|
Végre nekiállhattam a hátsó felépítmény és az árbóc megépítésének ! Ez igen könnyű feladat volt, mert nem kellett mást tennem, mint lépésről-lépésre összeraknom az alkatrészeket. Az illesztések meglepően jók voltak. Egyetlen maratott alkatrészt kellett kicserélnem, melyet sajnos leejtettem az asztalról és mikor fel akartam venni, megsérült. Ez nem volt más, mint a keresőreflektorok feletti platform.
Az építés során egy-két módosítást végeztem.
Ebből az egyik az volt, hogy beépítettem egy kereszttartót a reflektorokat tartó platform alá (ez a tartó jól látható a hajóról készült eredeti fényképeken is).
A második módosítás az volt, hogy megváltoztattam a FuMo 25-ös radar alakját. Ez a radar a reflektorok feletti platformon van és a kithez kiadott kiegészítőtől eltérően nem négyzet, hanem téglalap alakú. Nem tettem mást, mint fogtam a kiegészítőt és félbehajtottam. Majd egy darabka húzott szálból elkészítettem a tartót, és a helyére ragasztottam az egészet.
A célmegjelölők tetejét egy Heller kitből megmaradt korlát darabjaiból vágtam ki, valamint húzott szálból elkészítettem az árbócok keresztrúdjait. A végső lépés a kötélzet elkészítése és festése volt, mely 0,1-es rézdrótból készült és feketére festettem.
A következő lépés a fegyverzet összeállítása volt. Ez szintén egy olyan lépés volt, ahol pár módosítást végeztem.
Az első az volt, hogy a B és C lövegtornyokról lecsiszoltam a létrákat. Ezt azért kellett megtenni, mert a gyárilag öntött létrák nem voltak mások, mint műgyanta csíkok a tornyok oldalain (valószínűleg a gyártás során történhetett valami). A lövegcsöveket kicseréltem rézből készült csövekre, mert sokkal jobban néztek ki, mint a gyáriak.
Egy dolgot szeretnék még megemlíteni a fő lövegekről. Ha szeretnénk a lövegekre az ún. blast bag-et ráépíteni, akkor ajánlom a Pit Road nevű cég készletét, ahol ezek szépen rá vannak öntve a lövegtornyokra. Ha ezek nélkül akarjuk megépíteni, akkor használjuk a kithez adott tornyokat, melyeken nincsenek.
A másodlagos (10,5 cm-es) fegyverzet megépítése volt a legkönnyebb. Csak beragasztottam a csöveket a helyükre és utána a lövegtornyokkal együtt a helyükre kerültek. Sajnos a légvédelmi fegyverzet már nagyobb probléma volt.
Az első a minőség volt. Ez igen gyengének bizonyult. A második pedig az, volt, hogy két típus hiányzott. Az egyik a 20 milliméteres iker, a m&;aacute;sik pedig a 20 milliméteres négycsövű légvédelmi ágyú volt. A Samek csak 40 milliméteres ágyúkat adott a kithez.
A hiány pótlására egy angol cég - a White Ensign Models - kiegészítőjét használtam fel. Az egyedüli probléma az volt, hogy a négycsövű gépágyúnak egyszerűen nem hagytak elég helyet, így a lövegpajzsokat nem tudtam megfelelő nyitott helyzetben felragasztani.
Az ikercsövű gépágyú már kevésbé volt problémás. A kithez adott kiegészítő elemeiből megépítettem és az előfedélzetre ragasztottam őket.
Itt egyúttal szeretném is megadni a légvédelmi lövegek számát és típusát, melyek 1944 végén a Prinz Eugen fedélzetén voltak (legalábbis a felhasznált háttéranyag szerint): 2 db 20 mm-es ikercsövű gépágyú, az ún. Doppellafette, az előfedélzeten, az A torony előtt 6 db 20 mm-es négycsövű gépágyú, az ún. Flakvierling, ezekből 2 a híd két oldalán, 2 a kémény két oldalán, 2 pedig a hátsó felépítmény két oldalán volt. 9 db 40 mm-es Bofors egycsövű gépágyú, ezekből 1 a B torony tetején, 2 a torony két oldalán a fedélzeten, 1 a parancsnoki híd feletti platformon, 2 a hátsó felépítmény két oldalán, 1 a C torony tetején, 2 pedig a torony két oldalán a fedélzeten volt.
Még egy dolgot említenék meg. Mielőtt a két fő lövegtoronyra ráragasztanánk a 40 mm-es gépágyú talapzatát, a repeszvédő pajzsot vágjuk le és helyettesítsük korláttal. Azért, mert az igazi hajón is olyan volt. Az utolsó lépés a torpedóvető csövek beragasztása volt. Ezzel az építés tulajdonképp be is fejeződött.
Nem maradt más hátra, mint felragasztani a korlátot, horgonyláncokat és a még szükséges kiegészítőket, valamint kialakítani a diorámát a hajó körül.
Erről fogok írni a 4. részben.
|
(0 vote)
