1915. január 10-én állították szolgálatba a Novara gyorscirkálót, az Admiral Spaun osztály negyedik, egyben utolsó tagjaként. A hajó első parancsnoka nagybányai Horthy Miklós sorhajókapitány volt. A parancsok választásáról fenn maradt történet szerint egy vacsora alkalmával Anton Haus tengernagy így szólt törzséhez: „Horthy rátermett, ügyes és alkalmas tiszt és mindig szerencsés; adjuk hát neki a Novarát.”
A Novara vízre bocsátása 1913.február 15-én
A hajó méltó ellenfélnek bizonyult az Antant hasonló egységeinek. Azoktól csak tűzerő tekintetében maradt alul, amit sebességi fölénye ellenzett. Az alábbi táblázat a típus jellemző adatait mutatja be.
Műszaki adatok:
|
Készítették:
|
Ganz és társa Danubius Gép-,Wagon és Hajógyár Rt Fiume
|
|
Gerincfektetés:
|
1912.02.09.
|
|
Vízrebocsátás:
|
1913.02.15.
|
|
Szolgálatba állítás:
|
1915.01.10.
|
|
Hosszúsága:
|
130.6 m0
|
|
Szélessége:
|
12.77 m
|
|
Merülési mélysége:
|
5.29 m
|
|
Vízkiszorítása:
|
3946 t
|
|
Meghajtás:
|
16 Yarrow széntüzelésű kazán (771 tonás szén-, és 635 tonnás brikett raktárral), 2 db Melms-Pfenniger gőzturbina, (30.178 shp), két hajócsvarral.
|
|
Sebessége:
|
30-35 csomó
|
|
Hatótávolság:
|
24 csomóval 1600 tengeri mérföld
|
|
Páncélzat:
|
|
|
Övpáncél
|
6 cm
|
|
Ágyúpajzs
|
4 m
|
|
Parancsnoki torony
|
5 cm
|
|
Fedélzet
|
2 cm
|
|
Fegyverzete
|
|
|
Fő fegyvere
|
9 L/10x50 cm Készítette: Skoda
|
|
Gyorstüzelők
|
1
|
|
Légvédelmi ágyú
|
1 L/7x50 cm Skoda
|
|
Gépágyú
|
8
|
|
Torpedóvető csövek
|
6 L/53.3 cm 3 Pelloni-Kraut iker torpedóvető csövek
|
|
Legénysége
|
320fő +20 tiszt
|
| Testvér hajói |
Admiral Spaun, Saida, Hellgoland, |
| Költsége |
10.000.000 K |
A háború már egy éve tartott. Az antant a Dardanellákat ostromolta, nehéz helyzetbe hozta Törökországot. A német vezetés Pólába küldött 3 UB típusú tengeralattjárót vasúton. Ezekkel az egységekkel próbálta meglepni az antant erőket és megsegíteni a törököket. A tengeralattjárók hatósugara nem tette lehetővé, hogy a Törökországig vezető utat saját erejükből tegyék meg. A német hadvezetés kérésére a cs. és kir. flotta egységei vontatták el kb. fél útig. Az összerakott tengeralattjárók közül elsőként UB 8 futott ki a Novara vontatásában 1915. május 4-én. A gyorscirkáló kéményei közé vitorlavásznat feszítettek és fölé sodronyból kéményt készítettek, így álcázva a hajót, hogy messziről tehergőzös sziluettjét mutassa. Rövid út után egy német matróz beleesett a vízbe és eltűnt, majd a tengeralattjáróról hibát jelentettek, így visszafordultak. Május 4-én újra kifutottak. Az út során minden probléma nélkül áthaladtak az Ortantói-szoroson. 6-án 8 óra után francia rombolóraj közeledett feléjük. Az UB 8 köteleit eloldották és az lemerülve tovább indult. A gyorscirkáló álcázását eltüntették, és teljes gőzzel megindult hazafelé. A franciák riadóztatták cirkálóikat, hogy a szorosban vágják el a Novara útját. Horthy azonban jól számolt a cirkálók nem voltak gőzkészek és mielőtt elvághatták volna a hazafelé vezető utat betört az Adriára és 7-én horgonyt vetett Pólában.
