|
A tökéletes herceg - mondhatnánk életműve és egyénisége alapján a portugáliai Henrik infánsra, noha a kortársak nem ôt, hanem a késôbbi II. János királyt illették e hízelgô elnevezéssel. Mi Tengerész Henrikként tartjuk ôt számon, elismeréssel adózva a nagy európai expanzió kezdeti szakaszában játszott, legendákkal is bôségesen övezett szerepének.
 Tengerész Henrik
A 15. század hallatlan felfedezései bearanyozták a középkor végét jelzô mintegy száz esztendôt, s megnyitották az újkor kapuját. Ám Gutenberg tönkrement, Kolumbusz pedig meghalt anélkül, hogy tudta volna: egy új világot fedezett föl, amely még csak a nevében sem állított emléket az akaratlan konkvisztádornak.
A sors talán még Kopernikuszhoz volt a legkegyesebb, hiszen ô 1543-ban a halálos ágyán megpillanthatta élete fô művének, Az égi körpályák mozgásáról írott kéziratának kinyomtatott példányát. Bár a teljes gyôzelmet csak a következô évszázad hozta meg: ekkor már senki sem vonta kétségbe, hogy a Föld gömbölyű, s ezt a tényt Kolumbusz útjával igazolva is látták.
A 15. század derekán Európa egyre nagyobb gyanakvással és félelemmel figyelte a megerôsödô oszmán birodalom terjeszkedését. A korábbi szárazföldi kereskedôutak, amelyek a "mesés Keletre" vezettek, veszélyessé váltak. A fiatal portugál trónörökös, Tengerész Henrik fejében született meg elôször a gondolat: tengeri úton, Afrika megkerülésével érjék el a hátsó-indiai szigetvilágot, a fűszerek hazáját. Ô terveztette és építtette az elsô karavellákat, a hosszú tengeri hajózásra alkalmas, háromárbocos, háromszög vitorlás, karcsú, fordulékony, gömbölyített fenekű, tôkesúlyos hajókat. A portugál tengerészeknek sikerült az iránytű mutatóját úgy rögzíteniük, hogy az mindig víz- szintesen álljon és pontosan mutassa az irányt. A korabeli térképek ismeretében azonban Tengerész Henrik terve megvalósíthatatlannak látszott: még abban a tudatban éltek, hogy Afrikát nem lehet körülhajózni.
Kolumbusz Kristóf amikor végighajózta a portugál fennhatóság alá tartozó guineai partvidéket, eltökélte, hogy nyugat felé hajózva, a nyugati tengeri áramlatok segítségével közelíti meg az indiai partokat, s a keleti ellenáramlattal pedig könnyedén visszatér Európába. A tudomány megfelelô feljegyzésekkel rendelkezett a széljárásról, s ezeket a megfigyeléseket Kolumbusznak volt alkalma ellenôrizni és kiegészíteni afrikai útjai során. Volt azonban ebben a tervben egy rendkívül bizonytalan pont: a Föld gömbölyű, ám azt senki sem tudta, mekkora is ez a gömb? Ezen ismeret hiányában tehát mondhatni, kalandor vállalkozás volt Kolumbuszé! Számítások voltak ugyan, mint ahogy ezek alapján térképek is készültek, de adataik csak becslésen alapulhattak.
A becsült távolságot aztán az ambíciózus hajós képzelete tovább rövidítette, így pedig elérhetônek tűnt a távoli cél: Japán és az Indiák. "Óriási hiba folytán óriási felfedezés" - vélte Jean Baptist Anville, a 18. századi francia földrajztudós.Útja során Kolumbusz - a korabeli hajózási elôírásoknak megfelelôen - igen pontos és részletes hajónaplót írt.
