| By lakosm,
on 2004. October 19. Tuesday 19:36
|
Average user rating :  (0 vote) |
Views : 27707  |
Favoured : None |
Published in : Articles, Ships History |
There are no translations available
A H.M.S. Warrior az egyetlen brit felségjel alatt hajózó páncélozott testű, gőzmeghajtással támogatott vitorlás hadihajó, mely fennmaradt napjainkig.
Baldwin Walker admirális volt a szülőatyja a pánzélozott testű hadihajóknak (technikailag fregatt de végűl harmadosztályba sorolt). Áthatolhatatlan páncélzatuk ellenált az akkor létező mindegyik tengerjáró tűzerejének, ágyúikkal képesek voltak megsemmisíteni bármilyen hadihajót. Ilyen volt a 9210 tonnás HMS Warrior és testvérhajója a HMS Black Prince.
|
- Teljes hossz: 128 m
- Fedélzet hossza: 116 m
- Szélesség: 18 m
- Merülés: 8 m
- Tömeg: 9137 tonna
- Motor ereje: 1250 HP
- Maximális szánrakomány: 850 tonna
- Vitorlák felülete: 15488 mm2
- Legénység: 705 fő
- Fegyverzet: 10 db 110 pdrs.(50kg) ágyú, 26 db 68 pdrs.(31kg) ágyú
|
A gőzmeghajtás, a hajócsavar és a péncélozott hajótest meglehetősen új dolog volt még a tengerészet számára. A gőzenergiát elöszőr 1816-ban alkalmazta az Admiralitás, vizikerék-lapát meghajtású hadihajóknál. A páncélozott hajótest 1840-ben jelent meg (HMS Albert) és a hajócsavar 1847 körül került fel a fa hadihajókra. A hajócsavar sokkal ellenálóbb volt a sérülésekkel szemben, mint a vizikerék-lapát.
A gőzmeghajtással támogatott vitorlások és a páncélborítású hajótest első megjelenése óta sok tapasztalatot gyűjtöttek a hajóépítő mérnökök az ilyenfajta hadihajók tervezéséhez. A Warrior megtervezésekor a gőzmeghajtás, a hajócsavar alkalmazása és a hajótest páncélozásának kombinációja egy gyorsabb, méretében és tűzerejében nagyobb hajót eredményezett bármely akkori ellenfelénél. Gyakorlatilag őket tekinthejük a modern csatahajók ősének.
A Warrior gerincét 1859 május 11.-én fektették le egy blackwalli hajóépítő műhelyben, és első útja 1860 december 29.-én volt.
Ezek a hajók képesek voltak gőzmeghajtással elérni a 14,5 csomós sebességet (korában a Victory a maga 8-9 csomójával gyors hajónak számított, a USS Constitution kb. akkora vitorlafelülettel rendelkezett, mint a warrior, 13 csomós sebesség elérésére volt képes teljes vitorlázattal) A gőzmeghajtás használatának a korlátozott mennyiségű szénrakomány szabott határt. A gőzmeghajtás és vitorlák együttes használatával képesek voltak 17,7 csomós sebességre is.
A Warrior 850 tonna szenet volt képes tárolni, mely 1500 mérföldes hajózásra volt elegendő 6-7 csomós sebesség mellett, de a szén felpakolása a hajóra két hosszú fáradtságos, piszkos és időnként kockázatos napig tartott, plusz egy újabb hétbe tellett megtisztitani a hajót. A gőzmeghajtás értékes előnyt jelentett az ütközetekben, mikor a manőverezés nem függött a széliránytól. A limitált széntároló kapacitás miatt azonban a legtöbbször csak a vitorlákat használta.
Forradalmi fejlődésének ellenére a Warriort hamarosan klasszisokkal felülmúlták a "tornyos" hajók. A gőzmeghatjás és a páncélozott hajótest bevezetése egy kisérleti periódus volt az új hadihajók tervezésében, mely véget ért a HMS Dreadnaught vízrebocsájtásával 1906-ban.
Szolgálat
A Warrior szolgálatának nagy részét a Csatornán töltötte, ahol Nagy Britannia partjainak védelme volt a feladata. Ezt a rutint csak egy a HMS Royal Oak-kal való ütközés (1868 augusztus 14) és egy különleges küldetés a Black Prince-el (egy úszó szárazdokkot vontattak a Bermudákra 1869 közepén) szakította meg.
A Warrior ágyúit feljavították 1864-67 között és most már mint első vonalbeli hadihajó szolgált 1871 szeptember 15.-ig. 1872-75 között több különböző átépítésen esett keresztűl, majd 1883-ig a gibraltári szoros és a Csatorna között cirkált.
1883 május 31.-e után többé nem sütötte el ágyúit a korosodó hajó. Páncélozott cirkáló osztályba sorolták és visszavonták, bár bevetésre alkalmas állapotban tartották egészen 1902-ig.
Hanyatlás
1902 július 16.-án a Warrior új feladatot látott el, mint a portsmouth-i torpedónaszád(?) flotilla ellátóhajója. 1904-ben újabb tatarozás, majd iskolahajóvá vált.A Warrior testvérhajóját a Black Prince-t, mely 1896-ig aktív szolgálatot töltött be, leselejtezték.
A Warrior kitűnő állapotban volt mikor megprobálták eladni, de 1927-29 között nem akadt jelentkező a hajóra. Átalakították úszó olajtároló hajóvá és a Pembroke-i dokkba vontatták.
A második világháború alatt is folytatta múltjához nem méltó feladatát, még a nevét is elvesztette, (egy kanadai repülőgéphordozó hajót neveztek el így). 1960-ban, mikor a HMS Vanguard összetörött, ő maradt az egyetlen páncélozott testű vitorlás hadihajó.
Restaurálás
Az 1970-es évek közepén történelmi múltja széles körben elismert volt, erőfeszítéseket tettek megmentésére és 1979-ben a Tengerészeti Múzeum múzeumhajója lett. Harlepool kikőtőjébe vontatták és megkezdődött restaurálása mely 4-8 millió fontot emésztett fel.
1981-ben újjáépítették a fedélzetét egy lebontott viktoriánus korabeli raktár faanyagából (az alsó fedélzet helyenként még az eredeti faanyagból van). Három év elteltével új árbócokat kapott. 1984-ben helyére került az új orrdísz. 1987 június 16-án egy kisebb flotillával körülvéve átvontatták mai helyére a Portsmouth-i kikötőbe, ahol túristalátványosságként szolgál.
Az eredeti angol nyelvű cikk az alábbi címen található: HMS Warrior
|
Articles 
