhaladva a francia partok mentén, a francia kikötőkben az erődök és a hajók ágyúi díszlövésekkel tisztelegtek a nagy tengernagy előtt. Ez nemes gesztus volt, lévén, hogy Franciaország és a Köztársaság ekkor még háborúban álltak egymással. Testét az amszterdami Nieuwe Kerk-ben (új templomban) helyezték örök nyugalomba. Monumentális síremlékén, melyet a kor egyik legnevesebb holland szobrásza- Rombout Verhulst - készített, egy rövid mondat áll: "INTAMINATUS FLUGHET HONORIBUS" (BEMOCSKOLHATATLAN TISZTESSÉGBEN FÉNYLIK)

Az admirális emléke az utókorban

A holland hadiflotta zászlóshajóját évszázadok óta az admirálisról nevezik el. A Hr. Ms. De Ruyter rakétás cirkálót 1999-ben állították szolgálatba, és a holland hadiflotta legmodernebb hajója. Debrecenben, 1895-ben állítottak emlékművet a gályarab prédikátorok kiszabadítójának emlékére.

HMS De Ruyter rakétás cirkáló

forrás: http://www.bjkmf.hu/bszemle/hadtort0203t.html

Last update : 2007. August 22. Wednesday 10:31

Average user rating

   (0 vote)