By shadowrunner,
on 2004. October 20. Wednesday 19:41
|
Average user rating : (0 vote) |
Views : 23335 |
Favoured : None |
Published in : Articles, Submarines |
There are no translations available A tengeralattjárók számára alkalmas atomreaktor és a turbinarendszer létrehozása és a reaktortechnika erdményei 1954-ben lehetővé tették az első nukleáris üzemű tengeralattjáró, a Nautilus Vízre bocsátását.
Az első atommeghajtású tengeralattjáró, az amerikai Nautilus (SSN 571) hajóteste még hagyományosnak tekinthető, de már a hosszabb vízalatti hajózásra készített orr- és toronyszerkezettel. A betonköpennyel körülvett atomreaktor dúsított U-235-tel üzemelt, és nyomottvízes volt. Hűtőközegként zárt rendszerben keringő vízet alkalmaztak, amely a hőcserélőben adta át hőenergiáját és itt választották le a turbinák, illetve a belső segédgépek hajtására szolgáló gőzt. 1957-59 között 5 amerikai tengeralattjárón ( Seawolf, Skate, Sargo, triton, Halibut ) próbálták ki az újabb megoldásokat: a nátrium- és a gázhűtésű reaktorokat, az új típusú hőcserélőket, a közvetlen turbinameghajtást, a villanymotoros hajtórendszert. Először a Tritonnál építettek be 2 db atomreaktort a tengeralattjáróba. közben a szovjetunió is megépítette első nukleáris meghajtású tengeralattjáróit. A fejlesztés fázisai feltehetőleg azonosak voltak a többi állam által bejárt úttal, ha részletei nem is egyeztek. A többi nagyhatalom haditengerészete csak nagy késéssel tudta követni ezeket a fejlesztési lépéseket, mivel technológiai fejlettsségük ezt eleinte nem tette lehetővé, később pedig az anyagi lehetőségek korlátozták őket. Nagy-Britanniában 1963-ban, Francia országban 1969-ben, a Kínai Népköztársaságban 1971-ben bocsátották vízre az első atommeghajtású tengeralattjárókat. A tengeralattjárók fejlődésében bekövetkezett változás a jellemzőiket is megváltoztatta. A vízkiszorítás a hagyományos kivitelűeknél is 3300/5000 tonnára nőtt, a hajtóművek teljesítménye pedig ugrásszerűen 10-15000 LE-re emelkedett. Ezt a teljesítményt az első időszakban 2, esetleg 3 hajócsavarra vitték át, de a sebesség nem nőtt a várakozásnak megfelelően. Ennek okát a kedvezőtlen hajótestben látták. A megoldást az esőcsepp alakú, teljesen kör kersztmetszetű hajótest kialakítása jelentette, amelyet már úgy terveztek, hogy a legkedvezőbb áramlási körülmények jöjjenek létre, ezért ezeknek a típusoknak a sebességa azonos teljesítménynél víz alatt nagyobb mint a felszínen. A mélységikormányok és stabilizátorok úgy működnek mint a repülő kormányai. Az első ilyen hajó az Albacore volt még hagyományos hajtóművel. A jó kísérleti tapasztalatok alapján 1959-ben épült Skipjack osztály 6 egysége már nukleáris meghajtású volt és egy új kategóriának, a vadász tengeralattjáróknak első hajói voltak. Ennek a típusnak a kavitációs jelenség figyelembevételével tervezett hajócsavarja és legalább 15000 LE teljesítményű atomreaktorral kapcsolt gőzturbinás hajtóműegysége van. Mivel vízkiszorítása csak a fele a rakétahordozó egységeknek, jóval nagyobb sebességre és mélység elérésérre képes. A tengeralattjáró orr-részében merven beépített 6db torpedóindító cső van, amelyből rakéta torpedó, illetve elektromos vagy turbinás torpedó indítható. A sebesség a felszínen 15, vízalatt 30 csomó, ami megközelíti a régebbi torőedórombolók sebességét. A felszíni flotta szinte minden egysége jelentős sebességi fölényben volt a víz alatt hajózó tengeralattjárókkal szemben. Ez ettől típustól kezdve a múlté, sőt az atom-tengeralattjárók sebssége könnyebben fokozható, mint a felszíni egységeké. |
|
|