Ennek eredetije elveszett ugyan, de Las Casas az Indiák történetérôl írt krónikájába az egész naplót lemásolta, így megmaradt az utókor számára ez a páratlan dokumentum. S így derült fény Kolumbusz apró csalásaira is, ahogy a naplóba jegyzett adatokat meghamisította, nehogy kiderüljön a legénység számára, hogy milyen rettenetesen messze kerültek a partoktól. Mert a hosszú, eredménytelen hajózás bizony kikezdte az emberek türelmét, már-már félô volt, hogy fellázadnak, s akkor megsemmisül a nagy terv.Kolumbusz élete végéig makacsul ragaszkodott a földgolyó nagyságáról alkotott elképzeléseihez, valamint ahhoz, hogy 1492. október 12-én elérkezett Indiába.E tévedése alapján nevezzük ma is Amerika ôslakóit indiánoknak, a közép-amerikai szigeteket pedig nyugat-indiai szigeteknek.
A tengernagy 1506. május 20-án hunyt el Valladolidban. Sírjára Ferdinánd király a következôket íratta: A Castilla y a León Nuevo Mundo dió Colón. Vagyis: Kasztíliának és Leónnak új világot adott Kolumbusz. Tengerész Henrik - A tökéletes herceg mondhatnánk életműve és egyénisége alapján a portugáliai Henrik infánsra, noha a kortársak nem ôt, hanem a késôbbi II. János királyt illették e hízelgô elnevezéssel.
Mi Tengerész Henrikként tartjuk ôt számon, elismeréssel adózva a nagy európai expanzió kezdeti szakaszában játszott, legendákkal is bôségesen övezett szerepének.
Tengerész Henrik mérhetetlen ambícióval, lendülettel szervezte, ösztönözte újabb és újabb földdarabok feltárását és meghódítását. I. János király másodszülött fia, a mórok elleni küzdelem egyik legdinamikusabb egyéniségeként emelkedett ki a kortárs nemesurak közül: a kereszteshadjárat eszméje élete végéig meghatározó szerepet játszott politikai törekvéseiben.
Ceuta erôdjének bevétele - az afrikai expanzió kezdôpontja - után a térség kormányzójaként, majd hamarosan az egyik leggazdagabb, komoly katonai erôt is képviselô portugál lovagrend nagymestereként szervezte a további hódításokat.
Késôbb, immár a dél-portugáliai Algarve tartomány (a korabeli portugál halászat, kereskedelem, hajózás "fellegvára") kormányzójaként végleg az észak-afrikai partokkal farkasszemet nézô Lagosban telepedett meg; ide, ebbe a forgalmas kikötôvárosba tette át állandó székhelyét, fôúri udvarát.
Henrik műveltsége bizonnyal nem maradt el királyi testvéreié mellett; ám érdeklôdése elsôsorban a földrajzi, csillagászati, matematikai, kartográfiai tudás legfrissebb eredményei, illetve azok gyakorlati hasznosítása felé fordult. Bár tervei között szerepelt, hogy a stratégiai helyen fekvô Sagresben erôs, új tengerészeti telepet alapítson, a köztudatban meggyökeresedett hiedelemmel ellentétben semmiféle levéltári forrás vagy leletanyag sem utal arra, hogy itt, a Vila do Infante nevű településen a hajózási ismeretek szisztematikus átadását célzó "tengerészeti akadémiát" létesített volna.
A navigáció tudománya még hosszú évszázadokra a vitorláshajók kormányrúdjánál elsajátított, döntôen tapasztalati ismeretanyag maradt. Tengerész Henrik nem annyira tudós támogatója, mint inkább a tudományok eredményeiben is járatos szervezôje volt a felfedezések elsô, nagyjából a l5. század elsô évtizedétôl Vasco da Gama Indiába vezetô útjáig tartó szakaszának.
Nem csupán - s talán nem is elsôsorban - a megismerés vágya ösztönözte a hajóra mindössze négy-öt alkalommal szálló Tengerész Henriket az újabb és újabb expedíciók felszerelésére.
A kor nemesemberének, nagyhatalmú földesurának "természetes" ambíciójával munkálkodott magánbirtokosi vagyonának szüntelen gyarapításán. A tengeri expanzió megindításában játszott szerepét persze mindez semmit sem csorbítja; ambíciói s az ehhez párosuló lehetôségek, vagyon és befolyás a korai felfedezô utak motorjává tették ôt.
Kapcsolódó anyag : Wikipedia
|
|
|
Cikkek 
(0 szavazat)
