Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett - Vasco da Gama első utazása

Főoldal

Cikkek

Történelem

Admirálisok, kapitányok

Vasco da Gama első utazása

lakosm, 2004. október 19. Kedd 19:01

Átlagos értékelés : (0 szavazat)

Megtekintések száma : 29288

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Admirálisok, kapitányok

1497. július 8-án egy kicsiny, de jól felszerelt flottilla kifutott Lisszabon kikötőjéből, hogy Afrika megkerülésével eljusson a fűszerillatú Indiába. A nagy földrajzi felfedezések történetében a portugáloknak jutott az úttörő szerep. Makacs kitartással, lépésről lépésre apasztották az akkor még igencsak nagy kiterjedésű „terra incognitá”-t. Később a spanyolok, a hollandok, az angolok és a franciák átvették tőlük a stafétabotot, de az elsőség dicsősége az övék.

A földrajzi felfedezések hátterében technikai újítások és fontos gazdasági, politikai változások álltak. 711 után a Pireneusi-félsziget nagy részét az arabok meghódították. Portugália csak 1249-re szabadult fel, míg a szomszédos Spanyolországnak még csaknem 250 évet kellett várnia erre. A portugál uralkodók minden erejükkel támogatták a tengeri kereskedelmet: itáliai és más külhoni hajóépítő mestereket hívtak országukba, erdőket telepíttettek a faanyag biztosítására. A gyors fejlődés ellenére, a legnagyobb haszonnal kecsegtető Kelet-Nyugat közötti kereskedelemben csupán statisztaszerep jutott nekik. A velencei és a genovai hajósok monopolizálták az európai fűszerpiacot, megosztozva a hatalmas nyereségen az arabokkal.

Tengerész HenrikAz akkoriban alig egymillió lakosú Portugália katonai erővel nem vehette át a gazdag levantei kereskedővárosok szerepét, ezért egyetlen mód kínálkozott számára: új kereskedelmi útvonal felfedezése és megnyitása. Akkoriban a legnagyobb realitása Afrika körülhajózásának volt, ám nem ígérkezett könnyű feladatnak. Azt tartották, hogy aki túljut a Bojador-fokon (Netovább-foknak is nevezték), az négerré válik a forróságtól, majd elevenen megég és a lelke a pokolra jut. Visszatérni pedig nem lehet, mivel az áramlások (Kanári-áramlás) és a passzátszelek óhatatlanul dél felé sodorják a hajókat. A Szahara kopár, élettelen szegélyét a sekély tengerben alattomosan megbúvó homokpadok és sziklazátonyok kísérik, s a megfeneklett hajók legénységére biztos pusztulás vár.Ekkor tűnt fel Dom Henrique o Novegador (1394-1460), Tengerész Henrik herceg. Életcéljának tekintette, hogy kapcsolatot teremtsen a gazdag afrikai „aranyországokkal”, majd később Indiával, habár csak egyszer vett részt egy rövidebb tengeri úton 21 éves korában, amikor hadjáratot vezetett az észak-afrikai mór erősség, Ceuta elfoglalására. Feljegyezték róla, hogy „sosem érintett borospoharat vagy asszonyi szájat, egyetlen szenvedélye az volt, hogy az afrikai partokról föllebbentse a fátylat”. Célja eléréséhez szüksége volt jól irányítható, az elemek dühének ellenálló hajókra, az irányt mutató eszközökre, és olyan emberekre, akik képesek bánni ezekkel. A műszerek egy részének használatához elméleti feltételként el kellett fogadni, hogy a Föld gömb alakú. Ez több volt, mint egyszerű hajózási probléma: világnézeti kérdés, sőt sokáig eretnek gondolat volt.Tengerész Henrik első expedíciója után csaknem tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy legmerészebb hajósa, Eannes, legyőzve babonák szülte félelmét, 1434-ben túljusson a Bojador-fokon. A régi félelmek ennek ellenére csak lassan oszladoztak. Fél évszázad telt el mire Diego Cao túljutva az Egyenlítőn felfedezte a Kongó-folyót. Ezután felgyorsultak az események. Egy évre rá Bartolomeu Diaz vihar tépte hajói megkerülték Afrika déli csücskét, közben felfedezve a Vihar-fokot (Cabo Tormentoso). Az elnevezést II. János portugál király a biztatóbb csengésű Jóreménység fokára (Cabo de Boa Esperanza) keresztelte át. Az új név az uralkodó azon óhaját fejezte ki, hogy hajósai végre elérjék Indiát.