1915 május 23-án Olaszország hadat üzent a Monarchiának. Aznap este a flotta hatalmas támadást hajtott végre az olasz partok ellen. A Novarának a Scharfschütze romboló és 4 torpedónaszád kíséretében Porto Corsinit kellet lőnie. A keskeny csatorna partján telepített laktanyák elpusztítása miatt a romboló farral előre hatolt be a csatornába, és két oldalra tüzelt. Ez alatt a Novara előbb 2000, majd 1000 méterre is megközelítve a partot megkezdte a tüzelést a tengerparti erődítmények ellen. Ezzel tehermentesítette a szűk csatornában, meglehetősen korlátozott körülmények között harcoló rombolót. Novarát találatok érték, von Persich sorhajóhadnagy, torpedótiszt öt emberével együtt életét vesztette, többen súlyosan megsebesültek. Horthy ekkor cikkcakkban kezdte vezetni a Novarát, és nem tágított a part közeléből, amíg a romboló ki nem jött a csatornából, feladatának befejezése után.
Június 17-én Kifutottak Pólából a Novara és az Admiral Spaun gyorscirkálók, a Wildfang, az Ulan, a Scharsschütze, az Uskoke rombolók, valamint négy torpedónaszád kíséretében. Először a Trieszti-öblöt fésülték át, majd este az olasz partok felé vették az irányt. Rimini magasságában találkoztak a Sankt Georg vezette csoporttal, melyet a Szigetvár cirkáló és négy torpedónaszád alkotott. A Sankt Georg a Rimini kikötőcsatornát és annak hídját lőtte, a Szigetvár a Novara támogatásával Fano és Pesaro katonai célpontjait vette tűz alá. A Novara csoport visszatérőben szétrombolta Tagliamento jelzőállomását, majd Póla felé indultak.
Július 27-én a Horthy Miklós sorhajókapitány vezette kötelék Ancona előtt 20 mérföldre megállt. A Novara két csónakot bocsátott vízre bombával és benzinnel megrakva az Anconát bombázó vízirepülőgépek ellátására. A csónakok őrzésére egy torpedónaszádot hagytak hátra. A kötelék tovább indult Ancona felé, ahol lőtték a vasúti hidat, viaduktot és a raktárakat. Ezután tovább hajóztak Senigaglia felé és hasonló célpontokat pusztítottak el. Fanónál találkoztak az Admiral Spaun csoportal és visszaindultak a csónakokhoz. A csónakok felvétele után Póla felé vették az irányt, ahova minden különösebb esemény nélkül megérkeztek.
1915 őszén a központi hatalmak döntő offenzívát indítottak Szerbia ellen, Anton Haus tengernagy a Novarát a Cattarói öbölbe vezényelte. December 5-én, hajnali három órakor a Novara négy romboló és három torpedónaszád kíséretében kifutott a Cattarói öbölből, hogy San Giovanni di Medua Montenegró élelmezési és utánpótlási kikötőjét,- ahol a felderítés szerint több teherhajó áll lőszerrel és élelemmel megrakva- elpusztítsák. Virradatkor érték el a kikötő bejáratát, azonnal tüzet nyitottak, először szétlőtték a parti ütegek kezelőinek a laktanyáját, és a tüzéreket pótolni tudták az osztrák-magyar hajók benyomultak a kikötőbe, mindent leromboltak, elsüllyesztettek nyolc teherhajót és tizenegy másikat felgyújtottak. A teljes utánpótlás, amely a Szerb hadseregé volt, elpusztult. Sikerült súlyos csapást mérni az ellenségre. Montenegró ereje megtört, és 1916, január 13-án békét kért.
1916. január 27-én a Novara az Orjen és a Csepel rombolókkal kifutott, hogy zavarja az ellenség hajóforgalmát. Rövidesen a két romboló géphiba miatt visszafordult, így a gyorscirkáló egyedül hajózott tovább. Este 5 óra lőtt három cirkáló és több rombolóból álló ellenséges egységekkel találkozott. A túlerő elől visszafordult és visszatért bázisára. Hamarosan a hajót Pólába vezényelték karbantartásra.
Az Antant, az egyre jobban élénkülő osztrák-magyar-német tengeralattjáró tevékenység miatt úgy döntött, hogy elzárja a meglehetősen keskeny Otrantói szorost az Adria bejáratánál. Ezt felfegyverzett halászhajók végezték, amelyek acélsodrony hálókat vontattak a víz alatt, amelyekre aknák voltak erősítve, azok a tengeralattjárók, amelyek beleakadtak a hálóba, csak súlyos sérülések árán tudtak kiszabadulni, vagy elpusztultak a személyzetükkel együtt. A felszínen rombolók biztosították a halászgőzösöket.
