Hajomakett.hu - Vitorlás, hajó, makett - Drake keresi az átjárót

Főoldal

Cikkek

Irodalom

Bemutatók

Drake keresi az átjárót

lakosm, 2004. október 19. Kedd 19:02

Átlagos értékelés : (0 szavazat)

Megtekintések száma : 27219

Kedvenc : Nincs

Rovat : Cikkek, Admirálisok, kapitányok

Drake nem csak a spanyol gályák aranya után kutatott? Egy kanadai történész szerint szerint, az európai felfedezők közül ő volt az első, aki az Északnyugati átjáró nyugati bejáratát kereste

Felfedező volt a "Hét tenger ördöge"

A Hét tenger ördöge keresi az Északnyugati átjárót

1580-szeptember 26-án az angliai Plymouth kikötőjébe befutott Francis Drake Golden Hind (Aranyszarvas) nevű vitorlása: gyomrában nem kevesebb, mint huszonhat tonna ezüsttel és 11 kilogramm arannyal. Drake-nek három évébe került összeszedni a kincseket, végigrabolta fél Amerikát, megkerülte a Földet, és elvesztette flottája kétharmadát, illetve legénységének kilencven százalékát. Drake vállalkozásának ezt a részét meglehetősen jól ismeri a történetírás: ám az eddig rejtély volt, hogy az út alatt, 1579 áprilisától, novemberig Drake merre járt, miután nyugatra hajózott a Mexikói-öböltől. Egy kanadai történész, Samuel Bwalf szerint, a „Hét tenger ördöge” a királynő megbízásából az Északnyugati-átjárót kereste és kutatásai közben eljutott Alaszka partjaiig. Szerinte az átjárót keresve Drake sokkal északabbra hajózott Alaszka irányába, 200 évvel megelőzve az első ismert európai felfedezőket, így James Cook kapitányt is. Az átjáró atlanti (keleti) bejáratát Martin Frobisher kapitány már egy évvel Drake utazása előtt meglelte Grönland nyugati partjainál. Drake pedig - ahogy Bawlf állítja - eljutva a ma Chatham-szorosnak nevezett, Kanada nyugati partjainál, (ÉSz 56°) húzódó öbölhöz, azt hitte, hogy megtalálta az átjáró nyugati bejáratát. A szerző szerint Erzsébet azért kívánta titokban tartani a felfedezést, hogy riválisától II. Fülöptől megvédje a kincset érő kereskedelmi útvonalat.

Drake térképe

Eddig a történészek körében elfogadott álláspont az volt, hogy Drake Mexikóból elhajózva csak Észak-Kaliforniáig jutott, ahol a mai San Francisco partjainál megjavította hajóját, majd megalapította Új-Angliát, s ezzel az első angol gyarmatot, megelőzve Virginiát. Ezzel szemben Bawlf azt állítja, hogy Drake sosem szállt partra Kaliforniában>, hanem egyenesen Alaszkába sodródott egy heves árral, majd a ma is népszerű tengeri utak mentén tért vissza Vancouver szigetére, amit New Albionnak keresztelt (Kanada déli határa). Drake a fenyegetés ellenére is térképeket és információt adott át egy térképkészítőnek, Jodocus Hondius-nak, és egy flamand földrajztudósnak, Abraham Ortelius-nak. A térképen szereplő részletek titkosírással készültek, hogy elrejtsék a felfedezés valódi útvonalait. Bwalf szerint bizonyíték erre az, hogy Drake térképén összesen 4 olyan sziget látszik, amelyeket, ha 10 fokkal északra tolunk, akkor a Brit Kolumbiától nyugatra lévő szigetekhez hasonlítanak. Sőt, Orteliusnak beszámolt a "szoros három folyójáról", a Stikine-ról, Skeena-ról, Fraser-ről, amelyek nem Kaliforniában, hanem Kanada partjainál találhatóak.

Bár Drake utazásáról csupán töredékben maradtak fenn dokumentumok, naplójában - amelyet 1628-ig, haláláig nem lehetett nyilvánosságra hozni – beszámol arról, hogy északra hajóztak a Csendes-óceán partjai mentén és csak egy jeges terület után fordultak vissza. Ott összetalálkoztak a meleg szőrökbe öltözött helyiekkel is, akiknek házaik elől még a nyár közepén is alig, alig olvadt el a hó. Ezt erősíti meg a Drake-t elkísérő unokatestvér vallomása is, amely szerint a 48. szélességi fok (ma Kanada legdélibb vidéke) mentén hajóztak északra. Bawlf állításait alátámasztja Grant Keddie régész is, aki a Királyi Brit Kolumbia Múzeum kurátora, mondván Drake utazását követően számos térkép jelent meg a csendes-óceáni partok északi részének részleteivel Dee Longenbeugh, független alaszkai történésznő, régi könyvek és térképek szakértője, kétségbe vonja Bawlf állításait, mivel „a hagyomány az alaszkai indiánok legendáiban csupán a spanyol felfedezőkre emlékszik vissza”. A kutatónő azt is vitatja, hogy a Bawlf által említett idő nem lett volna elég ilyen hosszú utazásra.