Tengerész Henrik a portugál tengerészek élén a Felfedezőkemlékművén Lisszabonban

Örökölt expedícióVasco da Gama 1469-ben, kilenc évvel Tengerész Henrik halála után született Sínesben. Mire felcseperedett, hazája tengerészei már jórészt felderítették Afrika nyugati partjait, a kontinens aranyának „kiszivattyúzására” felépítették erődjeiket és a „rabszolgakaravellák” is rendszeresen szállították élő rakományukat a portugál kikötőkbe. És Tengerész Henrik álmának beteljesülése sem sokáig váratott magára.1497. július 8-án négy hajó indult el világtörténelmi jelentőségű útjára. A bizalmatlan uralkodók óvakodtak a népszerű utazóktól, ezért I. Manuel király nem a rátermettségét már bebizonyító, az afrikai vizeken otthonosan mozgó Diazra bízta a flottilla vezetését, hanem az akkor mindössze 28 esztendős köznemesre, Vasco da Gamára. (Egyes források szerint kinevezését röviddel az expedíció indulása előtt elhunyt édesapjától örökölte.)A háromárbocos, keresztvitorlázatú Sao Raphael és Sao Gabriel hajókat Diaz útmutatásai alapján hosszú, nyílt tengeri utazásra tervezték. Ezeket egészítette ki a Berrio, egy latin vitorlás karavella és egy, a tengerészek ellátását biztosító 200 tonnás teherhajó.

Asztrolábium

Amíg Gama elődeinek útjairól kevés tudományos szempontból is értékelhető információ maradt fenn, az 1497-99-es utazást részletesen ismerjük a hajónapló, a roteiro jóvoltából. A hajóraj a Zöld-foki-szigetekig – az új állomáshelyére igyekvő Diazzal együtt – ismerős, de nem veszélytelen vizeken hajózott, majd a Sierra Leone-fok magasságában a parancsnok a zászlóshajó orrát a nyílt óceán felé fordíttatta. Ezzel a merész húzással vette kezdetét az európai tengerészek által egyhuzamban megtett, addigi leghosszabb nyílt tengeri utazás. Az akkoriban még fehér foltnak számító Szent Ilona-szigetet nyugatról nagy ívben megkerülték, s három hónap múlva Dél-Afrika nyugati partján, a Jóreménység fokának közelében nyíló kis öbölben vetettek horgonyt.A Jóreménység foka, korábbi nevéhez méltón, többméteres hullámóriásokkal köszöntötte az európai hajósokat. Hat nap alatt tudták megkerülni a tengerbe nyúló, éles sziklafokot. Az esemény emlékére – a kor portugál hajózási szokásainak megfelelően – egy díszített kőoszlopra erősített keresztet, úgynevezett padraót állítottak fel a tengerparton, birtokba véve a területet. Az ott talált „száraz falevélszínű” őslakók, a hottentották azonban nemigen örültek ennek, s az összetűzésben maga a kapitány is megsérült...Immár az Indiai-óceánon vitorlázva 1497. december 24-én, szenteste egy meredek, magas partot pillantottak meg, amelyet Jézus születésének napjáról (dies natalis) Natalnak, Karácsonynak kereszteltek el. (Az elnevezés a Dél-Afrikai Köztársaság egyik tartományának nevében él tovább.) A viharos tengerektől övezett Dél-Afrika nem csábította megtelepedésre a portugálokat. Az aranyra éhes tengerészek Indiába tartó hajói – nem sejtvén, milyen óriási kincseket rejteget méhében e föld – elvitorláztak a partok előtt. 1498 tavaszán érték el a mai Mozambikot, ahol különös meglepetésben volt részük: a partok mentén európai szemmel nézve is gyönyörű városok sorakoztak. A forgalmas kikötőkben pedig olyan tengerészekkel találkoztak, akik már jól ismerték az Indiába vezető hajóutat.