A nagyjavítás után a Novarát Cattaróba vezénylik. 1916. július 8-án este felderítő útra indul az Otrantói-szorosba. Ott négy felfegyverzett halászgőzössel találkozott, amelyeket rövid tűzharc után elsüllyesztett. Másnap a hazafelé hajózó cirkálót ellenséges egységek támadták meg, és igyekeztek az útját elvágni. A hajó sebességi fölénye és a segítségére érkező csónak repülők azonban keresztül húzzák az ellenség számítását, és sikerült gond nélkül befutnia Cattaróba. Az év folyamán a cirkáló többször próbált hasonló támadást végrehajtani, de látványos sikereket nem ért el.
1916-végén a hadi helyzet kiváló volt, a szárazföldön az olasz front kivételével mindenhol ellenséges területeken álltak a birodalom katonái, Oroszország lengyelek által lakott részei, az egész Szerbia és Montenegró, Belgium, az észak-keleti Franciaország a központi hatalmak birtokában volt. Kivertük a románokat Erdélyből, és elfoglaltuk Románia felét Bukaresttel együtt. Várható volt, hogy Románia és Oroszország különbékét fog kérni. A tengeren a császári és királyi flotta szilárdan tartotta nem csak a hazai partokat, de az utánpótlások számára nagyon fontos montenegrói partokat is. Biztosítva volt a tengeralattjáróink kijutása a Földközi tengerre, hadikikötőinket nem fenyegette veszedelem. Póla, Szebenico, a Cattarói öböl a flotta szilárd, áthatolhatatlan védelmében áll. A francia Leon Gambetta és az olasz Garibaldi páncélos cirkálók elsüllyesztése óta a nagy antant hajók nem merészkedtek az Adria vizeire. A német és osztrák-magyar tengeralattjárók szilárdan tartották a Dardanellák és a Boszporusz bejáratát. Az angol támadásokat ezen a harctéren is visszaverték a központi hatalmak. Mindezek ellenére azonban az antant sokkal jobb helyzetben volt, mivel földrajzi helyzetének és az amerikai segítségnek köszönhetően a gyarmatokhoz, a nyersanyagforrásokhoz vezető utakat a kezében tartotta. A központi hatalmak viszont körül voltak zárva, és győzelmeik ellenére is el voltak zárva a világ nyersanyag bázisaitól, amelyek kincseit nem csak az ellenség, de még a semleges államok teherhajói is az antant részére szállították. A német hadvezetőség úgy látta, hogy az idő ellenük dolgozik, így a háború végének minél hamarabbi befejezését szerették volna elérni. 1917 január 31-én bevezették a korlátlan tengeralattjáró háborút. Február 1-étől, olyan hadműveleti területnek tekintette Anglia, Franciaország és Olaszország partjai körüli vizeket, valamint a Földközi-tenger keleti és középső medencéjét, amelyben minden hajót ellenségeset és semlegeset egyaránt figyelmeztetés nélkül elsüllyeszt. 1917 nyarára kezdett fokozottan meglátszani e hadviselési mód eredménye. Az angol csapatok akadozva kapták az utánpótlást, Anglia növekvő élelmiszerhiánnyal küzdött. Válaszként ők fokozták a tengeralattjárók elleni küzdelmet. Így az Otrantói szorosban az eddig lazább hálóövet áttörhetetlenné kezdték kiépíteni. Rengeteg halászgőzöst, számtalan rombolót, kis cirkálót csoportosítottak ide, tökéletesítették a riasztórendszert, Otrantóban repülőteret építettek. Az Adria kezdett bezáródni a tengeralattjárók, és a felszíni hajók számára.
Ezért vált létszükséggé az otrantói zár szétrombolása, mely akcióra 1917. május 14-én este kezdődött. Novara, Saida, Helgoland cirkálók hátsó antenna rúdját meg kurtították, így a sziluettjük az olasz Indomito romboló osztályéhoz hasonlított. A cirkálók észrevétlenül érkeztek meg a hajnali órákban a hálóövhöz, három különböző pozícióban és szinte ugyanabban a pillanatban szólaltak meg ágyúik tüzet zúdítva az övet vontató és védő hajókra, azonnal elsüllyesztettek 12 hajót, 9 hajót harc és mozgásképtelenné tettek, ugyanakkor az elsüllyedt hajók személyzetéből 72 embert mentettek ki a tengerből. A Novarára ebből 6 hajó elsüllyesztése, 5 megrongálása és 35 ember kimentése jutott. Az ütközet végeredményeként a három hajó rövid, gyors akciója a hálóöv több mint egy ötödének a megsemmisülését okozta. Ugyanekkor a külön úton hajózó Csepel és a Balaton rombolók is harcba kerültek és a Csepel az olasz Borea rombolót elsüllyesztette. A Balaton pedig a romboló által kísért három szállító hajó közül süllyesztett el egyet, a másik kettő égve elmenekült el. Rombolóink visszafordulva minden zavaró esemény nélkül visszatértek Cattaróba.
