|
Ötödször indult tudományos kutatóútra az arktikus jégtakaró alá 1999 áprilisában a USS Hawkbill nevû nukleáris tengeralattjáró. Csak az ilyen hajók képesek arra, hogy heteket töltsenek a jégtakaró alatt, ha pedig kell, a jeget áttörve emelkedjenek a felszínre.
A SCICEX (Scientific Ice Expedition) névre keresztelt vállalkozások elsõdleges célja az Arktikus-óceán hátságainak a felderítése. Erre a célra két szonárt visz magával a tengeralattjáró. Az egyik úgynevezett oldalra nézõ szonár, amellyel a fenékdomborzat térképezhetõ fel a hajó két oldalán. A másik lefelé nézve az óceánfenék struktúráját tapogatja le 200 m mélységig. Olyan területeket tudnak így részletesen vizsgálni, amelyekrõl nagyon keveset tudunk, mert felszíni hajókkal csak elnagyoltan vizsgálhatók.
Az 1999-es expedíció céljai között volt a Gakkel-hátság vizsgálata. Ez Földünk leglassabban szétcsúszó óceáni hátsága, ezért itt a vulkanizmus gyengébb, mint a többi hátságon. Ez módot nyújt arra, hogy részletesebben vizsgálják, mint a több veszélyt rejtõ, erõsebben vulkanikus hátságokat. Alaszka partjai közelében azt vizsgálták, meddig terjedt és milyen vastag volt a jég a legutóbbi eljegesedés során. A Lomonoszov-hátságon azt kutatták, hogyan alakult ki az Arktikus-óceán egyik medencéje, az Amerázsiai-medence. Norvég területi vizeken a Jermak-plató üledékrétegét tanulmányozták.
A szonáros méréseken kívül a víz tulajdonságait is vizsgálták. Ezen a téren az 1999-es feladat az Arktikus-óceánt körbefolyó és határoló Cirkumpoláris-áramlat vizének a vizsgálata volt érzékelõkkel és mintavétellel. Tanulmányozták az áramlás vizének hõmérsékletét, sótartalmát és kémiai összetételét. A tengeralattjáróról öt nap alatt tudták elvégezni azt a mérést, amely jégtörõrõl egy hónapnál is többet igényelt volna. Egy hónap alatt pedig már annyit változnak az adatok, hogy a mérés kezdetén és végén mért adatok egymással összehasonlíthatatlanok lennének.
1999
|
|
|
Cikkek 
(0 szavazat)