Lopo Homem világtérképe 1519-ből

Elítélt partraszállókA portugálok személyében idegen trónkövetelők jelentek meg az arab felségvizeken, megbontva ezzel az Indiai-óceán kereskedelmének több évszázados rendjét. A kezdeti barátságos fogadtatás – eleinte muzulmánoknak vélték őket – hamar a visszájára fordult. Bár az egyik legerősebb erőd, Mombasa lövetése csupán válasz volt az arabok portugáloknak szánt csapdájára, a „szomszéd vár”, Malindi urának rokonszenvét mégis épp ezzel nyerték el. Az uralkodó, abban a reményben, hogy erős szövetségesekre talált a Mombasa elleni harcban, friss víz és élelem mellett egy kiváló gujarati (indiai) kormányost is Gama rendelkezésére bocsátott. (A révkalauzt többen a kor legnevesebb navigátorával, az ománi származású Ahmed Ibn Madzsiddal azonosítják. Legjelentősebb műve az Al Mahet; Hasznos tudnivalók a tengerészeti tudomány alapjairól és szabályairól.)A portugálok „Afrika szarváig”, a Szomáli-félszigetig vitorláztak, majd keletnek fordulva a délnyugati monszun szárnyán alig egy hónap alatt könnyedén elérték Indiát. Ezt a hajóutat már az ókorban is rendszeresen használták. Követve a partvonalat hamarosan megérkeztek Kalikutba (ma Kozhikode), az akkori India talán leghíresebb kereskedelmi központjába, melyet Ibn Battuta arab utazó az öt világkikötő egyikeként említett. A partraszállás veszélyes feladata az egyenest e célra toborzott bűnőzök egyikére várt. A kikötőben összesereglett kíváncsiskodók a matrózt egy Mussald nevű arabhoz kísérték, aki e szavakkal fogadta őt: „Miféle ördög hozott ide téged?”Zamorin, Kalikut kormányzója, a föld és a tenger ura audienciára hívta a portugál parancsnokot. Gama azonban nem bízott jó szándékában, s mielőtt eleget tett volna a meghívásnak, végrendelkezett. Ezután tizenkét emberével partra szállt, és a kormányzó háromezer fős testőrségétől körülvéve megérkezett a palotába. A kezdetben szívélyes uralkodó a kereskedelmi érdekeltségeiket joggal féltő arab kufárok ármánykodása miatt hamarosan elhidegült a portugáloktól... Az elsietett indulás (nem várták be az északkeleti monszun érkezését) után 3 hónapig bolyongtak az óceánon, míg megérkeztek a kelet-afrikai partokra. A vitaminszegény táplálkozás miatt a skorbut tucatjával szedte áldozatait. (Az Indiába jövő-menő hajók gyomrában később óriásteknősök is helyet kaptak. Ezek az egy-két mázsás, jámbor góliátok víz és élelem nélkül is hosszú ideig életben maradtak, így a több hónapos tengeri utazás során a tengerészek ízletes, friss húshoz jutottak. Arra is akadt példa, hogy az édesvíz hiányában kiszáradt matrózokat e hüllők húgyhólyagjában tárolódó, kesernyés ízű folyadék mentette meg a szomjhaláltól.)Ismeretlen vizeken...A felfedezők viszonylag kevés zsákmánnyal, de a kereskedelmi és hódítási lehetőségek ígéretével érkeztek vissza a portugál királyi udvarba. Elsőként 1499. július 10-én a Berrio Covelha vetett horgonyt Lisszabon kikötőjében. A beteg fivére mellett maradó Gama csak egy hónappal később – bátyja temetése után – érkezett haza. Kitüntetésekkel halmozták el, de a következő expedíció vezetését másra bízták. Gama még kétszer visszatért Indiába, és 1524-ben alkirályként hunyt el Kocsinban. Hamvait 14 évvel később hazaszállították, s a lisszaboni Szent Jeromos-kolostorban helyezték végső nyugalomra.Da Gama első útjának legértékesebb navigációs eredménye nem az volt, hogy az Indiai-óceánt átszelve elérte Indiát – ezt előtte már többen is megtették –, hanem az, hogy az Atlanti-óceán déli, addig ismeretlen medencéjében hajózva felderítette azokat a szélrendszereket, amelyek alig két évvel később Cabral hajóit a mai Brazília partjaira sodorták. A korai portugál felfedezők Zarcótól Diazig az afrikai partvonalat szorosan követve, öbölről öbölre hatoltak mind délebbre. Vasco da Gama mert először eltérni a bevált útiránytól, s ismeretlen vizek felé vitorlázni.A XV. század második felétől megjelentek a holland, az angol és a francia csatahajók Afrika, majd India partjainál. Kifosztották, majd elsüllyesztették a fűszerrel és arannyal megrakott portugál hajókat, az egykoron büszkén álló padraókat pedig sorra ledöntötték. A fénykorában Lisszabon vetélytársaként emlegetett szép, de rövid életű indiai portugál barokk város, Velha Goa ostromlott, járvány sújtotta kísértetváros lett.

Kvadráns

Életveszélyes iránytűA nyílt tengeri hajózáshoz nélkülözhetetlen mágnestű iránymegjelölő alkalmasságát már a XII. században leírta Alexander Neckam angol tudós a De naturis rerum című értekezésében. Brunetto Latini azonban fél évszázaddal később a következőket tette hozzá: „Egyetlen hajóskapitány sem meri használni, nehogy varázslónak tartsák, de a legénység sem bízná magát vezetésére, ha a kapitány látszólag a pokolbéli szellemek befolyása alatt álló készüléket vinne magával.” A kínaiak már jóval az európaiak előtt ismerték és használták az iránytűt. Marco Polo megemlített egy Ching nevű uralkodót, akinek az udvarában már a Kr. e. XI. században használtak egy útmutatásra szolgáló eszközt, amelynek a neve a mai kínai nyelvhasználatban iránytűt jelent.A földrajzi szélesség meghatározására többféle műszert is szerkesztettek. Igen egyszerű elvek alapján működött a tengerészeti kvadráns. Ennél pontosabb volt a már Ptolemaiosz által is ismert asztrolábium. Később elterjedt a mozgó hajókon jobban használható Jákob botjának nevezett műszer is. A használatuk elve hasonló volt: a delelő égitestek, főleg a Nap és a Sarkcsillag horizont felettimagasságát próbálták megmérni velük. A földrajzi hosszúság meghatározásához akkor még hiányoztak a pontos órák, a kronométerek.

forrás: http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9806/eretnek/eretnek.html