Ezeket az eredményeket a saját egységeink veszteség nélkül érék el, feladatuk elvégzése után hazaindultak. Hamarosan a császári és királyi egységeknél tüzérségileg négyszer erősebb Antant hajó csoport zárta el az utat, és hatalmas tűzharc kezdődött. A Novarát - felismerve - fokozott tűz alá vették az ellenséges hajók. 15 centiméteres ágyúikból leadott lövésekkel már akkor többször eltalálták, amikor az még lövéshez sem jutott a nagy távolság miatt, Horthy ekkor - a tengeri háborúk történetében először - mesterséges ködöt fejlesztetett, amelynek leple alatt 7-8000 méterre közelítette meg az ellenséget, majd a ködből hirtelen kitörve össztüzet zúdított rá. Ekkor azonban a Novara súlyos találatokat kapott. Az első tiszt, Szuborits József és több katonája meghalt, majd az egyik löveg repült a tengerbe teljes kezelőszemélyzetével. Nem sokkal ezután a parancsnoki hidat teljesen romba döntötte, egy 15 cm-es gránát repeszei megsebesítették Horthy Miklóst is. Végezetül, amikor egy következő 15 cm-es gránát átütötte a kazánházat és összerombolta a gőzcsöveket, a hajó néhány perces lassuló futás után mozdulatlan célpontjává vált az ellenségnek. Az pedig pergőtüzet zúdított a cirkálóra. A Helgoland teljes erőre kapcsolt, és az ellenség felé rohant, ezzel magára vonta a tüzet. A Saida közben a mozdulatlan Novarát többszöri próbálkozás után vontatókötélre vette és elindult vele a hazai kikötő irányába, közben tovább. Az ellenség azonban előre tört, majd ritkulni kezdtek a lövések, és az Antant hajók előbb lemaradtak, majd megfordulnak, és az ellenkező irányban eltűntek a harctérről, mivel Budapest csatahajó és a Sankt Georg páncélos cirkáló tűnt fel a látóhatáron hét romboló kíséretében Cattaró felől. Ezek biztosítása mellett az út további része Cattaróig biztonságban telt el.
A Novara az otrantói-ütközet után
A Novarát a Saida vontatja az otrantói csatából hazafelé. Háttérben a két cirkálót fedező Helgoland
A Novara sérüléseit javítják a szárazdokkban.
A Novara sérüléseit javítják a szárazdokkban
A Novara fedélzete. Jól láthatóak a 10 cm-es ágyúk és a torpedóvető csövek. A látóhatárt vizsgáló tiszt Horthy Miklós.
A harcok után a sebesült Horthyt előléptették. A Novara parancsnokságát herceg Lichtenstein fregattkapitány vette át, és maradt az a háború végéig. Még ebben az évben a hajót kijavították, de jelentősebb harci eseményekben már nem vett részt.
1918. február 2-án kirobbant Cattarói matróz felkelésben a cirkáló is részt vett, de amikor a szociális helyzet javítását követő tüntetés nemzetiségi lázadásba ment át a matrózok visszaadták a hajót a tisztek kezébe és az kifutott az öbölből.
1918. április 6-án, 22-én, és 23-án támadta az olasz partokat. Részt vett az utolsó támadási kísérletben, amely újra az otrantói zár szétzúzását célozta meg június 8-án. Ebben az akcióban süllyesztette el egy olasz MAS a Szent István csatahajót. 1918. október 30-án a császár átadta a flottát az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén államnak. A Novara egy rövid ideig ezen állam zászlaja alá kerül.
1919 Franciaország kapja meg. 1921. október 17-én nevét Thionvillere változtatták, és a francia haditengerészetben szolgált 1941-ig. 1941-ben eladták és szétbontották.
Felhasznált irodalom:
- Csonkaréti Károly: Horthy, a tengerész; Zrínyi kiadó 1993
- Csonkaréti Károly: Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete
- Kiss Csaba: A Császári és Királyi flotta kézirat
- Szimon Miklós: Hogyan lett egy kenderesi kisnemesi gazdálkodó fiából az Osztrák - Magyar Haditengerészet főparancsnoka? Csaták az Adrián Horthy Miklós irányításával.A Szent István csatahajó elsüllyedése
www.hszk.bme.hu\_vb021\kukmain.html
Kapcsolódó anyag : Wikipedia
|
|
|
(0 szavazat)
Írta: olaf () 2004. július 06. Kedd 11:28