Drake és az Átjáró története

Francis DrakeFrancis Drake 1540-43 között született Crowndale-ben, Plymouth közelében, szegény család fiaként. Hajósinasként, majd matrózként szolgált, majd unokabátya, John Hawkins oldalán, az angol rabszolgakereskedőkkel hajózik Guineába. (Afrika) Nagy útjára 1577 december 13-án indult el, öt hajóval. Megkerülte a Hoorn-fokot, majd végigfosztogatta a védtelen chilei spanyol kolóniákat. A hosszú út végére a vállalkozás nyeresége a befektetett összeghez képest négyszáz(400) százalékos volt. Francis Drake egyben arra is vállalkozott, hogy felderíti a spanyol kincsszállító hajórajnak, az ún. ezüstflottának az útvonalát, és megszerzi a hajók arany-ezüst rakományát. Drake királyi szabadalomlevelet is kapott, melyben I. Erzsébet felhatalmazta, hogy bárhol az óceánon megtámadhasson ellenséges hajókat. Az engedély fejében a hadizsákmány jókora része a királynő kincstárát illette. A megállapodás úgy szólt, hogy Drake kapitány a spanyol kincseshajókat pusztán azért fogja megtámadni, mert feltételezi, hogy éppen háború van. Ha a turpisság kiderül, a madridi angol követ majd bocsánatot kér és angol hidegvérrel szemléli a spanyol miniszterek dührohamait. Drake flottájából egyedül a Golden Hind tért vissza, azonban a hajó ezüstrudakkal, fűszerekkel és selyemmel volt megrakva. A sikeres hajóút után Erzsébet királynő lovagi rangra emelte kapitányát. Drake később harcolt az Armada ellen, majd sikertelen támadásokat indított Panama, Puerto Rico, és Cartagena városok ellen.

II. Fülöp spanyol király

Az északnyugati átjáró kutatásának története "Az Északnyugati Átjáró, miként az minden szabad nép képzeletében él, nem más, mint egy szűk, rejtett, nehezen fellelhető ösvény, mely a titokzatos Kelet felé vezet. De tágabb értelemben ez az ösvény a hírnév és dicsőség, a kincsek és kalandok regényes útja. Hány ember él köztünk, aki szüntelenül a saját Északnyugati Átjáróját keresi, és feláldozza egészségét, minden erejét, sőt egész életét ebben a keresésben. És ki merné állítani, hogy az ilyen álomkergetők meddő, de reménysugaras törekvése kevesebb boldogságot rejt magában, mint az okosabbak és józanabbak élete, azoké, akik otthon ülnek, a biztonságban ásítoznak és soha nem kockáztatnak semmit. Kinevetik azokat, akik a legendás átjárót keresik, a kivezető utat a mindennapos élet szürkeségéből. Kinevetik őket, de mosolyuk mintha savanyú lenne" Idézet: Kenneth Roberts: Északnyugati Átjáró című regényéből.

A spanyol Armada

Az angolok, akik szintén részesülni akartak az Indiák mesés kincseiben, de az Atlanti-oceán déli részeiben nem mertek a spanyolokkal és portugálokkal szembeszállni, északon keresték az India felé vezető utat. 1517-ben, VIII. Henrik rendeletére Cabot tett kísérletet arra, hogy Amerikát északról kerülje meg. Ekkor fedezte föl a Hudson-szorost. Az északnyugati átjárót Amerika északi végénél Cabot után még Frobisher 1576-78, Davis és Briton 1585, Hudson 1609-10, Button és Ingram 1612, Bylot és Baffin 1615, Fox és James 1631, keresték. Miután a spanyoloktól való félelem megszűnt, nem volt többé sürgős az északnyugati és északkeleti útjáró keresése. Nem is történtek sokáig nevezetesebb fölfedezések, habár az angol parlament még 1743-ban is 20 000 font sterlinget tőzött ki jutalmul az északnyugati átjáró fölfedezésére. Csak a cethalászok és a dánok által szaporodtak némileg ismereteink és a dánok kutatásai által, akik közül Egede hittérítő telepedett le először Grönlandban 1721-ben.

Forrás: http://www.mult-kor.hu/index.phtml?ow_page_number=151&wotm_aktualis_id=709