Röviddel a második világháború befejezése előtt, 1945. január 30-án egy szovjet tengeralattjáró a Balti-tengeren elsüllyesztette a menekülteket szállító német "Wilhelm Gustloff" hajót. Kilencezer ember vesztette életét, főként nők és gyermekek. Ez volt a legnagyobb tengeri katasztrófa, sokkal súlyosabb, mint a "Titanic" elsüllyedése (az áldozatok számát tekintve hatszorosan). A világ - eddig legalábbis - mégsem tudott minderről.
Röviddel a második világháború befejezése előtt, 1945. január 30-án egy szovjet tengeralattjáró a Balti-tengeren elsüllyesztette a menekülteket szállító német "Wilhelm Gustloff" hajót. Kilencezer ember vesztette életét, főként nők és gyermekek. Ez volt a legnagyobb tengeri katasztrófa, sokkal súlyosabb, mint a "Titanic" elsüllyedése (az áldozatok számát tekintve hatszorosan). A világ - eddig legalábbis - mégsem tudott minderről. Günter Grass Nobel-díjas német író nagy feltűnést keltett és viharokat is kavaró legújabb kisregényében ("Rákmenetben") éppen ez, a német irodalomban sokáig elhallgatott téma: az egykori német keleti területekről való menekülés története szerepel. […] A hallgatás csak akkor tört meg, amikor lebontották a berlini falat, és Helmuth Kohl német kancellár véglegesnek ismerte el a német keleti határt. Az utóbbi időben az eddig tabuként kezelt témák is megjelennek a német közbeszédben: a második világháború alatt Németországot ért légibombázások és a tömegméretű menekülések az egykori német keleti területekről. […] Szimbólum volt a "Wilhelm Gustloff" is: ahogy a "Titanic" a technika iránt lelkesedő civilizáció felfuvalkodottságát tanúsította, úgy mutatta a "Gustloff" a német felsőbbrendűség álmát. 1937-ben bocsátották vízre a világ addigi legnagyobb kirándulóhajóját: 208 méter hosszú és csaknem 24 méter széles volt, mozival és úszómedencével a fedélzetén. A háború alatt átfestették szürkére, és a gotenhafeni (gdyniai) kikötőben ringott, mint a 2. tengeralattjáró-tanhadosztály kadétjeinek úszó kaszárnyája.1945. január végén a szovjet Vörös Hadsereg feltartóztathatatlanul nyomult nyugat felé, Königsberg és Danzig (Gdansk) irányába. Hamarosan egész Kelet-Poroszországot bekerítették. Németek százezrei menekültek ezekről a területekről gyalog, szekereken, -20 fokos hidegben, hátukban a Vörös Hadsereggel, a szovjet repülők folyamatos támadásai közepette. Sokak számára az utolsó reményt jelentette Gotenhafen kikötője az ott horgonyzó hajókkal, amelyek menekülők ezreit tudnák felvenni. (Gotenhafen a német haditengerészet egyik legfontosabb támaszpontja volt, és mivel messze keleten feküdt, a szövetséges bombázók alig tettek benne kárt. Ide áramlottak a német menekülők százezrei.)1945. január 21-én Dönitz német admirális kiadta a parancsot: minden rendelkezésre álló német hajónak mentenie kell a szovjetek elől azt, amit lehet. A "Hannibál-hadművelet" minden idők legnagyobb tengeri evakuálása lett: több mint kétmillió embert szállítottak nyugatra. A parancs szerint mindenekelőtt a tengeralattjárók kadétjait és a hadianyagot kellett nyugatra menekíteniük, de a hajók szabad kapacitását menekültek elhelyezésére használták. Természetesen csak öregeket, nőket és gyermekeket mentettek - a férfiaknak maradniuk és az utolsó töltényig harcolniuk kellett. Január 26. után a "Gustloff" is mind több menekültet vett fel. Kezdetben pontosan számolták őket, de a menekülők áttörték a korlátokat és a fedélzetre áramlottak. Így 10 ezernél is többen (köztük kb. 4 ezer gyermek) zsúfolódtak össze az eredetileg 1500 utasra és 500 főnyi személyzetre készült hajón. A "Gustloff" január 30-án indult a kikötőből. Lassan haladt, sebességét egy tengeralattjáró is tartani tudta, ráadásul a nyílt vízi utat választotta - az ugyanis aknamentesített volt -, és ezzel kitette magát az ellenséges tengeralattjárók támadásának. Egy közelben tartózkodó, észrevétlen maradt szovjet tengeralattjáró felfedezte az éjszaka sötétjében haladó kivilágított (!) német hajót, és három torpedót lőtt ki rá. A hajó a találatok után a bal oldalára dőlt, fedélzetén kitört a pánik. A "Gustloff"-ot kísérő két kisebb hajó csak 1239 embert tudott kimenteni, a többiek - több mint 9 ezren - a vízbe fulladtak, vagy mentőmellényben a jeges vízben megfagytak. Ugyanaz a szovjet tengeralattjáró február 9. éjszakáján elsüllyesztette a "Steuben" utasszállító gőzöst. A fedélzeten tartózkodó kb. 5 ezer menekültből csak alig hatszázat tudtak kimenteni a jéghideg vízből. Április 16-án a "Goya" motoros hajót torpedózták meg a szovjetek, az azon menekülő 6220 emberből 165 élte túl a támadást. A német menekülők vesztesége mintegy 20 ezer főnyi lett. Forrás:www.historia.hu
|
|
|
(0 szavazat)
"Nehezen hihető tehát, hogy egy kivilágított - esetleg még vörökeresztes jelzéssel is ellátott - nagy hajót csak úgy megtámadtak volna, tudva azt hogy zsúfolva van nőkkel és gyerekekkel."Sajnos, hogy pontosan mi és hogy történhetett már sosem tudhatjuk biztosan, az oroszok és a németek verziója biztos merőben ellentmond egymásnak...De elgondolkodtató, hogy ugyanez a tengeralattjáró 10 nappal később újabb 4500 menekült életét oltotta ki. Így azért már felmerülhet az emberben némi kétség...Már jó pár példát láttunk a háborúk folyamán, hogy mennyire nem számított az emberélet...Nem "csak" az oroszok tettek(tehettek) ilyet, a németek is követtek el ehhez hasonló vétket a háború alatt, pl. Heinz Eck sorhajóhadnagy megtorpedózott egy hajót, majd a felszínre jött a tengeralattjárójával és lelövette a túlélőket, amiért a háború után halálra is ítélték, mint háborús bűnöst. A lényeg hogy történtek (történhettek) ilyen és ehhez hasonló dolgok...
Írta: ChevyG () 2007. június 02. Szombat 12:55